Egy ​kis szívesség 186 csillagozás

Darcey Bell: Egy kis szívesség

Egy ​kis szívességgel kezdődik – hétköznapi szívességgel, amelyet az anyukák szoktak egymásnak tenni. Amikor az elbűvölő Emily megkéri Stephanie-t, hogy hozza el a fiát az iskolából tanítás után, Stephanie boldogan igent mond. Emilynek olyan élete van, amelyet sok nő irigyel. Ő a tökéletes anya, aki káprázatos karriert futott be egy híres manhattani divatcégnél. Stephanie özvegyasszony, aki magányosan él iskola-előkészítőbe járó fiával Connecticut peremvárosában, és a naponta vezetett blogjában keres kapcsolatokat és megerősítést. Stephanie azt hiszi, Emily lesz az új bizalmas barátnője, és megdöbben, amikor Emily váratlanul és nyomtalanul eltűnik, figyelmeztetés nélkül magára hagyva a fiát és a férjét.
Stephanie tudja, hogy valami szörnyűség történt. Képtelen távol tartani magát a gyászoló családtól és hamarosan viszonyba keveredik Seannal, Emily jóképű, tartózkodó, brit férjével. De nem tudja figyelmen kívül hagyni a nyugtalanító érzést, hogy a férfi nem őszinte Emily… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
GABO, Budapest, 2018
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634064671 · Fordította: Tóth Gizella
>!
GABO, Budapest, 2018
392 oldal · ISBN: 9789634067191 · Fordította: Tóth Gizella

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Emily Nelson · Stephanie


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 142

Kívánságlistára tette 106

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Klodette>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

Elöljáróban csak annyit, hogy a jó ég mentsen meg mindenkit egy ilyen legjobb barátnőtől.
Most persze felmerül a kérdés, hogy Stephanie-ra vagy Emilyre gondolok-e, de természetesen mindkettőre, mert itt tipikusan az egyik kutya, másik eb esete áll fenn. A férjről meg már inkább ne is beszéljünk.
Tudjátok, hogy ebben a regényben ki az igazi áldozat? Miles és Nicky, a két fiú, hiszen ilyen szülőkkel a jó ég tudja, hogy felnőve mi lesz belőlük?! Atya ég!
A sztori egy igazán jól felépített és csavaros lélektani thriller, ami nem hagyja lankadni az olvasó figyelmét, viszont azt is meg kell említenem, hogy a könyv felénél kiderül az igazság, az, hogy mi is történt valójában Emily-vel és attól kezdve erősen hullámzó történetvezetést mutat.
Igazából már a könyv legelején voltak elejtett szálak az igazságra vonatkozóan, olyan apró dolgok, amik akkor elkerülték a figyelmemet, de később nagyon fontosnak bizonyultak. Ez mondjuk persze a legtöbb krimiben így van. Szóval figyeljetek oda, legyetek szemfülesek, mert mindig érdemes résen lenni és a legjelentéktelenebb dologban is meglátni az igazat.
Vegyes érzéseim vannak, mert egyrészt tényleg tetszett és újdonságként hatott, másrészt viszont, annyira gyűlöltem a szereplőket és a végkifejletet, hogy nem tudok teljesen jó szívvel visszagondolni erre az egészre.
Stephanie tipikusan az a karakter, aki végtelenül naiv és hiszékeny és aki annyira buta, hogy egyszerűen nem tudod sajnálni, amiatt ami végül történik vele. Egyszerűen magának köszönheti ezt az egészet. Ráadásul képmutató és sznob, akinek mindvégig fontos a látszat, pedig valójában rossz ember, aki még rosszabb dolgokat követett el. Nem tudtam sajnálni. Aki ilyen vak, az vessen magára.
Sean, a férj, szimplán csak gerinctelen és végtelenül gyáva, aki persze próbálná menteni a menthetőt, de azzal már régen elkésett. Ráadásul könnyen lehet manipulálni és ő is kimondottan ostoba.
Aztán persze ott van Emily, akiről szerintem egy magára valamit is adó pszichológus napokat, sőt, hónapokat tudna beszélni, rágódni rajta, hogy miért ilyen?! Én úgy gondolom, hogy erős szociopata, de néhányszor a pszichopata jelző is eszembe jutott róla. Manipulatív, kegyetlen, önző, egy igazi energiavámpír, aki örömét leli abban, hogy másoknak lelki fájdalmat okoz. Mindezek mellé pedig sajnos az is társul, hogy végtelenül okos, agyafúrt és körmönfont.
Őszintén mondom, hogy ezek a karakterek mind-mind megérdemelték egymást. Szánni egyiket sem tudtam, együtt érezni egyikkel sem tudtam, képtelenség akár egy pozitív szereplőt is mondani, ami egyébként nem feltétlenül baj, mert néha kell olyan könyv is, amiben antihősökről olvashatunk.
Vajon meddig képes elmenni egy ember ha önámításról van szó? Vajon mit tesz az a személy, aki nem látja a kiutat a beskatulyázott, unalmas és szürke hétköznapokból? A legfontosabb pedig: Vajon mi játszódik le valójában egy mentálisan beteg és lelkileg sérült ember elméjében? Milyen mentséget talál a tetteire?

