Magyar ​sellő 40 csillagozás

Darvasi László: Magyar sellő

Képzeletbeli ​német kisvárosban időzünk, valamikor a romantika idején. Ködös, késő őszi napokon magyar sellőt szállítanak a településre. Csakhogy a lény elszökik, majd furcsa szerelembe keveredik a szénégető Jakab nevű fiával. A szénégető már csak gödröket ás. A gróf emberei rendszeresen köveket dobálnak, melyek megütnek embert, házat és állatot. A város lakói, becsületes polgáremberek, mindenféle kompromisszumok árán élni és boldogulni akarnak. Ám többnyire borsos ára van a túlélés, az alkalmazkodás kiváltásának. Mindeközben pedig keresik a sellőt.
A könyv a hatalom és az egyén viszonyát taglalja sokszor egészen nyers, máskor kifinomultabb, de mindig virtuóz írói megoldásokkal, miközben nemcsak történeteivel, de nyelvében is megidézi Heinrich von Kleistet. Az egymásba fonódó történetek regénye szól megaláztatásról, civil kurázsiról, erkölcsi botladozásról, bukásról és fölemelkedésről, beszél arcátlanságról, a hatalom nyelvéről, az eltagadott nyilvánvalóról, a normalitás… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2019
204 oldal · ISBN: 9789631439823
>!
Magvető, Budapest, 2019
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439496

Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Darvasi László: Magyar sellő

„… felismerni a gyilkos ölelést, a kézfogás hazugságát..”

A regény a hatalom és az egyén kapcsolatának lehetőségeire keresi a választ. A kisváros közössége, Jakab és apja, Jonas diktatúrában él, a kérdés az, hogy a hatalom mennyit tud kikényszeríteni életükből, döntéseikből. Hogyan lehet élni kompromisszumokat keresve, boldogulva, ellenállva, megaláztatva, felemelkedve, elbukva? Az abszurditásig vitt gátlástalanság végén azonban felcsillan a remény.

3 hozzászólás
>!
Csabi P
Darvasi László: Magyar sellő

„Mert lehet, hogy csak úgy, hogy különösebb megfontolás nélkül szálltak ki szájából a szavak, inkább szórakozásból vagy a tetszelgés újra és újra föltámadó, aligha szabályozható vágya végett, mely a poétáknak minden időkben erős és jogos késztetése. Szépnek lenni, végtére is.”

Azt írták, hogy Darvasi új regénye erősen kapcsolódik von Kleist művészetéhez, így aztán nem voltam rest, és elolvastam a Kohlhaas Mihályt. Ami azt illeti, valóban, mindkét mű német területen játszódik, és mindkettőnek alaptémája az egyén viszonya a hatalomhoz. Persze sok minden megváltozott Kleist óta, Kohlhaas nem pepecsel, szembe száll a világgal, felégetne mindent, hogy megtorolja az őt ért igazságtalanságot. Ami kezdetben nem is olyan nagy, de mégis, lehet olyan világban élni, ahol a hatalom bármit megtehet? Lehet, de nem komfortos. Kohlhaas, a forradalmár azt mondja, ha elvehetik a lovadat, akkor elvehetik a felségedet is, és elvehetik a tisztességedet is, végül az életedet is. Jobb, ha a lovaknál megállítjuk a folyamatot.
Darvasi ennél óvatosabban és mélyebben közelíti meg a témát. Más szelek fújnak, még ha a regény maga a múltban is játszódik, de az író gondolatai a jelenben születnek. Egy kisvárosban vagyunk, ahol a Gróf a hatalom, és Henrik az ő intézője. Kohlhaasunk nincs, viszont vannak többen is a városkában, mondjuk mindenki, aki megemlítődik, akinek baja támad a gróffal. Nem azért, mert összeférhetetlen emberek, akarnokok, vagy nagyra törők, elég, ha nem azt teszed, ami a jónak ítéltetett, és máris ellenség lettél. Nem nyalod elég lelkesen a gróf úr fenekét, szó szerint, mondjuk. Nem mintha nem lenne elég nyelv abban a fenékben, nem erről van szó, hanem a garas letételéről, hogy tudja az a gróf, bármikor számíthat a nyelvedre. Aki nincs velünk, az ellenünk, a kora-kádári hatalomgyakorlás mintapéldája. Na meg a jelené. Mert mi más is lenne a szépirodalom feladata – na jó, van még neki néhány –, mint elmondani, ami éppen van, és nem jól van. Hát nem hiába hiúsítják meg Jonas beruházását, csak mert nem akar hozzá követ vásárolni a gróftól. Követ, értitek. Hogyne értenénk.

