Ez ​egy ilyen csúcs 25 csillagozás

A nagy Szív Ernő-füzet
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Vajon hány élet fér egy életbe? Szív Ernő az Élet és Irodalom és a Délmagyarország munkatársa csaknem negyedszázada. A regényes életű hírlapíró ebben a könyvben azoknak a városoknak a történeteit meséli el, ahol talán otthonosan élt, ám ahol mégsem talált otthonra. Ahány füzet, annyi város, táj és ország. Berlin, Szeged, New York, Flandria vagy épp Sylt szigete csalóka díszletek: valójában a lélek fordulatos bedekkereit olvassuk. Elsirathatjuk Bakó Andrást (Baka István tárcaíró alteregóját), emlékezhetünk Eörsi Istvánra, találkozhatunk Miss Marple-lel, Emily Dickinsonnal és Kolumbusz Kristóffal, miközben bármikor visszatérhetünk Doktor Feketefekete Por és Hamu Restaurantjába. Csákányos angyalokat, fecsegő nyomozókat, nyeretlen és nyertes lottószelvényeket, kicsi nyereségeket és hatalmas veszteségeket, gyászt és szerelmeket találhatunk a könyvben – vagyis mindent, amit valaha tudni akartunk Szív Ernőről, de soha nem mertük megkérdezni.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2014
368 oldal · ISBN: 9789631432206
>!
Magvető, Budapest, 2014
386 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431964

Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Az bizony úgy kezdődött Tekintetes Ítélőszék, hogy valamikor, nem is oly rég, egyszer csak kapta magát az a huncut kis tárcácska, és ahelyett, hogy nyugton megült volna a kezemben, a reggeli kávé és tökmagos pogácsa mellett, magától megindult. S mire észbe kaptam, már nem csak az iroda ajtajából, a belvárosi hivatal bejáratától, az utca sarkáról, de még a városszéltől, a valamikori Osztyapenko-szobor hűlt helyétől a távolba meredve sem láttam sehol se. Eltűnt, megpattant, nyoma veszett, csak a hűlt helye árválkodik már az asztalomon, ahol reggelente ifjonti izgalommal szoktam volt kinyitni a féltve őrzött könyvecskét és hívogatni a vágyva vágyott, lelkemet melengető napi tárcácskát. Elszökött előlem, bizonyára megelégelte önzésemet, hogy mindig csak kapni akarok, mindig valami újat, valami derűset és még fájdalmában is okosítót.
Pedig a mondatok közül mindig rám (az olvasóra) kacsintottak a Szíves, vagy éppen Szívtelen örök nagyok, akik már régóta az égi kávéházak teraszán üldögélnek és majszolják a krémest, de azért még csak-csak lepislantanak, és leginkább elismerő bólintással, vagy néha lesajnáló ajakbiggyesztéssel nyugtázzák, hogy itt ebben a kis hazában, igaz néha kétségek közt és félve ugyan, de dacosan és konokul dobog még ez a Szív.

Ennek a Szívdobogásnak az üteme váltott jóval fájdalmas lüktetésre, amikor rátaláltam az első, idegenbe szakadt füzetkére. Ekkor döbbentem rá és még mindig fáj nekem csöppet, hogy az én könnyed, csupa derű reggeli jó barátom, az én Szívem, akivel olyan felemelő volt alkalmanként huncut módra összenézni a lapok (és a vajas croissant) fölött, bizony ez az Ernő magába rejtett egy fájdalommal, veszteséggel, kételyekkel, de mégis csak örök reménykedéssel és hittel terhelt, ámde feltétel nélkül komolyan veendő szépírót.

Nem tudom, hogy ezek az írások vajon azért születtek-e, mert a bennük foglalt gondolatok, érzések pitvarfibrilláció nélkül nem fértek volna be a Szívtárcák közé, vagy azért mert csak…
Mindegy is a számomra, hiszen még sokáig fognak jólesően nyomasztani.

Hosszan olvastam az írásokat és így gondoltam közben:
https://moly.hu/konyvek/darvasi-laszlo-ez-egy-ilyen-csucs/en-es-a-konyv/gesztenye63

4 hozzászólás
Kuszma P>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Epe Tivadar, önjelölt könyvítész és herpetológus letette magát a Szép Ernő presszó egyetlen üresen árválkodó székére, és itallap híján tanulmányozni kezdte a viaszosvászon ragacsos foltjait. Mikoron fölvetette szemét, Szív Ernőt pillantotta meg.
– Szervusz, Szív! Olvastam köteted! Ó, az a finoman ódivatú játékosság, amivel megragadod a kolibriszárnyakon tovaröppenő pillanatot!
Csak? – pillantott fel gyanakodva piccolójából Szív.
– És azok a csodás ötletek! Ahogy igazgyöngyként díszítik kétségkívül nőnemű prózád ívelt nyakát! A New York-i piros füzet metafizikus western-detektívregényei! Az valami remek, Szív!
Csak? – morogta Szív, immár ingerülten.
Epe Tivadar nagyot sóhajtott, mint a fogorvos, aki nem akar fogat húzni, de hát ez van, mi mást tehet.
– A hossza, Szív. A tárca, miként egy női tompor, kerek és feszes dolog. De egy ötven oldalas tárca, Szív! Egy száz oldalas tárca! Gondolt csak el! Megjársz egy üdítő lankát, és utána még egyet, aztán a lanka mögött újabb lanka vár, utána megint egy lanka, és így tovább. Nincs pihenő. Nincs mód megforgatni magamban, amit adsz. Szív, hát ez így már szinte munka, nem is élvezet! Egy idő után a mondatok megbotlanak, lehorzsolódik a térdük, de azért csak sántikálnak tovább. És a játékosság, Szív! A játékosság egy idő után, ha nem vigyázunk, a modorosság ruháját ölti magára. Miért nem csináltál egy hosszú tárca helyett tíz rövidet, Szív? Hát az olvasó? Szív. Ernő.
– Négy csillag… – mélázott Szív csendesen.
– Konyakban nem rossz, Szív. Hacsak nem keletnémet. – mondta Epe, és bánatosan Szívre vetve tekintetét, kifordította üres zsebeit.
Odakint a ködgomolyok úgy birkóztak egymással, mint a bagzó kandúrmacskák.

20 hozzászólás
Biedermann_Izabella P>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Utazásaim Szív Ernővel (részlet):

"A közöttünk hirtelen kialakuló nembarátságot, nemszerelmet és nemismerősséget számításba véve viszont kifejezetten meglepődtem, amikor kiderült, milyen sok helyre utaztam én együtt Szívvel az elmúlt évtizedekben, sőt és főleg még azon is, hogy ez, ráadásul, nekem eddig fel sem tűnt. Nem hiányzott eddig Szív, tényleg nem, pedig nem csak hogy együtt utaztunk el a világ sok pontjára, de rengeteg dolgon meg is osztoztunk utazásaink során. Ilyenek voltak például a közös (vagy ha nem közös, akkor legalábbis egypetéjű) félelemállatkáink, a színes jegyzetfüzeteink (ámbátor nekem New Yorkban és nem Berlinben volt fekete, Párizsban meg barna nem fehér, de hát ki a rosseb utazik fehér jegyzetfüzettel, kérdeztem, mindegy, nem mondom, hogy hazudik, csak hát), a dokumentarista hajlamunk, továbbá egynémely halott barátunk.

Nocsak, mondtam magamban vagy magamnak miközben a könyvét lapozgattam. Sőt, nem is csak nocsak, hanem nohát is, mert egy idő után komolyan zavarba jöttem. Kutatva, kérdőn és bizonytalanul néztem önnön tükörképem a sorok közt: csak nem… lehet, hogy én vagyok Szív Ernő? De hát hogyan hívhatnának egy nőt Szív Ernőnek? Szív Ernő, született Biedermann Izabella. Botrányos.

BERLIN

„Berlin régi kedves ismerős, akihez nem úgy rohan az ember, mint egy gyerek, mit hoztál, mit hoztál, jaj, hoztál ajándékot? Először épp csak érinted, megsimogatod, nézed, nem kérdezel. Vagy csak annyit kérdezel, jó-e? És te tudod, hogy ha jó, akkor miért jó, és ha nem jó, miért nem az.”

Berlin, Berlin, Berlin. Hogyan szeretheti az ember ezt a várost? Na, én megmondom, mert mi Szívvel könnyen szerettük. Mert jó. Felnőttek vagyunk, talán azért, és megy nekünk ez a gyengéd simogatás, meg a nem kérdezősködés. És viszont: hagyjuk, hogy Berlin simogasson, és öleljen, hogy vigasztaljon. Nyilván ezért is tartjuk ott a halottainkat. Én egy halott szerelmet, nem az embert, a szerelmet magát, Szív meg a halott barátját, nem a barátságot, az embert.

Berlinben jól lehet temetni. Esik sokat, túrják a földet, mindenki szabadul a múlttól, de közben, mert ilyen is ez a város, a jelent éli. Praktisch. Aki Berlinbe utazik, végállomásra jut, nem kívánkozik el, a múltját érkezéskor leveti, a jelen felöltőjét veszi fel, és sétálni megy. Berlin sétaváros. Szív a Brandenburgi Kapu mellett szeretett, én a Ku-Dammon. Volt ott az a kávézó, ahol két élettel ezelőtt melange-ot lehetett inni. Sok cukorral. Mindegy. Nem zavartuk egymás sétáit Szívvel, mert Berlinben udvariasan nem zavarják egymás útvonalait az emberek. Azt kezdesz a várossal, amit akarsz.

„Egy város mindig is kér, néha hangosan és követelőzve, akarnok módon, hisztériázva, máskor meg olyan finoman, mint a legrafináltabb szerető. És amit ad neked, idővel visszakéri, de jól megnézi, hogyan sáfárkodtál emlékekkel, arcokkal, utcaképekkel, eléd táruló életekkel, csak hogy ő, a város lássa, megértetted-e őt.”

Arról, hogy nem ismerkedtem meg Szívvel, további közös utazásainkról, és a nagyívű tervről, hogy egyszer majd elviszem Izlandra is, itt lehet olvasni: http://gittegylet.com/2015/07/22/utazasaim-sziv-ernovel…

Egyébként meg ezek alapján sejthető, hogy nagy kedvenc a könyv.

7 hozzászólás
pepege P>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

„Ön, uram – hajolt előre kissé az ügynök –, folyamatosan mellébeszél. Mennyire fáj ez nekem. Nekünk. Többet vártunk magától!” (204. oldal)

Sajnos ez így van. A Szív-történetekbe valahogy nem bírok belekapaszkodni. :(

8 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Negyedszázad irodalmi termésének átdolgozása, új formába öntése a kötet. A történetek azoknak a városoknak, eseményeknek és hangulatoknak állítanak emléket a különböző (színű) füzetekben, ahol a szerző „otthonosan élt, de mégsem talált otthonra”. Meggyászolja Bakó András, (Baka István) a barát elvesztését, a veszteségekre emlékeztet a borítón a fekete tustulipán.
Berlin, Szeged, New York, Flandria vagy Sylt szigete a díszletek, ahol érzékeny lélekkel figyeli a világot. Akár egy gyöngysorra felfűzi a városokat, az italokat, a nőket, a barátokat, a könyvtárosokat, írókat, költőket, nyomozókat, madarakat, a mézsügért, a tengert, különböző hangulatokat és érdekes történeteket.
A „kanonizált világhoz való kapcsolódás” jegyében megidézi Márai Sándor, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Juhász Gyula, Emily Dickinson, Joseph Pulitzer alakját is.
Remek mondatok, szavak, szóösszetételek (lélekmagány, lélekkannibál, szemkontakt), és zenei hivatkozások vannak a kötetben.

1 hozzászólás
Csabi P>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Végigböngésztem az értékeléseket, sok konkrétumot nem tartalmaznak erről a könyvről, és bevallom, nekem is nehezemre esne ilyesmit írni.
Hogy mi is ez, már azt nehéz megfogalmazni. Tárca. A magyar irodalom története szerint kialakulása után ilyen nevekkel illették ezeket a hírlapi írásokat: csevegés (feuilleton), tárca, rajz, karcolat, tárcanovella, novellette, novella, beszély, elbeszélés, „beszéd”. Már a nevekből is kiérződik, hogy itt valami csekélységről van szó, valami napi csacskaságról, ami holnap már nem is lesz fontos igazán (kivéve a gázsit, ha maradt). A könyvben négy írás van, ami formailag bepasszírozható ebbe a skatulyába, a többi messze túllép a kereten, a New York-i epizód már kisregény méretű. Tartalmilag meg, nos, Darvasi nem a napi aktualitások megragadására törekszik, amit alkot, azt általánosabbnak alkotja, nem a mindennapok érdeklik, hanem az irodalom, mint létforma, a mondat, mint napi betevő.
Igen, a mondat Darvasi igazi műfaja, kis remekművek sorakoznak egymás után, egyik üti a másikat, hé, most én jövök. Annyi fantázia, nyelvi lelemény, eltúlzás és meghökkentés van ezekben a mondatokban, ami más írónak egy életműre sem adatik meg. Megfordult a fejemben, hogy tulajdonképpen Esterházy írja Darvasit, aki írja Szív Ernőt és Parti Nagy lektorálja az egészet.
Persze ez hátránya is a szövegnek, egy idő után eltelik az ember a szavakkal, elzsibbad az agy befogadásra szánt tekervénye, nem fér bele több. De egy nyolcvan oldalas tárcát, amiben még csak tagolás sincs, nem lehet egy hétig olvasni. Nagyjából a New York-i füzet utolsó harmadánál állt be nálam a zsibbadás. Hogy innen valóban elfáradt-e a szöveg, vagy csak én fáradtam-e el, nem tudom. De még így is nagy élmény volt olvasni, olyan szöveg ez, amit valószínűleg akárhányszor elő lehet venni, és újat talál benne az ember. Lakatlan szigetre Bear Gryllst vigyél, meg ezt.

10 hozzászólás
Goofry P>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Milyen csúcs?
Álljunk meg egy szóra!
Egy orbitálisan fészkes fittyfenét csúcs ez. Jómagam ugyanis speciel sokkal szívesebben mondanám csücsöknek. Vagy inkább egy likas és kerek szívkehely-gyürkének. Egy olyan buroknyi semmi kis szívüreg-serclinek, melynek lékén keresztül jócskán bekukkolhattam… mit kukkolhattam?… Alaposan megmerítkeztem a szívgödör nyílásán előtörő-, a salakvörös és olvatag tengerárként fölbuzgó-, a rozsdájától megtisztult és újrahasznosult szavakban. Sőt, ami még ennél is több, magamra öltöttem azt a szódagály teremtette szíves mintázatú nagykabátot, amelynek bélésébe minden flancos kis tárca szépecskén belefért… …Bacchus! tudom már, minek nevezzem el, ezt a mellkas-málhán egybekötött tárcahalmot, szívcsakra-csücsöknek! :-)
Nos, hát ilyen ez!

2 hozzászólás
gabona P>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

A legszebb történetek mindig egy nagy szerelemmel kezdődnek. Villámcsapásként ér, belezuhanunk, akár egy észrevehetetlen gödörbe, hogy aztán mindig alakíthassuk, gyúrhassuk gondosan, igen energikusan olyanná, hogy soha ne érhessen véget.

Rengeteg áldozatot hozunk a másikért, megtanulunk új rigolyákkal együtt élni, miközben mindketten formálódunk egy láthatatlan erőnek köszönhetően, súlyos lelki prések alatt, ahogy múlnak az évek. De minden hiába, ha a nehéz pillanatokban nincs kapaszkodónk. Egy esetleges másik fél, jobbik rész, ha még nem adtuk volna el.

Esti Kornél. Szív Ernő.

Mindannyiunk lelke mélyén ott lapuló, titkos rekeszben megbújó társ, még akkor is, ha nem tudunk róla.

Mert hogy van. És elevenen el, hiába akarjuk állandóan lecsillapítani, ő előbújik, könyörületet nem ismerve szembesít saját magunkkal. Magyarsággal, múlttal, jelennel, szépségekkel, iszonyokkal, csalódásokkal. Mindennel, amiből gyúrva lettünk, ahogyan fejlődünk, amivé fejlődünk.

Ahigy könyörületet, úgy országhatárt sem ismer, mindenhova velünk megy. Találkozik boldoggal, boldogtalannal, sokat mesél és szépeket, neki köszönhetjük a magyar irodalom néhány legszebb bekezdését.

Ritka eset, amikor egy alteregó túlszárnyalja az őt megteremtőt. Kíváncsian várom a követőket, már ha egyáltalán lesznek, hogyan múlják felül ezt a párost, aki mégis csak egyedül van.

>!
Magvető, Budapest, 2014
386 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431964
akire P>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Szív (Ernő) segédigéi – ezt a címet adtam magamban a könyvben szereplő szerintem legsikerültebb írásnak, „A berlini fekete füzet”-nek. Ebben Szív Bakó Andrást gyászolja (azaz Darvasi Baka István barátját). Itt ér össze a klasszikus tárcaíró Szív és a temérdek munkával saját világot építő Darvasi, hogy aztán együtt tegyenek fel kérdéseket a hiányzó harmadiknak, létet/nemlétet adva a közös szövegüknek.
„A berlini fekete füzet”-et Darvasi saját bevallása szerint a jazz-regények mintájára alkotta (bármi legyen is az), az egész művet pedig éntárca-regénynek apasztrofálja. Szív a Délmagyarország hasábjairól költözött az ÉS lapjaira, és ezek a neve alatt megjelent klasszikus tárcák sokszor a kedvenc írásaim a lapban. Így, témák szerint összegyűjtve és átdolgozva azonban bennem hiányérzetet keltettek, nem álltak össze könyvvé. Úgy éreztem, Darvasi sokszor csupán briliáns írástechnikájára épít, avval fedi magát – talán épp a hibázás tehette volna átérezhetőbbé a szöveget.

3 hozzászólás
metahari>!
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Jajj hát ez a Darvasi mindig behúz a csőbe! Hiába vigyázok, olvasom nagyon kis adagokban, mégis úgy meg tudja facsarintani a hangulatot, szinte érzem a köröm alá áporodott kocsmaszagot, a fröccsös világmegváltást és bánatot, mely a világ dolgainak ilyetén állása miatt ül oda közénk.
Közénk ülnek aztán még a virágszirmos mondatdarabok, a bolond kis jelzők és a váratlan szókapcsolatok, melyektől az egész mégis olyan buborékosan feltörő boldogsággá válik. Az élet jó, jó nehéz, jó sokáig lehet benne vándorolni, vállon vágni a barátokat és az elmúlásba is bele lehet… hamu és por restaurant a kockás abroszával, ahol a tányéron nyújtózkodó pörköltszaft a térkép a világhoz, tudjuk merre kéne kanalazni és mégse.
Szeretem Darvasit, a mindenféle szerelmeiért, szerelembe tud esni egy felhővel a temetésen, a kisfröccs habjából kitalálja a kisasszony harisnyájának színét, aztán egy festői kacajjal továbbáll, maga mögött hagyja a mélységes gondolatait, valamint nekünk olvasóknak egy huncut kacajt.
A hangulat, amely bármelyik sorából árad, az nálam olyan, mintha füveznék nevetve. Bocsánat, képtelen vagyok az alapos értékelésre, már megint, de hát mi már csak így vagyunk egymásnak, olvasó és könyv, lecke és kikapcsolódás.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Szegedről meg azt írták, hogy vidéki könyvtárosok, városnéző túrát szerveztek a városban, mert úgy hallották, ráadásul több, megbízható forrásból, hogy Szeged jó hatással van a női testek és lelkek esztétikai természetű alakulására. Hú, hogy ez milyen nagyszerű! Elutazik Szegedre a kedvetlen és kissé magányos könyvtárosnő, övé az egész falukönyvtár különben (…)
Majd a kirándulás után hazajön, de máris szertefut a szóbeszéd, hogy mennyire megváltozott, valami történt vele, de mi történt, hát hogy annyira más lett, mire egy-két hét alatt az összes falusi férfi beiratkozott a könyvtárba…

A berlini kék füzet

128. oldal

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

17 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Ma éppen századjára kérte meg a kezem, és én igent mondtam, mert az ölemben meleget éreztem. Mint amikor egy bolond kisfiú lekváros palacsintát majszol a köldököm fölött. Tudja, ha a nők nevetnek, márpedig szívesen nevetnek, akkor úgy húzódik össze a hasfaluk, mintha szeretkeznének. Ez azért szép, nem?

6. oldal

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

1 hozzászólás
olvasóbarát P>!

A valóság szamara húz, csak húzza maga után a fantázia kordéját.

A New York-i piros füzet

287. oldal

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Goofry P>!

Ki táncolt egy kis mellű, becsületes nővel egy olyan napon, amikor mindenki verset írt a városban?

295. oldal

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

olvasóbarát P>!

Mert tíz vagy húsz év múlva értetlenkedve pislog vissza az egykori maga-magára, föl sem tudja fogni, hogy akkor, azon a szecessziós sarkon, azon a csodálatosan eltévesztett csúcson miért szorongott, hogy abban az időben miért félt és didergett annyit nő, barát, másik ember mellett, amikor pedig milyen szépen, rendesen eltelt az idő, nem történt semmi jóvátehetetlen életbaleset, hogy megvolt neki minden, aminek lennie kellett, elhagyás, válás, otthontalanság, talpra állás, kijózanodás, másik csúcs.

A francia fehér füzet

185. oldal

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

olvasóbarát P>!

A hajnali Párizs azért jó, mert nincsenek járókelők. A turisták még otthon vágják a tűzifát, szelik a főzőkolbászt. Maigret felügyelő csak ébredezik. Szemben a Panthéon tömbje ragyog, az úgynevezett nemzeti temető. Egyazon kamrában alszik Hugo, Dumas és Zola, a csodás hármas. A Szent Mihály útján többnyire platánok magaslanak, s a Panthéonra nyíló mellékutcában rálel Szív Radnóti Miklós emléktáblájára is, mely egy apró, de csinos hotel falán díszeleg.

A francia fehér füzet

174. oldal

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Biedermann_Izabella P>!

Nyilván mindenkinek van egy ilyen állata, mondja Szív. Félelemállat.

183. oldal

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

2 hozzászólás
olvasóbarát P>!

(…) Por és Hamu Restaurant, ide tértem be egy langyos szombat délután, amikor az emberek többsége igyekezett boldog lenni, s nem gondoltak a daganatukkal, a gombás körmükkel, a hangoskodó szomszéddal vagy az adótartozással. Ezer verset írtak a városban akkor, és egyik sem volt jó. Ezer gyalázatos vers, a nyár utolsó napja pergett el éppen. Minden rontás megmarad, minden rosszal a szegény könyvtárosok múlatják az időt végül. Becsípett angyalka hegedült a gesztenyefa kiégett lombjában olyan halkan, mintha elcsapott papok tanították volna az örvendezésre.

A Por és Hamu Restaurantban

5. oldal

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
Goofry P>!

Ottlik azt mondja, hogy minél inkább elfogynak a szavak, annál közelebb jutunk az igazsághoz. Szív ezt nemigen hiszi, vagy ha hiszi, hát képviselni nemigen tudja. Hallgathat ő bármennyit és bárhogyan, az igazság messze marad. Nem is kell neki, Szívnek az igazság. Ha már itt tartunk.

155. oldal, A francia füzet

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Fabacae>!

A nagy, szörnyűséges halálból meg halálka lett, finom, kényelmes, kicsi párna. Úgy halsz meg, mint egy mondat. Elkezdik, alany, állítmány, jelző, és pont. Már meg is haltál, finom.

A kis tárca meséje 12. oldal

Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs A nagy Szív Ernő-füzet

Kapcsolódó szócikkek: halál

Hasonló könyvek címkék alapján

Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
Podmaniczky Szilárd: Feltétlen emberek
Janikovszky Éva: Ájlávjú
Keresztury Tibor: Reményfutam
Parti Nagy Lajos: Se dobok, se trombiták
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?
Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Nagy Bandó András: Kalandárium 2007 – Nagy Bandó András naplókönyve
Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke