Az alcím talán meg fogja téveszteni azokat, akik mindenáron az összetétel előtagját keresik, viszont biztosan nem fognak csalódni azok, akik a novellákat szeretik. Van itt sok minden, ami nem magyar: Kairó, Brazília, Románia, Amerika, Kongó, Párizs, elvtársak és elvtársnők a félmúltból, urak és úrnők a régi meg a mai világból. Ám ha a kötet végére ért az olvasó, mégis tudja majd: igazi magyar novellákat olvasott, a kortárs kispróza egyik legeredetibb művelőjétől.
Szerelmem, Dumumba elvtársnő 13 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1998
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Élő irodalom Jelenkor
Enciklopédia 5
Kedvencelte 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Olyan volt ez a könyv, mint egy kis időutazás, és nem csak azért, mert a könyvön lévő értékelések elég régiek, de visszavisz az író pályájának elejére is. Az előbbi nem csoda, hiszen a könyvet nem adták ki többet, ritka szerencse hozzájutni (igaz, a DIÁ-n fent van), habár az is igaz, hogy a novellák többsége később megjelent A világ legboldogabb zenekara című válogatásban, és érdekes módon két írás az Isten. Haza. Csal. című kötetbe is bekerült.
Ami csak ebben a kötetben olvasható, az a Rövid magyar novellák, ami 12, tényleg rövidke írást tartalmaz, tömény, nagyon erős szövegek ezek, de inkább csak egy meg nem írt novella magját adják. Aztán A szivarozó őrnagy, ami tényleg a legkevésbé emlékezetes darab a kötetből, kicsit Mándyra emlékeztet.
És végül a leghosszabb novella a kötetből, Az Erwin van Maal-forgatókönyv, tényleg filmszerű írás, mint egy exploitation mozi a ’70-es évekből, amiből QT forgatott utánérzést, rengeteg ütős betéttel, nagy dumákkal, sok szexszel, atipikus Darvasi, de egy jó rendező kezében tényleg lehetett volna egy jó film belőle.
A többi meg ma már klasszikus, a címadó, fergeteges szatíra a kommunizmusról egy kisfiú szemszögéből, vagy az El Qahira, ami egy szovjet katona szemszögéből meséli el ’56-ot, aki azt hiszi, hogy Egyiptomban van, de zseniális a Stern úr is, aki fokozatosan veszíti el a szavakat, és vele az életét is.
Kicsit kevesebb keserűség, több játékosság jellemzi ezt a korai kötetet.
Uh! Ide nekem az összes Darvasit. Hogy ez mit tud!!!!!!!!!!!
Hogy ez miket csinál!!!!! Miket ír!!! És főleg: hogyan???????????!!!!!!!!!
Megírja az egyik legszívet markolóbb szerlemes történetet (Cornelia Vlad)
és megírja az egyik leggyilkosabb szatírát a Rákosi-korszakról. (Szerelmem Dumumba elvtársnő)
Eléggé különös és különleges érzéseket keltettek bennem ezek az írások.
Nagyon sokfélék voltak.
Helyenként – az elején – még úgy éreztem, mintha ismerős lenne a hang, valahonnan talán Tar Sándortól? (Múlik a reggel)
Tele volt kilátástalansággal, mégis mély líraisággal szövődött át a kötet egyik-másik története, közülük a Cornelia Vlad egyenesen szíven is ütött.
Aztán ahogy egy idő után továbbhaladtam a szövegekben, egy olyan felszabadított – sokak szerint inkább az irodalomra rászabadított – nyelvvel találkoztam, amit Esterházy Péter olyan magától értődő módon használt. (Rövid magyar novellák – kvázi Kis Magyar Pornográfia) Ezeket kimondottan szerettem. :)
Az El Qahira naplójellegű beszámolói (fiktív levelei?) egy orosz kiskatona szájából a magyar történelemmel párhuzamosan zajló, azzal szorosan összekapcsolódó helyszínre vezettek. Időpont: 1956 novemberének eleje, helyszín: Egyiptom, Kairó, a Szuezi-csatorna vidéke…
A Stern úr címszereplőjének torokszorítóvá váló élete és a Stammer úr Sao Paulóban idős házaspárjának egy különleges esti „összekacsintása” megint csak kedvemre valóak voltak.
Azért mindent annyira az én gyomrom sem fogad be, és bizonyára a filmismeretbéli hiányosságaimnak köszönhetően nem igazán voltam oda Az Erwin van Maal-forgatókönyvért. (Sejtésem szerint ez (is) egyfajta paródia kívánt lenni, ám annak ellenére, hogy a Red 1. és 2. részét még szeretem is, itt egy kicsit – nagyon is – öncélúnak, eltúlzottnak éreztem a brutalitásnak, perverziónak ezt a fokát.)
A kötetcímadó novellácskák füzére meglehetősen abszurd helyzeteket hozott elő, a Rákosi-éra alatt testileg/ivarilag(!) és ideológiailag(?) érő fiatal fiú szemén off keresztül kaptam képet az 50-es, majd kicsivel később, mintegy lezárásaként a 70-es évek elvtársvilágáról.
Nem vagyok nagy novellaolvasó, inkább a kilóban mérhető könyvek az enyéim. De ennek a kötetnek több novellája is szíven talált. Az abszurditása imitt-amott (Zuhanás, vagy a címadó), vagy az egyik ’56-os történet, a Kerítésen innen és túl…elmondhatatlan/leírhatatlan/szívbemarkoló/szívszorító – Darvasi tud valamit, írni mindenesetre igen.
Egy olyan története is van, ami a saját családom legendáriumából volt ismerős. Hátborzongató volt, annyira, hogy le sem merem írni, melyik.
Tényleg belesodródtam Darvasiádába (by @HAri). Regény kell nekem – tőle! Melyikkel kezdjem?
Darvasi László kötetében szereplő elbeszélések témája és hangvétele egyaránt változatos. Legjobban a szatírikus stílusban írt, politikai töltetű opusok szórakoztattak.
Kedvenceim a kötetből:
A brazilok labdája,
Múlik a reggel,
Zuhanás,
El Qahira,
Szerelmem Dumumba elvtársnő.
Darvasival való további ismerkedést – kiszemelt 4 – 5 kötet elolvasásával – tervezem. Csak lenne egy kicsivel több időm és rövidebb várólistám!
Nyolc éve már, hogy először hallottam ezt a címet, hogy „Szerelmem, Dumumba elvtársnő”. Azóta nem megy ki a fejemből, mindig eszembe jutott, de csak most találkoztam össze a könyvvel a könyvtárban. Ha nyolc évvel ezelőtt találkozunk, biztos, hogy feladom, félbehagyom. Jó, hogy értem én is és az olvasás is. A Zuhanásra biztos, hogy sokáig emlékezni fogok… és végre tudom ki is az a Dumumba elvtársnő.
Népszerű idézetek
A skizofrének kétszeresen is jó fejnek gondolják magukat.
169. oldal, Az Erwin van Maal-forgatókönyv
Tevékeny ember volt a doktor, még ittasan is. Olyan volt, mint a sors, ritkán tudta, mit csinál, de csinálta lelkesen.
26. oldal Zuhanás
Ezekben az években Rákosi Mátyás elvtárs minden reggel dekázik néhány ezret, egy labdát a sápadtan búcsúzó Holdba, egy másikat a kelő napkorongba rúg tiszta rüszttel, miközben dicséri az életet, s midőn végez az edzéssel, légiós – tehát rummal vegyített – kakaót iszik, legvégül pedig egy ruhátlan és még éppen szűz elvtársnővel megcsókoltatja a homlokát.
6. oldal, A brazilok labdája
…ahogy tartott az ünnepség – paraszt elvtársak és munkás elvtársak mondtak köszöntő beszédeket, pionírok énekeltek és szavaltak, de még a plébános elvtárs is elhozta Isten elvtárs üzenetét…
202. oldal (Jelenkor, 1998)
Az a kérdés, lehet-e igaza annak, akinek a családja éhen hal. Lehet-e igaza annak, akinek a családját száműzik, deportálják vagy érvényes jogszabályok alapján likvidálják? És vica versa: lehet-e igaza annak, akit kitüntetnek, Szocsiba, a Kremlbe vagy Balatonaligára küldenek? Nyílván nem lehet igaza sem a nyomorúság és a szenvedés vizében elmerülő, sem pedig a boldogságot habzsoló embereknek, amennyiben elfogultság vezeti őket. A világ se nem jó, se nem rossz. Viszont óriási bajban van. Az a világméretű tragédia, ami a huszadik századot érte, lassan, ám annál biztosabban érett be. Sajnos még az igazi kommunisták sem tudták megakadályozni a vészt. Arról van szó, hogy még most is, minden baj és szörnyűség, botrány és iszonyat ellenére bizalommal ír az ember. A szó, a mondat már maga a bizalom jele, csengjen bármilyen keserűséggel a dallam. A szó ellenáll, perel és leleplez, a szó meggyón, feloldoz, a szó elvész és ad, a szó van, a szó tehát bizakodik. Remél. Hisz.
Ez mind nagyon szép.
De már kevés.
Mert hiába bízik a szó, ha az ember bizalmatlanul olvas. Ez az ami jóvátehetetlen és ezen a botrányon a különös történetek sem segítenek.
p.: 188 (Jelenkor, 1998)
Borzalmas érzés volt. Meghalok, mielőtt igazi kommunista lehetne belőlem. Sírva fakadtan. Aznap este szó szerint a könnyeimmel írtam levelet Rákosi elvtársnak. Mély megrendüléssel arról fogalmaztam, hogy Rákosi elvtárs talán az utolsó levelemet olvassa, mert halálos beteg vagyok, fehér szörnyűség szivárog a fütyimből, fehér terror dúl a testemben, és – azt kívánom, csak Rákosi elvtársat ne érje ilyen csapás.
192. oldal (Jelenkor, 1998)
Darányi elfordul, mellkasába nyúl, szívéből kitépi a vörös csillagot, puskagolyóvá gyúrja, s odaadja az egyik felkelőnek.
A brazilok labdája
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből 96% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent 93% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Megy a világ 92% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Csillagmajor 91% ·
Összehasonlítás - Bartis Attila: Tizenegy novella 90% ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Bélyeggyűjtemény 90% ·
Összehasonlítás - Németh Kriszta: Csücsök 93% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László – Max Neumann: ÁllatVanBent 90% ·
Összehasonlítás - Hubai Gruber Miklós: Altatódal ·
Összehasonlítás