Rebecca 41 csillagozás

Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca Daphne du Maurier: Rebecca

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Last night I dreamt I went to Manderley again . . .

Working as a lady's companion, the heroine of Rebecca learns her place. Life begins to look very bleak until, on a trip to the South of France, she meets Maxim de Winter, a handsome widower whose sudden proposal of marriage takes her by surprise. She accepts, but whisked from glamorous Monte Carlo to the ominous and brooding Manderley, the new Mrs de Winter finds Max a changed man. And the memory of his dead wife Rebecca is forever kept alive by the forbidding Mrs Danvers . . .

Not since Jane Eyre has a heroine faced such difficulty with the Other Woman. An international bestseller that has never gone out of print, Rebecca is the haunting story of a young girl consumed by love and the struggle to find her identity.

Eredeti megjelenés éve: 1938

>!
Little, Brown Books, London, 2020
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780349014982
>!
Virago, 2018
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780349010267
>!
456 oldal · ISBN: 9781101907870

9 további kiadás


Kedvencelte 11

Most olvassa 4

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Daphne du Maurier: Rebecca

Olvastam már valamikor régen, akkor csak a ponyvát láttam benne. Na de most! Dráma, paranoia, intertextualitás, románc, fejlődés és felnövés. Nekem való könyv.


Újra, 2020.

Hm, szóval úgy látom, hogy tizenévesen (gondolom, tizenéves-cinizmussal) ezt valami lila melodrámának láttam.

Aztán meg huszonévesen jó kis intertext-regénynek láttam, amit szanaszét lehet elemezni. Van róla régi blog linkelve az adatlapon, de azt most direkt nem teszem ide.

Mert most meg harminconévesen valami egészen szétmarcangoló, kurvajó regénynek látom, amit nem annyira akarok szanaszét-elemezni.

Azért mégis egy kicsit. Mert a Másik – hát, az mindig félelmetes téma. A mindenféle másik, akivel szemben kis nyominak és esetlennek érezzük magunkat; a másik, aki előbb volt, mint mi, és ezért biztos az volt a tuti; a másik, aki biztos tudta, mi a pálya, és ahhoz képest mi csak pótmegoldás vagyunk.

Nem is muszáj személyes tapasztalatokkal rendelkezni ilyen téren, a Másik anélkül is fenyegető. Ő az az elegáns és magabiztos valaki, aki tudja – hogyan kell a személyzettel beszélni, partit szervezni, vendéget fogadni. Aki vágja az élet összes külsődleges dolgait. Aki nem akar a szobájába menekülni, ha valami váratlan helyzet adódik. Akinek nem kell folyton azon agyalnia, hogy mégis miafasz van, mert ő alakítja az összes miafaszt, ami van. Aki látványosan él és hal.

Ehhez képest mit tud egy ilyen névtelen lányka, mint a narrátor? Tud hülye ruhákba öltözni; magát megalázva örökké-kedvesnek lenni; tud rajzol_gat_ni. (Mellékszál, de szerintem a legutálatosabb képző a magyarban ez a -gat, -get. Mindig olyan hatást kelt, hogy ami csinálódik, az még véletlenül se komoly és komolyan veendő.)

És igen, olvastam már ezt kb. húsz éve, aztán meg kb. tíz éve, úgyhogy rémlett, hogy mi lesz, de akkor is – ugyanolyan gyomorgörccsel olvastam, mint régen, és Rebecca ugyanúgy ott volt most is, mint régen, és nem lett kevésbé félelmetes attól, hogy már ismerem.

De persze nemcsak Rebecca érdekes itt, sőt, főleg nem ő az érdekes – hanem ez a csudálatos agyú narrátor, ez a rém introvertált, mindent túlagyaló, végtelenül érzékeny és fantáziadús lányka, aki nem is tudja magáról, hogy mennyire csudás agya van, mennyire túlagyal mindent, mennyire érzékeny és mennyire fantáziadús.
És végül is szerintem arról szól ez, hogy hogyan jön rá a narrátor, hogy ő ilyen – és hogy teljesen oké, hogy ő ilyen. Csudás fejlődésregény, na (és nem mellesleg néha még vicces is – erre pl. egyáltalán nem emlékeztem).

1 hozzászólás
Ashtray_Heart>!
Daphne du Maurier: Rebecca

Bátor húzás egy ilyen introvertált, esetlen, önbizalomhiányos karaktert narrátornak megtenni, mert baromira nem ilyen hősnőkhöz vagyunk szokva. Mrs de Winter egy fiatal, teljesen kialakulatlan személyiség, tele gátlásokkal és félelmekkel, és ezért zseniális megoldás a szerző részéről, hogy a neve sosem derül ki --mert az identitás az ugyebár ott kezdődik. Az első dolgok között van, amit egy kisgyerek megtanul, hogy őt így és így hívják, és ezzel azonosul, továbbá a neve valamiféle dobozba is belerakja az embert, mert minden név más-más asszociációkat kelt bennünk, korábbi tapasztalatok meg hangzás alapján. És akkor jön D. du Maurier és névtelenül hagyja a hősnőjét, hovatovább odáig megy, hogy címül a néhai első feleség keresztnevét választja. Rebecca—így, sallangmentesen. Annak a nőnek a nevét, akinek emléke olyan fojtogatóan él Manderley falai között, és akin narrátorunk egyszerűen nem tud felülkerekedni. Mindaddig, míg mégis képes rá. És emiatt akár fejlődésregénynek is tekinthetjük, a gótikus krimi mellett. A szerelmi szál egy abszolút mellékes dolog, és még azzal is vitatkoznék, hogy van, mert hiába mondogatja Mrs de Winter hogy szerelmes a férjébe, ez inkább egy árva fiatal lány gyermeki ragaszkodása ami bárkire irányulhatott volna, aki először kedves hozzá. Maximnak meg pont szüksége volt valakire, valakire aki a legkevésbé sem hasonlít Rebeccára, sőt inkább az ellentéte. Így kerültek ők össze, és lettek házastársak. Szerelmi történetként épp ezért kevésbé működik.

stat_rosa_pristina_nomine>!
Daphne du Maurier: Rebecca

Agatha Christie és a Bronte nővérek között félúton, rengeteg csavar van a könyvben. A főhősnő nekem kicsit túlságosan is félénk kisegér volt, pedig nekem viszonylag nagy a toleranciám ilyen irányba (valahogy együtt kell élnem magammal :D ). Feltűnően sok volt a leírás, főleg Manderley-ről, ami vagy kidob, vagy beszippant.

1 hozzászólás
Zsufie>!
Daphne du Maurier: Rebecca

Meglepődtem, hogy ezt a könyvet tényleg 1938-ban írta Daphne du Maurier, mert írásmódban leginkább Jane austen/Bronte-nővérek időszakára tettem volna. Tipikus klasszikus mű érzetét hozza, ami az első thrillernek minősül a tartalma miatt. őt, leginkább pszichológiai thrillernek tudnám nevezni.
Adott egy fiatal (éss ezért naív) főhősnő, aki megismerkedik a megözvegyült Maxim de Winter-rel és jön a szokásos: hamar egymásba szeretnek, összeházasodnak, beköltözik a férfi házába (Manderley-ház – a magyar cím innen jön). A probléma pedig a következő: spoiler. Ez a rövid leírás tudom, hogy klisésen hangzik és már millió ilyesmit olvastam/olvastunk, de ha belegondolok, hogy ezeket a cselekményeket majd 80 éve találták ki – mondjuk úgy, hogy ebben a kötetben-, hát mindenesetre érdekes.
Tele van csavarral, váratlan eseményekkel, illetve a személyzet furcsaságával is meg kell küzdeni – thrillert gyakran olvasottként tudtam, hogy vaj van a spoiler füle mögött.
És akkor hol jön be a krimi szál? Hát az előző feleség kérdőjeles halálánál, illetve annak kinyomozásánál. Ez a rész számomra hozta Agatha Christie érzést – akivel kortársak voltak, igen, megnéztem.
Arra már nem emlékszem, hogy valaha megtudjuk-e a főhősnőnk keresztnevét. Na de akkor ki lehet Rebecca?
Ui: Ezt a könyvet Merphy Napier booktuber miatt olvastam el és nem bántam meg.

A könyv elolvasása után megnéztem a Hitchcock-féle feldolgozást, mit ne mondjak a zenei aláfestés hozta a hangulatot.

1 hozzászólás
K_Mila>!
Daphne du Maurier: Rebecca

Imádom, tényleg!

Sokadik újraolvasás után is kiráz a hideg, ahogy az első fejezetet olvasom, ahogy a narrátor rejtélyesen és szégyenlősen elmesélni a történetét. Teljes mértékben különbözök a főszereplőtől, mégis mindig azonosulni tudtam vele, ez pedig az írónő érdeme.

Személy szerint engem a kötet hangulata és gondolatai ( és természetesen rejtélyei) fogtak meg. Elsőre mindenkinek unalmasnak tűnhet a parkbeli séta, mégis olvasás közben kizártam a világot és a Mrs de Winterrel élveztem együtt a sétát (mármint, amikor élvezni lehetett). Egyértelműen a kedvenc fejezettemé lépet fel, mikor a lány a bál után depresszióba esik; míg más könyvekben kifejezetten próbálom kerülni az ilyen, itt azonnal lefegyverezett – ez mai napig nem változott!

Sokaktól hallom, hogy a regény hibája az ismeretlen neve a lánynak; én pont fordítva látom, mert ez az erőssége, hisz ez a regényt másról sem szól, csak a titkokról. Miért éppen ebben árulna el többet a kelleténél?

Mindenkinek ajánlom!

Lèna>!
Daphne du Maurier: Rebecca

Talán ez volt az első igazi felnőtteknek szóló regényem általános iskolás koromban. Filmen láttam először és az vett rá az elolvasásra. Magával ragadott minden értelemben, minden lapja. Többször is elolvastam és mindig ugyanúgy elvarázsolt Manderly és Rebecca.

Firebolt>!
Daphne du Maurier: Rebecca

Sokkal rövidebb és a nyelvezete is könnyebb, mint emlékeztem, pedig anno magyarul olvastam. De ettől még Maxim-álisan élvezhető (ha-ha). Nem is értem miért nem népszerűbb, mert van benne minden, ami kell – szerelem, gyász, titkok, természetfeletti, bizonytalanság és szomorúság.

Vadbarack>!
Daphne du Maurier: Rebecca

Az, hogy imádom, nem kifejezés! (már körülbelül hatszor elolvastam, és még mindig imádom) A regény hangulata, a cselekmény, a titkok – amit már az elején is sejtettem, de nem baj –, mind-mind remek olvasási élményt nyújtanak. Mondjuk, Mrs. De Winder nagyon idegesítő egy karakter, de a helyére ott volt nekem Rebecca története, amire szerintem minden olvasó kíváncsi. Hiába a kedvenc könyvem, de azért azt én is belátom, hogy a vége elég cukrosra és nyálasra sikeredett, viszont legalább a könyvekben legyen meg a happy end.

negyvenketto P>!
Daphne du Maurier: Rebecca

A vége, az utolsó egyharmad igazán ötcsillagos volt. Csak előtte ne lett volna olyan nyögvenyelős. Nem volt az se rossz, csak éppen érdekes se.


Népszerű idézetek

abby P>!

Happiness is not a possession to be prized, it is a quality of thought, a state of mind.

6. oldal

Katja>!

I had never looked more youthful, I had never felt so old.

Page 31 (Chapter 4)

abby P>!

I suppose sooner or later in the life of everyone comes a moment of trial. We all of us have our particular devil who rides us and torments us, and we must give battle in the end.

5. oldal

abby P>!

I wondered why it was that places are so much lovelier when one is alone. How commonplace and stupid it would be if I had a friend now, sitting beside me, someone I had known at school, who would say: “By-the-way, I saw old Hilda the other day. You remember her, the one who was so good at tennis. She’s married, with two children.” And the bluebells beside us unnoticed, and the pigeons overhead unheard. I did not want anyone with me.

170. oldal

Ashtray_Heart>!

I am glad it cannot happen twice, the fever of first love. For it is a fever, and a burden too, whatever the poets may say.

abby P>!

I wondered how many people there were in the world who suffered, and continued to suffer, because they could not break out from their own web of shyness and reserve, and in their blindness and folly built up a great distorted wall in front of them that hid the truth.

309. oldal

monanna>!

-…He was happy when we were in Italy together.
– Well, he`s a man, isn`t he? – she said with a hard laugh. – Every man likes to enjoy his honeymoon.

60. oldal

Katja>!

I know I cried that night, bitter youthful tears that could not come from me today. That kind of crying, deep into a pillow, does not happen after we are twenty-one.

Page 53 (Chapter 6)

timcsikeke>!

Milyen szerencse, hogy az első szerelem lázát nem lehet többször megkapni. Mert láz és teher az első szerelem, akármit mondanak is a költők. Huszonegy éves korunkban nem vagyunk bátrak. Tele vagyunk apró gyávaságokkal, apró alaptalan félelmekkel, és minden szó sért és megsebez. Ma már, a közeledő középkorúság páncéljába burkolózva, alig emlékszem azokra a pici kis tűszúrásokra, amelyek akkor annyi fájdalmat okoztak. De akkor egy meggondolatlan, odavetett szó napokig égette a szívemet, és azt hittem, egy közömbös tekintetet soha nem lehet kiheverni.

Ötödik fejezet

Dia9117>!

Last night I dreamt I went to Manderley again.

(első mondat)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: The Pillars of the Earth
Dorothy Koomson: The Ice Cream Girls
Gaston Leroux: The Phantom of the Opera
Araminta Hall: Our Kind of Cruelty
Cat Winters: In the Shadow of Blackbirds
L. J. Shen: Sparrow (angol)
Marni Bates: Dial Em for Murder
Kim Harrington: Clarity
Jennifer L. Armentrout: Till Death
Stephenie Meyer: The Chemist