A ​legnagyobb magyar falu 3 csillagozás

Darvas József: A legnagyobb magyar falu Darvas József: A legnagyobb magyar falu Darvas József: A legnagyobb magyar falu

Orosháza múltját s a harmincas évek nyomasztó jelenét állítja az olvasó elé Darvas József ebben a kitűnő szociográfiában.
Könyvéről így ír a rövid bevezetőben: „Ez az írás voltaképpen kísérlet a falu társadalmi viszonyainak tárgyilagos és teljes megmutatására. A tárgyi föltételek adva voltak a munka elvégzésére. Eddigi életem legnagyobb részét lent töltöttem a falun, ott él az anyám, ott élnek testvéreim, rokonaim: egyszerű cselédemberek, mezőgazdasági munkások, féliparos-félparaszt proletárok. Közöttük éltem hosszú időn keresztül, és nem tudtam, hogy milyen vadbozótos vidéken élek… Az éveken keresztül belém ivódott élmények fölbuktak a tudat alól, és elrendeződve egy érdekes világképét tükrözték bennem. Ezt a világot próbáltam megmutatni eddigi írásaimban: regényeimben, novelláimban is.”

Eredeti megjelenés éve: 1937

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631533689
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
214 oldal
>!
Gondolat, Budapest, 1937
104 oldal

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
BabusM
Darvas József: A legnagyobb magyar falu

Mintha a jelenünkről, a mindennapi társadalmi és anyagi problémáinkról olvastam volna. Félelmetesen ugyanaz a helyzet. Van egyáltalán olyan, hogy nem olyan?

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1987
134 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631533689
>!
Gádorka
Darvas József: A legnagyobb magyar falu

Nagy érdeklődéssel olvastam ezt a szociográfiát. Az én őseim is erről a tájról származnak. Sok mindent megértettem nagyszüleim életvitelével kapcsolatban. Többek között, hogy miért nem tanulhatott az apám, hiába volt jól tanuló, okos diák.
Régen gondolkoztam arról, miért nincs itt népviselet, jellemző hímzés, vagy tánc. Most választ kaptam rá. Tanulságos volt.


Népszerű idézetek

>!
angelacsapo22

A legutóbbi nyáron ügyes ötlettel próbálta megoldani a községi főorvos a szegény lakosság ingyenfürdő hiányát. A külterület két bővizű ártézikútjánál tusfürdőt állítottak fö. Az ötlet nagyszerűen bevált: a munkából hazatérő emberek esténként sort álltak a fürdőfülke előtt. Csak persze ké tusfürdő és a két-három hónapos fürdési lehetőség még nem oldja meg aso ezer szegény egész évi tisztasági problémáit. Itt különben nagyszerűen beigazolódott, hogy a falusi szegénység sokat hangoztatott „tisztaság-undora” nem egyéb kitalálásnál.

5. oldal, 2. fejezet (Szépirodalmi, 1965)

>!
angelacsapo22

Anyám egy zsírosparaszt-családhoz járt dolgozni, ahol nagyon szerették. Ha már tűrhetetlen volt a nyomorúságunk, csak kérni kellett, és szó nélkül adtak előlegként egy zsák búzát vagy kukoricát, egy kocsi tüzelőszárat, stb. Amikor azonban én felsőbb iskolába kerütem, egyszerre megszűnt a kedvesség: anyámat egyre noszogatták, hogy „miért akar urat csinálni a fiából”, „ az apja sorsa már nem is volt neki elég”, „ki se látszik a koszból, de már nyakkendőt hord”. Szegény anyám nemegyszer jött haza tőlük sírva, és csüggedten mondogatta: „Talán jobb is lenne, Jóska, ha megmaradnál parasztnak. Nem lesz ennek jó vége.”

50. oldal, 3. fejezet (Szépirodalmi, 1965)

>!
angelacsapo22

Gőgösek és nem érzelgősek. Az igazán szegényeket, akik munka és élelem nélkül tengődnek, ki nem állhatják. „Ők az okai a nyomorúságuknak” – mondogatják, és kíméletlenül hadakoznak az ínségsegélyek és ínségmunka-juttatások ellen. „Aki akar, az tud is dolgozni.”

56. oldal, 3. fejezet (Szépirodalmi, 1965)

>!
angelacsapo22

A birtokukon dolgozó mezőgazdasági munkásokkal való viszonyuk teljesen patriarkális, ha idősebb náluk, minden teketória nélkül „István bátyám”-nak, „Ferenc bátyám”-nak szólítják, és meg tudják becsülni, ha „jó dógos”. Ha azonban ez a munkás ember akár a saját személyével, akár gyermekei révén ki akar emelkedni az alacsony sorból, a lehető legvéresebb gúnnyal és acsarkodással esnek neki. Ha például lányát kicsit szebben járatja, mint az „illene”, egyszerűen nem adnak neki több munkát, mert „muszáj-kisasszonyokat” nevel.

55. oldal, 3. fejezet (Szépirodalmi, 1965)

>!
angelacsapo22

Mit jelent a falumban politizálni? Valami fölött vitázni, valamivel szemben ellenvéleményt nyilvánítani, egyszóval elégedetlenkedni. A politikának ez az alapformája s egyúttal alapismérve annyira beléivódott az emberekre, hogy ha valaki bármilyen kérdésben nyilvánít is ellenvéleményt, így intik le: „ne politizálj!”