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/09/konyvkritik…

19 hozzászólás
EssentialHencsi P>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

1. Annyira herótom lett a könyv végére az „anyukák” szótól, hogy erősen gondolkozom a névváltoztatáson.
2. Azt hiszem, a „mamipornó” könyvek mintájára én most szabadalmaztatni fogom a „limonádéthriller” besorolást.
3. A könyv elolvasása után megnéztem a filmet is, és azon ritka esetek egyikével szembesültem, hogy a film SOKKAL jobb, mint a könyv.*
4. Az egész könyv nem más, mint egy Holtodiglan-klón, csak rosszabb.
Összefoglalás: olvashattam volna nyugodtan mást is helyette.
*de legalábbis azzal két óra alatt végeztem, a könyvhöz meg kellett négy nap.

9 hozzászólás
Finn_Hudson>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

Nagy nehezen vettem rá magam az olvasására, mivel alig láttam róla pozitív véleményt. Ha nem kihívás miatt olvasom, talán kézbe sem veszem. Ami nagy hiba lett volna.

Ahogy egy pszichothrillertől elvárható, az összes szereplő beteg volt a 2 kisgyerektől eltekintve. Nem értettem, Stephanie hogy lehet ennyire naiv, hisz mégis spoiler. Emilynek nagyon könnyen sikerült a befolyása alá vonni. Emily szavaival élve, tényleg ő a „hal” a történetben. Sean egy szerencsétlen vak flótás, aki már kezdetektől tudja, milyen spoiler is a felesége, mégis mindig kitartott mellette. A legnagyobb rejtély a történetben terméteszetesen Emily, aki egyszerre spoiler, ugyanakkor spoiler.
A történet sokszor kiszámítható egy-két fordulattól eltekintve, mégis nagyon tetszett főleg a szereplők sokszínűsége miatt, és hogy az írónő nem egydimenziósan ábrázolja őket. Sajnálom, hogy ilyen alacsony százalékon áll és remélem, hogy ez nem riasztja el majd az olvasókat, mint kezdetben engem is.

KönyvMoly_1989>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

Frissen a moziélmény után, azt kell, hogy mondjam, hogy a filmet jobban élveztem, mint a könyvet. Ami ritka dolog nálam…
Emily karaktere vitte a pálmát, viszont Sean és Stephanie egyáltalán nem lett szimpatikus. De Emily és az ő beteg agya… Nagyon tetszett, bár inkább negatív szereplő volt. Mondjuk, ha jobban belegondolok, a 2 gyerkőcön kívül egyetlen pozitív szereplő sem volt ebben a történetben. :D
A regény és a film ég és föld, mind a végkifejletben, mind stílusban, de egyszer mindegyiket ajánlom! Aztán mindenki eldönti, melyik verzió számára a megnyerőbb.
Ahogy olvastam egyébként a kritikákat, nagy kedvencemhez, a Holtodiglanhoz hasonlítják a művet, amiben pici logika van, ám Flynn könyve azért mérföldekkel jobb.

3 hozzászólás
gabiica P>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

Utólag belegondolva, nagyon jó döntés volt, hogy előbb a filmet néztem meg. Sokat gondolkoztam, hogy megtegyem-e, végül győzött a kíváncsiság, és tényleg hihetetlenül jó döntés volt. A könyv a nyomába sem ér. Lehet, hogy bennem túl magasra tette a mércét a film, mert ott igazán jól voltak megoldva a csavarok és a cselekmény, de a könyv túl lapos volt. Bár semmi sem az, amire számít az olvasó, de itt mégis könnyen átlátható, klisés cselekményt kaptunk, ami nem érte el az elvárásaimat.
A vége zavaros volt, egyáltalán nem illett szerintem a történethez, mintha csak úgy hirtelen oda lett volna csapva… Sajnálom, hogy nem tudtam jobban szeretni, de ez tényleg azon ritka alkalmak egyike, amikor a film kilométerekkel jobb, mint a könyv.

Heni_könyvespolca P>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

Szóval…mikor megjelent a film azt láttam elsőnek, csak később tudtam meg, hogy van könyv verziója. Most jutottam el odáig, hogy el is olvassam, ha már a film annyira pontosan nem rémlett. Viszont az értékelésem előtt még megnéztem, hogy legyen egy kis viszonyításom. Hát..sajnos az kell mondjam, hogy RITKA ESET de a film jobban tetszett…igaz, hogy 70%-ban eltér a könyvtől. Összességében nem lenne egy rossz történet, viszont Stephanie-t a könyvben pl. egyáltalán nem szerettem, sőt inkább idegesítőnek mondanám és a könyv első fele nem kötött le. A második felénél kezdett kb. beindulni a cselekmény. Számomra az nagyon bosszantó lett, hogy nem lett jó lezárás a könyvben….Emily még odaszúrt egy megjegyzést amivel Stephanie-re tereli a gyanút és itt vége…mondom mivan??? :"D a filmben legalább le lett egy lezárás még ha teljes mértékben el is tér a könyvtől.

2 hozzászólás
MissFortune>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

Háát. Valahogy nem ilyen befejezést vártam. Elég összecsapottnak érzem.
Nem volt rossz a történet. Néhol igazán izgalmas volt, néhol már untam Stephanie blogját olvasgatni..
Stephanie nagyon álszent. A blogján elmondja magát mindenféle jó anyukának, de amúgy egyáltalán nem csinál jól mindent. Felbosszantottam magam pl, azon is, hogy ha ő nem bírja a húst, akkor a gyerek se egye. Könyörgöm, fejlődő szervezet, a gyerek ráadásul szerette is.. Unszimpatikus egy nőszemély. Folyton hisztizett, na meg lefekszik a halott barátnője férjével??!
Emily eszméletlenül nagy kavaró gép… Ő is teljesen hülye. Most komolyan, hagyom spoiler Már elgondolkodtam, hogy itt mindenki ennyire gyenge elméjű, vagy én reagálom túl?
Talán a legnormálisabb szereplő szerencsétlen Sean volt.. Rá lett kenve minden. Viszont nem értem igazán, hogy Emily találta ki, hogy Sean bántalmazza, vagy tényleg?

Deziréé>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

Nagyon sokáig tartott ennek a könyvnek az elolvasása. Hol jobban érdekelt, hol pedig teljesen hidegen hagyott, hogy fog folytatódni. Voltak benne jó és rossz dolgok is egyaránt.
Maga a téma érdekesnek tűnt, csak engem nem tudott kellőképpen lekötni.
Emily karaktere mindig olyan dolgokat csinált, amelyeket nem vártak, szóval ez tetszett benne.
A vége egyáltalán nem tetszett. Sokkal jobb befejezést is ki lehetett volna találni.

