Kardok ​ege (A király pengéinek története 3.) 3 csillagozás

Dave Duncan: Kardok ege

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A királyság leghatalmasabb kardforgatóit bűbáj köti nemes védencükhöz,
hogy óvják őt – mindhalálig.

A Király Pengéi

A gátlástalan Ambrose király elhanyagolt leányaként Malinda korán megtanulja, hogy harcolnia kell azért, ami jog szerint megilleti, az uralkodó halálával azonban elkeseredett polgárháborúba keveredik. A cselszövések és árulások bizonytalan, véres útvesztőjében Malinda egyedül a Királyi Testőrség Pengéiben bízhat – ám őket is végzetes veszély fenyegeti. Az ifjú hercegnőre élete legkomolyabb döntése vár: egy döntés, ami megmentheti Chivialt a zűrzavartól… vagy végső pusztulásba taszíthatja az országot, a Pengéket, és őt magát is.

Eredeti mű: Dave Duncan: Sky of Swords

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Delta Vision, 2017
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951712 · Fordította: Zámori Máté

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Dave Duncan: Kardok ege

Bevallom, eleinte arra akartam kihegyezni az értékelést, hogy miben marad el a Kardok ege A Tűzföldek urától. Ez a kötet ugyanis több dologban is visszacsatol az Aranyszín lánc nemszeretem elemeihez. A történet középpontjában ugyebár Ambrose király lánya áll, ami óhatatlanul eltávolít minket a Pengéktől és közelebb visz az udvari piszmogás világához. Ez hősies fantasyben nem kimondottan előnyös felütés, és „női sors” témában sem mutat fel semmi újat. Ráadásul megint sok az ugrás a történetben, és továbbra sem érzem azt, hogy Duncan profin kezelné az ezzel járó infodumpokat (odavetett mondat egy háborúról vagy más világrengető eseményről, hogy aztán visszatérhessünk a királylány gyermekkorára). A fantasztikus elemek pedig ismét visszaszorulni látszanak. (Mivel Malinda anyja belekontárkodik a varázslásba, ez jó alkalom lett volna, hogy közelebb hozza a mágiát az olvasóhoz. Ami persze nem történt meg. Pedig jól össze lehetett volna kötni a történet végével. És egyáltalán, milyen érdekes lenne egy olyan fantasy, amelynek varázsló főhőse csak laboratóriumi körülmények között tud mágiát űzni! Ez a világ ugyanis így működik.) Egyszóval az első száz oldalt illetően az a benyomásom, hogy ezt „le kell tudni”, csak hogy végre felzárkózhassunk a korábban már elmesélt eseményekhez.

Szerencsére, amint eljutunk oda, ahonnét látható közelségbe kerül a második rész zárójelenete (az esküvő), az események határozottan kezdenek erőre kapni. A regény második felében pedig egy egyre gyorsuló spirálban válik rendkívül érdekessé a történet. A pengék és védencük között az írónak ismét sikerült kidolgoznia egy újfajta kapcsolatrendszert, amely különbözik mindkét korábbi regényben szereplőtől. spoiler Bár emberileg nem éreztem olyan kidolgozottnak a karaktereket, mint a középső kötetben, de az első könyv hőseinél mindenképpen hitelesebbek. A korábbiaknál jóval nagyobb hangsúlyt kap viszont az, hogy a Pengékhez kötött bűbáj mennyire veszélyessé válhat, mennyire instabillá válhatnak lelkileg – ezt felhasználva komoly antihősies szálak fonódnak a sztoriba. Duncan ráadásul egyik katasztrófát küldi rájuk a másik után, meglepően kegyetlen fordulatokkal élve. Hangulatában ez a könyv eléggé más, mint az előzőek, és fokozatosan válik egyre sötétebbé.

Talán nem mondok nagy újságot azzal, hogy e trilógia részei többé-kevésbé egymással párhuzamosan futnak, de ennek itt, a befejezésben lesz igazán nagy szerepe. A Kardok egéhez már valóban sokat ad hozzá, ha összevetjük a többi kötettel, és vadászunk az összefüggésekre, de különösen az ellentmondásokra. Egy ponton túl már-már úgy éreztem, hogy egyetlen pimasz fordulat kedvéért lett Az aranyszín láncból trilógia. (Ámbár én ezt szívesebben értelmezném fordítva: a második és a harmadik könyvek a trilógia érdemi részei, az elsőt pedig csak azért érdemes elolvasni, hogy minden téren átjöjjön a kontraszt.) Ezt a csavart – ami fantasyben, pláne relatíve low fantasyben, eléggé szokatlan és bátor húzás – pedig egészen zseniálisnak tartom.

Ui: a könyv hátsó borítóján az előző kötet fülszövege olvasható. Ezúton is gratulálok az új nyomdának!

>!
Szabolcs_Holló
Dave Duncan: Kardok ege

Fura trilógia a Király Pengéinek története, mivel a három könyv egymást kiegészíti, árnyalja, és át is értelmezi, amit én példának okáért még nem láttam. Persze ez lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom:) A három könyvből magasan a középső a legjobb, de a harmadik is nagyon kellemes olvasmány. Továbbra is tetszik az ál-Európa, ami a 16.-17. századi kort idézi meg nagyon minimális mágiával. Ügyesen beépítette a mágiát az udvar és a mindennapok életébe, de keveslem, hogy erről keveset tudtam meg. A könyv eleje, egy hercegnő életét az udvarban mutatja meg és ez eléggé elüt az eddigi történésekkel,de aztán beindul a cselekmény. Izgalmas Malinda útja a királynői székig és különösen ami azután jön. Sorscsapás, árulás övezi az útját, ahol gyakorlatilag a Pengék jelentik az egyetlen támaszt számára, de annyira kilátástalan lesz a végén a helyzet, hogy nagyon sötét hangulata lesz az addig kissé könnyedebb regénynek. Most megmutatja, hogy a Pengék kötéseinek milyen árnyoldalai vannak és valós indokot adja, hogy miért nő velük szemben az ellenszenv. Mindenképpen ajánlom, hogy az első kettő elolvasását követően kezdjen bele mindenki ebbe a könyvbe, mivel sokkal teljesebb képet kap az olvasó. Az egyetlen kifogásom, hogy a végét leszámítva úgy éreztem, mintha történelmi regényt olvasnék a középkori Francia Királyságról, ami egyszerre előny és hátrány. Mindenesetre jól szórakoztam, mivel Duncan stílusa nagyon tetszik, remek íróval van dolgunk.


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
J. K. Rowling: Harry Potter
Rick Riordan: Athéné jele
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
George R. R. Martin: Kardok vihara
Susan Kay: A fantom
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál