„Mostantól itt minden az Árnyak Urának tartozik engedelmességgel – mondta Steve halkan. – Ez itt már az én világom…”
Darren Shan hazamegy. A világ, amely valaha az övé volt, pokollá válik. Régi ellenségei lesnek rá. Sorsdöntő lépéseket kell tennie. Bizonyosnak látszik, hogy sorsa a pusztulás, a világ fölött átveszi az uralmat az Éjszaka Fejedelme…
Eredeti megjelenés éve: 2004
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
Darren Shan · Harkat Mulds · Vancha March · Evra Von · Steve Leonard · Hibernius Tall · Lady Evanna · Debbie Hemlock · Alice Burgess · Darius · Gannen Harst · Merla Von · R. V. · Shancus Von
Visszahozni Darren családját nagyon jó ötlet volt. Ebben a részben már kezdenek összeállni a darabkák és már nagyon kíváncsi vagyok, mi fog végüp ennyi mindenből kisülni.
Te jó ég! Egyre kegyetlenebb ez a sorozat. 14 éves kortól ajánlják?? Feltűnt egy új szereplő, akiről simán ki lehetett találni, hogy kicsoda, de erre a végre nem számítottam. Az hogy Darren ennyire kifordul önmagából nagyon durva. És a sorsa ami vár rá…. Hát baromi kíváncsi vagyok a végére. Valahogy nem akarom elhinni, hogy ez mind megtörténik. Ahhoz képest, hogy milyennek indult ez a sorozat már esküszöm félek az utolsó résztől, hogy abban mik fognak történni.
Annyira vontatott volt az eleje, aztán szépen lassan belelendült. Debbie-ből már nagyon sok, teljesen fölösleges ide ez a romantikus valami, inkább bosszantó mint aranyos.
Darren annyira naiv, hogy az már túlmegy mindenen, aztán keverjünk bele mindenki mást is, mert miért ne? Eh. Az egész részt Steve töménytelen gonoszsága vitte el a hátán, meg persze a csattanó, ami miatt egyből a következő rész után nyúltam.
Az utolsó résznek pedig nagyon földhöz kell vágnia.
Darren múltja köszön vissza ebben a részben, amiről nem is gondolná, hogy gondot okozhat neki. Persze Steve gondolt rá, ő szinte tökéletesen tervez és játszik. Bár sejthető volt, hogy spoiler; azért végig fent tartotta a könyv az érdeklődésemet, a sorozat többi részéhez hasonlóan. Bár a sorozat nagyon hosszú, de ezek a rövidke könyvek mind nagyon gyorsan elolvashatók és megemészthetők, pont ezt szeretem benne.
Most jön a végső összecsapás, itt már nem lehet félbehagyni a sorozatot, hiszen nagyon érdekes helyen szakította félbe a szerző.
Izgalmas, lendületes, fordulatokban gazdag.
Darren egy kis múltidézést követően hazatér. Vártam, hogy dűlőre jusson a családját illetően. Volt egy furcsa megérzésem, ki lehet Annie gyerekének az apja. Akkor kezdtem jobban gyanakodni, amikor Darren beszélt Tommyval a cirkuszban.
Egyre közelebb kerülünk a végkifejlethez. Izgatottan várom, mit hoz a befejező rész.
Ó te jóságos ég!
Én most így nem találok szavakat…
Ez.
Mármint.
Nem hittem volna, hogy ezek az események fognak történni.
És a jóslat. És ez a lehetetlen helyzet!
Mi a jó szösszenet fog még itt történni?
Tetszik, hogy Darren Shan olyan gonoszt írt, akivel én magam is végezni akarnék. Nagyon gyorsan lehet haladni ezzel a résszel, mert végig izgalmas, a vége pedig brutális. Alig várom, hogy megint újraolvassam a végjátékot a befejezésben.
Az előző kitérős kötet után most visszatértünk a kegyetlen valóságba, ami egyre csak rosszabb és rosszabb lesz.
Az eltelt évek alatt Steve nem tétlenkedett egy percig sem. Gyönyörűen felépítette a kis csapdáit, amikbe Darren szépen bele is sétált.
Tudom, hogy annak idején nagyon lesokkolt ez a rész. Most sem esett túl jól a lelkemnek.
Szemben A lelkek tavával, ami az emlékeimben úgy élt, mint a lassabb folyású, unalmasabb kötetek egyike, a mostani rész kapcsán több izgalomra, fordulatra emlékeztem. Legalábbis anno, gyermekkoromban ez volt az egyik kedvenc történetem (ezt választottam ki akkor is, amikor Shan először dedikált hazánkban, hogy névre szóló üzenetet írjon bele), és az sem szegte kedvem, hogy egy véletlen folytán idejekorán megpillantottam a regény utolsó mondatát, ami elég nagy spoiler volt akkoriban. Emlékszem, mekkora izgalommal vártuk nővéremmel a befejező részt, és hogy mennyire sajnáltuk már előre, hogy véget ér a sorozat! (Manapság bele sem merek vágni olyan könyvsorozat olvasásába – hát még megvételébe! –, amely ilyen hosszúsággal kecsegtet.)
