A ​Kör 272 csillagozás

Dave Eggers: A Kör

Mae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világát. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt, de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Európa, Budapest, 2016
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634053606 · Fordította: Nemes Anna
>!
Európa, Budapest, 2016
384 oldal · ISBN: 9789634054344 · Fordította: Nemes Anna

Enciklopédia 6


Kedvencelte 17

Most olvassa 6

Várólistára tette 267

Kívánságlistára tette 187

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

sztimi53>!
Dave Eggers: A Kör

Becsuktam a könyvet és rájöttem, hogy a Tökéletes kör ezután nem csak az (éppen összeálló) egyik kedvenc zenekaromat fogja jelenteni. Nem egy eredeti történet, már Zamjatyin is megírta a sosem egyedüllét borzalmait, a mindig láthatóságot, de míg az a húszas években egy elképzelhetetlen távoli jövőt jelentett, A kör világa korántsem valóságtól elrugaszkodott. Mennyi pozitívuma van a gyors információ áramlásnak és mennyire egyszerű manipulálni az infókat meg velük másokat, egymást. Természetes ellenkezés van bennem, nem akarok ilyen világban élni. Aztán arra gondolok, hogy félig már bekövetkezett, a hogyan basszuk el az időnket a Fb-on, a gyermekeikre lájkgyűjtő anyák, az idővonalon megjelenő pozitív terhességi tesztek és szaros pelenkák korát éljük. És az adatok, amiket gyűjtenek rólunk, vajon egy-egy fiók vagy közösségi oldal megéri, hogy ennyi mindent kiadjunk magunkból? Mi az ára ennek?
Nem is írtam a könyvről, de azt hiszem a lényeg átjött. Idióták vagyunk, mint a könyv főhőse, ha hősnek lehet nevezni egyáltalán. Aztán ha erre az értékelésre gyűlnek a mosolyok csillagok, akkor örüljek-e?
Ez egy nem annyira jó könyv egy félelmetes jövőképpel, ami már csaknem bekövetkezett. Gondolkoztam is, hogy kell-e nekem ennyi regisztráció, miért is kötöttem össze ezt a fiókot azzal, meg úgy egyáltalán most is itt esz a fene és amúgy is rakjam már el ezt a k@rva telefont…
és éljek, átláthatatlanul.

20 hozzászólás
giggs85 P>!
Dave Eggers: A Kör

A Nagy Amerikai Regény, a tengerentúli irodalom egyik Szent Grálja, amit az utóbbi másfél évszázad során valaki mindig el akar érni, meg akar írni (az utóbbi időkben Jonathan Franzen próbálkozik ezzel, nem is sikertelenül). Az mondjuk igaz, hogy nem Dave Eggers 2013-as regénye, A Kör lesz az – de hogy tőlem megkapja a Legaktuálisabb Témájú Regény címét, az egészen biztos. A könyv cselekménye csak néhány évvel a mi jelenünk után játszódik, de egy, a miénkkel határozottan azonos dimenzióban, és olyan dolgokat feszeget, amivel előbb-utóbb mindannyiunknak foglalkoznia kell(ene).

A regény az utóbbi időkben olvasottak közül az egyik kedvencem lett, pedig bőven alakulhatott volna ez másként is. Kezdhetném mondjuk azzal, hogy nem igazán szeretem az utópiákat/disztópiákat, mert a legtöbbjük cselekménye (mondanivaló ide vagy oda) a valóságtól annyira elrugaszkodott, hogy egyszerűen nem tudom komolyan venni őket. Azonban A Kör esetében ez nem áll fent; a legtöbb bámulatos vagy épp elborzasztó dologról olvasva az volt az érzésem, hogy ha még nem is létezik, azért már jó úton haladunk a közeli megvalósításuk felé.