Pesu>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

A filmet évekkel ezelőtt láttam és csak most tudtam meg, hogy az könyv alapján készült! Nem is tudtam a létezéséről eddig! De annyira jó, hogy elolvastam! :)
Így, hogy több évvel ezelőtt láttam és csak a csattanókra meg a fordulatokra emlékeztem így a részletek és minden más még elég nagy izgalmat tudott okozni és nem tudtam összehasonlítgatni a filmmel. A végére például a filmnek nem is emlékszem, de úgy tudom, hogy nem úgy zárult le ahogyan a könyv!
Egy biztos! Ezek az anyukák nagyon szeretik a fiaikat! Valamint Emily egy zseni és Stephanie egy tényleg nagyon naív karakter. Minden kanyar nélkül elhisz! És azért az ő múltja nagyon is durva! Szerintem furább mint a többieké!
Hiszitek vagy sem én valamiért a „gonosz” karakternek szurkoltam! De nem tudnám megindokolni miért! Csak így van!
Ha szeretitek a thrillereket szerintem érdemes ennek is adni egy esélyt! ;)

Dawnofmyth P>!
Darcey Bell: Egy kis szívesség

Értek benne meglepetések, de nem jött be. Nem bírtam Stephaniet, mert szerintem igen naiv, kis bugyuta karakter, nem vitte a történetet. Emily már sokkal érdekesebb volt, de belőle is hiányzott valami. Mondjuk, a halála körüli rész, amikor megtalálják a holttestét kicsit félresikerült. Gondolnia kellett volna arra, hogy rájönnek a turpisságra, na mindegy. A férjét hagyjuk. A legvégét vártam, csalódtam volna, ha nem így lesz. A filmet nem láttam, nem tudom, hogy ezek után meg merjem-e nézni. Nem tudom, hogy lehetett egy könyvbe ennyi irritáló karaktert belerakni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

agika_321k>!

Az anyám mindig azt mondogatta, mindenkinek vannak titkai. Ez az oka, hogy sohasem ismerhetsz igazán másokat. Vagy bízhatsz bennük. Ez az oka, hogy magadat sem ismerheted igazán. Néha még magunk előtt is titkolózunk.

Első rész

hencsi20>!

Becsüljetek meg minden percet, amit a szeretteitekkel tölthettek, mert sohasem tudhatjátok , mit hoz a következő pillanat.

>!

De a bűnös mindig azt hiszi, hogy valaki ismeri a titkát.

Fire_bird>!

(…) a csend is lehet figyelmeztetés, hangosabb, mint a szirénák hangja.

Kapcsolódó szócikkek: Stephanie
>!

Ha lenne a luminolhoz hasonló szer, amely a vér helyett a bánatot képes kimutatni, az emberek fele, akik mellett elmegyünk az utcán, világítana, mint a karácsonyfa.

Fire_bird>!

(…) néha el kell menni, úgy kényszeríteni az embereket, hogy felismerjék az értékedet.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Nelson
ScarlettBlair P>!

A macska türelmes. Az egér retteg. Az egérnek jó oka van, hogy féljen.
Mert a macska mindig győz. A macska az, aki élvezi a játékot.

229. oldal

t_jeanette>!

Emlékszem, eltűnődtem, mi számíthat vészhelyzetnek a divatbizniszben. Túl kicsik a gomblyukak? Valaki fordítva varrta be a cipzárt?

20. oldal

Fire_bird>!

Csak kevés embernek – a szerencséseknek – adatik meg a barátság kiváltsága, (…)

Kapcsolódó szócikkek: Stephanie
Fire_bird>!

(…) a nagy-tétes játszmákban mindig van egy ember, akit a többiek úgy hívnak, „a hal”, és mire a játszma véget ér, a hal elveszti minden pénzét.
– Ha nem tudja, ki a hal – magyarázta George Clooney –, akkor nagy az esély, hogy maga az.

Kapcsolódó szócikkek: Emily Nelson

Hasonló könyvek címkék alapján

Paula Hawkins: A lány a vonaton
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Paula Hawkins: A víz mélyén
Sherry Gammon: Hihetetlen
Megan Miranda: Minden eltűnt lány
Gillian Flynn: Holtodiglan
Helena Silence: Ezüsthíd
Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok