Gyilkos ​születik (Larten Crepsley regényes története 1.) 87% 235 csillagozás

Nagyon szerettem a Rémségek cirkusza sorozatot, viszont most egy kicsit csalódott vagyok. A sztori alakulása túlságosan hasonlított Darren kalandjaira. Viszont az eleje nagyon érdekes volt spoiler, továbbá Larten az egyik kedvencem karakterem volt a másik sorozatban is, ezért megérdemelte a négy csillagot. :)

Szerintem… egy könyv, aminek ez az első mondata, nem lehet rossz: „Amikor egy szürke kedd reggelen Larten Crepsley felébredt, még fogalma sem volt arról, hogy délutánra gyilkos lesz belőle.”

Szóval elolvastam az első mondatot és nem bírtam visszatenni a könyvet a polcra! Belefeledkeztem, elvarázsolt – ugyanúgy, mint anno Darren története. Nagyon kevés dolog bírt kizökkenteni, úgymint: indulni kéne melózni, ki kéne vinni a kutyát vagy… Hoppá, már tíz perce melegítem az autót, már megint havas az összes ablak, én meg olvasgatok békésen…

Ha valaki szereti az írót és olvasta a Darren Shan regényes történetét, akkor kihagyhatatlan ez a spin-off. Larten egy annyira szerethető, értelmes figura, hogy igazán megérdemelte ez a saját sorozatot! Most érzem igazán, hogy hiába telt el 15 év, mióta először elkezdtem olvasni a Rémségek cirkuszát, ugyanazt az izgalmat éreztem olvasás közben, mint akkor.

Sosem leszek elég öreg DS vámpírjaihoz. ^^

Bővebben *rajongás ON*:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/01/Larten-Cre…

Alapjában véve tetszett és szimpatizáltam a kis inassal, de ezek a nagy ugrások a történetben elvettek egy csomó lehetőséget. De jó volt olvasni a két srác történetét, érdekel a következő rész is :)

Darren Shan vámpírsorozata után, (amit nem mellesleg imádtam), muszáj volt elkezdenem ezt a sorozatot is, hiszen az egyik kedvenc szereplőmről szól.
Imádtam a két sorozat közti összefüggéseket, az ismerős, visszaköszönő szereplőket, akiket méginkább megismerhettünk, valamint azt, hogy Larten szülővárosáról is sokat megtudunk, így ha majd újraolvasom a vámpírsorozatot, még könnyebb lesz odaképzelni a szereplőket.
A fél csillag levonás csak azért jár, mert nem voltak túl pörgősek az események, de remélhetőleg majd beindul a cselekmény.

Kicsit féltem ettől a könyvtől, ill. attól, hogy talán nem fogom érteni a cselekményt, hiszen Shan vámpíros sorozatát nem olvastam, és többen írták, hogy van köztük összefüggés. De kiderült, hogy ez a félelmem alaptalan volt, és kaptam egy jól megírt történetet, bár nem volt benne túl sok izgalom, de mégis tetszett. Furának éreztem, hogy néha gyorsan haladtunk az évekkel, mintha nem lett volna minden kifejtve, nem volt igazán részletes, de bízom benne, hogy a következő részekben ez változni fog. Köszönöm @letty01, hogy megleptél vele, ráadásul egy dedikált példánnyal!! :)

Sokat vártam ettől a könyvtől, már csak az író miatt is. Nem csalódtam. Ahogy haladtam a történettel, úgy ejtett egyre inkább rabul. Larten története egy percig sem volt kiszámítható vagy unalmas számomra. Külön örültem annak a résznek, ami a Rémségek Cirkuszában játszódott, mivel eddig nem tudtam eldönteni, hogy érdekel-e az a sorozat. Tetszett a szerző által felépített vámpír-világ. Olyan kérdésekre is választ kaptam, amiken eddig még nem is gondolkodtam velük kapcsolatban. Larten mellett Seba és Wester karakterét is megkedveltem. Kíváncsi vagyok a további kalandokra.

Darren Shan képtelen csalódást okozni. Mindig van valami amivel magához láncolja az olvasót.

Mindig is érdekelt Mr. Crepsley múltja, aztán mikor papirra került.. huhúú!
DS karakterei még mindig kedvelhetőek, gondolkodó lények. A történet pörgős, olvastatja magát.
Remek bevezetés!

Megismerjük Larten gyerekkorát, megtudhatjuk, miért narancssárga a haja. Újra ellátogathatunk a Rémségek cirkuszába is. Tetszett a nyitókötet, kíváncsian várom a folytatást.

Darren Shan – hála az akkori legjobb barátnőmnek – kamaszkorom egyik legmeghatározóbb írója volt. Először a Rémségek Cirkusza világa, majd a Démonvilág kötetei nyűgöztek le teljesen; egyik kötetet olvastam a másik után, és rekordidő alatt daráltam le a sorozatok köteteit az iskolában, a pad alatt. Aztán itt évekre meg is álltam az alkotó műveivel, de egyfajta elfogultságom mégis maradt vele szemben.
Az „idősödő” Larten az egyik kedvenc karakterem volt, így mikor felszemcsikeltem, hogy van egy önálló sorozata tudtam, hogy majd szeretném elolvasni. Egy cserének köszönhetően már egy ideje a polcomon csücsül a négy könyv, mégis nagyon nehezen vettem rá magam az olvasásra. Volt egy kis félelem bennem, hogy közel sem lesz rám olyan hatással ez az univerzum, mint régen…
Sajnos a félelmem nem volt teljesen alaptalan. Bármennyire is szeretem Lartent, a regény kapkodónak, kiforratlannak hatott, hála az időugrásoknak. Úgy gondolom, hogy akik nem rendelkeznek a Vámpírvilág alapismereteivel, nem is tudnak kényelmesen beleilleszkedni a történetbe.
Annak viszont örültem, hogy néhány olyan szereplő is visszaköszönt, akikkel Darren történetében is találkozunk. Mr. Tall még mindig hatalmas kedvencem. Desmond és a szívalakú óra camójánál pedig képtelen voltam nem mosolyogni.
Összességében azok számára, akik már ismerik a világot talán ad valamiféle új ízt a történet, de kétlem, hogy önmagában képes lenne arra, hogy új olvasókat bevonzzon. Folytatni fogom, de nem mostanában.

Felültem a nosztalgiavonatra…
A hangulat miatt megérte, Larten Crepsleyt amúgy is kedvelem, de ami engem nagyon zavart, az időbeli hatalmas előreugrások, ezzől kicsit összecsapott, vázlatszerű az egész.
Meg nem igazán értem a narancssárga festéket, mert olyan nincs, hogy évek múlva is, vagyis ez nekem nonszensz, hiszen lenő a haja meg minden.
Nem is tudom, kiknek íródott. Vagyis tudom, a rajongóknak.