Az értés azért kevés volt ahhoz, hogy szeressem is maradéktalanul. Részleteiben szép ez a regény, de összességében enyhe csalódás. Mint Frankenstein homunkulusza, össze van rakva rendesen, de azért kilógnak a varratok és a lény sem túl megnyerő. Több szereplő, mindegyik külön történettel, amik aztán nem állnak össze, legfeljebb közös a nevező, a gróf packázása. A végére el is sikkadnak, csak Jonas története tart ki, ő az, aki talán Kohlhaas lesz, igaz, a regény túl korán véget ér, nincs meg a kielégülés, legfeljebb az olvasó gondolja, hogy jól meg lett mondva. Talán nem véletlenül lett a hely és idő az, ami, ma és itt nem teremnek Kohlhaasok, az alattvalók egy része befogja a száját, a másik fele meg azt sem tudja, hogy ki kellene nyitnia.

9 hozzászólás
>!
balagesh IP
Darvasi László: Magyar sellő

Lehet-e költőibb és találóbb allegória a kődobálásnál? Hogy van egy uradalom, ahol nem elég a közismert törvények betartása, de még a hatalmi pozícióban lévők változékony kívánságainak kiszolgálása vagy éppenséggel titkos vágyainak kitalálása sem, hanem még azt is természetesnek kell elfogadni, ha időnként egy-egy kő súlyos sérülést vagy akár halált okozva eltalálja házunk állatait, családunk tagjait vagy akár saját személyünket. Merthogy a vagyontárgy, birtok vagy házastárs elkívánása mégiscsak ésszel felmérhető hasznot jelent a másik oldalon. Egy-egy személyre irányzott kínzás is valamilyen végigvitt okoskodás, döntés következménye, mely névre van címezve és alá van támasztva valamiféle, még ha gyakorta abszurd okoskodással. Ám a kövek hullása merőben személytelen, irányítás nélküli fenyegetést jelent, mely általánosságából fakadóan semmiféleképpen ki nem kerülhető, meg nem előzhető. Értelme és haszna ellenben van, mert hiszen a bizonytalanság, tétovaság és tanácstalanság (10.o.) terébe zár minden alattvalót. (https://moly.hu/idezetek/1169063)
Erőteljes aktualitása van a témának. A hatalommal való visszaélésnek, a hatalmasokhoz való dörgölőzésnek éppúgy, amint a kőhullásban való stabil életvitel megvalósításának.
Adódna a kérdés, hogy mi okosat lehet mondani ezekről? Darvasi nem a nagy sorstragédiát veszi elő, nem a hatalommal összeütközők felháborító tragikumát viszi irodalomba, hanem természetrajzot művel. Halottat ebben a műben nem is nagyon látunk. Vagy ha igen, hát nem a vezérelvből következően. Túlélők, benne élők, életükhöz igencsak ragaszkodók szerepelnek ebben a könyvben. Akik egyénileg, soha nem közösségileg húznak egy-egy vonalat. Aztán ha áttolják őket rajta, húznak másikat. Közben elveszik ez-az. Furcsamód a méltóság annyira nem is.
Nem hiányolom hát az egyéni sorsok teljesebb kifutását, mert hiszen az uradalom működése a téma. A folyamatos működés tehát. A mindennapok. Az összkép.
És akkor már ebben az alávetettségben, ebben a kiszolgáltatottságban az aktuálpolitikain, tehát az emberin túl ott van az isteni is: hogy hát neki éppenúgy, és hogy miatta éppenúgy, vagy hogy az ő esetleges érdektelensége mellett mi ugyanúgy. Vagy hát majdnem ugyanúgy. Hiszen a gróf sem sokkal elérhetőbb az átlag számára. Valósága akaratával együtt alig-alig sejthető. Henrikek útján nyilatkoztatja ki magát. Bár az talán nem merül fel, hogy a gróf létezik-e, de az mindenképpen, hogy az akarat ilyen formában tőle indul-e ki.
A kérdés, ami inkább engem nyugtalanított, hogy mit is adott nekünk ez a sellő?
Hogy mennyivel több ez a mű sellővel, mint anélkül? Mármint pontosan mi a sellő súlya? Hogy őt keresik, azt értem, de hogy ő mit keres a regényben, azt nem. Nem jöttem rá. Nem kapisgálom.
Vagy ha eszembe is jutott egy-egy fogalom, nem nagyon tudtam mivel alátámasztani. Mintha a sellőség többnyire hiányozna a regényből, és addig nagyon is rám lenne bízva.

Amúgy meg mégiscsak a nyelvről kellene beszélni. A szépségéről, a gazdagságáról, a játékosságáról. Akárcsak a védőborítón lévő grafikáról. Szép. Okos.
Olvasom a szöveget, és eszembe jut, hogy egyszer, nem is olyan régen élt itt egy Péter nevű író, akinek tehát van egy nagyon ügyes tanítványa. Nem egy második Péter, nem azt mondom. Csak hogy látom, amit tanult, és látom, amit nem.

8 hozzászólás
>!
robinson P
Darvasi László: Magyar sellő

Érvek és ellenérvek kavarogtak bennem, lehet nálam a hiba, de most nem találtunk igazán egymásra a könyvvel. Nem úgy, ahogyan kellett volna. Elég nyomasztó is volt rendesen a történet egyes fordulatait olvasni.
A túlélés, az alkalmazkodás sosem volt könnyű. Az elnyomó, uralkodó hatalom és az egyén viszonyáról számtalan irodalmi alkotás született, kedvelt téma ez. Ami azért kimondottan zavart a sok b+, altesti poénok garmadája, kínzások, no és a szar is árad bőven.. Nem az én könyvem.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/magyar-sello.html

2 hozzászólás
>!
Cipőfűző MP
Darvasi László: Magyar sellő

Rendkívül aktuális és roppant időtálló. Legalábbis szerintem az lesz. Darvasi érti az elnyomás, a hatalom mechanikáját, az abszurd módon működő önkény fonákját, amely képes mindig megtalálni azt a védtelen felületet egy ember életében, ahol megfogható, ahol hatni lehet rá, és nagyon erős szimbolikával dolgozza ki könyvében, amihez elmélyült tanulmányozásra, figyelmes olvasásra van szükség. spoiler
A helyszín és az idő, bár ez utóbbi nem is lényeges: egy középkori vagy újkori német város, egy önálló közigazgatási egységként működő hercegség vagy grófság. A hierarchia tetején a gróf úr áll, egy személyben testesíti meg a hatalmat. Alapvetően nem gyarló, de egy idióta, mindenesetre nem normális. Minden bizonnyal a hatalom vette el az eszét, attól lett ködös az elméje. A megalománia legkülönfélébb formái jelentkeznek rajta, ugyanakkor szót tud érteni a porban fetrengő alattvalóival. Tisztában van helyzetével, és igyekszik is álszent módozatokban visszaélni vele.
Vannak önkéntes – jobb szó híján – seggnyalók, ilyen-olyan előnyökért. Az udvari dalnok, aki ha nem vigyáz, és saját szakállára alkot, könnyen a fülét veszti. A hóhér, kínzómester, akinek egy feladata van: az uralom erejének kinyilvánítása. Ezalatt tevékenysége művészi értékrendbe sorolódik. Az intéző: viszi és hozza hírt, az uralom zökkenőmentes működését kell biztosítania, végrehajtania. Mivel ehhez széles eszköztár szükséges, viszonylagos szabadságot élvez. Ez pedig azzal jár, hogy időnként akaratán kívül le kell cserélni. Egyben ő az, aki képviseli a hatalmat, ő érintkezik az elnyomottakkal. Tehát őt oda lehet vetni eléjük, ha eljön az ideje. Talán a felső rétegben ők a legfontosabbak. Aztán van a pórnép között is olyan, akinek behódolása fontos lehet. Az úgymond eszközszolgáltató kovács, az élelmet biztosító mészáros. Nekik is szembesülniük kell vele, hogy a lojalitás a legfontosabb. Vagy ha az nincs meg, helyébe léphet a félelem. A tisztesség, a becsület, a pozitív elvekhez való ragaszkodás nem segít a fennmaradásban.
A megkövezés, mint a büntetés-végrehajtás barbár eszköze, valójában a tömegrendezvény, ahol az elnyomottak kiélhetik mindennapi dühüket, úgy érezhetik, hogy valamicskét ők is részesülnek a hatalomból, valami van a kezükben.

Egy szó mint száz, Darvasi a tekintélyuralmi rendszerek természetrajzában mélyül el.

Az író nyelvben erős. Valósággal parádézik. Kezdeném azzal, hogy az esetleg túlcsorduló fekáliákat legitimáljam: van itt körömtépés, kővel dobálózás, szemkinyomás, házastárs rekvirálás, ilyen esetek közepette bőven belefér. Meg néhány elejtett bazmeg is. Emellett gyönyörűen ülő mondatai vannak, levett a lábamról. Elképesztően leleményesen rakosgatja a szavakat egymás után. Mondjuk ez már nem lep meg. Itt a lankadt pénisz: ”hányszor alszik bele egy lázas, minden áldozatra kész, rajongó női ölbe”. Talán nem meglepő Darvasinál, hogy a szöveg milyensége viszi hátán a regényt. Emellett ez a szöveg regényként viselkedik, többé-kevésbé lineáris, előbukkanó történetekkel. Igaz, később talán kicsit kifárad, el-elhagyja epikus vonalát, aztán újra felveszi.

Ami még érdekes, hogy hát mégis csak Magyar sellő. Mi a cél a sellővel. Ebben a regényben meglehetősen kevés a varázsos elem (amit én nem bántam), a sellő egy ilyen megnyilvánulás. Értelmezésemben többlettartalma lényének különleges volta. A kiváltság szimbólumát jelképezi talán. A gróf megvehette, egyedül neki lehet ilyen. De nem olyan fontos, hogy ne lehetne elpusztítani. Hogy miért magyar? Fogalmam sincs.

>!
Magvető, Budapest, 2019
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439496
6 hozzászólás
>!
gályanapló
Darvasi László: Magyar sellő

Történelmi regény. Féltávolmúltas képzetekkel, egy világgal, ami már talán hasonlít a maira, de még lakhatják sellők, mese tud még (vagy innen nézve már) lenni a való. Ebben az időintervallumban mozog jól Darvasi, lesz felnőtt mesésítve a hang.

A konkrétumokról nem is írnék, inkább csak, hogy meg van dolgozva a szöveg, engem végig lekötött (mondjuk pár éve olvastam Darvasi regényt utoljára, jó volt visszatérni, esetleg ez is belejátszott), 200 körüli oldal, nem szorzom fel, hány mondat, kitartott figyelem, nem untam.

Azt persze lehet mondani, hogy valaki modorosnak tartja Darvasi stílusát, irritálónak, de akinek bejön, az szerintem nem fog csalódni, meg van csinálva. (Nyugodtan megállja a helyét mondjuk egy Ransmayrrel való összehasonlításban, aki szintén vmi ilyesmivel foglalkozik.)

1 hozzászólás
>!
jethro
Darvasi László: Magyar sellő

Az ilyen művekért érdemes élni. Az alkotónak és olvasónak egyaránt. Nehéz megállapítani kiben hagy mélyebb nyomot a regény, kiből mennyit vesz ki, íróból vagy olvasóból, ki mennyiben gazdagszik szellemi téren. Remélem az írónak is akkora öröme telt a regény megalkotásában, mint nekünk fogyasztóknak a könyv olvasásában. Felróható az írónak, keményebb nyelvet használ a megszokottnál, de a puritán kiszólások és káromkodások nélkül ez a regény nem az lenne, ami. Ezek a „nyilak” talán megsebzik az olvasót, de a regény nyelvezete, magyarsága, prózai értéke helyre kell hogy billentse a mérleg nyelvét, gyógyírként kell hogy hasson ez apró sebekre.

>!
gabona MP
Darvasi László: Magyar sellő

Nem véletlenül voksoltam erre a könyvre az idei Libri Irodalmi Díj közönségszavazásán. Elképesztő, hogy ez a néhány századdal korábbra helyezett mű mégis mennyire mai tud lenni. (Ó, nagyon is!) Pont ezért gondolom, hogy nagyon megosztó lesz, esetleg már az is. Nyilván lesznek (vagy már vannak, voltak) olyanok, akiknek a nem éppen irodalmi káromkodások gyomorszájba kapott ütésként hatnak, de lássuk be, ezek nélkül csak egy varázslatos lírai szépségű szöveget kapnánk, aminek mondatainál kevés csodálatosabb dolog történhetett a kortárs hazai irodalomban. A történetet pedig felesleges boncolni. Darvasi nagyon mélyre ment az elnyomást, a hatalmat, valamint az azzal való bánásmódot illetően, tényleg példátlanul fantasztikus, amit művel. Azért ez a képzeletbeli német kisváros mégiscsak nagyon magyar… Nem akarom ennél is jobban magasztalni, de srácok, jó helyen lenne nála az a díj, na! Nekem pedig, ha lehetne három kívánságom, egyet mindenképpen beáldoznék arra, hogy egy Darvasi-regény lehessek.

>!
Magvető, Budapest, 2019
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439496

Népszerű idézetek

>!
robinson P

A beszéd híd két ember között.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beszéd
>!
olvasóbarát P

Minden az ember, minden belőle van, minden belőle ered, a csillagos égbolt, a pusztaságok, a vizek, a hegyek, a szavak, a titkok, a semmi, a törvények és a törvényekből fakadó esetlegességek összessége.

15. oldal

1 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

Arról beszélt, hogy
     miféle csoda a szavak jövése-menése, áramlása, hullámzása, patakcsobogása!
(…)
    Az ember egyik legnagyobb találmánya
     a kerék, a piszkafa és a kötelességtudat mellett,
    hogy szavakkal szólhat a másikhoz, a szavait megválogathatja, színezheti, forgathatja, párosíthatja, rendezheti, röptetheti, vagy mint a magokat, elvetheti.
    A beszéd híd két ember között.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: beszéd
>!
balagesh IP

Ha múzsa suttog az ember fél fülébe, főbe is verhetik, nem föltétlenül veszi észre.

47. oldal

>!
olvasóbarát P

Köztudott volt, hogy a torz szépségek közül a legértékesebbek a magyar sellők voltak, talán azért is, mert sellőnek lenni Magyarországon egyáltalán nem volt magától értetődő formája a létezésnek, szemben állt mindazzal, ami hihető, elgondolható, illetve kitalálható.

60. oldal

>!
olvasóbarát P

Ugyanis nem kellemes a költőnek az élet. Nem kéjutazás, nem is kaland. Inkább képtelen sziget, a száműzetés, égető bronzbika benső világa, a kilátástalan harc a reménytelenség és az ostobaság mámorával, s mindezért nem lehet elég fizetség annyi sem, ha az pedig elég sok is. Nem lesz jó annak, aki a szavakkal kereskedik. Mert a szó az ilyen kereskedő gazdáját többnyire megmérgezi. Nem hálás dolog a szó, ha a titkát kutatják, ha a benne rejlő s hiába óvott szépséget a napvilágra nyitják.

47. oldal

>!
pjutko

Nem esznek halat, pedig van nekik még a pocsolyákban is! Nem esznek zöldet, pedig az is nő nekik úton és útfélen. Csak húst esznek. Húst hússal! Falják a húst, de a szapora, könnyen elhulló könnyeikkel sózzák, ilyenek az ottani népek, ezek a magyarok.

>!
gabona MP

Mert ugye az a szerelem, amikor megszöktetnek. A hajnal harmatot fakaszt a kiszáradt szájpadláson. Elvisznek, mint egy legfinomabb falatot. (…) Az a szerelem, amikor máshová kerülünk, amikor fölég a szűk és ostoba hétköznapi, és kitárul a mindenség. (…) Nos tehát ha van szerelem, akkor az szöktet. Máshol keni az ember a vajas kenyeret, máshol húzza a cipőt, máshol öblögeti az összevérzett alsóneműt, nem találom a gyógyszert.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
balagesh IP

Mert lehet, hogy csak úgy, hogy különösebb megfontolás nélkül szálltak ki szájából a szavak, inkább szórakozásból vagy a tetszelgés újra és újra föltámadó, aligha szabályozható vágya végett, mely a poétáknak minden időkben erős és jogos késztetése. Szépnek lenni, végtére is.

45. oldal

1 hozzászólás
>!
ppeva P

Rendületlenül szállnak, csak szállnak a kövek. Akit ma nem dobnak meg, megdobják holnap.

173. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marilyn Miller: A rabság gyönyöre
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Szaszkó Gabriella: Vigyázz rám
Anne L. Green: Heather vonzásában
Marilyn Miller: A vezér
Ella Steel: Sors-Fordító
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Szabó Magda: Tündér Lala