Larten Crepsley és barátja, Wester Flack a vámpírkölykök csapatához csatlakoznak, miután elválnak mesterüktől, Sebától. A fiatal vámpírok vadak, nem sokra becsülik az emberi életet, és hajszolják az élvezeteket.
A kölykök számára minden egyszerű, ám Lartennak soha semmi nem volt az. Sorsának sötét ösvényei egészen távol vezetik őt a Vámpírok Hegyétől és a vámpírszabályoktól. Az otthonától távol, egyedül és betegen kell eldöntenie, milyen vámpírrá szeretne válni: kitart-e mester elvei mellett, vagy elsüllyed a tengernyi vérben…
Tengernyi vér (Larten Crepsley regényes története 2.) 179 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2011
Tagok ajánlása: 16 éves kortól
Enciklopédia 7
Szereplők népszerűség szerint
Larten Crepsley · Vancha March · Lady Evanna · Bram Stoker · Paris Skyle
Kedvencelte 14
Most olvassa 4
Várólistára tette 41
Kívánságlistára tette 45
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
A könyv borítója elég bizarr-ra sikerült, viszont a tartalma egész jó volt.
Az első résznél mindenképpen izgalmasabb volt.
Még ebben a részben is volt pár régi-új felbukkanó szereplő, akik miatt kicsit dè javu-m volt olvasás közben.
Örültem, hogy végre fény derült arra, hogyan és kitől is kapja meg Larten a sebhelyét, ez eddig is kíváncsisággal töltött el.
Szerintem Larten nagyon jó főszereplő, de ebben a részben tényleg eléggé kivetkőzött magából. De nem bántam, mert ettől lett olyan izgalmas.
Elég régen olvastam az első részt, így leginkább elvárások nélkül kezdtem neki a könyvnek. A történet nagyon jól visszaadta azt, hogy milyen az, amikor az ember nem hajlandó a kezébe venni a saját sorsát, s inkább hagyja, hogy sodródjon. Ez egy vámpír esetében persze sokkal véresebb következményekkel jár, ahogy azt a címből is sejteni lehetett. Számomra igazából a női szereplők tették különlegessé a történetet. Illetve tetszett, hogy egy-egy fejezet között akár egy évtized is eltelt, így egészen megváltoztak a körülmények. Ahogy az is, hogy az író olyan részleteket is elárult, amelyek Larten számára rejtve maradtak. Véresen kaotikus.
Csak kérném kellett kicsivel több izgalmat az első kötet után, és végül részben meg is kaptam. Azért nem izgultam magam halálra – ezt ugye a könyv rövidsége sem teszi lehetővé – de voltak benne érdekesebb részek.
Még mindig kissé elnagyoltnak éreztem! De azért kíváncsian várom Larten újabb kalandjait!
Határozottan nem egy élvezhető regény, összegányolt és száraz, mint egy iskolai tananyag. Inkább magának vagy a fióknak írta ezt DS, nem az olvasóknak. Pedig ha rendesen kifejti, akkor még jó is lehetett vollna.
Csak azért fogom elolvasni a maradék két kötetet, mert érdekel, mitől lett Larten az, akit később megismertem. Nem az zavar, hogy időugrások vannak, mert okés, ha mondjuk, semmi sem történt, de amikor valami igen, azt is lezavarja fél mondatban.
Csak úgy száguldunk az időben. Bár egy vámpír életéről olvasunk úgyhogy azt hiszem ez normális. Tetszik, hogy egyre több minden derül ki Larten életéről és azt kell mondjam nem csak a gyerekkora volt nehéz. Az első részhez hasonlóan itt sem izgultam magam halálra, de jó volt olvasni. A végén pedig értelmet nyer a könyv címe is.
Kicsit úgy érzem, hogy száguld az idő, és nem nagyon van idő, hogy jobban belemélyedjünk Larten életébe. Talán a Darren Shan sagához képest van ez az érzésem. Igazából annyira összefolynak az események, meg annyira nincs egy konkrét cseleményszál, hogy nem nagyon tudnám összefoglalni, hogy miről szólt pontosan. Larten keresi önmagát, kb erről.
A vége viszont egy elég jó felütés, ami kíváncis vagyok, hogyan fog kibontakozni a továbbiakban.
Érdekes volt, bár a Vámpírok hegyén játszódó részek nem foglaltak le annyira, de összességében jó részt kaptam. ;) Teljesen meglepődtem, mikor kiderült, Larten hogyan szerezte a sebet az arcán, az ilyen részletekért érdemes előzménysztorit olvasni! :)
Hm, hm, hm… Őszintén szólva még mindig nem vagyok lenyűgözve. Még mindig nehéz elvonatkoztatnom Darrentől, pedig ő azért sokkal határozottabb jellem.
Ahogy észrevettem, a sztori végigmegy minden apró mozzanaton, amit megtudtunk Lartenről a fő sorozatban. Ami persze nem feltétlenül baj, csak nem is tudom, nem érzem hú de nagyon fantasztikusnak sem.
Larten, mint kiderült, egy rettentően szerencsétlen, és/vagy beképzelt alak. Ezek között vándorol, hol így, hol úgy érzi magát, és ha ezt a sorozatot hozza ki előbb az író, akkor valószínűleg nem kedveltem volna Lartent… Sőt…
Igen, talán ez az, ami miatt nem tetszenek ezek a részek, nem szimpatikus ez a Larten, ez a kiforratlan, fiatal „hülyegyerek”.
Illetve a történet alakulása sem hoz lázba sajnos. Még van két rész, van még pár szereplő is, akikkel össze kell hozza a sors narancssárga hajú barátunkat. Remélem változik majd a véleményem.
Nem volt rossz, bár voltak részek, amik annyira nem kötöttek le. Viszont az tetszett, hogy végre kiderült, hogy szerezte a sebhelyét, bár az is igaz, hogy nem pont ilyen körülményekre számítottam. Jó volt a már ismert szereplőkkel találkozni újra. Ebben a részben Larten-t egy egészen más perspektívából ismerhettük meg, nem pedig a jól megszokott „önmagaként”.
Népszerű idézetek
Egy este Vancha úgy döntött, hogy bemutatja szenzációs köpőtudományát. Magasra felköpött a levegőbe, majd kitátott szájjal elkapta, és lenyelte. Aztán odafordult Lartenhez.
– Lefogadom, hogy nem tudod megcsinálni.
– A vámpírok összes istenére! Miért kéne ezt megcsinálnom? – kérdezte elhűlve Larten.
– Ez tehetség kérdése – felelte Vancha.
– Akkor az is tehetség kérdése, hogy tudok-e az orromban turkálni a nyelvemmel.
– Miér, tudsz? – kérdezte izgatottan Vancha.
– Sose próbáltam, és nem áll szándékomban kideríteni.
116. oldal
Minden vámpír váltsa valóra az álmait, élje meg az élet teljességét, és dicsőséges halállal haljon.
103. oldal
Időben megtudod, mi vár rád. Mikor legközelebb elfog a szorongás az utad miatt, emlékezz rá, hogy mindig azon az ösvényen haladunk, amelyen haladnunk kell. Azt hiszed, hogy eltévedtél, de soha senki nem térhet le a neki kiszabott útról. A kétségeid a sorsodhoz tartoznak. Fogadd el őket, nézz szembe velük, és megtalálod az utad, amit sorsszerűen végig kell járnod. Bármit is hozzon a vég…
129. oldal
Tudni akarta, hogy mikor hagytak fel vériváskor az öléssel a vámpírok, és volt-e köztük valaki, aki nem engedelmeskedett ennek a törvénynek.
– Soha nem volt ilyen – mondta Larten. – A törvényszegőt hatalmas büntetés sújtaná.
– Karó a szívbe? – kérdezte Bram.
– Vagy valami egyéb halálos eszköz – bólintott Larten.
– A karózás Vladdal kezdődött, gondolom – mormogta Bram, és igyekezett nem kimutatni az izgatottságát.
– Vladdal? – pislogott értetlenül Larten.
– Vlad Tepes, azaz Drakula; ő is klántag volt, nem?
– Nem, te minden lében kanál! – dörmögte valaki a hátuk mögött.
A sorozat következő kötete
Larten Crepsley regényes története sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dan Wells: Nem akarlak megölni 94% ·
Összehasonlítás - Derek Landy: Az ősök jogara 90% ·
Összehasonlítás - Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna 85% ·
Összehasonlítás - Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása 92% ·
Összehasonlítás - Isaac Marion: Eleven testek 86% ·
Összehasonlítás - Charles Gilman: Démon tanár úr 83% ·
Összehasonlítás - Christine Lynn Herman: Az elemésztő homály 81% ·
Összehasonlítás - Brenna Yovanoff: Az elcserélt 72% ·
Összehasonlítás - Naomi Novik: A végzet iskolája 82% ·
Összehasonlítás - Rob Thurman: Holdvilág 91% ·
Összehasonlítás