Mind ​remekül megvagyunk 73 csillagozás

Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Harrison a Szörnydetektív, gyerekkönyvek hőse, jelenleg a harmincas évei közepén jár, és ideje nagy részét azzal tölti, hogy nem alszik. Stan kisebbfajta híresség lett, miután majdnem felfalta egy kannibálcsalád. Barbarát a csontjaiba vésett ábrák kísértik. Greta talán tömeggyilkos gyújtogató, talán nem. Martin pedig valami oknál fogva soha nem veszi le a napszemüvegét.
A környezetük nem meglepő módon egyikük borzalmas történetét sem hiszi el, egy nap azonban megkeresi őket Dr. Jan Sayer. Ezek a valószínűleg eszelős kívülállók csoportterápiába kezdenek: együttes erővel megpróbálják kideríteni, az életüket megkeserítő szörnyetegek közül melyek rejtőznek odabent és melyek leselkednek rájuk odakint.

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Gabo SFF zsebkönyvek GABO · Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2017
208 oldal · ISBN: 9789634065746 · Fordította: Novák Gábor
>!
GABO, Budapest, 2017
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065678 · Fordította: Novák Gábor

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Furcsa, kissé ambivalens érzéseim vannak ezzel a kisregénnyel kapcsolatban. Első olvasásom Gregorytól, ami egy ritka agyament alapállással indít, és minden várakozásomat felszítja, borzongatóan izgalmas utazásra invitál a velejéig romlott, minden képzeletet felülmúlóan elborult, beteg elmék mélyére.
Csoportterápia az ultrakemény traumán átesettek, vagy részt vevő barátaik, hozzátartozóik, esetleg maguk a pszichopata mészárosok számára. Na, mi ez, ha nem egy rendhagyó, izgalmas kezdőrúgás? Aztán elkezdődik a meccs, és amíg csak a taktikát építgetik a csapatok, passzolgatnak a játékosok (értsd: bepillantást engednek egymás számára saját traumájuk sötétségébe, mélységeibe!), nos addig még klassz is a mérkőzés.

Aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy a szerző a bennünk élő szörnyeteggel való lélektani küzdelmet sokkal materiálisabb, anyagi síkra tereli, és egy nagyon patent, kiváló dinamikával robogó horror/thriller sztorivá változtatja az addig leginkább misztikus elemekben dúskáló történetet. Ettől számomra azonban megszűnik a felépítmény feszültsége, hiszen az összes hátralévő történés – egy-két kivételtől eltekintve – jó előre modellezhető, a végkifejlet is nagyjából megjósolható. Durva a hasonlat, de ha a szerző kicsit poénosabbra veszi a figurát, akkor a kötet második fele akár a Szellemirtók modern, sorozatgyilkosos remake-je is lehetne.

Mindezen aggályaim ellenére kiválóan szórakoztam, és bárkinek jó szívvel ajánlom ezt a kisregényt. Csupán jobban örültem volna, ha Daryl Gregory az akció helyett erőteljesebben operál a lélek és az elme szörnyetegeivel.

vicomte P>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Elég kevés horror történetet olvasok, mert a zsáneren belül elsősorban a klasszikus, gótikus stílusú illetve a kozmikus horror az, ami vonz, és nem szeretek az emberi lélek aberrált sötétségében tapogatózni, úgyhogy a slasher, meg a body horror nem az, amivel engem olvasásra lehet csábítani.

Gregory kisregénye szerencsére jól egyensúlyoz a különböző horror toposzok között, s bár nagyon durva trancsírozós és beteges részek is vannak benne, mégis jó érzékkel tolja el az egész sztorit a természetfölötti és a kozmikus horror irányába. Így aztán, bár voltak részek, amelyektől kimondottan viszolyogtam, de összességében emészthető lett számomra az írás, ami elkerülte azt, amit legkevésbé szeretek a horrorban: a szadizmus öncélú ábrázolását. off

A sztori szerint öt rettenetes eseményt túlélő ember gyűlik össze egy csoportterápián, hogy az őket ért, testükön és lelkükön is nyomot hagyó szörnyűségeket megpróbálják a maguk módján feldolgozni. Az író egyik érdeme a sok közül, hogy pontosan bemutatja, hogy menyire különbözően reagálnak a túlélők egy ilyen lehetőségre, és mennyire szélsőségesen különböző okai vannak annak, hogy egyáltalán elmennek a terápiára. Az pedig, hogy melyikük mennyit és hogyan mesél magáról, szintén tökéletesen megmutatja, hogy gyökeresen más karakterek, akik mind más utat választva próbálnak meg együtt élni azzal, amivel szinte lehetetlen – azzal, hogy túléltek.

Ahogy egyre inkább megismerjük a szereplőket, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy valamiféle kapcsolat van az általuk megélt rémségek között, és a sztori utolsó harmadának fordulatai és csavarjai – ha számomra nem is voltak túl meglepőek – off de arra pont elégségesek voltak, hogy az adrenalin szintemen magasan tartsák.

Gregory piszok jó tollú író, akinek ezt a regénye számomra nem elsősorban a sztori, off hanem a tálalás – a terápiás ülések hangulata, a karakterek megformálása, és nem utolsó sorban a elbizonytalanító narráció miatt emlékezetes olvasmány.

pat P>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Daryl Gregory nagyon klassz író szerintem, én legalábbis kifejezetten bírom. Rosszat még nem olvastam tőle (mondjuk nem nagy eddig a tapasztalatom, egy regény, egy novella, meg ez), okos, szellemes, tud írni, jók az ötletei, tök kreatív, és amit mindenek felett szeretek benne, az az, hogy utánanéz! Ha drogokról és agyműködésről ír, akkor annak néz utána, ha csoportterápiás könyvet ír, akkor meg elolvassa a Yalom összest, és kész.

Jelen kisregénye kimondottan jópofa, nem kicsit elborult, némiképp beteg, és engem több ponton meg is lepett. Meglepett, mikor szép lassan kiderült, miről szól a könyv. Meglepett, hogy nemcsak a természetfeletti működik nála, hanem a karakterek, az emberi érzések, de még a csoportdinamika is. Meglepett, hogy aktuális izgalmas történés is van a regényben, nem csak a visszaemlékezések. Mondjuk a vége, az annyira nem lepett meg – de végül is nem baj, hogy az író nem kombinálta annyira túl a saját megoldását, mint én az enyéimet.

Üdítő, frappáns, helyenként gyomorforgató, máshol gyomorszorító kisregény, körülbelül a természetfeletti rejtélyeket és a lélektani drámákat egyszerre kedvelők számára. Vagy nem. :)

Oriente>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Nagyon rendben van ez a könyvecske, mind külcsín, mind belbecs dolgában. A borítóért és általában az új SFF zsebkönyv-sorozat designjáért egészen oda meg vissza vagyok, és a szerzőn, Daryl Gregoryn is nehéz lenne fogást találni: stílus, felépítés, tempó, minden nagyon szépen összeállt ebben a kisregényben.

Viszont az a nagy helyzet, hogy nem nagyon érdekelt, amiről szólt.
Pontosítok, a terápia nagyon érdekelt, szerettem volna a csoport dinamikáját felvéve, teljes bizonytalanságban vergődni, hogy a szörnyek akkor most belül vagy kívül vannak. Fura ilyet mondani, általában az ellenkezőjére szokás panaszkodni egy zsánerkönyvnél, de a túl sok, túl egyértelmű információ nekem kicsit kinyírta a sztorit. (Lehet hogy a kiadási paraméterek, ti. a sorozatba-helyezés, vagy a molyos címkézés nélkül a bizonytalansági effektus nem maradt volna el, vagy legalábbis kellőképpen kinyúlik és hullámzik. Ezt utólag már nehéz megítélnem.)

Az már csak az én egyéni kis szívfájdalmam – tehát ez nem is kritikai megjegyzés – hogy a másik történet sokkal jobban tetszett volna spoiler.

ViraMors P>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

spoiler
spoiler
spoiler

Bár sok mindent előre lehetett sejteni, vagy némi odafigyeléssel elég könnyen tetten lehetett érni pár csattanót, ez egy jól összerakott, igazán élvezetes könyvecske. Gregory szépen összemossa a valóságot a képzeletet, a kényszerképzeteket, a vélt és valós szörnyeket. Ebben a könyvben senki és semmi nem normális, szerintem még az olvasó sem.
Mint írtam, maga a történet nekem eléggé kiszámítható volt, ami viszont teljesen levett a lábamról, az a hangulata volt. Elbűvölően sötét, mégsem kilátástalan.
Terjedelmét tekintve pont jó volt, és bár a befejezés nem teljesen zárt, én a magam részéről meg vagyok vele elégedve. Ettől függetlenül szívesen olvasgatnék még történeteket ebben a világban. Úgy érzem, lenne még itt mesélni való.

Morpheus>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Khm… Hát érdekes ötlet volt Yalom csoportterápiáját és egy horrortörténetet összeházasítani, de nem sok jót tudok róla mondani. Utána arra gondoltam, egy CoC kalandmodult lehetne erre a könyvre alapozni, a nyomozók – akik bevonultak legutóbbi kalandjuk után az elmegyógyintézetbe –, hirtelen egy csoportterápián találnák magukat, ahol vadabbnál vadabb történeteket mesélnének nekik. :)

1 hozzászólás
KöfférTzitzah P>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Beteg egy könyv ez, nekem pedig gyengéim a rendhagyó, újat mutató alkotások, pláne, ha jól is vannak megvalósítva. Nem mondom, hogy eldobtam tőle az agyam, de felkerült a különc polcra a fejemben különlegessége miatt, egészen biztosan sokszor eszembe fog még jutni.

Az elbeszélő E/1-ben mesél a fejezetek elején, aztán közben összeolvad a terápiás csoporttal, aminek ő is tagja, így közben magára is E/3-ban utal majd, kifejezve azt, hogy ők egy csoport, az én-ből valahol az úton mi lesz. Nincs kimondva, hogy valójában ki is a mesélő, és nem is ez a lényeg, hanem az összetartozás, a közös harc a démonokkal, a ráébredés, hogy a múlt bizonyos esetekben még mindig a jelenhez tartozik, és meghatározza a jövőt is – ebbe pedig kénytelenek vagyunk beletörődni.

Nehezen eldönthető, hogy pontosan mi is akar lenni ez a könyv, fantasy vagy beteg utazás az elme mélyére. Nem is kell meghatározni igazán, mert mindkettő egyben: nehéz sorsú, traumatizáló eseményeket átélt emberek belső őrületüket vetítik ki a hétköznapokra, ezek a belső szörnyek pedig odakint a világban materializálódva létrehoznak több kis fantáziavilágot, melyek végül összekapcsolódnak és egybeolvadnak. Ez a folyamat a csoport alakulásával párhuzamosan zajlik, hogy végül felfedje a lényeget: minden kis egyéni probléma közös probléma is, mindenkinek helye van itt, és senki nem őrült, mert a csoport tagjai hisznek egymásnak, átélik egymás traumáit, hogy aztán közösen küzdjenek tovább. A csoportfejlődés szakaszai, a szerepek is szépen megmutatkoznak, az egyéni félelmektől és függőségektől kezdve a közös terhekig mindennek jelképes szerepe is van.

Hasonló könyvet még soha nem olvastam, melyben ennyire hatna a belső lelkiállapot a külvilágra, mely ennyire egy közösség szenvedéséről szól, és nem csak egy ember perspektíváját szemlélteti. Tökéletesen jelenik meg a fantasy a könyvben, a kis világok a megfelelő pillanatban csúsznak egymásba, az információ pedig pont annyi, hogy érteni lehessen a történéseket. Beteg, rémisztő dolgok keverednek paranormális elemekkel, melyek közül mindegyik valóság is és rémálom is egyben. Az ötlet nagyon egyedi, a tálalás is precíz, és még az izgalom sem marad el. Ami miatt nem egészen tökéletes, az az érzés, mintha egy könyv második felét olvasnánk, lemaradva az elsőről. Az előzmények bővebb kifejtése lehet, hogy kicsit elvonta volna a figyelmet a lényegről, viszont így hagy maga után egy adag hiányérzetet a könyv, mintha nem lenne eleje a történetnek.

