A ​holtak vonulása (Város-trilógia 1.) 336 csillagozás

Darren Shan: A holtak vonulása Darren Shan: A holtak vonulása

Capac ​Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város teljhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. A Kardinális mindenható.
Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg, például a rejtélyes, vak és néma szerzetesek, akik valahogy mindig feltűnnek Capac életének sorsfordító eseményeinél. Vagy az a tény, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszik, ami az előtt történt vele, hogy a Városba érkezett…
Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának.

A holtak… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tartalomjegyzék

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
446 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633100219 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Capac Raimi · Kardinális


Kedvencelte 57

Most olvassa 13

Várólistára tette 149

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Darren Shan: A holtak vonulása

Meglepő volt, számomra újszerű. Sokáig csak tévelyegtem az infók közt, de aztán beindult. Nem lett kedvenc, ez nem az én világom…

polite_menace>!
Darren Shan: A holtak vonulása

Hát ez… Minimum érdekes volt.

Kicsit nehezen rázódtam bele, a negyede körül kezdett igazán érdekelni (amikor spoiler ) legalábbis akkor kezdtem kételkedni mindenben.
Ami nagyon tetszett, hogy nem tudtam mindent kitalálni, oké, nyilván volt, ami elég egyértelmű, pl spoiler meg hasonlók, de nagyrészt meg tudtam lepődni (ami mostanában meglepően kevésszer történik meg).
spoiler
A stílusa annyira nem jött be, de ’99-es a könyv (jé, egyidős velem), szóval nyilván nem olyan lesz, mint egy mostani.

Viszont nekem elég lezártnak tűnik a könyv, kíváncsi vagyok, mit lehet még két könyvben leírni. Majd legközelebb, mikor könyvtárban járok, kiderítem.

Aniza I>!
Darren Shan: A holtak vonulása

Lassan indul be a cselekmény, így aki szereti a pörgős eseményeket, akkor ez a könyv nem neki szól. Nagyjából egészen a feléig csak tengődünk egyik lapról a másikra, kapunk is valamit, de nem tudunk vele mit kezdeni, csak megy a keménykedés, gengszterkedés. Aztán hirtelen besűrűsödik az információ, és olyan sok mindent nyom le az olvasó torkán a szerző, hogy hirtelen azt se tudjuk, hogy mi a valóság.
Nem lesz kedvenc könyv, de a végén lévő csavar váratlan volt, tetszett.

Juca P>!
Darren Shan: A holtak vonulása

„- Mindenkinek szüksége van a nevetésre.”

Kissé Keresztapás érzetem volt a Kardinálissal kapcsolatban. Úgy érzem, a gengszteres történetek nem az én világom. Mindenesetre a bábok nagyon ijesztőek voltak. A végére eléggé elvonttá vált a történet, és akár ezzel a kötettel le is zárulhatna. Mindenesetre felcsigázta az érdeklődésemet a folytatás iránt. Vajon mit tervez Capac?

Wormy>!
Darren Shan: A holtak vonulása

Most először érzem azt, hogy gondban vagyok egy értékelés írásával; azon egyszerű okból kifolyóan, hogy nem a regény olvasását követően vetettem papírra a gondolataimat. Nem lenne semmi probléma, ha A holtak vonulását követő olvasásom nem A pokol pereme lett volna. Az utóbbi alkotás kiválósága azonban rányomta bélyegét a Város-trilógia első könyvével kapcsolatos érzéseimre. Mindennek ellenére próbálok olyan véleményt alkotni az epizódindító történetről, amilyent annak olvasása közben éreztem, kizárva az azt követő „pártfordulást”.

Darren Shan nem igazán tudott meggyőzni, hogy könyveivel való viszonyom egy bimbódzó kapcsolat kezdete lesz. Ez idáig nem igazán ismertem az író sajátos stílusát, de a történet végére szemtelenül inspirált a további alkotásainak beszerzésére; annak ellenére, hogy A holtak vonulása képzeletemben egy értéktelen kavicsként körvonalazódott. Persze nem minden az, aminek elsőre látszik és a mi kis kövecskénk rétegei alatt egy csiszolatlan gyémánt bújt el. Bár a történet végére érve le voltam nyűgözve, ez sem tudta feledtetni velem azt a pár csalódással, és várakozással teli pillanatot, ami főként a regény feléig pirította arcomat.

A misztikum és a fikció házasítása a valóság elemeivel mindig érdekes elegyet alkot; számtalan olyan kérdést vet fel, amire az olvasó reméli, hogy megkapja a választ. Ez persze itt sincs másképp, kaptunk egy – csupa nagy betűs – várost, melyet igazán az ember csak találgatva próbál elhelyezni az amerikai kontinensen. A gondom csupán csak az volt az egésszel, hogy nem éreztem, hogy el lennék kényeztetve azokkal a leíró (főleg hangulati szinten) sorokkal, melyek képesek lettek volna elém tárni a fantázia csírájából sarjadó romlott város képeit. Egy semmihez sem hasonlítható társadalmi bázis ordítva követeli ezeket – legalábbis véleményem szerint. Egyszerűen képtelen voltam elvonatkoztatni bármely összetett politikai vezetéssel bíró, fejlett nagyváros képétől. Lehet, ez egy direkte „csel” kell, hogy legyen; nem tudom, és engem ezzel inkább eltaszított magától. A főszereplő alakja sem gyakorolt rám semmilyen pozitív érzelmet; nekem eleve nem szimpatikus egy olyan jellem, aki úgy van elindítva, hogy gengszter, bűnöző akar lenni. Innen erkölcsileg sokat már nem lehet bukni, ezzel egy bizonyos szinten az író már előre sejtette velem sorsának alakulását. A Kardinális ezzel szemben, mondhatni, teljesen más tészta. Meggyőző volt a köré épített mítoszokkal való játszadozás, és mikor tényleg feltűnik a történetben, az olvasó elhiszi, hogy Ő tényleg olyan, amilyen. Minden kétséget kizáróan még az oldalakon keresztül is érződött fenyegető, karizmatikus, szoborszerű egyénisége. Remek karakter.

A cselekmény borzasztóan nagy léptekkel halad előre. Sajnáltam, hogy éppen ezért a kezdeti oldalak csupán csak elbeszélések tömkelege; ám a történet egy bizonyos ponttól felveszi a ritmusom, és azt vettem észre, hogy egyre jobban magába szippant. Feszült figyelemmel olvastam tovább; már tudtam együtt izgulni a szereplőkkel, agyalni a háttérben megbúvó – megjegyzem nagyon is szimpatikus – misztikus elemeken. Sejtettem, hogy a bábuknak több szerepe van a Kardinális elmeháborodásán túli egyszerűségnek, ám a végjáték olyannyira felspannolt, hogy képtelen voltam elereszteni a könyvet. Csillagos ötös Darren Shan-nek. A történet vége összeszedett, feszültségekben gazdag, monumentális eseményeket megmozgató szálai egy olyan meghökkentő képpé szövődnek, ahol még a szereplők kiszámíthatatlan cselekedetei is képesek voltak meggyőzni: ez egy nagyon jó regény, bármennyire is laposan indult. Az utolsó fejezet – főleg az utolsó sorok – olyan bődületes érzelmeket közvetítenek, hogy én mind a mai napig nem hiszem el, hogy ember, hogy lehet ennyire elvetemült, hogy ilyen gondolatokat – ha még csak egy karaktere szemszögéből is – papírra vessen. Szerintem Darren Shan egy Ayuamarca.

gab001>!
Darren Shan: A holtak vonulása

Kevés horrort olvastam eddig, de erről a könyvről nem állítanám, hogy az. A többi viszont rendben volt. Bár eleinte kicsit lassan indul be a történet, s keveset kapunk a fülszövegben felvázolt misztikus dolgokból, de aztán bepótolja az író az elmaradást, s még csavar is rajta itt-ott, hogy ne unatkozzunk. Nekem nagyon tetszett a könyv stílusa, egyszerűen jó volt olvasni. Érdekesnek találtam a szereplőket és magát a Várost is. Bár ez egy sorozat első része, mégis kereknek érzem a történetet, ugyanakkor szándékomban áll folytatni.

Dorka50 P>!
Darren Shan: A holtak vonulása

Na ez érdekes volt! Darren Shan-tól ez nagyon újszerű volt. Néha kicsit nyögvenyelős, de amikor beindul akkor kezdődnek a furcsaságok. Azt hiszem ez spoiler Onnantól fepörögnek az események. Capac megpróbálja megtudni a múltját és ott mintha két külön világban lennénk. Egy disztópikus, kegyetlen világ és a „normális” világ. Őrület az egész könyv. És mivel nem olvastam el miről szól nekem teljes meglepetés volt. Egyáltalán nem ilyen történetre számítottam, de nem csalódtam, mert újdonság volt.

kitty27 P>!
Darren Shan: A holtak vonulása

Kicsit nehezen indultak be az események. A könyv nagy része az igazi történetet alapozza meg. Megismerjük az okokat. Végül a könyv háromnegyedénél beindultak az események. Nem tudom még, hogy folytatom-e a sorozat olvasását.

Gretii>!
Darren Shan: A holtak vonulása

A megszokottnál hosszabb ideig olvastam…nem szoktam eddig húzni egy könyvet. Az eleje elég vontatott volt, de szerencsére hamar pörgősebb lett.
Amint beindult a cselekmény, le se tudtam tenni! Nagyon tetszett! Nem igazán olvastam eddig ilyen témájú könyveket, de pozitívan csalódtam. A fülszöveggel ellentétben hátborzongató és vérfagyasztó nem volt, de nekem nem is hiányzott belőle.
A történet okosan van felépítve, minden mindenhez kapcsolódik, és olyan fordulat van a végén, hogy az állam padlót fogott.
Biztos, hogy a következő részt is elolvasom!

mankaolvas>!
Darren Shan: A holtak vonulása

Nagyoooon nagyoooon lassan indult be a könyv, szinte halálra untam magam benne. Sokkal többet várok Darren Shantól, hiszen már bizonyította, hogy tud írni. De jobb, ha marad a kaptafánál… Lehet, hogy a sorozat többi része már izgalmas lesz, de sajnos azt én nem várom meg, nem fogom folytatni…


Népszerű idézetek

Mircsi>!

Akik tagadják a lehetetlent, nagyon-nagyon rossz szolgálatot tesznek az univerzum fenséges varázsának.

51. oldal

Mircsi>!

Az égvilágon semmi gond nincs a jó öreg tudatlansággal. Semmit nem fogsz megtanulni, ha azt hiszed, már mindent tudsz.

50. oldal

gabrysia>!

A hatalom mások megfigyeléséből ered, abból, hogy megállunk a háttérben, hogy tanulmányozunk, várunk, és aztán reagálunk. Soha ne szólalj meg elsőnek! Addig ne tervezz semmit, amíg nem tudod, hogy ellenséged mit rejteget az ingujjában.

Lex>!

Nem az a lényeg, hol kezded… hanem az, hogy hol végzed.

65. oldal

Réka_Körtvélyi>!

Semmit nem fogsz tanulni, ha azt hiszed, már mindent tudsz.

50. oldal

gabrysia>!

Azt mondta, hogy minden cégnél kétféle ember van – azok, akik tudnak valamit arról, hogyan működnek a dolgok, és azok, akik a szart lapátolják.

Mircsi>!

Időnként az ember megégeti magát. Sokszor megperzselődtem. Egyszer-kétszer ropogósra is sültem. De meg kell tanulni együtt élni a tűzzel.

60. oldal

Mircsi>!

Mindenkinek szüksége van a nevetésre. A nevetést szörnyen alábecsülik. Először is, tisztítja a tüdőt. Tudtad, hogy a rossz levegő a tüdőben rakódik le, hogy rengeteg büdös gáz gyűlik össze az alsó lebenyben? Ez rákot és egy rakás már betegséget okoz. Nézd csak meg a statisztikákat – a legtöbb rákbeteg olyan ember, aki ritkán nevet. A nevetés jót tesz az egészségnek. Plusz segíti a vérkeringést. Ezért nem kapnak a bohócok szívrohamot.

85. oldal

>!

Az égvilágon semmi gond nincs a jó öreg , ódivatú tudatlansággal. Semmit nem fogsz tanulni, ha azt hiszed , már mindent tudsz.

50. oldal

Belle_Maundrell>!

– […] Végül minden darabjaira hullik, és csak az emlékek maradnak.

426. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék · Kardinális

A sorozat következő kötete

Város-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ania Ahlborn: Vértestvérek
Stephen King: A halálsoron
Chris Carter: Halállista
Fritsi Péter: A székkészítő
John Cure: Istentelen vidék
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Mark Lawrence: Tövisek Királya
Jo Nesbø: Hóember
M. W. Craven: A bábuk tánca
Dennis Lehane: Viharsziget