Hologram ​a királynak 73% 24 csillagozás

Elcseszett mindennapok hőse kerestetik. Önbizalom hiánnyal küzdő, állhatatlan, és meglehetősen élhetetlen, ám nagy szívű és hobbi falépítő. Haszontalanságokon merengő, alkoholmámorban leveleket író, majd kidobó, szerencsétlen flótás, akinek emlékét valamire jó lesz alapon zsebes szívbillentyűnkbe gyűrjük, ottfelejtünk néhány évre és összehasonlításként használjuk egyéb lúzer karakterek esetén. Szóval tetszett!

Kicsit nehezemre esett egy kapuzárási pánikkal küzdő férfiról olvasnom. Viszont érdekes volt a Szaúd-Arábia gazdaságról olvasni, de egyébként nem fogott meg a könyv. Pedig a borítója király.

A modern Willy Loman az arab Godot-ra vár a sivatagban. Nagyjából ennyiben összefoglalható a könyv története és mondanivalója, emellett még az nyújt valami érdekeset a könyvben, ahogy a nyugati ember rácsodálkozik Szaúd-Arábia működésére, a társadalom ellentmondásaira és időnként konfliktusba kerül velük.

Ez a könyv a nyomasztóságnak épp abban a sávjában mozog, ami számomra teljesen érdektelen. A középosztálybeli fehér amerikainak válságban az élete: az olcsóbb munkaerő miatt tönkremennek a vállalatok és Kína uralja a piacot, a középosztálybeli fehér amerikainknak pedig emiatt veszélyben a munkája, el kell adni a házat, a gyereke tandíját nem tudja fizetni és a többi. Szaúd-Arábiában beüthetne a biznisz, de a kis töketlennek itt is mindenki keresztbe tesz. Kalandozik egy kicsit, ismerkedik és vár.

Ami nagyon jól átjön az egész könyvben, az a frusztrált várakozás érzése. A szereplők várnak, hogy történjen valami és ez a feszültség végigköveti az egész cselekményt. Emiatt a tehetetlenség miatt lesz olyan nyomasztó, és ha a téma egyébként számomra érdektelen is volt, a hangulata nagyon betalál.

Eggers kissé túlhájpolt könyve. Krízisregény. A főhős magánéleti válságából a sivatagba megy. Minden lecsupaszodik, minden lelassul körülőtte, hogy csak létezése válságával foglalkozzon: Kérdéseket tegyen fel magának. A szaúdi sivatag azonban nem Thomas Mann Varázshegye, bár a homokból is nehéz visszatérni. De minden igyekezete ellenére, a sivatagi lélek absztrakt teréből hiányzik az igazi tét. Hogy akkor most miért is van értelme végignyomni vele ezt a sivatagi várakozást? Én nem tudom. Vagy de, de olvastam már másoknál, jobban, sokkal jobban megírva..

Ajánlanám a könyv olvasása után Kafkának A kastély című remekét is.

Érdekes történet a csetlő-botló, mindent elszúró üzletkötőről és Szaúd-Arábiáról, amely korántsem olyan, mint amilyen kép él róla tudatunkban hallomásaink alapján. Nem sok minden történik, „állni látszék az idő”, de a jelen eseményei és az állandóan önvádtól szenvedő Alan visszaemlékezései korábbi balsikereire sűrűn váltakoztatva és rövid fejezetekre tagolva megfelelő ritmust adnak a cselekménynek. Alan jól kidolgozott karakter, és emellett szerethető figura. A szellemes befejezés szinte adja magát.

Bevallom elég nehezen sikerült a végére érni. Mikor Alan először megműtötte magát jó pár hónapra félre is tettem a könyvet. Aztán nemrég ismét a kezembe akadt úgyhogy megint nekigyürkőztem, gondoltam adok neki egy második lehetőséget. Igazából elég nyomott hangulata van az egész történetnek, így csak azoknak ajánlom akik szeretnének elmerülni egy középkorú férfi önsajnálatának és lelki válságának mocsarában jó pár órára. Én nem láttam a könyvben mást csak egy férfit, aki folyton elmereng, visszaemlékezik és azt próbálja kitalálni hogy is jutott oda az élete ahol tart és kétségbeesetten próbál valamit tenni, hogy értelmet találjon neki. Ha nincsenek benne az emlékek, Juszuf, a sivatag közepén felépülő komplexum vagy a hologram valószínűleg soha nem értem volna a könyv végére…