Túljártak a vadászok eszén, s most számban megfogyatkozva menekülnek. Nyomukban a vérszipolyok, a felizgatott csőcselék és a rendőrség. Az egyes számú közellenség Darren Shan, a Vámpír Herceg.
A vámpírok összecsapásra készülnek vérszomjas ellenségeikkel. Életre-halálra. Ez lesz a vég Darren és szövetségesei számára? A Megtorlás Barlangjában minden kiderül…
Ha túlélted a hajnalt, utazz el oda, ahol a történet folytatódik.
Eredeti megjelenés éve: 2003
Tagok ajánlása: 14 éves kortól
Larten Crepsley · Darren Shan · Harkat Mulds · Vancha March · Steve Leonard · Debbie Hemlock · Alice Burgess
Ez a rész aztán nem szűkölködött történésekben. Bár a legtöbb csavart sejtettem, voltak olyanok is, amikre egyáltalán nem számítottam spoiler.
Nagyon szeretem ezt a részt, mert nincs benne vontatott rész, végig izgalmas és pörgős, ráadásul kellőképpen drámai. Sok helyen nevettem is, mert nagyon jó poénok vannak benne, és egy bizonyos résznél bizony majdnem megszakadt a szívem is. Szóval szuper rész!
Na ez a rész izgi volt. Végre valami fordulat. Kellett már, mert kezdett unalmassá válni, de így most kedvem lett a következő részhez.
Az eddigi legizgalmasabb rész, és a legszomorúbb is. Alig akarom elhinni, ami Mr. Crepsley-vel történt…Pont vele!!! Teljesen le vagyok taglózva. A Vérszipolyok Urának valódi kiléte ugyanakkor nem lepett meg, sejtettem, hogy az a kis szemétláda az. Ettől persze még dühítő. Szegény Darren, fel van neki adva a lecke. :(
A történet szinte mondatra pontosan ott folytatódik, ahol az előző történet befejeződött, és ezt nagyon szerettem benne. Aztán ott vannak a szereplők, akik még mindig nagy kedvenceim, sőt részről részre egyre jobban a szívemhez nőnek. Még Harkat is.
Steve Leopard meg… hát… szóval nincsenek rá szavak, milyen borzalmakat kívánok neki. Nem csoda, ha az első részben nem akarta Mr Crepsley megvérezni a benne lakó gonosz miatt!
_Basszus, basszus, basszus…_ Jajj, nekem… ez… nyomasztó volt. Iszonyat jól összerakott, felépített, kitalált, de rettenetesen – nyomasztóan fullasztó.
Azért az durva, hogy ennyire nem emlékszem egy két ennyire fontos részletre a sorozatból. Legalább a kellő időben elszomorodtam, meglepődtem. Alig-alig akartam falhoz csapkodni: szóval jó rész!
A legnagyobb baj az volt ezzel a kötettel, hogy bár igazán eseménydús volt, de egyben borzasztóan kiszámítható. spoiler
A korábbi köteteket valahogy jobban élveztem, itt most annyira összekavarodtak dolog, a vámpírok, vérszipolyok és az emberek, a rendőrség, katonaság, na ez most sok volt már nekem most.
Nem volt rossz, gyorsan lehetett vele haladni, de most nem azért haladtam olyan gyorsan mert alig vártam, hogy kiderüljön a mit tartogat a végére. Nagy meglepetést az utolsó oldalak se tartogattak, elég kiszámítható volt spoiler
– Mit gondol, mitől lett ilyen gonosz? – kérdeztem. – Nem volt ilyen, amikor ismertem.
– De, ilyen volt – ellenkezett Mr. Crepsley. – Csak még nem talált rá a valódi ördögi énjére. Gonosznak született, mert ritkán ilyen is van. Az emberek szeretik hangoztatni, hogy mindenkin lehet javítani, mindenkinek van esélye. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem így van. A jó emberekkel néha előfordul, hogy a rosszat választják, de a rossz emberek nem tudják a jót választani.
– Én ezt nem hiszem – szólt közbe halkan Harkat. Szerintem jó és rossz együtt vannak… mindannyiunkban. Születhetünk úgy, hogy inkább hajlunk… az egyik, mint a másik felé, de a választás lehetősége… mindig ott van. Így kell lennie. Különben a sorsunknak kiszolgáltatott… bábuk lennénk.
– Lehetséges – mordult fel Mr. Crepsley. – Sokan látják úgy, mint te. De én ebben nem hiszek. Legtöbben a szabad választás lehetőségével születnek. De vannak, akik elutasítják a törvényeket, akik kezdettől fogva mindig gonoszok voltak. Meglehet, ők a sorsuknak kiszolgáltatott bábuk, akik azért születtek ilyennek, hogy próbára tegyenek bennünket, többieket. Nem tudom. De az biztos, hogy léteznek természetüknél fogva gonoszok.
115-116. oldal, 10. fejezet
A sors néha különös humorérzékről tesz bizonyságot.
106. oldal, 9. fejezet
A nehéz idők nehéz döntések elé állítják az embert.
113. oldal, 10. fejezet
Mi jó van az életben, ha hiányzik belőle az öröm és az építő szándék?
25. oldal, 2. fejezet
– Vancha! – kiáltottuk örvendezve.
– Az egyetlen – vigyorgott a herceg, és egyet fordulva leugrott a barlang mennyezetéről. Amikor földet ért, felénk fordult, hogy üdvözöljön. Harkattal odasiettünk, és megöleltük a zöldre festett hajú, állatbőrökbe öltözött, piszkos és büdös vámpírt. Vancha hatalmas szeme még jobban elkerekedett a meglepődéstől. Aztán kis szája mosolyra húzódott. – Szentimentális tacskók – kuncogott, és ő is megölelt minket. – Hát te nem ölelsz meg, Larten, öreg cimbora? – krákogta, s kezét Mr. Crepsley felé nyújtotta.
– Tudod, ki ölelgessen téged – vágott vissza Mr. Crepsley.
– Darren!
– Helló, cimbora! – vigyorogtam le rá, miközben két kézzel tágítottam a lyukat a plafonban. Közben leráztam a port a hajamról és a szemöldökömről.
– Mit keresel te… odafönt? – kérdezte Harkat.
Felnyögtem. Hogy lehet ilyet kérdezni?
– Gyönyörködöm a kilátásban! – kiáltottam méltatlankodva, de aztán lenyújtottam a kezemet. – Gyere… nincs sok időnk, és még Mr. Crepsleyt is meg kell keresnünk.
 | Darren Shan regényes története sorozat · Összehasonlítás |