Főhősünk, Mae Holland egy nap felvételt nyer a már világszerte híres és rohamos tempóban fejlődő informatikai óriáscéghez, a Körhöz. Első napján vele együtt járhatjuk be a gigantikus komplexum egy aprócska részét, és vele együtt hallgathatjuk az idegenvezetőként mellé szegődő munkatársak magyarázatait a fantasztikusabbnál fantasztikusabb technikai újításokról, amelyek mind a cégnek köszönhetőek, és amelyek megkönnyítik a vásárlást, visszaszorítják a bűnözést, a korrupciót; átláthatóságot eredményeznek, leküzdik a betegségeket, és csak úgy röviden: megkönnyítik az emberek életét. Ebben a modern falanszterben (ami nekem, a kicsit konzervatívabb felfogású embernek már így is sok volt) Mae hamar megtalálja a helyét, és kisebb problémáktól eltekintve gyorsan és könnyedén be is illeszkedik.

Persze ha csak ennyi történne, akkor ugye a könyvünk nem lenne disztópia. Ebben a nem túl távoli jövőben (a mi jelenünkhöz hasonlóan) a technikai fejlesztések és az egyre gyorsuló fejlődés egy pillanatra sem lassulhat le vagy állhat meg. Egyre másra jönnek az új ötletek, találmányok, amik látszólag tovább könnyítik az emberek életét, a valóságban azonban egyre inkább eltüntetik az önálló személyiséget, és az emberből egy bólogató, mosolygó vagy homlokráncoló robotot csinálnak, aki egyre inkább függ a Rendszertől – aki képtelen magát másként értékelni, mint az ügyfeleitől kapott pontszámok, a vadidegen emberek által küldött mosolyok (mi ezt még lájknak hívjuk) vagy más, különféle virtuális, percenként aktualitásukat vesztő szempontok alapján. A valódi személyiség és a valódi kommunikáció pedig egyre inkább eltűnőben (azt hiszem, ezt már mindenki megfigyelte maga is a környezetében), és minden idők egyik legtotalitáriusabb diktatúrájának réme pedig megjelenőben.

Eggers egyik nagy erőssége, hogy gondolkodásra késztet. Szép sorjában olvashatjuk az újabbnál újabb magyarázatokat arról, hogy a legújabb fejlesztés vagy kütyü miért is jó, és mivel is teszi jobbá, többé a társadalmunkat (amely magyarázatok némelyikével szemben nem is biztos, hogy elsőre tudnánk racionális ellenvetést tenni), de egyre inkább gyűlik fel bennünk a harag és az ellenkezés, majd megjelennek a saját gondolataink is, hogy el tudjuk mondani, miért nem kérünk ebből a szép új világból. Sokaknak talán nem fog feltétlenül tetszeni, hogy az amerikai enyhén didaktikus és múlt századi módon szócsőként szerepelteti az egyik szereplőjét, hogy kifejthesse nekünk saját véleményét – ám engem ez egyáltalán nem zavart; a mondandójába nem igazán lehet belekötni.

Dave Eggers művét egy olyan alkotásnak tartom, amely bár nem hibátlan, de amelyet kortól, nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül mindenkinek olvasnia kellene, és amiről jó lenne, ha minél többen beszélgetnének (hisz a megvalósulása már rohamtempóban zajlik) – és ha lehet, akkor személyesen, egymás között, és nem egy halott képernyőt bámulva, „mosolyokra” várva.

4 hozzászólás
Dominik_Blasir >!
Dave Eggers: A Kör

2016 áprilisát tapossuk, és jelen pillanatban kevés ennél aktuálisabb* könyvet tudok elképzelni.
Mondom ezt tényleg úgy, hogy mi itt, Magyarországon még csak a felszínét karcolgatjuk a dolgoknak, és majd csak pár év múlva fogjuk átérezni mindazt, amit itt felvetett Eggers – de akkor is hihetetlen, hogy már 2013-ban mit látott kialakulni.

Kezdjük az alapoknál: lenyűgöző dolognak tartom az internetet, határozottan üdvözlöm a technikai-technológiai újításokat, és úgy egyébként is, szoktam élvezni ezt a webkettőnek nevezett dolgot (meg persze folytathatjuk a sort: hangzatos buzzwordök segítségével megidézném az Industry 4 és az IoT szellemét). Amit azonban a lelkes tudósok nem láttak előre sem az Arpanetnél, sem a Cernnél, hogy ez pontosan hova is fog kifutni. Félreértés ne essék, mi sem látjuk most, nem is fogjuk egészen addig, amíg egy nap rá nem ébredünk, hogy benne élünk.
Úgyhogy egyelőre csak élvezzük az előnyeit. Hogy alig 40 ezredmásodpercbe telik egy adatcsomagnak eljutnia Budapestről a Harvardra és vissza. Hogy egy robbantás helyszínén be lehet csekkolni: túléltük, nincs bajunk. Hogy az örökkévalóságig megmarad a felhőben a dickpicünk. Hogy akárhol járunk is a világban, mindig meg tudjuk nézni, ki bökött meg a Facebookon. És ez jó, mert lehetőségek tárházát nyitja meg előttünk, s csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele.

Eggers víziójában mindez kicsit tovább tart. Nem sokban különbözik a mi világunktól, de éppen annyiban, hogy elsőre elámuljunk: nahát, milyen jó, mikor lesz már itt is ilyen?. Gyönyörű utópia, amihez nem árt kicsit átkalibrálni a gondolkodást – de ez a fejlődés. Megkockáztatom: szeretnék abban a regény első felének világában élni. Lenyűgöz, hiszünk benne, ledöbbenünk, elgondolkodunk (abból sokat). Hogy mit kéne változtatnunk a világban, hogy ez megvalósuljon. Egyáltalán, jó lesz-e mindez nekünk (sőt: mi a jó nekünk)**. A téma egyszerűen agyonnyomja a könyvet, szinte lényegtelen Mae története, annyira hangsúlyos, annyira bennünk van, annyira megragad a regény koncepciója, az apró és grandiózus ötletei, megoldásai.

Aztán rájövünk az örök igazságra, hogy mindent, amit jóra lehet használni, azt lehet rosszra is. A folyamat persze lépésekben zajlik (igen, helló, ezt éljük), de mégis, így kívülről, nagyon látszik, hol a hiba. Itt bicsaklik meg a könyv: Eggers leáll a gondolkodással. Jó, ez nyilván túlzás, de nem tudom másként mondani: többé nem hittem abban, hogy Eggers elég okos ehhez a témához (bocs a személyeskedésért). Túltolja a saját igazát. Sarkít, terel, elhomályosít és elkendőz, mi több, többet nem hisz az emberiségben. Erre persze minden joga megvan, nem is tudom érte kárhoztatni, de ami az elején elképesztően izgalmas szellemi kihívás volt, amin annyit gondolkodtam, mint évek óta egy könyvön sem, az a végére túl erősen vált át disztópiába. A végéből pedig nem sugárzik más, csak a keserűség. Ezt pedig (mint olvasó és mint internetrajongó) nem tudom neki megbocsátani.

A könyv ettől függetlenül kötelező mindenkinek. Tényleg, mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy megéli, átéli, élvezi, szereti vagy nem szereti 21. századunkat. Akit érdekel a jelen (és nem feltétlenül a jövő). Kevés ennél fontosabb könyvet tudok jelenleg elképzelni.

*Mondjuk csak ezért is (és mert olyan tökéletes alátámasztja az összes létező előrejelzést a könyvből, hogy az döbbenet): http://444.hu/2016/04/14/mark-zuckerberg-vilagelnok-bej…
**Azért még elhalasztom az okostelefon-vásárlást, jó lesz nekem a buta változat is.

