Egy ​kis szívesség 71% 206 csillagozás

Elöljáróban csak annyit, hogy a jó ég mentsen meg mindenkit egy ilyen legjobb barátnőtől.
Most persze felmerül a kérdés, hogy Stephanie-ra vagy Emilyre gondolok-e, de természetesen mindkettőre, mert itt tipikusan az egyik kutya, másik eb esete áll fenn. A férjről meg már inkább ne is beszéljünk.
Tudjátok, hogy ebben a regényben ki az igazi áldozat? Miles és Nicky, a két fiú, hiszen ilyen szülőkkel a jó ég tudja, hogy felnőve mi lesz belőlük?! Atya ég!
A sztori egy igazán jól felépített és csavaros lélektani thriller, ami nem hagyja lankadni az olvasó figyelmét, viszont azt is meg kell említenem, hogy a könyv felénél kiderül az igazság, az, hogy mi is történt valójában Emily-vel és attól kezdve erősen hullámzó történetvezetést mutat.
Igazából már a könyv legelején voltak elejtett szálak az igazságra vonatkozóan, olyan apró dolgok, amik akkor elkerülték a figyelmemet, de később nagyon fontosnak bizonyultak. Ez mondjuk persze a legtöbb krimiben így van. Szóval figyeljetek oda, legyetek szemfülesek, mert mindig érdemes résen lenni és a legjelentéktelenebb dologban is meglátni az igazat.
Vegyes érzéseim vannak, mert egyrészt tényleg tetszett és újdonságként hatott, másrészt viszont, annyira gyűlöltem a szereplőket és a végkifejletet, hogy nem tudok teljesen jó szívvel visszagondolni erre az egészre.
Stephanie tipikusan az a karakter, aki végtelenül naiv és hiszékeny és aki annyira buta, hogy egyszerűen nem tudod sajnálni, amiatt ami végül történik vele. Egyszerűen magának köszönheti ezt az egészet. Ráadásul képmutató és sznob, akinek mindvégig fontos a látszat, pedig valójában rossz ember, aki még rosszabb dolgokat követett el. Nem tudtam sajnálni. Aki ilyen vak, az vessen magára.
Sean, a férj, szimplán csak gerinctelen és végtelenül gyáva, aki persze próbálná menteni a menthetőt, de azzal már régen elkésett. Ráadásul könnyen lehet manipulálni és ő is kimondottan ostoba.
Aztán persze ott van Emily, akiről szerintem egy magára valamit is adó pszichológus napokat, sőt, hónapokat tudna beszélni, rágódni rajta, hogy miért ilyen?! Én úgy gondolom, hogy erős szociopata, de néhányszor a pszichopata jelző is eszembe jutott róla. Manipulatív, kegyetlen, önző, egy igazi energiavámpír, aki örömét leli abban, hogy másoknak lelki fájdalmat okoz. Mindezek mellé pedig sajnos az is társul, hogy végtelenül okos, agyafúrt és körmönfont.
Őszintén mondom, hogy ezek a karakterek mind-mind megérdemelték egymást. Szánni egyiket sem tudtam, együtt érezni egyikkel sem tudtam, képtelenség akár egy pozitív szereplőt is mondani, ami egyébként nem feltétlenül baj, mert néha kell olyan könyv is, amiben antihősökről olvashatunk.
Vajon meddig képes elmenni egy ember ha önámításról van szó? Vajon mit tesz az a személy, aki nem látja a kiutat a beskatulyázott, unalmas és szürke hétköznapokból? A legfontosabb pedig: Vajon mi játszódik le valójában egy mentálisan beteg és lelkileg sérült ember elméjében? Milyen mentséget talál a tetteire?

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/09/konyvkritik…

Nagy nehezen vettem rá magam az olvasására, mivel alig láttam róla pozitív véleményt. Ha nem kihívás miatt olvasom, talán kézbe sem veszem. Ami nagy hiba lett volna.