106-107. oldal, 4. fejezet (Szépirodalmi, 1965)

>!
angelacsapo22

A papok és tanítók megválasztását nem a presbitérium intézi ugyan, hanem az egyházközösség egésze, de a hangadók, a közvélemény irányítói mégis a zsírosparasztok. Ha tehát valaki egyházi szolgálatba akar jutni, annak jóban kell lenni velük, „meg kell adni a tiszteletet”, ami jelen esetben azt jelenti, hogy előre kell őket köszönteni, ha találkoznak az utcán.
(…)
Megtörtént például, hogy mikor a négy rangidős tanítónak járó földhasználati javadalmazás közül az egyiket nyugdíjazás miatt másra kellett ruházni, a rangidős jogosult kihagyásával egy fiatalabbra ruházták, mert az „jó köszönős” volt.

54. oldal, 3. fejezet (Szépirodalmi, 1965)

>!
angelacsapo22

Az állati kigőzölgéssel, trágyaszaggal telített, ammóniáktól csípős levegőben nem valami egészséges az alvás, különösen ha hozzávesszük, hogy a béresek sokszor hetekig nem vetkőznek le, ruhástól dőlnek le és reggel csak a szájukból mosdanak meg – de hát itt édeskeveset törődnk az egészségügyi követelményekkel. Nem egy esetről tudok, hogy a béres lábáról hónapok múlva késsel vágták le a ráragadt csizmát …

60. oldal, 3. fejezet (Szépirodalmi, 1965)

>!
angelacsapo22

„Én szeretném, ha az ügyész úr eljönne énvelem tavasszal kapálni, tizenhat órát naponta ötven krajcár napszám mellett, pondrós szalonnán és agyonszáradt kenyéren. És a napi munka fáradalmait egy kapával vájt lyukban pihenné ki. Azután nyáron dolgoznék húsz-huszonkét órát ugyanolyan élelmezésen, és ősszel szintén kukoricaszedésben.”

30. oldal, 1. fejezet (Szépirodalmi Kiadó, 1965)

>!
angelacsapo22

Hogy a szektáknak valóban szociális és – közvetve – politikai hátterük van, arra igen jó bizonyíték a nemrégen országos, sőt európai sajtókoncert mellett leleplezett falumbeli turáni egyistenhívők táltosos szektája. Ezeknek a táltosa „kinevezése” előtt nem sokkal még kommunista szervezkedéssel vádolva ült a szegedi Csillag-börtönben (felmentették!). Kiszabadulása után újpogány szólamokkal, misztikus elemekkel kevert szociális demagógiájával hívőket toborzott maga köré, akiket Hadúrra esketett föl – de ő volt egyúttal a nyilaskeresztesek helyi vezetője is, s az egyistenhívő turániak a nyilaskereszt katonái. A hatóság nem bántotta őket, szabadon téríthettek és agitálhattak, így rohamosan nőtt a számuk: a Rákóczi-telepen s a többi nyomorfészkekben fogékony talajra találtak. Nemsokára megtartották az első véráldozatos keresztelőt, amelyen lekvár jelképezte az újszülött arcán a kicsordult vért. Erről a keresztelőről jelent meg „színes” tudósítás az egyik külföldi lapban, ekkor kezdtek el velük honi lapjaink is foglalkozni, mire illegalitásba kényszerítették őket. A táltost átlag minden hónapban elítélik egyszer, de a szekta titokban is tovább él. A szociális igazságtalanságok ellen lázadoznak a vallásos szólamok mögött. Az, hogy ezekért az igazságtalanságokért a „zsidókat és kommunistákat” teszik felelőssé, nem élményalakította állásfoglalás, hanem szájukba adott agitációs szólam. De még ezt a szólamot is inkább csak a hatóság felé való védekezésre használják föl és a hívők felé a szociális követelések vallásos jelszavait hangoztatják.

10-110. oldal, 4. fejezet (Szépirodalmi, 1965)

>!
angelacsapo22

…egyáltalában nem ismerjük a földmíves-szegénység állásfoglalását a mindenkor aktuális problémákkal szemben. Pedig mindenről megvan a többé-kevésbé azonos véleményük. Ez a vélemény persze igen sokszor nem a valóságra vonatkozik, hanem a valóságnak arra az eltorzított változatára, amely félremagyarázott újságcikkek, híresztelések, szóbeszéd útján eljut hozzájuk. Az ilyen vagy amolyan állásfoglalásnak legtöbbjüknél nincs világnézeti alapja, egyszerűen elemi érdekeik szempontjából ítélik meg az eseményeket, mégpedig leginkább azon az alapon, hogy amit a hivatalos fórumok (ők így mondják: az "urak") el akarnak velük hitetni, annak az ellenkezőjét vallják igaznak … (Ezért van az, hogy azok a jóakaratú, de a paraszti magatartás történelmi gyökereit nem ismerő intellektuelek, akik a segíteni akarás apostoli hitvalásával mennek le közéjük, legtöbbször kiábrándulnak belőlük, mert elgáncsolják, elszabotálják minden kezdeményezésüket.) Az újságokról sincsenek jó véleménnyel, még akkor se igen hisznek nekik, ha igazat írnak. Minden külső dologgal szemben tanúsított bizalmatlanságuk közismert, és igen sokszor még kézzelfoghatóan egyszerű s logikus, sőt javukra szolgáló intézkedések mögött is huncutságot sejtenek, ha az felülről jön.

117. oldal, 4. fejezet (Szépirodalmi, 1965)


Hasonló könyvek címkék alapján

Verasztó Antal: Lépcsők
Verasztó Antal: Visszalopott idő
Verasztó Antal: Batyu a kilincsen
Verasztó Antal: Móringkönyv 1788--1835
Witt Márta: Orosháza gyermekszemmel
Balogh Örse: Hétköznapok fekete históriája
Beck Zoltán – Becsi József – Koszorús Oszkár: Az orosházi tanyavilág átalakulása
B. Imre Julianna – Vági Kata (szerk.): Orosháza városi ARCképek