5 hozzászólás
csartak P>!
Dave Eggers: A Kör

Nem rossz könyv, tetszett, mert nem engedett, olvasni akartam.
Szép új jövő világa. „A titok hazugság, a megosztás törődés, a félrevonulás lopás.” Érdekes, csak nézőpont kérdése, van egy kitekert logika, amely szerint ezeket a gondolatokat meg lehet úgy magyarázni, mintha a magánélet feladása, az örökös megfigyelés, minden szarságunk megosztása előnyös lenne. Egyek vagyunk – hirdeti, de milyen áron?
Először még reménykedtem, hogy főhősnőnk valamennyit fejlődni fog, de ugyanolyan ostobán naiv, agymosott, opportunista tyúk maradt, sőt talán még jobban is mint az elején. Neki még az is örömet okoz, ha megfigyelik. Hiszen ő az, aki utat mutat, akit kedvelnek, ő a példakép, aki mindent megmutat.
Elgondolkodtató, hogy miért éppen az ő sekélyes érzelemvilága felől közelítjük meg az eseményeket. Talán azért, hogy még jobban belerántson, magába szívjon ez a világ, ami fokozatosan zabálja fel az ember személyiségét, életterét, magánszféráját, szabadidejét, családját. Szinte tökéletes az analógia, hogy a cápa is ezt teszi az életterébe pottyantott állatokkal. Így ez a nézőpont ötletes ennek a világnak a bemutatására.
Itt ebben a történetben nincs lázadás. Elfogadás van. Néha látunk más látószöget, de azon nyomban le is van nyomva, Mae zavaros gondolataival.
Bizonyos szinten fontos könyv, sok mindenben aktuális is, szerintem érdemes elolvasni.

>!
Európa, Budapest, 2016
384 oldal · ISBN: 9789634054344 · Fordította: Nemes Anna
Nita_Könyvgalaxis>!
Dave Eggers: A Kör

Oszd meg és uralkodj!

A Kör már itt kopogtat az ajtónkon, sőt, már részben be is lépett. Hiszen fent vagyunk a Facebookon, Instagramon osztunk meg képeket, Twitteren csiripeljük ki a gondolatainkat. De vajon szeretnénk ezt mind egy helyen látni? Szeretnénk, ha ezekből állna össze kizárólag a személyiségünk?

Ebben a disztópiában az a legfélelmetesebb, hogy nagyon könnyen megvalósulhat. Rengeteg Mae járkál az utcán, aki könnyen befolyásolható, aki csak arra vágyik, hogy tartozzon valahova és szeressék. Hiszen a megosztás törődés.

Nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol a titok hazugság és a félrevonulás lopás. Olyan világban szeretnék élni, ahol az internet a mindennapok része, de megtanuljuk okosan használni azt. Ahol az én kezemben van az irányítás, én dönthetem el, kivel és mit osztok meg. Ahol nem csak egy szám vagyok és nem a lájkjaim határoznak meg engem.

Amúgy a könyv nem tökéletes, eléggé kiszámítható és nagy újdonságok nincsenek benne. Viszont végig izgalmas, letehetetlen és elgondolkodtató. Emellett egyébként nyomasztó is, idő kell, amíg az ember megemészti, amit olvasott.

2 hozzászólás
Oriente>!
Dave Eggers: A Kör

Régebben valahol azt olvastam, hogy az internet a középszerűség hatalomra jutása. Nem biztos, hogy pont így volt megfogalmazva, de ez a könyv is ilyesmiről szól.

Nem új a regény alapötlete, mégis nagyon jól működhetne az aktualizálása, méghozzá a virtuális közösségi életérzésnek ebben a nagyon is ismerős átköltésében. Csak hát az a nagy helyzet, hogy maga a regény nem szuperál. Nagyot akar szólni, de ezt megakadályozzák a mindenütt jelentkező aránytévesztések. A szereplők sarkítottak és egyáltalán nem az elvárható módon reagálnak se magukra, se egymásra. A hangulatok túl lettek pingálva, a tézisek túl lettek magyarázva, végig azt éreztem, hogy lehetett volna igazán ütős ez a könyv, ha inkább csak utalgat, ha szépen, intelligensen manipulál, kérdéseket dob be állítások helyett, szóval ha egyszerűen jobban van megírva.
Nyilvánvalóan remekül kapja el a közösségi oldalak kényelmetlen hatásait, a figyeleméhségből fakadó visszatetsző viselkedési mintákat, de a regény nyomasztó víziójától nem rémültem halálra és a gyomrom sem remegett úgy, mint mondjuk egy Atwood-disztópiát olvasva. Mert bólogathatunk, hogy igen-igen és lám-lám, ismerjük ezt az egész pszichés nyomort, már most efelé tart a világ, de Egger látomása egysíkú, túlzó és ezért nem reális. Valóban nagy az isten állatkertje, de szerintem sokkal több benne a cápa, és szerencsére a fóka is az öbölben, hogy a Kör gondolatkísérlete több legyen riogatásnál.

Logikai hibák miatt is dobnék rá pár „homlokráncot”. Például miért pont csillárkészítő barátunk lenne az egyetlen jani a gáton, aki hangot is ad a nemtetszésének? spoiler Éppen a regény alkotta keretek között elvileg az lenne várható, hogy sok alternatív vélemény kering az éterben és mindenféle véleményvezérek és hangos szekciók lassítják a felvázolt folyamatot. spoiler Egyáltalán nem hatott természetesen a felhasználók örökös egyetértése – főleg a cégen kívüliek tekintetében –, illetve a politikai erők ilyen mértékű kontrollálása. Ráadásul megkockáztatom, hogy az emberek többségét, függetlenül attól, mekkora idióták, teljesen hidegen hagyja, hogy mit csinál a többmilliónyi másik idióta a világban.

Összefoglalva a kissé csapongó méltatlankodásomat:
időszerű és baromi jó téma, rettenetesen szívesen elolvasnám újra ezt a könyvet, csak írja meg valaki más!

Köszönöm a figyelmet, és várom a mosolyokat csillagokat.
Számolom ám! :)

8 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Dave Eggers: A Kör

Pár kivételt nem számítva viszketegséget kapok a cyberpunktól most hagyjuk barátilag figyelmen kívül, milyen keveset olvasok belőle, mivelhogy…és itt csodáljuk meg a farkába harapó kígyót, leginkább mert tíz esetből tizenháromban kivéve a Moxylandet kilencben csak pislogok magam elé, hogy akkor a felállás, amit éppen felvezetnek előttem neon-meg hologram- meg nanotechnológiás reklámokkal meg kiégett vén fa… nyomozókkal, ügynökökkel, halott és/vagy D-kosaras nőnemű biodíszletekkel meg kifogyhatatlan tárhelyekkel és megfejthetetlen, ámdelegalább feltörhető virtuális fiókokkal, az hogyan is alakult ki, túl azon, hogy bemondásra elhiszem a szerzőnek, hogy az általa megálmodott világban ezek mennek meg a felhők. És szerintem ezért ötcsillagoztam kis híján még úgy is, hogy voltak benne dialógusok, amiktől egy-két oldal erejéig letettem a hajam. Merthogy ez itt egy szépségesen tiszta és gondosan fényesített cyberpunk prequel: spoiler És a legjobb, hogy kellemetlenül sok benne a 2016-os rögvalóból ismert elem az átláthatósági, megosztási és közösségi mizériákon túl is. A Kör-dolgozók nyelve kínosan és szájhúzósan ismerős bárkinek, aki dolgozott már multicégnél és rendre ellógta a csapatépítőket, vagy a húgomhoz hasonlóan megérdeklődte a jótékonysági kampány kapcsán, hogy mégis hogyazistenbe tudjuk mi itten Butapesten meg az USÁ-ban, hogy mi kell a malawi embereknek, és miért pont az általános iskola, amiről amúgy hogyan szeretnék biztosítani, hogy a felépítése utáni második évben is működjön még. Mert ugye, ha nem adod be minden erőforrásodat ötletet, időt, nemiszervet, legfőképp lelkesedést a közösbe, akkor gübbedjél meg, tökre nem vagy csapatjátékos és csoffadjon rád a világ összes magánélete, gondojjadmegkikkeltöltesznapitizenhatórátnyenyenye. spoiler Mindehhez a cég profilját a napjaink numero 1es valutája, az információ jelenti, ebből pedig már egészen vállalható spoiler világrengető folyamatokat lehet kihozni.
Mae mindehhez tökéletes katalizátor, az a fajta spoiler karakter, akit egyrészt imádnak ezek a rendszerek, másrészt akiről el is hiszi az olvasó, hogy komolyan gondol mindent, amit mond vagy tesz. spoiler És mint ilyen, ijesztőbbé teszi a történetet, mint majdnem bármelyik misztikus horrort. Kár, hogy spoiler Ezért, és a tengerbiológiai kutatás nonszensz metaforává tételéért mégiscsak maradjunk annyiban, hogy a könyv majdnem hibátlan.
Aki ezt szerette, a Kört is fogja. Meg az is, aki „csak” valami nagyon aktuálisat és nagyon ismerőset szeretne a korunkban legsikeresebben működő rendszerek…khm, után, kh-khm, szabadon.

Madama_Butterfly>!
Dave Eggers: A Kör

Nem értem a könyv alacsony százalékát, mert önmagába véve (nem kell az 1984-hez, vagy A védett férfiak-hoz hasonlítani, sem hozzájuk képest mérni) a mai modern világra szabott, aktuális és félelmetesen időszerű disztópia.
A Facebook, Twitter, Instagram és egyéb közösségi portálok létét és népszerűségét figyelembe véve Eggers víziója a jövőről több, mint elgondolkodtató – a kérdés már csak az, hogy mi, emberek hogyan is fogunk ehhez viszonyulni… agymosott és idomított bábként, vagy gondolkodó, tenni akaró és tudó emberként. A történelemből kiindulva garancia semmire sincs…
Szép, új világ – azért remélem, a Kör nem fog bezárulni…

pepege P>!
Dave Eggers: A Kör

Először – csakúgy mint Mae-t – magával húz az a bizonyos mézesmadzag a Kör felé, ebbe a modern, fiatalos, közösséget központba helyező munkahelyre. Irigylésre méltó. Úgy tűnik minden részletre gondolnak, dolgozni kell keményen az tény, de cserébe bulizhatsz, sőt! ingyen kezelik a beteg szüleidet is, csak hogy lásd, milyen jó is ez a hely.
De azért ahogy telik az idő, és egyre több monitort helyeznek az asztalodra és már csak a csodával határos módon bírod tartani a tempót, amikor találkozol egy titokzatos alakkal, akinek látszólag nincs is nyoma a rendszerben (pedig olyan nem létezik a sok-sok új kütyü révén mindent lehet tudni mindenkiről), amikor ez az alak végül elülteti benned a bizonytalanság magját, hogy ez talán mégsem jó…. Akkor mi van? Az van kisanyám, hogy jó lett volna, ha ésszel gondolkodsz a végén és nem csinálod épp az ellenkezőjét, amit kellett volna!. :)) Mármint Mae.

Bélabá>!
Dave Eggers: A Kör

Dave Eggers olyan történetet írt, amely akár idővel be is kopogtathat… Egy kicsit az 1984 Nagy Testvére vagy Ben Elton Vakvilága jutott eszembe. Bekamerázós, követős utópia, amely a száz százalékos demokráciát kívánja megteremteni. De, hogy pontosan mik a fő kérdések, idézem a könyvből:

spoiler

Ez a drasztikus radikalizmus a Kör vezetőinek eszméje. Hogy mire vezethetne, jó kérdés. Nem mondok mást, csak azt: olvassátok el a regényt!
Egyre inkább napirendre kerülő gond, a kamerák általi megfigyelés, követés a fő fonala a sztorinak. Már nem is olyan megdöbbentő, mintha semmit se tudnánk egy hasonló világképről. Olvastunk hasonlókról vagy csak úgy érezzük az FB világában (a könyvben Zing), minden felkerül rólunk a netre. De hát… mi döntünk róla mit teszünk fel… vagy mégsem?
Eggers utópiája itt van a nyakunkon, ha elterjed a regény története világszerte. Félnünk kell tőle, jó lenne így élni? Nem tudom, én kihagynám… de nem az ilyen fantasztikus könyvet! 5 csillag (4,8), mert nagyon életszerű víziót tár elénk, remek (bár nem teljesen egyedi) ötletekkel, a már megszokott Eggers-féle stílusban.


Népszerű idézetek

Batus>!

Ez a nap is olyan, mint a többi, merthogy ez is más, mint az összes többi nap!

259. oldal

2 hozzászólás
Batus>!

Emberek beszélnek a másikról az illető háta mögött. Ennek az egész közösségi médiának, a sok véleményírásnak és kommentnek jórészt ez a lényege. Az eszközeitek a valódi kommunikáció főáramába emelték a pletykát, a szóbeszédet meg a találgatást.

107. oldal

2 hozzászólás
>!

– Te tényleg furcsa vagy – mondta Mae újra, és így is gondolta. Huszonnégy éves, de ehhez hasonló emberrel nem találkozott. Hát nem Isten létezését bizonyítja-e ez, gondolta részegen. Hogy élete során már több ezer emberrel találkozott, sok hasonlóval, sok feledhetővel, erre épp most bukkan fel ez a fura, új valaki a fura szövegével. A tudósok minden nap fölfedeznek egy új békafajt vagy vízililiom fajt, ez is valami isteni szereplő létét igazolja, valami égi föltalálóét, aki újabb és újabb játékszereket rak elénk, eldugja ugyan őket, de tökéletlenül, olyan helyekre, ahol rájuk bukkanhatunk. Hát ez a Francis nevű egyén, ez aztán teljesen új, valami újfajta béka. Mae ránézett, és arra gondolt, lehet, hogy megcsókolja.

Batus>!

Barátok között a titok maga az óceán, Mae. Széles, mély, és elveszünk benne.

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: titok
Batus>!

A TITOK HAZUGSÁG
A MEGOSZTÁS TÖRŐDÉS
A FÉLREVONULÁS LOPÁS

235. oldal

Batus>!

Az információ természetes állapota az, hogy szabad.

234. oldal

Kapcsolódó szócikkek: információ
Amalaschwinta P>!

A szenvedés csak addig szenvedés, amíg az ember néma és magányosan szenved.

Szelén>!

Az az igazság, hogy már nem vagy valami érdekes. Ülsz az íróasztalnál napi tizenkét órát, mégse tudsz felmutatni semmit a végén, csak egy-két számot, ami egy hét múlva elavul, és nem emlékszik rá senki. Nem marad utánad semmi, ami jelezné, hogy éltél. Semmi bizonyíték.

204. oldal, Első könyv (Európa, 2016)

PontHogy>!

– Jó értelemben más – érvelt Mae. – Ezerféle szempontból jobb, el is tudom sorolni. De azon nem tudok segíteni, hogy te nem vagy társas lény. Vagyis hogy a társasági igényeid olyan minimálisak… – Szó sincs róla, hogy ne volnék társas lény. Az vagyok. De azok az eszközök, amelyeket ti gyártotok, abnormális, extrém társasági igényeket hoznak létre. Senkinek sincs szüksége olyan szintű kapcsolatra, amilyet ti kínáltok. Nem nyújt semmit. Nem táplál. Olyan, mint a nassolás. Tudod, hogyan kísérletezik ki a nassolnivalót? Tudományosan meghatározzák, pontosan mennyi só és mennyi zsiradék kell ahhoz, hogy egyfolytában egyél. Nem vagy éhes, nincs szükséged ennivalóra, nincs hasznod belőle, de mégis falod tovább az üres kalóriákat. Ezt nyomjátok ti is. Ugyanezt. Számolatlan üres kalóriákat, csak éppen a digitális-szociális változatot. És pontosan kiméritek, hogy ugyanúgy függőséget okozzon

110. oldal

Batus>!

Itt nincsenek elnyomók. Nem kényszerít senki, hogy ezt csináld. Önként csatolod magadra a pórázt. És önként válsz társadalmilag teljesen autisztikussá. Már nem is érzékeled az alapvető emberi kommunikáció jeleit.

204. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Aldous Huxley: Szép új világ
Robert Merle: Védett férfiak
Veronica Roth: Négyes
Elan Mastai: Felbolydult napjaink
Raana Raas: Az ogfák vöröse
Pierce Brown: A káosz évei
Philip K. Dick: A végső igazság
Orson Scott Card: Fajirtás
Kim Stanley Robinson: 2312