Ahogy egy pszichothrillertől elvárható, az összes szereplő beteg volt a 2 kisgyerektől eltekintve. Nem értettem, Stephanie hogy lehet ennyire naiv, hisz mégis spoiler. Emilynek nagyon könnyen sikerült a befolyása alá vonni. Emily szavaival élve, tényleg ő a „hal” a történetben. Sean egy szerencsétlen vak flótás, aki már kezdetektől tudja, milyen spoiler is a felesége, mégis mindig kitartott mellette. A legnagyobb rejtély a történetben terméteszetesen Emily, aki egyszerre spoiler, ugyanakkor spoiler.
A történet sokszor kiszámítható egy-két fordulattól eltekintve, mégis nagyon tetszett főleg a szereplők sokszínűsége miatt, és hogy az írónő nem egydimenziósan ábrázolja őket. Sajnálom, hogy ilyen alacsony százalékon áll és remélem, hogy ez nem riasztja el majd az olvasókat, mint kezdetben engem is.

Frissen a moziélmény után, azt kell, hogy mondjam, hogy a filmet jobban élveztem, mint a könyvet. Ami ritka dolog nálam…
Emily karaktere vitte a pálmát, viszont Sean és Stephanie egyáltalán nem lett szimpatikus. De Emily és az ő beteg agya… Nagyon tetszett, bár inkább negatív szereplő volt. Mondjuk, ha jobban belegondolok, a 2 gyerkőcön kívül egyetlen pozitív szereplő sem volt ebben a történetben. :D
A regény és a film ég és föld, mind a végkifejletben, mind stílusban, de egyszer mindegyiket ajánlom! Aztán mindenki eldönti, melyik verzió számára a megnyerőbb.
Ahogy olvastam egyébként a kritikákat, nagy kedvencemhez, a Holtodiglanhoz hasonlítják a művet, amiben pici logika van, ám Flynn könyve azért mérföldekkel jobb.

Szóval…mikor megjelent a film azt láttam elsőnek, csak később tudtam meg, hogy van könyv verziója. Most jutottam el odáig, hogy el is olvassam, ha már a film annyira pontosan nem rémlett. Viszont az értékelésem előtt még megnéztem, hogy legyen egy kis viszonyításom. Hát..sajnos az kell mondjam, hogy RITKA ESET de a film jobban tetszett…igaz, hogy 70%-ban eltér a könyvtől. Összességében nem lenne egy rossz történet, viszont Stephanie-t a könyvben pl. egyáltalán nem szerettem, sőt inkább idegesítőnek mondanám és a könyv első fele nem kötött le. A második felénél kezdett kb. beindulni a cselekmény. Számomra az nagyon bosszantó lett, hogy nem lett jó lezárás a könyvben….Emily még odaszúrt egy megjegyzést amivel Stephanie-re tereli a gyanút és itt vége…mondom mivan??? :"D a filmben legalább le lett egy lezárás még ha teljes mértékben el is tér a könyvtől.

Nagyon sokáig tartott ennek a könyvnek az elolvasása. Hol jobban érdekelt, hol pedig teljesen hidegen hagyott, hogy fog folytatódni. Voltak benne jó és rossz dolgok is egyaránt.
Maga a téma érdekesnek tűnt, csak engem nem tudott kellőképpen lekötni.
Emily karaktere mindig olyan dolgokat csinált, amelyeket nem vártam, szóval ez tetszett benne.
A vége egyáltalán nem tetszett. Sokkal jobb befejezést is ki lehetett volna találni.

A filmet évekkel ezelőtt láttam és csak most tudtam meg, hogy az könyv alapján készült! Nem is tudtam a létezéséről eddig! De annyira jó, hogy elolvastam! :)
Így, hogy több évvel ezelőtt láttam és csak a csattanókra meg a fordulatokra emlékeztem így a részletek és minden más még elég nagy izgalmat tudott okozni és nem tudtam összehasonlítgatni a filmmel. A végére például a filmnek nem is emlékszem, de úgy tudom, hogy nem úgy zárult le ahogyan a könyv!
Egy biztos! Ezek az anyukák nagyon szeretik a fiaikat! Valamint Emily egy zseni és Stephanie egy tényleg nagyon naív karakter. Minden kanyar nélkül elhisz! És azért az ő múltja nagyon is durva! Szerintem furább mint a többieké!
Hiszitek vagy sem én valamiért a „gonosz” karakternek szurkoltam! De nem tudnám megindokolni miért! Csak így van!
Ha szeretitek a thrillereket szerintem érdemes ennek is adni egy esélyt! ;)

Értek benne meglepetések, de nem jött be. Nem bírtam Stephaniet, mert szerintem igen naiv, kis bugyuta karakter, nem vitte a történetet. Emily már sokkal érdekesebb volt, de belőle is hiányzott valami. Mondjuk, a halála körüli rész, amikor megtalálják a holttestét kicsit félresikerült. Gondolnia kellett volna arra, hogy rájönnek a turpisságra, na mindegy. A férjét hagyjuk. A legvégét vártam, csalódtam volna, ha nem így lesz. A filmet nem láttam, nem tudom, hogy ezek után meg merjem-e nézni. Nem tudom, hogy lehetett egy könyvbe ennyi irritáló karaktert belerakni.

Ha ebben a könyvben csak Emily szerepelt volna, vagy esetleg még egy-két Sean szemszög, biztos, hogy öt csillagra értékelem. Emily beteg, őrült, és a földtől teljesen elrugaszkodott karakter, de ennek ellenére mégis zseniális. Akkor viszont miért nem lett kedvencem a könyv? Egészen egyszerű. Stephanie. A „kotlós kapitány”. Az első részben, még ha a barátnője eltűnéséről blogolt is, úgy éreztem, mintha egy „hogyan legyek tökéletes anya” kézikönyvet olvastam volna, és az anyukák kifejezéstől esküszöm most a hideg futkos a hátamon. Egyszerűen nem értem, hogy lehet ennyire ostoba és naiv valaki, mint Stephanie. Mindazok után ami történt, képes meggyőzni magát arról, hogy Emily tényleg a legjobb barátnője. Ha nem láttam volna a könyv olvasása előtt a filmet a Chris-es rész biztos jobban kiakasztott volna, így viszont nem igazán rázott meg. Beteg, és undorító, de fel voltam rá készülve.
Összességében szerintem egyszer simán elolvasható könyv, és miután Emiliy gondolatai is megjelennek a színen egyszerűen szuper, de összeségében mégsem adhatok rá öt csillagot, mert Stephaninál kiborítóbb karakter a világon nem létezik.

Azaz igazság, hogy mást vártam az Egy kis szívességtől. Kedvelhető főszereplőt, erre megkaptam Stephanie-t akinél antipatikusabb karakterrel nem sokkal találkoztam könyvmolylétemben. Bevallom, sok helyen elég kiszámítható lépései voltak az írónőnek, de néhol mégis tudott, főleg a vége felé izgalmas jelenetekkel kecsegtetni.

Jó alapötlet, kicsit rögös kivitelezés.

Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy olyan regény részesei szeretnének lenni, amely bár nem tökéletes, mégis élvezhető és fordulatos.

Bővebb értékelés és filmkritika » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2018/09/darcey-bel…

Izgalmas volt, fordulatos, viszont annyira idegesített az összes szereplő, hogy ez nálam levont az élvezhetőségből.
Főleg Stephanie idegesítetett. Leginkább az, amit és ahogy a blogjában írt. De tényleg egy ostoba, buta nő volt. Emily viselkedésére pedig nincs más magyarázat, mint hogy mentálisan beteg. Talán Sean volt az, akivel valamicskét szimpatizáltam, bár ő se volt százas, spoiler.
Alapjaban véve tetszett, végig fenntartotta az érdeklődésem, sosem az történt, amire számítottam, úgyhogy izgultam végig mi sül ki ebből az egészből. A végétől annyira nem voltam elájulva, máshogy képzeltem el a befejezést, ráadásul az egészet lezáratlannak éreztem.
Egyszeri olvasásnak megfelelt.