A ​vámpír inasa (Darren Shan regényes története 2.) 89% 794 csillagozás

Az első kötetet, még 2017-ben „olvastam" pontosabban hangoskönyvben hallgattam, Bódy Gergő előadásában. Zseniális volt.
A szereplők közül leginkább Mr. Crepsley karakterét kedveltem meg, mert ő érdekes, izgalmas szereplő, akiben sok potenciál rejtőzik. Tudom, hogy van róla egy négy részes előzmény sorozat, amit mindenképpen szeretnék majd elolvasni.
Larten mellett még Evrát emelném ki, aki már a filmben is szimpatikus volt. Az ő története szintén érdekes és megható, szóval remélem, hogy sokat fog még szerepelni. Tetszett a lazasága és az élethez való hozzáállása.
Darren maga viszont egyáltalán nem szimpi, eddig legalábbis semmiképpen. Tudom, hogy azért lett inas, hogy megmentse Steve barátját, de számomra akkor is önző, sokszor feleslegesen nyafog, gyerekes – habár itt még tényleg gyerek, szóval erre legalább van mentsége – ráadásul, szinte mindenkivel bizalmatlan, ellenséges is.
Eddig semmiféle pozitív változást nem tapasztaltam rajta. Engem egyszerűen idegesített és kész.
A filmből kiindulva, Steve ezerszer érdekesebb karakter, igazi antihős, akire sokkal inkább kíváncsi vagyok, szóval alig várom, hogy újra feltűnjön majd a színen.
Az egész cirkuszi légkör tetszett. Szeretem az ilyen típusú regényeket. Sokszínű, színpompás világ ez, telis – tele megannyi fordulattal és misztikummal. Azt sem bánnám ha minden további kötet itt játszódna, de persze sejtem, hogy nem így lesz.
Megint csak a film alapján, van egy sejtésem, hogy hová is fog kifutni ez az egész sztori és ki is lehet valójában Mr. Tiny valamint Darren, de azért érdekel, hogy mivel fogja megmagyarázni az író.

Bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/08/konyvkritik…

Ugyanolyan izgalmas és lenyűgöző volt, mint az első rész. Örültem, hogy Darrenék újra visszakerültek a cirkuszba és hogy jobban megismerhettük a fellépőket. Kíváncsi vagyok, mi lesz itt még a későbbiekben.
spoiler

Beszippantott újfent!
A történet ott folytatódott, ahol az első kötet véget ért. Nagyon frappánsan vágtunk bele az események alakulásába… egy áldozat szemszögéből. Nos igen, ebből is látszik, hogy a történet megmaradt kicsit sötétnek, de mégis kicsit gyermetegnek is (bár ebből az utóbbiból már kevesebbet kaptam). Darren veszített a gyermeki énjéből a félvámpír életében, viszont Evra valahogy ellensúlyozza ezt a „veszteséget”. A kígyófiú volt a legszimpatikusabb karakter az egész kötetben. Samről reméltem, hogy pótolhatja majd Steve szerepét, a legjobb emberbarátét. Ez egy pillanatig sikerült is… A legnagyobb hiányomat Mr. Crepsley okozta. Minden lényeges történésnél jelen volt, de összességében ez nem volt elég számomra. VISZONT izgalmas újdonság volt a cirkuszt belülről működni látni. Ezen belül is Mr. Tiny ragadta meg a figyelmem a kis szörnyecskéivel. HÁTBORZONGATÓAK voltak. A végkifejlet pedig újfent odacsapott!

Nagyon jóóó volt. Imádom ezt a sorozatot. Az eddigi két rész még nem okozott csalódást.
Evrát nagyon megszerettem, remélem a továbbiakban is végig kíséri Darren történetét.
A vége elég szomorkás lett, sajnáltam Samet. És persze átkoztam R.V-t amiért ennyire hülye.

Az első rész kicsit könnyedebb volt, ez már viszont véres.
Kapunk egy ütősebb első fejezetet, utána viszont jön egy hosszabb felvezetés a brutális befejezéshez. Érezzük, hogy túl idilli minden, itt bizony még vér fog folyni. S mily igazunk lesz.
Elvesztünk egy barátot, de kapunk ecetes hagymát :) Darren pedig immár hivatalosan is vámpírinas.
Mr. Tiny pedig, a hideg futkosott tőle a hátamon, pedig alig volt egy jelenete .. Találkozni fogunk mi még vele, meg a törpékkel… Brr

Második része sem okozott csalódást, hiába olyan hosszú a rá szánt idő.
Egyre csak jobb és jobb lesz.

Darren Shan regényes történetének második könyve után megint csak rá kellett jönnöm arra, hogy mennyire imádom az ifjúsági irodalmat. Ez az a világ, ahol már nem feltétlenül kell egy írónak átmennie teljesen gyerekbe, de még bőven megfér benne egy kis bolondozás. Ahol már nem kell minden mondatban féltenie az olvasóját, s már egyenrangú fél ként kezelheti a fogadó felet, a nélkül, hogy a világot megrengető forradalmi ötleteket kellene puffogtatnia, vagy épp nyelvzsonglőrködéssel kápráztatnia. Csak mesélnie kell. És nekem most pont ez kellett!
A vámpír inasa pedig egy nagyon jó mese, de nem él álomvilágban és nem ragaszkodik feltétlen boldog véghez. Nem görcsöl, nem tart kiselőadást, közvetlen és nem akarja fenekestől felborítani a fantasy hagyományokat. Helyette a karakterekre koncentrál, azokat építi. Méghozzá zseniálisan.
Úgy érzem, szereztem egy barátot.

Ahogy az első rész, ez is nagyon tetszett. Szerettem az új szereplőket, kivéve R. V.-t..
Haladt az esemény, tetszett hogy Darren végre talál barátokat, meg hogy ennyire hű akar maradni ember mivoltához. Fura nekem a vámpíros sztori, hiszen annyira felkapott lett (pl. Twilight) hogy féltem eleinte, csak egy sablonos sorozatot kapok. De nem, sokkal érdekesebb megközelítése ennek a témának:) Nagyon ígéretes számomra ez a sorozat

Folytatódik Darren története, bepillantást nyerünk új életébe vámpírinasként. Új barátokra is talál. De nem akar ember vért inni!

Jóval komolyabb, szomorkásabb volt, mint az előző kötet – nyilván a végkifejlet miatt.
És együtt szenvedtem Darren-nel, aki hol gyűlölte vámpír urát, hol hálás volt neki a segítségért. Ebben a részben nagyon szerettem Mr. Crepsley-t!

A film miatt már alig vártam, hogy felbukkanjon Mr. Tiny és apró serege, de itt még csak alig tudunk meg róluk valamit.
Jó a cirkusz társulatát már így belső szemlélőként megismerni, közéjük tartozónak lenni. :)

A történet itt is nagyon gyors, az olvasó szinte kapkodja a fejét, annyi minden történik. Pörögnek az események, mindig jön egy újabb érdekesség, egy újabb tréfa vagy épp egy újabb szörnyűség.

Még mindig furcsán veszem a mese és a horror keverékét, de egyben le is nyűgöz.