Trapiti ​és a borzasztó nyúl (Trapiti 2.) 83% 38 csillagozás

A bejáratot két jól megtermett őr vigyázta, nyilván azért kettő, hogy ha az egyik elszomorodik, akkor a másik megvigasztalhassa.

– Szóval te különleges nyuszi vagy! Értem, hogyne érteném. És mi a foglalkozásod? Már azon túl, természetesen, hogy nyuszi vagy?
A nyúl megint ugrott kettőt, elülső mancsaival megtörölte a pofikáját, és bólintott. Hektor Viktor elbűvölve csodálkozott.
– Ó, szóval egyetemista vagy?! Ejha! Hogy filozófia–répa szakos egyetemista nyúl került a kavicsvári tűzoltóságra?! Gratulálok! Minden elismerésem!

A boldogságról lehet beszélni reggelizés közben és elalvás előtt is. A boldogságra akkor is gondolhatsz, ha boldognak, és akkor is, ha bánatosnak érzed magad. Az emberek gyakrabban gondolnak a boldogságra, ha szomorúak. Némelyek szerint a boldogságot nem lehet észrevenni. Az emberek gyakran elfeledkeznek a boldogságról. Értitek már, mi a boldogság? – kérdezte Károly professzor.

– Vannak egyszeri csodák. És vannak ismétlődő csodák. Meg olyan csodák, amelyek soha nem következnek be. – magyarázta.
– És mitől csoda, hogy ha nem is következhet be? – vonta fel szemöldökét Bánatos Olivér.

Igazi sunyi találmány volt a fejre olvadó sapka is. Néhány percnyi viselet után szétolvadt a fejeden, piros, kék és sárga szövetfolyócskák futottak végig az arcodon, és hajad csomókban ragadt össze. Lajos feltalálta a magától felboruló poharat is. Teletöltötted narancslével vagy limonádéval, és arra gondoltál, milyen jó lesz meginni, már nyúltál érte, mire a pohár egyszerűen felborult. És nem lehetett olyan gyorsan odanyúlni, hogy ne boruljon fel. És az ordító ágy?! Teljesen átlagos kinézetű, kényelmes ágynak tűnt, ám éjszaka, a legmélyebb álmodban egyszerre felordított, hogy: áááááááá!

Te, Lajos, biztos, hogy hat ez az izé?
– Gonoszok leszünk! – kiabálta erre Kovács Lajos.
– Globális! Brutális! Kapitális! – üvöltötte Kukta Gerozán is, és a plafon felé rázta az öklét.
– Meg totális is! – tette hozzá Kovács Lajos, mire Kukta Gerozán a feltalálóra meredt.
– Ja, és katasztrofális – dünnyögte. – Lajoskám, nem törölnéd meg az orrod?

Csakhamar elkészült az új frizura.
– Nana. Egész tűrhető – illegett a tükör előtt Szakács király, és nagyképűen a földre ütögette a hamut.
– Brutálisan modern, Papa! Király! – helyeselt Gerozán.
– Maffiás. Egészen maffiás – bólintott a fodrász, és elhallgatott. Mert persze nem akart ő belekeveredni semmibe. Érezte, hogy egy maffiafőnök születéséhez asszisztált a szaktudásával.

A riporternek hízott a mája, de természetesnek találta, hogy így dicsérik. Rendkívül nézett műsor volt az övé, semmi hétköznapi történet! Semmi szokásos! Hol csak nagy fülűekkel beszélgetett élőadásban, máskor meg csak ötvenes lábúakkal. Vagy olyanokkal, akik tortát reggeliznek ötven éve. Vagy cumizik az egész család, még a nagypapa is! Hát igen. Jól ki volt az a műsor találva, mert ő találta ki!

Samu bácsi igazán rendes polgármesternek bizonyult a fővárosban. Fogadóórákat tartott, a gyerekek is meglátogathatták, trapitiztek vele, megfoghatták az orrát, fociztak a polgármesteri hivatal udvarán vagy bújócskáztak. Amikor Samu bácsi meghallotta, hogy a szomszédos iskolában tökfőzelék lesz ebédre, odament, kifizette a menzajegyet, és tüntetőleg elsőként merítette a nagykanalat a tökfőzelék sárgán hullámzó, sűrű tengerébe, hogy példát mutasson a finnyásabb gyerekeknek. Vagy benevezett az évfordulós iskolai futóversenyre. Halványkék tornanadrágot erőltetett magára, igyekezett behúzni a pocakját, és kért tíz méter előnyt. Adtak neki húszat. Így is utolsó lett, de cseppet sem bánkódott, mert ő adta át a díjakat.

E roppant kimerítő nap estéjén Hektor Viktor kényelmesen elhelyezkedett a televízió előtt, és megvárta a Furcsa különlegességek című műsort. Ez volt az egyik legnépszerűbb televíziós vetélkedő, szuper érdekes feladatokat kaptak a versenyzők. Egyszer az volt a feladat, hogy melyik versenyző anyukája ér hamarabb a stúdióba. Őrületes verseny kerekedett! A célszalagnál, vagyis a televízió épülete előtt az egyik anyuka elgáncsolta a másik anyukát, és a biztonság kedvéért jó messzire hajította az elesett anyuka retiküljét, így ő lett a győztes. Máskor meg öt versenyző kapott egy-egy rózsaszínű kismalacot, a malacok hátán egy szám volt, s az a versenyző nyert, aki hamarabb el tudta altatni a kismalacát. Már úgy volt, hogy a kettes számú kismalac gazdája nyer, amikor kiderült, hogy a malacka csak mímeli az alvást, mert a kukoricakása szóra nyomban kinyitotta a szemét és röffentett, az ötös számú kismalac azonban békésen szuszogott tovább. Legújabban pedig cumisokat mutattak. Hogy versenyt cumizott mindenki, még a nagypapa és a nagymama is!