A ​Kör 241 csillagozás

Dave Eggers: A Kör

Mae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világát. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.

Eredeti mű: Dave Eggers: The Circle

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Európa, Budapest, 2016
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634053606 · Fordította: Nemes Anna
>!
Európa, Budapest, 2016
384 oldal · ISBN: 9789634054344 · Fordította: Nemes Anna

Enciklopédia 6


Kedvencelte 13

Most olvassa 12

Várólistára tette 260

Kívánságlistára tette 184

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Dave Eggers: A Kör

Becsuktam a könyvet és rájöttem, hogy a Tökéletes kör ezután nem csak az (éppen összeálló) egyik kedvenc zenekaromat fogja jelenteni. Nem egy eredeti történet, már Zamjatyin is megírta a sosem egyedüllét borzalmait, a mindig láthatóságot, de míg az a húszas években egy elképzelhetetlen távoli jövőt jelentett, A kör világa korántsem valóságtól elrugaszkodott. Mennyi pozitívuma van a gyors információ áramlásnak és mennyire egyszerű manipulálni az infókat meg velük másokat, egymást. Természetes ellenkezés van bennem, nem akarok ilyen világban élni. Aztán arra gondolok, hogy félig már bekövetkezett, a hogyan basszuk el az időnket a Fb-on, a gyermekeikre lájkgyűjtő anyák, az idővonalon megjelenő pozitív terhességi tesztek és szaros pelenkák korát éljük. És az adatok, amiket gyűjtenek rólunk, vajon egy-egy fiók vagy közösségi oldal megéri, hogy ennyi mindent kiadjunk magunkból? Mi az ára ennek?
Nem is írtam a könyvről, de azt hiszem a lényeg átjött. Idióták vagyunk, mint a könyv főhőse, ha hősnek lehet nevezni egyáltalán. Aztán ha erre az értékelésre gyűlnek a mosolyok csillagok, akkor örüljek-e?
Ez egy nem annyira jó könyv egy félelmetes jövőképpel, ami már csaknem bekövetkezett. Gondolkoztam is, hogy kell-e nekem ennyi regisztráció, miért is kötöttem össze ezt a fiókot azzal, meg úgy egyáltalán most is itt esz a fene és amúgy is rakjam már el ezt a k@rva telefont…
és éljek, átláthatatlanul.

20 hozzászólás
>!
Serno_au_Barca
Dave Eggers: A Kör

A monitor 50 árnyalata

Bevallom ez a könyv nagyon meglepett. A csajos dráma alatt a napjainkat és a közeljövőt bemutató beteges történet bontakozik ki. Ez lesz az igazi disztópia az emberiség számára és nem egy atomvihar vagy globális felmelegedés.

Szégyen nem szégyen az én molyos rangom olyan alacsony, hogy alig látszik. A 15 pontommal jócskán le vagyok maradva az első helyezett 13k+ pontjához képest. Remélem emiatt nem fognak elküldeni molytanácsadóhoz. Miért is hoztam fel ezt? A könyv egyik legszomorúbb eleme az amikor főhősünket azért vegzálják mert nem oszt meg elég képet, videót, kommentet, véleményt stb. Sharing is caring… Emelett viszont több más kortárs problémával is foglalkozik pl. akaratunk ellenére rólunk feltöltött adatok, a trollhadsereg támadásai, megfelelési kényszérben élő fiatal nők akik likeokban mérik magukat és mély depresszióba esnek ha páran mérges arcot küldtek nekik. Nem ezért jött létre az internet ez csak az elkorcsosult felhasználás eredménye.
A könyvben megjelenik a segitsünk másokon egy kattintással módszer is. Mintha bármit is változtatna ha valaki francia zászlós avatart használ vagy valamilyen szolidáris hashtaget rak ki.

A történet nem túl bonyolult és csak keretként szolgál arra, hogy az iró bemutassa korunk abberált internetfelhaszálását és a vállalati szörnyet ami megöli az egyént és mindenkit egy követhető és irányitható akolba akar zárni. A főszereplőnk Mae Holland szürke kisegérből korporációs szirénné alakul,ahogy egyre jobban asszimilálja a Kör és az életmód amit kinál. Van egy nagyon halvány szerelmi szál is, de ez kidolgozatlan és kiszámitható. A bondage rajongó fiatalasszonyoknak ez kevés, a komolyabb olvasóknak viszont felesleges.

Hamarosan bemutatásra került a könyv alapján készült film is a mozikban. Reméljük ezzel a szinészgárdával nem hagynak cserben minket.
u.i. #JeSuisMercer

2 hozzászólás
>!
giggs85 P
Dave Eggers: A Kör

A Nagy Amerikai Regény, a tengerentúli irodalom egyik Szent Grálja, amit az utóbbi másfél évszázad során valaki mindig el akar érni, meg akar írni (az utóbbi időkben Jonathan Franzen próbálkozik ezzel, nem is sikertelenül). Az mondjuk igaz, hogy nem Dave Eggers 2013-as regénye, A Kör lesz az – de hogy tőlem megkapja a Legaktuálisabb Témájú Regény címét, az egészen biztos. A könyv cselekménye csak néhány évvel a mi jelenünk után játszódik, de egy, a miénkkel határozottan azonos dimenzióban, és olyan dolgokat feszeget, amivel előbb-utóbb mindannyiunknak foglalkoznia kell(ene).

A regény az utóbbi időkben olvasottak közül az egyik kedvencem lett, pedig bőven alakulhatott volna ez másként is. Kezdhetném mondjuk azzal, hogy nem igazán szeretem az utópiákat/disztópiákat, mert a legtöbbjük cselekménye (mondanivaló ide vagy oda) a valóságtól annyira elrugaszkodott, hogy egyszerűen nem tudom komolyan venni őket. Azonban A Kör esetében ez nem áll fent; a legtöbb bámulatos vagy épp elborzasztó dologról olvasva az volt az érzésem, hogy ha még nem is létezik, azért már jó úton haladunk a közeli megvalósításuk felé.

Főhősünk, Mae Holland egy nap felvételt nyer a már világszerte híres és rohamos tempóban fejlődő informatikai óriáscéghez, a Körhöz. Első napján vele együtt járhatjuk be a gigantikus komplexum egy aprócska részét, és vele együtt hallgathatjuk az idegenvezetőként mellé szegődő munkatársak magyarázatait a fantasztikusabbnál fantasztikusabb technikai újításokról, amelyek mind a cégnek köszönhetőek, és amelyek megkönnyítik a vásárlást, visszaszorítják a bűnözést, a korrupciót; átláthatóságot eredményeznek, leküzdik a betegségeket, és csak úgy röviden: megkönnyítik az emberek életét. Ebben a modern falanszterben (ami nekem, a kicsit konzervatívabb felfogású embernek már így is sok volt) Mae hamar megtalálja a helyét, és kisebb problémáktól eltekintve gyorsan és könnyedén be is illeszkedik.

Persze ha csak ennyi történne, akkor ugye a könyvünk nem lenne disztópia. Ebben a nem túl távoli jövőben (a mi jelenünkhöz hasonlóan) a technikai fejlesztések és az egyre gyorsuló fejlődés egy pillanatra sem lassulhat le vagy állhat meg. Egyre másra jönnek az új ötletek, találmányok, amik látszólag tovább könnyítik az emberek életét, a valóságban azonban egyre inkább eltüntetik az önálló személyiséget, és az emberből egy bólogató, mosolygó vagy homlokráncoló robotot csinálnak, aki egyre inkább függ a Rendszertől – aki képtelen magát másként értékelni, mint az ügyfeleitől kapott pontszámok, a vadidegen emberek által küldött mosolyok (mi ezt még lájknak hívjuk) vagy más, különféle virtuális, percenként aktualitásukat vesztő szempontok alapján. A valódi személyiség és a valódi kommunikáció pedig egyre inkább eltűnőben (azt hiszem, ezt már mindenki megfigyelte maga is a környezetében), és minden idők egyik legtotalitáriusabb diktatúrájának réme pedig megjelenőben.

Eggers egyik nagy erőssége, hogy gondolkodásra késztet. Szép sorjában olvashatjuk az újabbnál újabb magyarázatokat arról, hogy a legújabb fejlesztés vagy kütyü miért is jó, és mivel is teszi jobbá, többé a társadalmunkat (amely magyarázatok némelyikével szemben nem is biztos, hogy elsőre tudnánk racionális ellenvetést tenni), de egyre inkább gyűlik fel bennünk a harag és az ellenkezés, majd megjelennek a saját gondolataink is, hogy el tudjuk mondani, miért nem kérünk ebből a szép új világból. Sokaknak talán nem fog feltétlenül tetszeni, hogy az amerikai enyhén didaktikus és múlt századi módon szócsőként szerepelteti az egyik szereplőjét, hogy kifejthesse nekünk saját véleményét – ám engem ez egyáltalán nem zavart; a mondandójába nem igazán lehet belekötni.

Dave Eggers művét egy olyan alkotásnak tartom, amely bár nem hibátlan, de amelyet kortól, nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül mindenkinek olvasnia kellene, és amiről jó lenne, ha minél többen beszélgetnének (hisz a megvalósulása már rohamtempóban zajlik) – és ha lehet, akkor személyesen, egymás között, és nem egy halott képernyőt bámulva, „mosolyokra” várva.

4 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Dave Eggers: A Kör

2016 áprilisát tapossuk, és jelen pillanatban kevés ennél aktuálisabb* könyvet tudok elképzelni.
Mondom ezt tényleg úgy, hogy mi itt, Magyarországon még csak a felszínét karcolgatjuk a dolgoknak, és majd csak pár év múlva fogjuk átérezni mindazt, amit itt felvetett Eggers – de akkor is hihetetlen, hogy már 2013-ban mit látott kialakulni.

Kezdjük az alapoknál: lenyűgöző dolognak tartom az internetet, határozottan üdvözlöm a technikai-technológiai újításokat, és úgy egyébként is, szoktam élvezni ezt a webkettőnek nevezett dolgot (meg persze folytathatjuk a sort: hangzatos buzzwordök segítségével megidézném az Industry 4 és az IoT szellemét). Amit azonban a lelkes tudósok nem láttak előre sem az Arpanetnél, sem a Cernnél, hogy ez pontosan hova is fog kifutni. Félreértés ne essék, mi sem látjuk most, nem is fogjuk egészen addig, amíg egy nap rá nem ébredünk, hogy benne élünk.
Úgyhogy egyelőre csak élvezzük az előnyeit. Hogy alig 40 ezredmásodpercbe telik egy adatcsomagnak eljutnia Budapestről a Harvardra és vissza. Hogy egy robbantás helyszínén be lehet csekkolni: túléltük, nincs bajunk. Hogy az örökkévalóságig megmarad a felhőben a dickpicünk. Hogy akárhol járunk is a világban, mindig meg tudjuk nézni, ki bökött meg a Facebookon. És ez jó, mert lehetőségek tárházát nyitja meg előttünk, s csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele.

Eggers víziójában mindez kicsit tovább tart. Nem sokban különbözik a mi világunktól, de éppen annyiban, hogy elsőre elámuljunk: nahát, milyen jó, mikor lesz már itt is ilyen?. Gyönyörű utópia, amihez nem árt kicsit átkalibrálni a gondolkodást – de ez a fejlődés. Megkockáztatom: szeretnék abban a regény első felének világában élni. Lenyűgöz, hiszünk benne, ledöbbenünk, elgondolkodunk (abból sokat). Hogy mit kéne változtatnunk a világban, hogy ez megvalósuljon. Egyáltalán, jó lesz-e mindez nekünk (sőt: mi a jó nekünk)**. A téma egyszerűen agyonnyomja a könyvet, szinte lényegtelen Mae története, annyira hangsúlyos, annyira bennünk van, annyira megragad a regény koncepciója, az apró és grandiózus ötletei, megoldásai.

Aztán rájövünk az örök igazságra, hogy mindent, amit jóra lehet használni, azt lehet rosszra is. A folyamat persze lépésekben zajlik (igen, helló, ezt éljük), de mégis, így kívülről, nagyon látszik, hol a hiba. Itt bicsaklik meg a könyv: Eggers leáll a gondolkodással. Jó, ez nyilván túlzás, de nem tudom másként mondani: többé nem hittem abban, hogy Eggers elég okos ehhez a témához (bocs a személyeskedésért). Túltolja a saját igazát. Sarkít, terel, elhomályosít és elkendőz, mi több, többet nem hisz az emberiségben. Erre persze minden joga megvan, nem is tudom érte kárhoztatni, de ami az elején elképesztően izgalmas szellemi kihívás volt, amin annyit gondolkodtam, mint évek óta egy könyvön sem, az a végére túl erősen vált át disztópiába. A végéből pedig nem sugárzik más, csak a keserűség. Ezt pedig (mint olvasó és mint internetrajongó) nem tudom neki megbocsátani.

