Egy ​ifjú természetbúvár naplója 5 csillagozás

Dara McAnulty: Egy ifjú természetbúvár naplója

Dara ​McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyvében megosztja velünk kifogyhatatlan csodálatát és elmélyült érdeklődését a természeti világ és annak lakói iránt. Az élettől nyüzsgő vidéki tájat, amelybe vibrálóan élményszerű feljegyzései kalauzolnak, ismerős lények – fekete rigók, vércsék, nyulak, százszorszépek – népesítik be, és Dara barangoló családtagjai is felbukkannak. Közben azt is megtudhatjuk, hogy ez a lelkesedés miként segíti át a nehézségeken, amelyekkel autista fiatalként kell napról napra szembenéznie. A naplóírás tizenkét hónapja alatt nagyot fordul vele a világ: családjával az ország egy másik részébe költözik, ahol idegen környezetben, új iskolában kell megtalálnia létfontosságú belső egyensúlyát. De a költözés egy új vidék felfedezésének lehetőségét is jelenti. Miközben a tavasz nyárba, majd őszbe fordul, a természet jelenlétéből és családja támogató szeretetéből erőt merítve Dara ahhoz is megtalálja magában a bátorságot, hogy hallassa a hangját, és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Typotex, 2023
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932482 · Fordította: Varró Zsuzsa
>!
Typotex, Budapest, 2023
224 oldal · ISBN: 9789634932482 · Fordította: Varró Zsuzsa

Enciklopédia 8


Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 42


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Dara McAnulty: Egy ifjú természetbúvár naplója

Nagyon szép könyv. Egy tizenöt éves autista spektrumzavaros ifjú természetbúvár fiú rendhagyó naplója. Minden oldala, minden mondata tele van a természet mérhetetlen szeretetével, az élőlények és természeti elemek iránti kifogyhatatlan csodálattal. Az átható öröm az olvasót is megbizsergeti, mert annyira pezsgő és hiteles! A hétköznapok küzdelme (a csúfolkodók, a szóval és tettel bántalmazók, az iskola megmagyarázhatatlan ellenséges légköre) eltörpül amellett az eksztatikus boldogság mellett, amit a természet megfigyelése, a színek, a hangok, a fűben, vízben és égben zajló élet, a sok parányi és gyönyörű élőlény nyújt csak azzal, hogy létezik. A vidravarázslat, a héjjarikoltás, a lundabűbáj, a béka és katica nyugalom, a megszámlálhatatlan testben létező csoda, az élet változatos varázslata gyönyörű bolygónkon, melynek ragyogó ékköve Írország, Dara McAnulty és szerető családja otthona.
Viszlát, Kedves Dara! Köszönöm Johnny Flynnt!

2 hozzászólás
robinson P>!
Dara McAnulty: Egy ifjú természetbúvár naplója

Ez egy olyan kedvcsináló napló, amely leírja a természetben való elmerülés mély és összetett élményét. A fiatal szerzőnek egyedülálló kapcsolata van a természettel, amely szövegén keresztül jól érezhető is. Látványosan megírt és mélyen megindító a könyv. Úgy láttatja a természetet, ahogyan kevesen tudják.

https://gaboolvas.blogspot.com/2023/11/egy-ifju-termesz…

Renáta_G>!
Dara McAnulty: Egy ifjú természetbúvár naplója

Nem is tudom miként lehetne röviden összefoglalni a könyv műfaját, amely igazán visszaadná ennek a naplónak az értékét. Talán…egy szerelmes óda a természethez megspékelve egy erős, csodálatos fiatal srác és családja történetével. Igen, talán így. Olvassátok, ha valami egyedire vágytok vagy, ha kicsit többet szeretnétek tudni arról, hogy milyen problémákkal kell megküzdeni a spektrumzavarral élőknek vagy, ha ti is imádjátok a természetet és örömmel vetitek bele magatokat Észak-Írország természeti kincseibe.

Bővebben: https://www.kulturpara.hu/2023/10/egy-ifju-termeszetbuv…


Népszerű idézetek

Chöpp >!

A világ olyan gyorsan rohan, túl kevés a törődés és túl sok a kegyetlenség.

165. oldal

Chöpp >!

A süvítő szél mindig elfújja a letargiát, ami a négy fal között rakódik le bennem, otthon és az iskolában.

179. oldal

Chöpp >!

Megállok a nagy tölgyfánál a Castle Archdale parkban, és a kérgéhez nyomom az arcomat. Érzem a durva, vén bőrt, a védőréteget. Hallom a lélegzését, egy ütemre vesszük a levegőt, közös a ritmusunk. Behunyom a szemem.
Háromszáz évig növekszik, háromszáz évet él ereje teljében, és háromszáz év telik el, amíg meghal. Ettől a gondolattól olyan kicsinek érzem magam, mint a hangyák, amelyek e hatalmas lény bőrén futkároznak.
Közel fél évezrede táplálja a hangyákat és több száz más élőlényt.

50-51. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

Az iskola teljességgel alkalmatlan hely lehet a tanulásra, ha valaki autista. A zaj kiszűrése sokszor lehetetlen. Az összpontosítás, a koncentrálás nagyon sok energiát igényel. Délután háromra teljesen kimerülök. De haza kell jönnöm és meg kell írnom a leckémet, aztán beállítani az ébresztőórát, és az egészet újrakezdeni másnap. Sokkal keményebben meg kell ezzel dolgoznom, mint a legtöbb „átlagos” diáknak. De muszáj végigcsinálnom, mert tudós akarok lenni. Egyetemre akarok járni. Muszáj végigmenni a szokásos stációkon. Állítólag ettől erősebbek leszünk. Jobb állampolgárok. Én nem vagyok ebben olyan biztos. Arra a sok technikai vívmányra gondolok, amelyeket az emberiség a fejlődése során az elmúlt száz évben elért, miközben az, ahogy oktatnak minket, alig változott valamit. Testek sorai mereven ülnek a padokban. Egy helyben kell maradni. Feltenni a kezünket, ha mondani akarunk valamit, hacsak nem irányított vita van (ami elég ritka, tapasztalataim szerint). Mégis elfogadjuk. Miért? Merő konformizmus. Engedelmesség. Kötelesség.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: iskola · oktatás
Chöpp >!

Nem kell minket, kamaszokat elkülöníteni azzal, hogy állandóan a digitális szokásainkat szidalmazzák – és előbb vizsgálják felül a saját szokásaikat. Inkább biztosítsanak nekünk lehetőséget és helyet a felfedezésre, és olyan oktatási rendszert, amelyik elismeri, hogy a természeti világ a legnagyobb tanítómesterünk.

180. oldal

Chöpp >!

A sok megaláztatás kétségbeeséssé növi ki magát. Annyi energiát emészt fel mélyeket lélegezni, a megjegyzéseket elengedni a fülem mellett, és tűrni az ütéseket, hogy teljesen kimerülök. A júniusi napfordulóra már úgy érzem magam, mint a Madárijesztő az Ózhoz vezető úton, üres szalmabábként. És még a totális belső üresség érzésénél is rosszabb, hogy nem értem, hogy lehetnek ilyen kegyetlenek az emberek. A velem egykorúak. Az én generációm. Hogy képesek ütni, vágni, bántalmazni másokat? Kitől tanulják a gyerekek a kegyetlenséget? Miért kell csúfolódni és gúnyolódni? Honnan jön ez a sok gyűlölet?

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megaláztatás
Typotex_Kiadó KU>!

Az nem elég, hogy egy­szerűen csak szeretem a természeti világot. Fel is kell szólalnom érte, még hangosabban, hogy segíthessek rajta. Ez a kötelességem, mindannyiunk kötelessége, hogy segítsük és védelmezzük a termé­szetet. Az életfenntartó rendszerünket, egymásrautaltságunkat, egymástól való kölcsönös függésünket.
De elegendő­e írni erről? Nem érzem annak. Közel sem elég. Más módokat is találnom kell, hogy szintet lehessen lépni.

124. oldal

Chöpp >!

Minden ott kezdődik, hogy észrevesszük a természetet. Lassítunk, hogy füleljünk, hogy nézelődjünk. Időt szakítunk rá, a tornyosuló feladataink ellenére. Helyet teremtünk az időben, hogy megálljunk és bámészkodjunk…

175. oldal

Chöpp >!

Szeretem, amikor a világok így összeérnek; a közösségi médiáról sok rosszat lehet mondani, szorongás, stressz és gyűlölet forrása. De össze is hoz embereket, és egybefog dolgokat, amik kedvesek a szívünknek. Nekem egy áldás. Mivel nem vagyok képes ügyesen társalogni a „való” világban, az olyan platformok, mint a Twitter, lehetővé teszik, hogy önmagam legyek, hogy olyan szívből jövő módon és világosan beszéljek, ami máskülönben nem menne. Ezért hálás vagyok.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: közösségi média
2 hozzászólás
Chöpp >!

Gombák. Az erdő kincsei. Nap mint nap e láthatatlan formálódások fölött járkálunk, és nem vagyunk tudatában, milyen elengedhetetlenül szükségesek a földi élethez. A kapcsolatok rejtett csodahálózata.

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gomba

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok
John Vaillant: A tigris
Anonyma: Egy nő Berlinben
Cheryl Strayed: Vadon
Morten A. Strøksnes: Tengerkönyv
Douglas Preston: A majomisten elveszett városa
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van
Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak
Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég