A ​világ legboldogabb zenekara 45 csillagozás

Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

A ​világ legboldogabb zenekara című gyűjtemény a kortárs szépirodalom egyik legjelesebb képviselőjének műhelyébe enged bepillantást: a kötet olvasói lépésről-lépésre nyomon követhetik a rövidebb szépprózát író Darvasi László pályájának indulását és alakulását. A könyvben az író a kilencvenes évek elején-derekán írt első négy, könyvesboltokban ma már hozzáférhetetlen novelláskötetének legjava szerepel, több olyan írás, amely megjelenése után más formában is elnyerte a közönség tetszését. Darvasi ezekben a darabokban változatosan és sokoldalúan meséli el nagy témáit, szerelem és halál, bűn és nyomozás, csábítás és megbocsátás, pusztulás és megmaradás megannyi hatalmas konfliktusát – ha kell, figyelmes melankóliával, ha kell, szókimondó humorral, ha arra van szükség, az izgalom krimiszerű adagolásával. A gyűjtemény mindegyik novellája klasszikus módon előadott, fordulatosan kitalált történetek olykor a furcsa történelmi kulissza ellenére is annak a világnak a kitapintható lenyomatai,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2008
370 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631424768
>!
Magvető, Budapest, 2005
370 oldal · ISBN: 9631424766

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Rákosi Mátyás


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

dacecc>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Darvasival egy ideje már szerettem volna behatóbban is megismerkedni, ésa születésnapjára kiadott kötet, A zord apa… meghozta a kedvem a továbbiakhoz. Szeretek random választani, most sem néztem ki előre, hogy mit fogok kivenni, de megkönnyítette a dolgomat, hogy csak ez volt tőle bent a könyvtárban.
Az első benyomásom az volt, hogy ezek tökéletesen megszerkesztett novellák. Minden egyes szó a helyén van, nincs túlírva, és nem is túl minimalista a szöveg. A benne szereplő történetek ötletesek, az írásmód mellett a cselekmény is érdekes. Azonban – bár lehet, hogy én vagyok túlérzékeny ezekre – egy ponton zavaró volt az altesttel kapcsolatos történések sokasága. Lehet, hogy felületesen olvastam, és elsiklottam fölötte, de több helyen nem láttam funkcióját.
Összességében tehát ezek jó novellák, néhány kifejezetten az, de van egy olyan érzésem, hogy kiforrottabbak lesznek az újabb kötetei, amelyeket a közeljövőben mindenképp elolvasok majd.

metahari P>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Többszörös kedvencségek kapcsolódnak hozzá. Először az, hogy ezekben az írásokban láthatom, milyen a Darvasi akkor, amikor még kevésbé Szív Ernő és fiatal Darvasi. Másodszor az, hogy ezekkel a történetekkel esett meg, hogy a könyvtárban féllábon, egyszuszra. Harmadszor meg többszörös tulajdonos vagyok és el nem cserélném egyiket se, mert szenzációs emberek kapcsolódnak hozzájuk.
Ja hogy mit írt Darvasi? Mindenfélét, ami eszébe jutott, kicsit varázslatosan, kicsit keményen, talán azt akarta, hogy ébredjünk fel a világ nézésére, de ha mégsem, mindegy, vannak olyan mondatai, amelyek önmaguk egy regény és ki hinné el, hogy azok a mondatok megtörténnek a világban. Fogalmam sincsen, hogyan csinálja ezt, hogyan pattannak elő a mondatok, de jó lenne, ha a nagyapám lenne és mesélne minden este elalvás előtt.

6 hozzászólás
mbazsa P>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Ez egy nagyon jó kis válogatás Darvasi kisprózájából. Már korábban is volt szerencsém DL novelláihoz, rövid elbeszéléseihez. Az Isten, haza, csal kötet annyira nem jött be, de a Veinhageni rózsabokrok annál inkább. A világ legboldogabb zenekara c. kötet felét ezért már ismertem korábbról. Persze van itt minden, mint a búcsúban. Klasszikus értelemben vett novellák, rövid elbeszélésék, kispróza, vagy amit akartok, és még egy kisregény is. A tartalom szerint is lehet kategorizálni az elbeszéléseket, amelyet egyébként a kötet struktúrája is követ, és eszerint vannak elrendezve az egyes szövegek. A könyv első felében olyan rövid elbeszélések, novellák találhatók, amelyek a 90-es években játszódnak, de akár napjainkban is megtörténhetnének. (Ezek főleg a már említett Venhagen-kötetből valók.) A könyv második harmada két hosszabb elbeszélésből és egy kisregényből áll. Az első két szöveg a kora újkori porosz vidékre kalauzolja el az olvasót, míg az utóbbi, a Zord apa, a Virágzabálókból is ismert múltszázadbeli Szegedre. A kisregény tkp. egy „vérbő” krimi, amelyben Darvasi a detektívregények szüzséit használja fel, és olyan ügyesen szövi a szálakat, hogy a regény végére (majdnem) minden elvarródik, és fény derül az igazságra. A kötet utolsó harmada olyan szövegeket tartalmaz, amelyek a kommunista diktatúra alatt játszódnak. Ezekben az elbeszélésekben (többnyire) megjelenik Darvasi humora is, ami még szórakoztatóbbá és érdekesebbé teszi ezeket a szövegeket. Mindenképpen figyelemreméltó, ahogyan DL a történelmi eseményekhez nyúl, és azokat feldogozza sajátos stílusában. Összességében: A világ legboldogabb zenekara nagyon jó eszenciája Darvasi kisprózájának. Aki még csak ismerkedik DL munkásságával, annak mindenképpen jó kezdés ez a válogatás.

3 hozzászólás
Vivarumba>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Lelkesen vettem kézbe a kötetet, és annál nagyobb csalódást okozott. Szerencse, hogy Darvasitól az első olvasásom A könnymutatványosok legendája című regény volt. Ha ez a novelláskötet került volna először a kezembe, többé nem próbálkoztam volna a szerzővel. Már eleve hendikeppel indultak nálam ezek a novellák, mikor szembesülnöm kellett vele, hogy a történetek többségében a szereplők erősen deviáns egyedek. A devianciával pedig sem az életben, sem a könyvekben nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen nem érdekel a téma. Míg egy Tar Sándornak, vagy egy Szécsi Magdának elhiszem mikor a nyomorról írnak, hogy az úgy van, Darvasi úgy lebegett a szemem előtt, mint egy öltönybe öltözött úrifiú, aki olyasmiről próbál művészien reflektálni, amit a saját bőrén sose tapasztalt.

tgorsy>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Varázslatosak a történetek és varázslatos a nyelvezet.
Amit a „Brazilok labdája” című novellában művel az egyszerűen zseniális. Minden mondatnak, minden szónak van egy második, jelentése. De e nélkül is egész. Ez egyszerűen egyedülálló. Nem ismerek még egy ilyen DNS-spiráló szöveget.

Pixelhiba>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Jól van, azért elérkezett ez az idő is, végre vagy nem végre, inkább nem végre, mert ahogyan Darvasi ír, az egészen egyedülálló számomra, ezért szoktam én inkább agyakat és nem kockahasat imádni. Voltak nehezebben emészthető novellák, van aminél vissza-vissza kellett lapozni, de nem baj, tökéletes.

2 hozzászólás
marcipáncica P>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Első Darvasi kötetem volt, de talán már az első novella folyamán nagyon megszerettem, és ez az érzés szerencsére a kötet végére sem múlt el. Bár volt egy-két olyan történet, ami annyira nem talált meg, többségében végig nagyon élveztem az egészet, a legtöbb elég mély nyomot hagyott bennem, abból a „bennmarad sokáig és ott motoszkál” fajtából, és én egy novellagyűjteménytől ennél többet nem is kívánhatok, minthogy élmény legyen olvasni, és közben maradandó élményt is nyújtson.

Batus>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Annyira nem átlagosak Darvasi elbeszélései, hogy mindegyikre egy-egy különálló regényként emlékszem vissza. Mert nem válnak monotonná, nem válnak sémaszerűvé, ahogy a kötetben követik egymást. És ahogy ír! Amilyen szavakat és ahogyan rakja őket egymás után, na az tényleg varázslat.

darkfenriz>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

A weinhagen rózsabokrok: A főszereplő együgyűségéről az Egerek és emberek félnótása jutott eszembe, aki nem érti a világot teljesen, ugyanakkor veszélyes. Szomorú kettősség.
A hegyen: Nyomott, szürke és sivár magányban tengődik egyetlen rokona halála után a fiú. Ezt a magányt jeleníti meg Darvasi. Nem sok reményünk marad ezután. Itt még nem indult be számomra úgy igazán a kötet. Na de ezután!
Zuhanás: Talán közös motívum ezeken a novellákban az, hogy a főszereplő belenyugszik sorsába, sőt még valamiféle perverzitásként örül annak, nem szitkozódik, nem vágyik a gyógyító halálra, hanem új helyzetéből is erőt merít. Pedig ennél az embernél senkit nem lehet jobban megalázni, megbecsteleníteni, kihasználni. A történet már olyannyira abszurd, hogy végül túl sok ismerős elem sejlik fel, ami a mai kor emberével a dehumanizálódott, kies és haldokló világunkban megtörténhet.
Kutuzov unokája: És igen, megint egy pszichikai rabláncon sínylődő, ugyanakkor mégsem reménye hagyott főszereplő. Ő az, aki mindenkiről tud mindent a házban, hiszen valahova készül, de addig még vár. És Darvasi megint nagyon eleven képekben, eleven szereplőkkel operál, a gondolatok nagy részét pedig simán idézni lehetne.
Kalaf áriája: Remekül érzékelteti a mondanivalót ez az idézet: „Építész, aki megtervezi a házat, de amikor fölépül, már nem kíváncsi rá." A gazdag szomszéd csak hajszolja a pénzt, nőket, a társaság középpontjának szerepét. De ez mégsem lehet kielégítő, egy idő után a tőszomszédságában található végső állomásra juthat mind lelki, mind anyagi értelemben.
Stern úr: A zsenik sorsa a bolondok háza? Avagy meddig tűrhető el egy köztiszteletben álló ember romlása, züllése, leépülése? Pláne ha még erkölcsi károkat is okoz. Szomorú história, hogy Stern úrnak csak a karja marad meg kiszakadva testéből, mert annyira ragaszkodott a földhöz. Nem lepődnék meg, ha a nyelve is ott lenne valahol az erdőben, habár ez már egy másik történet lehetne…
Stammer úr Sao Paoloban: Öreges történet, öreges szokásokról és valami szikra általi újjáéledésről, amikor a közönyből, a szürke hétköznapokból kiugorva nosztalgia veszi kezdetét. Jelentsen ez bármit is.
A witembergi kőtörők: Meglehetősen elvont, képeket és érzéseket felvillantó novella. A csendnek kiemelt szerepe van.
A kékszalag-történet: Múltbéli emlékek jelenbeli megoldásának lehetősége. Amit mindenki megtenne. Zavaros, autentikus, ahogy Frenreisz mondaná. De talán ezek nélkül egy ilyen ember nem tudna továbblépni.
A világ legboldogabb zenekara: Zenekart összehozni nem egyszerű feladat. Pláne ha polgármesterként ez a választási kampány egyik legkecsegtetőbb eleme. De Kern Úr mégis összehozza. Bár ehhez nem mindennapi zenekar asszisztál.
Koller, a férj: Két magányos lélek egymásra találása kissé túl későn. Mert amíg az egyik az élet közepén jár, addig a másik már lefelé halad a térképről. És bár egyeseket szívtelennek, túlontúl mogorvának tartanak, talán mégis egyszer az életben egy csónakban ringhat valakivel a Balaton vizén.
A Müttenheimi szörny különös históriája: História a javából a középkori Némethonból. Az emberek sokszor kiszámíthatatlanul viselkednek, úgymond megmakkannak. Viszont a zsenije minden szorító helyzetből ki tud kerülni. Remek csattanóval zárul.
A Fuldai kékvízesés: A tragikus végkifejletet folyamatosan hangsúlyozó, de számomra kissé túlnyújtott novella. Talán egyesek születésük óta magukban hordoznak valamiféle tragédiát és veszedelmet? És a barátság meddig tarthat két kamaszlány között? Meg lehet-e menteni valakit a bűntől csupán levelezéssel? Nem kellene-e sejteni előre a dolgokat? Az elbeszélő
fontoskodása idegesített, de azért egy jól megírt és részletes történet.
A zord apa, avagy a Werner-lány hiteles története: A kötet eddigi legjobb története. És nekem, mint szegedi lakos, különösen érdekes, még ha több mint egy évszázad is választ el a korszaktól. De a Monarchia-korabeli szegedi helyszínek, társasági élet, események és a remekül ábrázolt szereplők mellett maga a történet is rengeteg csavart rejt, remekül megkomponált, sőt inkább kisregénynek mondanám. Csillagos hatos. Csak tudnám melyik lehet a Schwarc-ház…
A brazilok labdája: Humoros történelmi groteszk a Rákosi-korszakból vegyítve a magyar foci hőskorával és az imperialista fenyegetettséggel.
Kerítésen innen és túl: Mindig a komor történetek fognak meg jobban. Sorban az előző novellát követi csak a sötétebbik oldalát mutatja be a korszaknak. Hány Kecskés Antal lehetett az országban ekkor?
El Qahira: A fanatizmus, a provokáció és a hadi csel. Ez egyenlő Szuezzel. És végre nem a hős amerikai, a hős angol és francia szemszögből, hanem egy olyan szovjetéből kapunk tudósítást, aki végül megérti mi keresnivalójuk is El Qahira-ban.
Szerelmem, Dumumba elvtársnő: Egészen elképesztő, a Rákosi-korszakot felelevenítő, azonban jó adag vodkával és humorral nyakon öntött történet. Az igaz kommunistának készülő kisfiú első „gesztenyézései", levelezése Rákosi elvtárssal, valamint a gyermeki lélek félelmei, kudarcai és a felnőtt férfi Kinshasai szobamozija tarkítja a novellát. Az biztos, hogy a gesztenyézés kifejezés új értelmet nyert.
Páratlanul színes, élvezetes, hiánypótló kötet. Darvasi megvett kilóra!

Mafia I>!
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara

Utólag írom az értékelést, több elolvasott Darvasi után, de ez volt az első, ez volt az, ami meggyújtotta bennem a szerelem tüzét Darvasi iránt, és igen, ez marad a kedvenc is minden bizonnyal. Darvasi az az író, akit a mondatai miatt szeretek.


Népszerű idézetek

fülcimpa>!

Másfél hónapig nem lehet hallgatni, mert aki szeret, az kérdez, vagy kér, a szeretetnek igenis szüksége van a szavakra.

215. oldal, Magvető 2005 (A fuldai kékvízesés)

1 hozzászólás
Futtetenne I>!

– Én is érzem a fájdalmát – mondja.
– Nem tudom, mi fáj – mondom.
– Talán én fájok magának. Talán valaki más, akit még nem ismer, de akit hamarosan meg fog ismerni. Mert, kedves uram, csak ember fájhat igazán embernek.

240. oldal, A Zord Apa, avagy a Werner-lány hiteles története (Magvető, 2005)

1 hozzászólás
Futtetenne I>!

Olvastam valahol, hogy a szomorúság becstelenség. Hogy igazából nem lenne szabad szomorúnak lenni, mert az a lélek pazarlása, nyomorúságos dolog, a gonosz emberek szomorúak. Nem tudom. Én, azt hiszem, többet voltam szomorú, mint vidám, s ha netán semmi okom nem volt búslakodni, vagy fájdalmat érezni bizonyos történetek miatt, s mondjuk, olyasmi érzés töltött el, amit egyszerűen a hétköznapi kis örömök és vidámságok közé szoktak sorolni, akkor is, mindig, minden vidámságom mögött láttam a szomorúság nyomasztó árnyékát.

114. oldal

2 hozzászólás
metahari P>!

Mostanában túl sok mindennel foglalkozom, és hát igazán bántott az is, hogy nélkülem lett ősz az udvarban, mert már ősz van, és nem tudom, mióta, nem tudom, melyik volt az a nap, amelyikkel végérvényesen közelebb kerülünk a lehulló gesztenyelevelek tapintatos neszezéséhez.

46. oldal (Kutuzov unokája)

5 hozzászólás
Futtetenne I>!

Tavasszal átlangyosodik a vér is, hirtelen többet tudunk sírni és többet tudunk nevetni, és a kézfejek, meg a lánytarkók fehérségét jóleső borzongás fodrozza. Tavasszal a szemekben kel a nap, és a domboknak könyörögni kell az alkonyatért.

211. oldal

2 hozzászólás
fülcimpa>!

Hallottam, hogy megcsobban és visszavérzik szívemben az idő.

62. oldal, Magvető 2005 (Kalaf áriája)

Futtetenne I>!

Ki tudja, miért várunk az élettől folyvást különös és meglepő fordulatokat. Végül beérjük a szerényebb megoldásokkal.

224. oldal

Futtetenne I>!

[…] semmi esetre sem magyar az, aki nem Ferencváros-szurkoló.

302. oldal

5 hozzászólás
Futtetenne I>!

Olyan a szeme, mint aki folyvást sírni készül, de elvesztegette a könnyeit.

229. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nádas Péter: Talált cetli
Gaura Ágnes: Embertelen jó
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Sánta Ferenc: Isten a szekéren
Gergely Mihály: Az artista balladája
Ahol a sziget kezdődik
Dobai Péter: Párbaj, tükörben
Sánta Ferenc: Halálnak halála
Szvoren Edina: Nincs, és ne is legyen
Vathy Zsuzsa: Ki nevet a végén?