Mindazon őrültségek közben illetve után, melyeket a szereplők közösen átélnek, köszönik szépen, mind remekül megvannak, és a könyvet lerakva bizony nem is lehet ebben kételkedni.

3 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly P>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Urban horror kamaradráma 11 felvonásban.

A szerző Irvin D. Yalom csoportterápiás könyvére alapozva roppant hitelesen dolgozott ki egy természetfölötti történetet. Adott egy olyan traumákra szakosodott pszichiáter, amiket a szakma nagyja menthetetlen őrületként vagy helyrehozhatatlan állapotként kezel, ő azonban épp ilyenekből alakít ki terápiás csoportot. A könyv kétharmada terápiás térben zajlik, öt páciens ül le Dr. Jen Sayerrel egy-egy órát hetente, és szép lassan kiderül, hogy mind kapcsolatba kerültek valami nem evilágival. A hagyományos pszichoterápia nem nyújt megoldást, mert jóval többet tapasztaltak a valóságból, mint a kezelőorvosaik. De túlélték. Dr. Sayer azonban hisz nekik, és azon igyekszik, hogy segítsen rajtuk.

Többen lovecrafti ihletésűnek tartják. Az egyik szereplő, még kamaszkorában egy Dunnsmouth nevű településen találkozott nem evilági szörnyekkel, és lett traumatizált túlélő. off Egy másik szereplő mélységlakókat említ, ám ezek egyáltalán nem azonosak a Dagon-imádó halemberekkel. Továbbá szó sincs benne a háttérből irányító Nagy Öregekről vagy bármilyen klasszikus mítoszlényről. Hangulatilag viszont nagyon is közel állnak Lovecraft műveihez a kötet motívumai: a megfoghatatlan rejtély, az áldozatokat lassan felőrlő téboly, a megmagyarázhatatlannal való borzongatás.

A cselekmény meglehetősen lassan csordogál előre, hiába kisregényről van szó. Fejezetenként sorra mindenki (beleértve a terapeutát is) kap fókuszt, és megismerhetjük a történetét (vagy annak egy részét), a nézőpontját a többiekről, miközben a csoport más tagjai is megnyilvánulnak. Idővel ki-kiterjed a színtér a terápiás pincén túlra is, be-bepillanthatunk a páciensek lakásába, foglalkozásokon kívüli találkozásaikba. A szereplők vegyesen váltottak ki érzéseket, érdeklődést, de nagyon kíváncsi voltam, hogy mire is fut ki végül ez a szokatlan terápiás kísérlet. spoiler A könyv utolsó harmadában beindul a pörgés, de oly mértékben, mintha egy egész könyves lemaradást akarna behozni. Nekem kicsit elkapkodott lett ezért a vége. Ettől eltekintve az alapötlet számomra bevált, tetszettek a kikacsintások, a szereplők és a párbeszédek kétségtelenül jól kidolgozottak, a közeli és szűk fókusz miatt könnyen bevont mint olvasót. Szívesen olvastam volna még más történeteket ebből a világból.

Sajnos a fordítást nem tudom dicsérni. Klasszikus idézetek csúsztak félre (pl. „Meríts az Erőből, Luke!” a „Használd az Erőt, Luke!” helyett), szójátékok sikkadtak el, amerikai szlengkifejezések (pl. Ironside = 60-as évekbeli tévésorozat egy kerekesszékes nyomozóról) előtt álltam értetlenül. Kár érte. Az olvashatósága viszont jó.

Külcsínben viszont abszolút remek a magyar kiadás. Kár, hogy nem élt meg több részt kettőnél ez a zsebkönyvsorozat.

3 hozzászólás
Riszperidon>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Hopika, hogy én már itt adtam csillagot, csak épp még értékelést nem. Bár kellett rá pihennem pár napot, de ennyit azért nem.
Elcsépelt sorok, de annyira akartam szereti a könyvet. Végig. Az elején nagyon magával ragadott, tetszett a több szemszög, ahogy összefonódnak a szálak, hogy mindenki kattant, a misztikum, és, hogy szép sorjában hogy derülnek ki a szörnyűségek mindenki múltjáról.
Aztán jött az a pont, ahol sajnos nagyon kiszámíthatóvá vált, és ez letaglózott. Általában sehol nem szeretem a kiszámíthatóságot, de itt nagyok voltak az elvárásaim, és így a csalódás is nagyobbra sikeredett.
Könnyen olvasható, gyorsan lehet végezni vele. Valamint, a csalódástól függetlenül, nagyon remélem, hogy a Gabo folytatja a zsebkönyv sorozatát, és esetleg idén is előrukkol több kötettel is!

Vackor6 P>!
Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Fura kis történet, de mégis nagyon benne lehet lenni. Annyira sajnálom, hogy a Gabo ilyen hamar elkaszálta ezt a remek sorozatot. Különleges kis könyvek, én imádnék belőlük sokkal többet.


Népszerű idézetek

Bíró_Júlia>!

A pszichoterapeuták között elterjedt poén volt, hogy férfiaktól sosem kapnak krízishívást; mindig az özvegyük telefonál.

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
Szelén>!

– Mindannyian hordozunk sebeket, Stan. – Vele szemben Greta a pólója ujján lévő lyukkal játszadozott. – Nem feltétlenül láthatókat.

2. fejezet

Bíró_Júlia>!

Minden kis létszámú csoport egy kémiai kísérlet volt, és a procedúra mindig ismétlődött: vegyél néhány instabil elemet, tedd őket egy zárt helyre, és alaposan rázd össze. Az eredmény soha nem stabil vegyület lesz, de időnként olyasmit kapsz, ami képes hasznos munkát végezni – például egy rákos sejteket ölő gázt. Néha viszont bombát készítesz.

84. oldal

FélszipókásŐsmoly P>!

– …megvan hozzá a látása. A harmadik szeme. A hatodik érzéke.
– Nem látok halott embereket! – tiltakozott Martin.
– Nem, maga valami sokkal rosszabbat lát.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hatodik érzék
NewL P>!

– De maga pontosan ezért van itt! – förmedt rá Martin. – Maga a hivatalos sárkányölő!
– Azért vagyok itt, ebben a csoportban, mert régen úgy hittem, ez a munkám.
– Talán önöknek mind ez a munkájuk – vetette fel Jan. – Mindannyian a hősök útját járják.
– Na ne már! – gúnyolódott Harrison. – Hagyjuk ki ebből Joseph Campbellt.
– Az a mormon fickó? – kérdezte Stan.
– Joseph Campbell – hangsúlyozta Martin. – A monomítosz? A Csillagok háborúja? A francba is, Stan, olvasson már el néhány könyvet!
– Van egy mintázat, ami számos legendában megfigyelhető – magyarázta Jan. – Egy hős maga mögött hagyja a hétköznapi világot, és átlép egy természetfeletti birodalomba. Mágikus segítőket kap maga mellé, hatalmas próbákat áll ki, különös hatalmak ellen harcol, és megnyer egy nagy csatát. Végül valamilyen ajándékkal, adománnyal tér vissza a saját világába. Egy jutalommal.
– Az én sztorim nem ez – csóválta a fejét Harrison.
– Én tényleg jártam odaát – mondta Stan. – És milyen jutalmat kaptam?
– A tudást – felelte Barbara. – Olyan dolgokat ismerünk, amiket senki más. Megkaptuk a megértés adományát.
– Cseszhetem – morogta Stan. – Én a kezeimet akarom visszakapni.

Bíró_Júlia>!

Már maga a terápia kiinduló ötlete is gyanakvással töltötte el. A feltevés, hogy az emberek képesek megváltoztatni magukat, mondta dr. Sayernek az előzetes négyszemközti egyeztetésen, pusztán önző téveszme. A nő úgy gondolta, az emberek saját sorsuk kapitányai. Harrison ebben egyetértett vele, azzal a kiegészítéssel, hogy minden kapitánynak a hajójával együtt kell elsüllyednie, és ez ellen rohadtul nem lehet tenni semmit.

10. oldal

NewL P>!

Mi. Milyen nehezen megfogható kis névmás. Ki tartozik bele, és ki nem? Ha azt mondjuk: „elveszítettünk egyet magunk közül”, a szám, amire a névmás utal, mondat közben megváltozik. Martin számára a szó olyan volt, akár egy számítógépes program változója, egy állandóan futó számláló, amelynek értéke attól függ, mikor nézel rá. A probléma azonban jóval bonyolultabb volt ennél; a meghatározás attól függött, ki végezte a számolást.

NewL P>!

Harrison felugrott a padról.
– Gyűlölöm ezt a baromságot!
– Ez egy prófécia – állapította meg Greta.
A férfi megperdült.
– Nem! Ez csak… szarakodás az idővel. Az idő a másik oldalon nem ugyanúgy telik. A két univerzum ütközik egymással, és véletlenszerű helyeken elvékonyodik a határ. A tér és az idő mind ugyanannak a buboréknak a részei. Néha átnéznek, és látják a jövőt a mi oldalunkon. És néha mi látjuk az ő jövőjüket.
– Pontosan ezt jelenti a prófécia – bólintott Greta. – Látni a jövőt.

NewL P>!

Harrisonnak igaza volt; nem holmi hősi utat jártak. Campbell nem értette meg a világban zajló folyamatokat. A csoport ezzel szemben tudta az igazságot.
Egy szörnyeteg átlép a hétköznapi világba. A halandók bátran, de eredménytelenül küzdenek. A szörnyeteg először a bűnösökkel végez, aztán az ártatlanokkal, míg végül csak egy marad. Az Utolsó Fiú, az Utolsó Lány. Sor kerül a végső összecsapásra. Az Utolsó komoly sebeket kap, de a végső pillanatban legyőzi a szörnyeteget. Csak később jön rá, hogy ez volt a szörnyeteg utolsó trükkje; a hegek mélyen húzódnak, és az igazság felismerése lépcsőzetes, akár egy fertőzés terjedése. Az Utolsó rájön, hogy a szörnyeteg nem halt meg, csak átkerült a másik oldalra. Ott vár, amíg újra át nem tud jutni a halandók világába. Legközelebb talán egy késforgató megszállott lesz, esetleg egy agyaras bestia, vagy valami névtelen, csápos lény. Az ezerarcú szörnyeteg. A részletek csak a következő áldozatnak számítanak.

NewL P>!

– Hm?
– Úgy érzem, valami nagy dolog közeleg.
– Jézusom. – Martin levette a szemüvegét, és megdörzsölte az orrnyergét. – Véget ér ez valaha? Tudunk valamikor egyszerűen csak… győzni?
Harrison kuncogott.
– Gyerekkoromban futballoztam. Ez még San Diegóban volt, mielőtt Dunnsmouthba költöztünk. A parkövezetben rendeztek egy bajnokságot, de az eredményt nem jegyezték, nehogy ártson az önbecsülésünknek. A szezon végén minden játékos kapott egy díszszalagot. Kék szalag volt, rajta arany „Résztvevő” felirat.
Martin lenézett a kezében tartott szemüvegre.
– Picsába.
– Gratulálok – bólintott Harrison.


Hasonló könyvek címkék alapján

Christopher Moore: Vérszívó démonok
Victor LaValle: Fekete Tom balladája
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Stephen King: Álom doktor
Stephen King: Borzalmak városa
Jim Butcher: Kísértő vész
Tananarive Due: A vér hatalma
Stephen King: Nem jön szememre álom
Laurell K. Hamilton: Angyalok rettentő bukása
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 2.