A könyv ettől függetlenül kötelező mindenkinek. Tényleg, mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy megéli, átéli, élvezi, szereti vagy nem szereti 21. századunkat. Akit érdekel a jelen (és nem feltétlenül a jövő). Kevés ennél fontosabb könyvet tudok jelenleg elképzelni.

*Mondjuk csak ezért is (és mert olyan tökéletes alátámasztja az összes létező előrejelzést a könyvből, hogy az döbbenet): http://444.hu/2016/04/14/mark-zuckerberg-vilagelnok-bej…
**Azért még elhalasztom az okostelefon-vásárlást, jó lesz nekem a buta változat is.

5 hozzászólás
>!
csartak MP
Dave Eggers: A Kör

Nem rossz könyv, tetszett, mert nem engedett, olvasni akartam.
Szép új jövő világa. „A titok hazugság, a megosztás törődés, a félrevonulás lopás.” Érdekes, csak nézőpont kérdése, van egy kitekert logika, amely szerint ezeket a gondolatokat meg lehet úgy magyarázni, mintha a magánélet feladása, az örökös megfigyelés, minden szarságunk megosztása előnyös lenne. Egyek vagyunk – hirdeti, de milyen áron?
Először még reménykedtem, hogy főhősnőnk valamennyit fejlődni fog, de ugyanolyan ostobán naiv, agymosott, opportunista tyúk maradt, sőt talán még jobban is mint az elején. Neki még az is örömet okoz, ha megfigyelik. Hiszen ő az, aki utat mutat, akit kedvelnek, ő a példakép, aki mindent megmutat.
Elgondolkodtató, hogy miért éppen az ő sekélyes érzelemvilága felől közelítjük meg az eseményeket. Talán azért, hogy még jobban belerántson, magába szívjon ez a világ, ami fokozatosan zabálja fel az ember személyiségét, életterét, magánszféráját, szabadidejét, családját. Szinte tökéletes az analógia, hogy a cápa is ezt teszi az életterébe pottyantott állatokkal. Így ez a nézőpont ötletes ennek a világnak a bemutatására.
Itt ebben a történetben nincs lázadás. Elfogadás van. Néha látunk más látószöget, de azon nyomban le is van nyomva, Mae zavaros gondolataival.
Bizonyos szinten fontos könyv, sok mindenben aktuális is, szerintem érdemes elolvasni.

>!
Európa, Budapest, 2016
384 oldal · ISBN: 9789634054344 · Fordította: Nemes Anna
>!
Aigi P
Dave Eggers: A Kör

Emlékszik még bárki is a Snowden ügyre? Nem? Pedig korunk nagyon fontos kérdéseivel foglalkozik. Elmondom miért nem? Mert amit eddig láthatunk az kimerült unalmas cikkekben, egy még unalmasabb dokumentumfilmben és egy alig jobb mozifilmben.
Ez a könyv sok tekintetben hasonló témákat feszeget. A biztonságunk illúziója meddig mehet az egyéni szabadságjogok rovására, illetve mit vagyunk hajlandóak feladni azért. A ma oly népszerű és már-már életcélként létező, egyben baromi nyomasztó likeszajhaságot. A közösségi oldalakra űzött, a valóságtól teljesen elszakadt életeket. Az emberi kapcsolatok kiüresedését.
Ez mind nagyon jó. Ezért is kezdtem el olvasni. Ami rossz, az a hogyan.
Ez a könyv UNALMAS. Kb a feléig konkrétan nem történik semmi. Utána is alig. Az, hogy a mellékszereplők egyformára vágott papírfigurák, még megbocsájtanám, de a főszereplőnél unalmasabb karaktert találni valódi kihívás lenne. Szeretnéd visszasírni az Alkonyatból Bellát? Ne habozz, ez a te könyved. A lánynak se íze, se bűze, se humora, se szenvedélye. Nincs benne a világon semmi, ami miatt kicsit is kíváncsi lennék a sorsára. Már a könyv elején annak drukkoltam bár falnák fel a fókák és jönne egy új főszereplő, akinek legalább egy tulajdonsága van. Az se baj, ha rossz az az egy.
Tudom, hogy az ilyen típusú főszereplőkre ma új irodalom épül, minél semmilyenebb annál azonosulhatóbb. Utálatos folyamat.
Szeretném azt hinni, hogy egy aljas összeesküvés miatt nem lehet fontos témákról jó könyveket írni. Úgy könnyebb elviselnem.
Csalódottságomban nincs is kedvem tovább ragozni. Már így is túlírtam. Egy mondat is elég lett volna. Fontos téma, rossz kivitelezés.
Ma láttam, hogy készült belőle egy film és hamarosan bemutatják. Remélem egy jó forgatókönyvíró alaposan húzott belőle és rendbe szedte ahol kell. Erről eszembe is jutott a Herceg menyasszonya. Na az csodálatos.

2 hozzászólás
>!
ponty
Dave Eggers: A Kör

Na nem mintha akárcsak egyetlen szereplője, vagy a cselekmény bármelyik mozzanata/fordulata akár a legkisebb eredetiséget is tartalmazná. És nem mintha olyan hűdejól lenne megírva, de valahogy ennek ellenére olyan erősen reagál az információ korára, a lehetséges jövőbe haladó jelenre, vagy legalábbis belőlem, olvasóból olyan erős reakciót volt képes kiváltani, hogy azt kell gondoljam mégis jól van megírva, mert Eggers megtalálta a módot, hogy igazi huszárvágás nélkül is mély sebet tudjon ejteni.
Itt van például a molyitásrangsor. Senki ne nézze meg, de pillanatnyilag mindössze 39 pontom van! Sürgősen dolgoznom kell az ügyön, mert ez tarthatatlan.

11 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Dave Eggers: A Kör

Oszd meg és uralkodj!

A Kör már itt kopogtat az ajtónkon, sőt, már részben be is lépett. Hiszen fent vagyunk a Facebookon, Instagramon osztunk meg képeket, Twitteren csiripeljük ki a gondolatainkat. De vajon szeretnénk ezt mind egy helyen látni? Szeretnénk, ha ezekből állna össze kizárólag a személyiségünk?

Ebben a disztópiában az a legfélelmetesebb, hogy nagyon könnyen megvalósulhat. Rengeteg Mae járkál az utcán, aki könnyen befolyásolható, aki csak arra vágyik, hogy tartozzon valahova és szeressék. Hiszen a megosztás törődés.

Nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol a titok hazugság és a félrevonulás lopás. Olyan világban szeretnék élni, ahol az internet a mindennapok része, de megtanuljuk okosan használni azt. Ahol az én kezemben van az irányítás, én dönthetem el, kivel és mit osztok meg. Ahol nem csak egy szám vagyok és nem a lájkjaim határoznak meg engem.

Amúgy a könyv nem tökéletes, eléggé kiszámítható és nagy újdonságok nincsenek benne. Viszont végig izgalmas, letehetetlen és elgondolkodtató. Emellett egyébként nyomasztó is, idő kell, amíg az ember megemészti, amit olvasott.

2 hozzászólás
>!
Oriente P
Dave Eggers: A Kör

Régebben valahol azt olvastam, hogy az internet a középszerűség hatalomra jutása. Nem biztos, hogy pont így volt megfogalmazva, de ez a könyv is ilyesmiről szól.

Nem új a regény alapötlete, mégis nagyon jól működhetne az aktualizálása, méghozzá a virtuális közösségi életérzésnek ebben a nagyon is ismerős átköltésében. Csak hát az a nagy helyzet, hogy maga a regény nem szuperál. Nagyot akar szólni, de ezt megakadályozzák a mindenütt jelentkező aránytévesztések. A szereplők sarkítottak és egyáltalán nem az elvárható módon reagálnak se magukra, se egymásra. A hangulatok túl lettek pingálva, a tézisek túl lettek magyarázva, végig azt éreztem, hogy lehetett volna igazán ütős ez a könyv, ha inkább csak utalgat, ha szépen, intelligensen manipulál, kérdéseket dob be állítások helyett, szóval ha egyszerűen jobban van megírva.
Nyilvánvalóan remekül kapja el a közösségi oldalak kényelmetlen hatásait, a figyeleméhségből fakadó visszatetsző viselkedési mintákat, de a regény nyomasztó víziójától nem rémültem halálra és a gyomrom sem remegett úgy, mint mondjuk egy Atwood-disztópiát olvasva. Mert bólogathatunk, hogy igen-igen és lám-lám, ismerjük ezt az egész pszichés nyomort, már most efelé tart a világ, de Egger látomása egysíkú, túlzó és ezért nem reális. Valóban nagy az isten állatkertje, de szerintem sokkal több benne a cápa, és szerencsére a fóka is az öbölben, hogy a Kör gondolatkísérlete több legyen riogatásnál.

Logikai hibák miatt is dobnék rá pár „homlokráncot”. Például miért pont csillárkészítő barátunk lenne az egyetlen jani a gáton, aki hangot is ad a nemtetszésének? spoiler Éppen a regény alkotta keretek között elvileg az lenne várható, hogy sok alternatív vélemény kering az éterben és mindenféle véleményvezérek és hangos szekciók lassítják a felvázolt folyamatot. spoiler Egyáltalán nem hatott természetesen a felhasználók örökös egyetértése – főleg a cégen kívüliek tekintetében –, illetve a politikai erők ilyen mértékű kontrollálása. Ráadásul megkockáztatom, hogy az emberek többségét, függetlenül attól, mekkora idióták, teljesen hidegen hagyja, hogy mit csinál a többmilliónyi másik idióta a világban.

Összefoglalva a kissé csapongó méltatlankodásomat:
időszerű és baromi jó téma, rettenetesen szívesen elolvasnám újra ezt a könyvet, csak írja meg valaki más!

Köszönöm a figyelmet, és várom a mosolyokat csillagokat.
Számolom ám! :)

8 hozzászólás
>!
marschlako P
Dave Eggers: A Kör

Nem szeretnék túl sokat foglalkozni a könyvvel, @Oriente úgyis szinte mindent leírt arról, miért nem gondolom jónak A kört, annak ellenére, hogy egy nagyon aktuális és nagyon veszélyes problémával foglalkozik. Persze a minél dokumentáltabb világnak vannak előnyei is, amíg valóban csak a bűnözést kívánja visszaszorítani (épp ezzel is szoktak mellette érvelni), csak éppen nagyon nehéz meghúzni a határokat.
A totális megfigyelés mellett az apokalipszis másik lovasa az internet félelmetes hatalma, ahol jól tálalt manipulációkkal akármit el tud érni az, aki ehhez nem kíméli az erőforrásokat. Az emberek hiszékenyek és nehezen törnek ki a csordaszellem hatása alól, ha egyáltalán akarnak, ha egyáltalán felismerik.
Mégis „megkockáztatom, hogy az emberek többségét, függetlenül attól, mekkora idióták, teljesen hidegen hagyja, hogy mit csinál a többmilliónyi másik idióta a világban”, ahogy a fentebb említett értékelésben elhangzik, s én is ebben reménykedem, a rideg tények ellenére is.
Na de hogy a könyvről is mondjak valamit: nyomasztó volt. Idegesítő és unalmas. Idegesítő, mivel Mae-t nehéz volt elviselni, és unalmas, mert igazából semmit nem csinált (jó, tudom, ezt fura kijelenteni a regény ismeretében, de semmi értelmeset, vagy értékeset), de ezt nagyon hosszan, vagyis szerintem erősen túlírt ez a könyv. Az is zavart, hogy csak mutatóban volt egy-két normális ember, én azért ennél optimistábban tekintek a világra.
spoiler

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Batus

Ez a nap is olyan, mint a többi, merthogy ez is más, mint az összes többi nap!

259. oldal

1 hozzászólás
>!
Batus

Emberek beszélnek a másikról az illető háta mögött. Ennek az egész közösségi médiának, a sok véleményírásnak és kommentnek jórészt ez a lényege. Az eszközeitek a valódi kommunikáció főáramába emelték a pletykát, a szóbeszédet meg a találgatást.

107. oldal

2 hozzászólás
>!
Aigi P

– Te tényleg furcsa vagy – mondta Mae újra, és így is gondolta. Huszonnégy éves, de ehhez hasonló emberrel nem találkozott. Hát nem Isten létezését bizonyítja-e ez, gondolta részegen. Hogy élete során már több ezer emberrel találkozott, sok hasonlóval, sok feledhetővel, erre épp most bukkan fel ez a fura, új valaki a fura szövegével. A tudósok minden nap fölfedeznek egy új békafajt vagy vízililiom fajt, ez is valami isteni szereplő létét igazolja, valami égi föltalálóét, aki újabb és újabb játékszereket rak elénk, eldugja ugyan őket, de tökéletlenül, olyan helyekre, ahol rájuk bukkanhatunk. Hát ez a Francis nevű egyén, ez aztán teljesen új, valami újfajta béka. Mae ránézett, és arra gondolt, lehet, hogy megcsókolja.

>!
Gdori

Nem arra születünk, hogy mindent tudjunk, Mae. Nem gondoltál még arra, hogy agyunk az ismert és ismeretlen finom egyensúlyára van bekalibrálva? Hogy lelkünknek egyformán szüksége van az éjszaka titkaira és a nappal világosságára? Ti az örökös nappali fény világát hozzátok létre, én meg azt gondolom, ebben mindnyájan elevenen meg fogunk égni. Nem lesz idő gondolkodni, aludni, lehűlni. Eszetekbe jutott nektek ott a Körben valaha, hogy az emberbe mennyi fér? Nézz ránk. Kicsik vagyunk. Kicsi a fejünk, akkora, mint egy sárgadinnye. Azt akarjátok, hogy ebbe a fejbe beleférjen minden, amit a világ valaha látott?

331. oldal

>!
pippolina

Az az igazság, hogy már nem vagy valami érdekes. Ülsz az íróasztalnál napi tizenkét órát, mégse tudsz felmutatni semmit a végén, csak egy-két számot, ami egy hét múlva elavul, és nem emlékszik rá senki. Nem marad utánad semmi, ami jelezné, hogy éltél. Semmi bizonyíték.

204. oldal, Első könyv (Európa, 2016)

>!
Batus

Barátok között a titok maga az óceán, Mae. Széles, mély, és elveszünk benne.

226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: titok
>!
Batus

A TITOK HAZUGSÁG
A MEGOSZTÁS TÖRŐDÉS
A FÉLREVONULÁS LOPÁS

235. oldal

>!
Gdori

Szó sincs róla, hogy ne volnék társas lény. Az vagyok. De azok az eszközök, amelyeket ti gyártotok, abnormális, extrém társasági igényeket hoznak létre. Senkinek sincs szüksége olyan szintű kapcsolatra, amilyet ti kínáltok. Nem nyújt semmit. Nem táplál. Olyan, mint a nassolás. Tudod, hogyan kísérletezik ki a nassolni valót? Tudományosan meghatározzák, pontosan mennyi só és mennyi zsiradék kell ahhoz, egyfolytában egyél. Nem vagy éhes, nincs szükséged ennivalóra, nincs hasznod belőle, de mégis falod tovább az üres kalóriákat. Ezt nyomjátok ti is. Ugyanezt. Számolatlan üres kalóriákat, csak éppen a digitális-szociális változatot. És pontosan kiméritek, hogy ugyanúgy függőséget okozzon.

108. oldal

>!
Berkesi_Ágota P

Úgyhogy én kiszálltam. Mire ezt olvasod, már lementem a térképről, és szerintem lesznek, akik velem tartanak. Sőt tudom, hogy lesznek. A föld alatt fogunk élni, a sivatagban, az erdőben. Menekültek leszünk, vagy remeték, vagy a kettő szerencsétlen, de szükségszerű kombinációja. Mert azok vagyunk.
Úgy látom, ez valamiféle második nagy hasadás, amely után két külön emberiség létezik majd párhuzamosan. Az egyik azokból, akik ott fognak élni a megfigyelési kupola alatt, amelynek létrehozásán fáradozol, a másik azokból, akik ettől távol próbálnak majd élni. Mindnyájunkért rettegek.

333. oldal

>!
pippolina

Itt nincsenek elnyomók. Nem kényszerít senki, hogy ezt csináld. Önként csatolod magadra a pórázt. És önként válsz társadalmilag teljesen autisztikussá. Már nem is érzékeled az alapvető emberi kommunikáció jeleit. Ülsz az asztalnál három emberrrel, aki mind rád néz, és beszélgetni próbál veled, te meg a kijelzőt bámulod, és valami idegent keresel Dubajban.

204. oldal, Első könyv (Európa, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Aldous Huxley: Szép új világ
Robert Merle: Védett férfiak
Veronica Roth: Négyes
Elan Mastai: Felbolydult napjaink
Raana Raas: Az ogfák vöröse
Pierce Brown: A káosz évei
Philip K. Dick: A végső igazság
Orson Scott Card: Fajirtás
Kim Stanley Robinson: 2312