Az Árnyak Ura tipikusan az a regény, amely halad, csordogál a maga tempójában, de mindenki tudja, hogy jóformán egy töltelékkötet, ami a nagy összecsapást hivatott felvezetni. Ennek megfelelően a nosztalgia-faktor is erősen kiugrik, ráadásul a szerző több soron felidézi a múlt eseményeit, szereplőit, hogy még véletlenül se felejtsük el, mennyi minden történt hősünkkel az elmúlt tíz kötet/huszonöt év alatt. Persze, jó találkozni újból a régi szereplőkkel, de sokkal izgalmasabbak továbbra is azok a jelenetek, amelyek a Sebhelyesek Háborújához kapcsolódnak.
Újabb titkokra derül fény, a jóslatról, amely már az előző kötetekben is fontos szerepet kapott, most még többet tudunk meg, hála Mr. Tallnak és Lady Evannának. A sorozat végképp maga mögött hagyja a gyermeki világot: tömegmészárlástól kezdve a legvágott fejekig minden akad, ráadásul Darrenen is egyre jobban eluralkodik a szörnyeteg, gondolatai közé befészkeli magát a gonosz. Természetesen megijedni nem kell, nem lesz belőle pszichopata félőrült, de egyre nehezebben tud hidegfejjel dönteni, ami részben köszönhető a sötét jövendöléseknek is. A szerző maga pedig nem kecsegtet sok jóval a jövőre nézve, tipikusan olyan helyzetet teremtett, amiből jól kijönni semmiféleképpen nem lehet (vagy talán mégis?). Szívem szerint most azonnal belevetném magam a folytatásba, mert A végzet fiai az egyetlen olyan könyv, amelyből – a befejezésen kívül – semmire nem emlékszem már, így gyakorlatilag valóban minden meglepetésként fog érni. De tartom magam saját elhatározásom, és kivárom még ezt a pár hetet.
– A túlzott önbizalom végül megbosszulhatja magát – mordultam fel.
125. oldal, 14. fejezet
– Később találkozunk – küldtem utána egy mosolyt, átérezve a bánatát. – Megmutatom neked az új sebhelyemet, ahol meglőttek.
– Már megint? – nyögött fel Shancus. – Hogy lehet az, hogy minden izgalom Darrennek jut? – vetett egy esdeklő pillantást Evrára. – Én miért nem keveredek soha harcba, ahol sebeket kaphatnék?
– Kaphatsz néhányat anyádtól a hátadba, ha nem fogsz hozzá nyomban a kígyómosdatáshoz.
152. oldal, 16. fejezet
A szörnyetegek nem teljesen kifejlett állapotukban születnek. Nőnek, növekednek, érnek, s végül azzá válnak.
186. oldal, 20. fejezet
A csavargók. A hajléktalanszállók lakói. A hobók. A hontalanok. Az emberiség számos névvel illeti azokat a tagjait, akiknek nincs otthonuk, hivatásuk, házuk, családjuk, biztonságuk. Név van bőven – de annál kevesebb a figyelem. A hajléktalanok csak nyűgöt jelentenek, problémát – jelenlétük sérti a szemet. A „rendes” emberek szánhatják őket, vagy undorodhatnak tőlük, odavethetnek némi aprópénzt, ha látják, hogy valamelyik kéreget, vagy csak elballag mellettük, de egy dologban szinte valamennyien egyek – tudják, hogy hajléktalanok léteznek, de nagyon kevesen törődnek igazán velük. Vajon ki tudja egy városban, hogy hány ember él az utcákon? Ki venné észre, ha számuk egyszer csak fogyatkozni kezdene? Kit érdekelne egyáltalán?
A válasz – jóformán senkit. Hacsaknem magukat a hajléktalan embereket.
118-119. oldal, 13. fejezet
− Jó veled újra találkozni, Sire − köszönt Vancha meglepő udvariassággal. De a következő pillanatban fülig szaladt a szája, és erősen magához ölelt. − Darren! − bömbölte. − Hiányoztál! − Majd nevetve Harkathoz fordult: − Te is hiányoztál, csúfság!
− Még ő beszél! − vigyorgott Harkat.
133. oldal, 15. fejezet
Mert minden nő gyönyörű a maga módján.
133. oldal, 15. fejezet
 | Darren Shan regényes története sorozat · Összehasonlítás |
