A ​cingár feltaláló 66 csillagozás

Dashiell Hammett: A cingár feltaláló Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Nick ​Charles jó ideje felhagyott már a magánnyomozói gyakorlattal – New York-i karácsonyi vakációját mégis kénytelen egy fura bűnűgy mindjobban összekuszálódó szövevényének kibogozásával tölteni. Clyde Miller Wynant, a cingár – és habókos – feltaláló, mindenhol járt, de senki sem látta. Az ő titkárnője volt az első áldozat, az ő elvált felesége keveredik mind botrányosabb helyzetekbe, az ő felcseperedő gyerekei okoznak mind több problémát maguknak és másoknak, az ő állítólagos öngyilkosságának hírére utazik a világ végére az ügyvédje meg egy detektív, az ő levelei bolondítják meg az egész társaságot, az ő bankszámlájáról tűnnek el egyre nagyobb összegek – de a cingár feltalálót hónapok óta nem látta senki. Az áldozatok száma szaporodik – ám nincs se tettes, se cingár feltaláló. Hova lett Wynant, és ki tette el láb alól az áldozatokat? Minderre (és még jó néhány más fogas kérdésre) választ kapunk Dashiell Hammett lendületes, szellemes regényében – persze, a játékszabályok… (tovább)

Eredeti mű: Dashiell Hammett: The Thin Man

Eredeti megjelenés éve: 1934

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek

>!
Európa, Budapest, 1985
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630733102 · Fordította: B. Nagy László
>!
Európa, Budapest, 1972
226 oldal · puhatáblás · Fordította: B. Nagy László

Enciklopédia 4


Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
regulat
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Újraolvasás.
Bevallom még mindig tetszik, és valószínűleg pont azért, amiért sokan nem szeretik.
Ez Hammett utolsó regénye. A főhős Nick Charles (vagy inkább a Charles házaspár…) az egykori magánnyomozó, és gyakorló alkoholista… Ismerős?
Hát hogyne, hiszem Hammettről is el lehet mondani ugyanezt… egykori Pinkerton detektív és gyakorló alkoholista.
Komolyra fordítva a szót, Hammettben az a jó, hogy a nyomozói nem olyan idealizált alakok, mint például Poirot. Mondhatni hús vér emberek, nagy mennyiségű hibával.

Nick Charles például ünnepelni érkezik New Yorkba. Bulizni. Nem akar ő nyomozni, csak valahogy megtalálja egy régi ügyfelével kapcsolatos rejtély, és miközben próbál kitérni a kihívás elől azzal szembesül, hogy az ég világon mindenki azt hiszi, hogy tud valamit…
Így kénytelen-kelletlen, tényleg nekiáll nyomozni.

Igazából, pont ez a kelletlenség az egyik erénye a regénynek, hogy a főhős nem tud szabadulni a múlttól. A másik maga a bűntény, ami valójában hétköznapi. Komolyan ilyen bárhol, és bármikor megtörténhet… és pont ezért megkerülhetetlen – szerintem – ez a regény, aminek az a különlegessége, hogy nincs benne semmi különös, csak ahogy Hammett elmeséli ezt a káoszt.
Nem véletlen, hogy a Charles házaspár tévésorozatot kapott.
Azt hiszem egy új fordítás jót tenne a könyvnek… valahogy hiányzik ebből az argo, ami valószínűleg szellemesebbé tenné a párbeszédeket.

>!
Európa, Budapest, 1985
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630733102 · Fordította: B. Nagy László
1 hozzászólás
>!
Bla IP
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Kikapcsolódást kerestem, de egy este kárba veszett. Az 1932 Karácsonya és Újév között zajló történés, az amerikai szesztilalom legvége, ezért is érdekes, hogy a regényben állandóan és masszívan isznak. … mindezek mellett maga a bűnügy szinte nem is érdekes, Nick és Nora Charles megpróbál zöld ágra vergődni a Wynant-család idősebb és ifjabb tagjaival. Hogy ez a mű hogyan került az 1001 könyv listájára, azt csak a Jóisten tudja, mert hogy A máltai sólyom című szintén Hammett könyvhöz színvonalában nem hasonlítható, az bizonyos…

6 hozzászólás
>!
csgabi MP
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Ennek a könyvnek az elolvasása felért számomra egy pokoljárással. Annyit isznak a történet folyamán, hogy – ha én lettem volna ők – már rég meghaltam volna a helyükben alkoholmérgezésben, és nem csak egyszer. Sokszor.
A könyvben minden és mindenki ellenszenves volt; a történet pedig semmilyen. Mindig mennek valahová, értelmetlenül beszélnek, isznak, majd újból mennek, isznak (ahogyan egy korábbi értékelésben írták). Nem tetszett a könyv. Egyetlen pozitívuma az, hogy gyorsan lehet olvasni, anélkül, hogy az ember összecsapná.
Lehet, hogy ez lesz az idei év legrosszabb könyve a számomra, pedig pár hete még azt gondoltam, hogy a Holttest a fürdőkádban lesz az.

5 hozzászólás
>!
Szelén
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Ritka unalmas könyv.
Csak isznak és isznak, ide mennek, oda mennek, jönnek hozzájuk, megint isznak, esznek, majd megint isznak, megint jönnek hozzájuk, telefonálnak, isznak, ismét elmennek valakihez, és ott is isznak.
A krimi szál gyenge, túl van írva, ez egy novellának is elég lett volna.
Filmen láttam ezt a sorozatot, valamikor az 1930-as években készült, laza, szórakoztató filmek. Na ennek a nyoma nem található a könyvben.
Nem tetszett, és akkor finoman fogalmaztam.
Ja, és mondtam már? Isznak, isznak, isznak.

2 hozzászólás
>!
marcipáncica P
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Nem akartam elhinni, hogy ez a könyv tényleg olyan rossz lesz, mint azt az értékelése sejteti, és bár végül nem volt egy kriminálisan rossz könyv (bocsánat), azért rémesen semmilyen volt, pláne a Máltai sólyom fényében. Az alap rejtély, meg a közben kibontakozó mellékszálak nem voltak elég érdekesek ahhoz, hogy lekössenek, és egy idő után már nem is tudtam, de nem is akartam követni. Nick Charles legalább simán elvitte a hátán az amúgy meglehetősen lapos könyvet, és Nora is egész jó mondatokat kapott, amikor néha lehetősége adódott, jobb lett volna, ha az egész könyvben csak ők ketten isznak meg dumálgatnak.
Az élményen amúgy sokat rontott a fordítás, elég volt pár oldalt belenéznem az eredetibe, és az közel sem olyan irritáló és bárgyú stílusú, mint a magyar változat, kár, hogy nem az olvastam.

>!
zserb P
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Van itt nekünk egy teljesen tisztességes, korrekt kis régimódi krimink; közepesen kitalálható végső fordulattal, és egy kisebb rakás gyanúsítottal. Ez így három csillag. De persze nem csak ennyink van. Van egy értékelésünk is, amit én alaposan túltoltam.

Mert van benne nyelv: A könyv kb. kétharmadáig szinte csak birkóztam a szöveggel, azután hirtelen megvilágosodtam. A szöveg ettől nem lett kellemesebb, de legalább értettem, hogy miért kínlódom, és nem vagyok meglepve, hogy 68%-on áll a magyar fordítás: van benne egyrészt egy jó adag kisebb-nagyobb elütés alaposan szétszórva (a legkoncentráltabban itt: https://moly.hu/idezetek/995686), azután kaptunk teljesen értelmetlen mondatokat, és mindennek a tetejébe még ott van a nyelvezet, ami legalább kétféleképpen rétegeződik. (Egyrészt 2018-ban olvasom azt a kísérletet, amit arra tettek, hogy a ’70-es években magyarul visszaadják azt az amerikai szlenget, ami ott a ’30-as évek végén vált idejétmúlttá… Másrészt legkésőbb a könyv kétharmadánál le kell esnie a tantusznak, hogy a narrátorunk nem nagyon idéz szó szerint, és a saját szókincse minden valószínűség szerint valahol félúton lehet a könyvben feltűnő kocsmatöltelékek tolvajnyelve, és a görbe estéket tartó jómódú társaság divatos szlengje között. [De tényleg: Van egy jelenet, amiben a főhősünk elvileg argóból fordít angolra. Az élet szép.])

Azután van itt humor: Van egy kedélyesen évődő főhőspárosunk, egy szarkasztikusan fapofa narrátorunk, egy olyan zűrös családunk, amelynek bármelyik tagja bármelyik pillanatban művelhet valami olyan furát, amin már csak kínjában is elvigyorodik az ember, és mindennek a tetejébe a könyv vége felé meg kapunk egy pluszrendőrt, akit mintha egyenesen egy bohózatból szalajtottak volna.

Aztán… most engem meg lehet nyugodtan kövezni akár még álszakáll nélkül is, de van nekünk itt egy adag gender. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem gondoltam volna, hogy ide lyukadok ki. Az van, hogy ez a könyv vitathatatlanul egy noir-klasszikus. Ez az a műfaj, ami még most is dicső példaképként kerül szóba, amikor megírják az újabb krimit az elcsépelt végzet asszonyával, vagy a nőgyűlölő főhőssel, vagy azzal a szereplőgárdával, ahol a nőknek maximum egy hullányi szerep jut. Eközben ez a könyv vagy hatszor átgyalogol a Bechdel-teszten, és gyönyörűen el lehet felezni, mert szinte minden kiosztott férfiszerepnek megvan a maga női párja legyen az nyomozó, áldozat, gyanúsított, fordulat, zűrös kamasz, vagy visszatérő epizodista egy pillanatnyi dicsfényben.* Nora Charles, narrátorunk felesége, minden ízében belevaló, valós személyről (Dashiell Hammett párja Lillian Hellman volt) mintázott, az alkoholtól kezdve az agymunkáig mindenben lépést tart férjével, gondolkodás nélkül veszi pártfogásba az eltűnt feltaláló zűrös kamaszlányát, megkérdőjelezhetetlenül biztos a házasságában, és ő az egyetlen, aki a könyvben láthatóan végig borzasztóan jól szórakozik. Mert ezt lehet így is, sőt…

A harmadik elem, amit meg kellene említeni, az a pillanat. Korrajznak éppen nem mondanám, de ez a pár nap itt 1932 Karácsonya és Szilvesztere között egy érdekes mozzanat: a szesztilalom legvége, és ennek megfelelően a könyvben tüntetően, hangsúlyosan, már-már provokatívan folyik ömlik, zubog, árad az alkohol. Nem hiszem, hogy véletlen lenne.

Szóval… mindezek mellett maga a bűntett szinte nem is érdekes, én pedig szeretnék egy sitcomot, amiben Nick és Nora Charles megpróbál zöld ágra vergődni a Wynant-család idősebb és ifjabb tagjaival.
És meg kell próbálnom elolvasni eredetiben, már csak azért is, mert a könyv maga így szinte csillagozhatatlan: egy négycsillagos regény egycsillagos fordítása, ami átlagban két és fél csillag lenne, de ahhoz viszont túlságosan jókat vigyorogtam rajta… igazságtalanság.

*Fél-off: Utoljára itt láttam férfi író tollából, klasszikus krimiben, ennyi női karaktert: Erle Stanley Gardner: The Case of the Foot-loose Doll

13 hozzászólás
>!
levendulalány
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Érdekes pasas ez a Nick. Amellett, hogy folyamatosan iszik, reggeltől estig, látszólag ideggyenge, mégis halál nyugodtan képes eligazodni ebben a keszekusza történet útvesztőjében.
Simán iszogatnak mit sem sejtő, mindent elnéző feleségével a kétes lebujokban hajnalig, hogy aztán a gyanúsított/áldozat lányát pesztrálják, míg teljesen ki nem világosodik…
És mellesleg simán megoldja ezt a szörnyen bonyolult esetet, ahol már tényleg lehetetlen követni, ki kicsoda…
Nagyon hangulatos olvasmány a múlt század elejeről, igazi klasszikus krimi.

>!
kolika
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Hm, … kicsit többet vártam egy 1001 listán szereplő könyvtől. A z exnyomozó véletlenül keveredik egy bűntény közelébe, de innentől kezdve nem szabadul, mert mindenki azt hiszi, hogy köze van a gyilkos kilétének felderítésében. Mint ahogy arról sem sikerül senkit lebeszélnie, hogy nem tud többet az ügyről. Mindenki ennek ellenkezőjét hiszi, s ezért hullámzik körülötte azon emberek tömege, akik ebből valamilyen következtetést próbálnak levonni.
Kissé hóbortosan viselkednek a szereplők, drámáznak, részegeskednek, mindenféle eszközzel próbálnak hatni a másik emberre.
Számomra kicsit vontatott volt a cselekmény, már ami a krimis szálat illeti. A másik szálon a szereplők eleget izegnek-mozognak, s sűrűn emelgetik szeszes itallal teli poharaikat.
Sejtettem, hogy a csekély számú szereplő közül kerül ki az elkövető, de nem jöttem rá a gyilkos kilétére, s az okot inkább valami találmánnyal kötöttem volna össze.
A Nick és Nora kissé kiemelkedik a többi szereplők közül, de engem – lazaságuk, találékonyságuk stb mellett. – még így sem tudtak lehengerelni.

>!
kvzs P
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Kicsit összecsapott, kicsit túlzsúfolt, kicsit túlírt krimi, amiben annyi a kavarás, a hiszti és a csavar, hogy az olvasó egyrészt egy idő után meg sem próbálja kitalálni, hogy mi történt, másrészt belefárad a sok hazugságba.
A főszereplőket csak csodálni tudom, hogy ennyi pia mellett nem hogy gyilkosságot megoldani, de egyáltalán gondolkodni tudnak.

>!
Adam_Taylor
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Túl-csavaros és zavaros, ámde veszettül szórakoztató bűnügyi semmiség. Nem tudom, melyik fogott meg jobban, a főhős vagy az író nyegle nemtörődömsége.


Népszerű idézetek

>!
regulat

A legtöbb hazugság meg fantazmagória épp olyanoktól származik, akik megpróbálnak igazat mondani. Nehéz dolog ez, ha egyszer valaki leszokott róla.

47. oldal (Európa, 1985)

>!
csgabi MP

Aznap délután sétálni vittem Astát, a szájába rágtam két pacáknak, hogy ez a kutya schnauzer és nem korcs, és nem is skót és ír terrier kereszteződése; pár pohár italra Jim kocsmájában feledkeztem, összeszaladtam Larry Crowleyval, s hazahurcoltam magam a Normandiába.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kutya
>!
csgabi MP

Gilbert visszajött a koktélkeverővel. Jorgensen és Nora Bach Kis fúgá-ját tették föl a lemezjátszóra.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Johann Sebastian Bach
>!
Dániel_H

A gyilkosság nem fordítja föl mindenkinek az életét, kivéve az áldozatét, s olykor megesik az is, hogy a gyilkosét.
-Lehet- mondta Nora, de hát ha így van, fenemód tökéletlen az egész.

223. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyilkosság
>!
Szelén

Biztos már megint szemüveg nélkül olvastál egész délután.

Kapcsolódó szócikkek: szemüveg
>!
csgabi MP

Nora kitört: – Csak megjátszod itt magad, ennyi az egész. És ugyan miért? Nekem nem muszáj, anélkül is tudom, hogy nem fog rajtad a golyó. Fölösleges bizonygatnod.
– Nem halok bele, ha fölkelek.
– És abba se, ha legalább egy napig szépen ágyban maradsz. A doktor is mondta…
– Ha tudna valamit, először a saját nátháját kezelné ki.

37. oldal

>!
zserb P

– Szörnyen sajnálom, hogy tegnap este olyan kiállhatatlan voltam, de úgy rám jött az idegesség, hogy egyszerűen elveszettem a fejemet, és bolondot csináltam magamból. K rem (sic!), ne haragudjon. – Mindezt oly gyorsan hadarta eé (sic!) mint aki mielőbb túl akar lenni rajta.
– Ugyan. Sel,mi (sic!) baj.

102. oldal (Európa, 1972)

5 hozzászólás
>!
zserb P

Halsey Edge magas, szikár ember volt, valamivel az ötvenen túl, beesett, sárga arccal, haja egy szál se. Önmagát „született és hivatásos hullarablónak” nevezte, ez volt az egyetlen tréfája, ha ugyan tréfának lehetett nevezni. A hullarabláson azt értette, hogy archeológus volt, és roppant büszkén mutogatta csatabárdgyűjteményét. Voltaképp ki lehetett vele jönni, ha az ember beletörődött, hogy két lábon járó fegyverkatalógussal beszélget, aki a leletei felsorolásával beszéli tele az ember fejét; kőbalták, rézbalták, bronzbalták, kettős élű balták, pattintott balták, sokszögű balták, fűrészélű balták, kalapácsbalták, ácsbalták, mezopotámiai balták, magyar balták, viking balták, valamennyi rozsdamarta.

119-120. oldal

1 hozzászólás
>!
zserb P

    – Beszédem van magával – mondta a pisztolyos fickó. – Csak egy kis duma, de azt muszáj! – A hangja halk volt és reszelős.
     Addigra már kidörzsöltem az álmot a szememből. Norára néztem. Izgatottnak látszott, de ijedtnek semmiképp: akár egy lovat figyelt volna, amelyikre fogadott, s az utolsó futamban orrhosszal vezet.
     Megszólaltam: – Hát akkor kezdje rá, de nem tenné el addig azt a vacakot?
     Alsó ajka mosolyra húzódott: – Nem kell bizonygatnia, hogy belevaló gyerek. Hallottam magáról.

30-31. oldal

1 hozzászólás
>!
Dániel_H

Kezet fogtunk, és udvarias szövegeket mondjuk egymásnak, majd eltakarodtak.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub
Donna Tartt: A titkos történet
Mario Puzo: A Keresztapa
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.
Mitch Cullin: Mr. Holmes
William Somerset Maugham: Borotvaélen
Nathanael West: Sáskajárás / Törtszív kisasszony / Egy kerek milliócska
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Aldous Huxley: Szép új világ
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger