Elválik 4 csillagozás

Darvasi Ferenc: Elválik

Vétkes ​szerelmek, kis pillanatok, szorongások, egy palack finom, lehetetlenül drága bor, egy el nem álmodott álom, egy soha meg nem kapott állás. Házmesterek, előtáncolók, paprikajancsik, megcsalt férjek és elfeledett feleségek. A mi életünkről, a mi kis életünk intim pillanatairól ír Darvasi Ferenc – ezeket találják e kötet tűpontos novelláiban. Szerzőnk finom mesélő, nem ítélkezik, nem barátkozik, nem rág szájba semmit, csak jönnek ezek a gangos, folyóparti, félhomályos történetek, faluról és a körútról, és az majd az olvasó belakja őket, majd az olvasó rostál, ha akar. Darvasi Ferenc olyan okosan és fegyelmezetten adagol, ahogyan a már sok kötetes, rutinos, megért szerzők szokták, akikkel már nem rohan az idő. Pedig vele még rohan, az az első novelláskötete, és mégis ilyen igazi zamatos, érett darabbal állt elő. Jó darab ez, remek szövegekkel, melyek nem untatnak, melyek segítenek, hogy velünk se mindig rohanjon ez a hűtlen élet. Emlékeket szövő írások, mondanám róluk, ha nem… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Palatinus, Budapest, 2012
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632741161

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Kek P>!
Darvasi Ferenc: Elválik

Jó értékeléseket olvastam a friss kötetről, mikor megjelent, aztán nem sokkal utána a Jó éjt!-et a neten, és egyből jó szerzőnek könyveltem el. Csak hát ki kellett várnia a sorát nálam. Aztán meglett a könyv és egy nyomott hangulatomban el is kezdtem… Pár oldalkás próbálkozás után azonban elég ramatyul végezte. Sokáig nem is emlékeztem rá, hogy hova is süllyesztettem és tulajdonképpen miért. Szerencséjére! :) Mert a második nekikezdésre már kíméletlenebbé váltam és rögzült a negatív élmény. Még ilyen rossz kötetkezdést! végigkínlódtam az első novellát, majd a másodikat, aztán az Otthonkánál kicsit kiengedtem: na jó, talán mégis végigolvasom… És nem és nem és nem értettem: mikor jön már az a szívbizsergető hatás, mint a Jó éjt!-ben. Mert nem. Értem én, hogy ez (is) a magyar alja-valóság, de nekem már elegem van belőle. Mármint ebből a látószögből. Merthogy nekem, ahol én élek, nem ez a látószög adódik. És a nézőpontom, hogy nem pusztán a valóság kell széles vásznon, hanem egy tűhegynyi fehér kis virág vagy sok-sok icipici incselkedő vörös szeplő. Egy kék ibolyás műanyag otthonka, egy fehér habos-babos ünnepi lánykablúz. Egy kocogó ételhordó lilára fagyott kézbe. Egy lángra lobbanthatatlan folyton szikrát vető btk-s fiú-lány barátság Margitszigetestül, Szép Ernőstül, mindenestül. No és igen, a két cigánykérdést tematizáló novella is elfogadhatóbb – megéltebb – számomra, mint kocsmás-kurvás-részeg papos többi. Nos, maradjunk annyiban, hogy számomra 2 novella van a kötetben, ami szívszorítóan megírt csúcskategóriás „jó”; van néhány, ami szépen körüljárva-körüllebegve egy témát a lehetséges továbblépésről vagy másként csinálásról elgondolkoztatva villant fel valami valóságot, ezek nálam még mindig mércén felüliek; s aztán van a többi. Nos, e 22 novellánál még a téma dönt afelől, hogy mennyire tartom őket, nem a megírtságuk. A 4 első novella hosszúmondatos tördeletlen folyamát már meglehetősen rühellve és unva vigyorodtam el az 5. bökdöső kezdőmondatain: „Jól van. Alszik. Nem alszik. Hiányzott ez a kis csönd.” Jól van! :) Vállveregetés a szerzőnek. Fogjuk még egymást szeretni. Az igényeimet legalábbis mintha respektálná.

cinkos>!
Darvasi Ferenc: Elválik

Nem világrengető írások Darvasi Ferenc novellái, de talán épp ezért rokonszenvesek: annyira távol áll tőlük minden tudálékosság és mesterkéltség, hogy ez így nagyon jó alapnak bizonyul. Az a tapasztalati tudás pedig, ami belekerül a szövegekbe, igazán erős hatást kölcsönöz nekik. Néha kicsit túl szembetűnő talán a Mándy- és a Tar Sándor-hatás, de első prózakötet esetében ezt még azért el lehet nézni. Kivált úgy, hogy a szövegek csakugyan működnek. Kőkemény valóság jelenik meg bennük: a Fordított nap például az egyik legizgalmasabb tematizálása a romakérdésnek, amivel mostanság találkoztam. Ez már nem az a kategória, amire azt mondjuk, ígéretes, hanem amire azt mondjuk: sikerült.

AeS P>!
Darvasi Ferenc: Elválik

Minél hamarabb szeretnék regényt is olvasni Darvasi Ferenctől, és ezzel majdnem mindent elmondtam erről a kötetről.
Nagyon tetszik, ahogy a stílusokat váltogatja, ahogy játszik a szöveggel, imádom a témáit, és igazi sikerélményt okoz olvasás közben, ahogy a nagyon halvány utalások és egymásba fonódások megjelennek. Ha sírós lennék, az Ünnepi ebédet végigbőgtem volna.


Népszerű idézetek

Kek P>!

Összeszorította a fogait, és egy utolsó lendülettel a madarak elé szórta a maradékot a nejlonzacskóból. Már ha ezeket a nagyvárosi, szárnyas patkányokat nevezhetjük madaraknak.

22-23. oldal (Otthonka)

Balint84 >!

Ha végignézett a csoportjain, és kivált, mikor a hetedikeseken, néha teljesen elámult. Nem a gyerekeken, hanem azon, hogy a billegő padok és a helyenként felszedett parketta, az iskola napi gondjai felől nézve – pedig alig egy hónap a gyakorlat – milyen távoli az egyetem, és például a csütörtök esték a Wallesz Luca irodalmi körben, amit eddig a szíve csücskének tekintett.

126. oldal, Fordított nap

AeS P>!

(…) a futball és a nő, jegyezd meg, édes fiam, más világ, annyiban egyeznek csak, hogy szeretni mindkettőt lehet, de egy nőt egy futballistához hasonlítani, az abszurdum…

15. oldal, Picurka (Palatinus, 2012)

Kek P>!

Egy távoli rakodómunkás, mintha csak hozzáöltözött volna a Naphoz, vagy maga is csupán valamilyen természeti jelenség lenne, úgy mutatott sárga felszerelésében.

112. oldal (Ünnepi ebéd)

Kek P>!

… igen, szezon közben ment el, de legalább a nagy havazás beállta után, amikor a szövetség már lezártnak tekintette az őszi szezont, így nem maradt le semmiről, a csapat pedig az első helyen telel, egyébként pedig a legszebb halállal halt…

85-86. oldal (Fű kettő)

Kek P>!

Takarított egész délután, olyan fényesre pucolta az ablakokat, hogy esküszöm. Minden hétvégén letörölte a port, hát nem túlzás ez? És csak mosott, mint az az Ágnes asszony a bűntudatával, még középiskolában tanultuk. Meg sem száradt az egyik adag, teregette ki a másikat. A fehéreket először, aztán a színesek következtek, a világosabbak, s végül a sötétek, ebben a sorrendben mindig.

19-20. oldal (Otthonka)

Kek P>!

azt szeretném, hogy jobb legyen neki, mint nekem volt. Igen, volt, mondhatom így, mert az én életem szót sem érdemel, valahol a gyerek születése táján véget ért, csak nem vettem észre azonnal.

48. oldal (Meglepetés)

Kek P>!

És különben sem ildomos beleszólni a gyerek dolgaiba. Ő fog együtt élni azzal, akit választ, nem én. De hát ez nem egészen így van. Hiszen az ember a párja családját is elveszi, mikor megházasodik. Nem egyetlen személy, hanem a teljes család gondjait veszi a vállára. Már aki normális.

46. oldal (Meglepetés)

Balint84 >!

Azóta összebútorozott Mátéval, ahogy azt borítékolni lehetett.
Ervinnel néha megcsalja Mátét, ez szinte előre sejthető volt.
Oké, nem egészen így van.
Kata és én továbbra is együtt élünk.
Talán, mert jó a szex, egyébre nem tudok gondolni.
És most nem vicceltem.
Nem vicceltem, egyszerűen nem bírom rendesen elmesélni.

172. oldal, A szavak embere

Kek P>!

A körmei lilára fagytak. A kabátjáról valahol útközben leesett a felső gomb. A sál nem védett sokat. Befújt a bekecs alá, a nyakához a szél. Kezdett egészen nekikeseredni.

119. oldal (Ünnepi ebéd)


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
Anne L. Green: Moszkvai csábító
Baráth Viktória: A főnök nagy napja
Anne L. Green: Elvesztett jövő
Carrie Cooper: Ügynökjátszma
Baráth Viktória: A jófiú
Békés Pál: Csikágó
Schäffer Erzsébet: Hol vagy?
Tar Sándor: Ennyi volt
Bächer Iván: Emberevő