70. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​Manderley-ház asszonya (A Manderley-ház asszonya 1.) 508 csillagozás

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nesztelen ​léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián – ez Manderley. De baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása – ez is Manderley. Szertartásos étkezések, vizitek és vendégfogadások, séták a Boldog-völgyben, és készülődés a jelmezbálra – ennyiből áll Manderley lakóinak élete, legalábbis a cselédség meg a garden party szerencsés meghívottai szemében. Ám a mindvégig névtelen főszereplő, az érzékeny idegrendszerű új úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. Mert félelem mérgezi az itt élők lelkét: a fiatalasszony a halálfej arcú Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott Rebecca kísértetétől – ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyre, és kiűzetik onnan. Maxim de… (tovább)

Eredeti mű: Daphne du Maurier: Rebecca

Eredeti megjelenés éve: 1938

>!
GABO, Budapest, 2011
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636893989 · Fordította: Ruzitska Mária
>!
Európa, Budapest, 1994
442 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630757222 · Fordította: Ruzitska Mária
>!
Európa, Debrecen, 1986
546 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630738120 · Fordította: Ruzitska Mária

2 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Maxim de Winter · Mrs. de Winter


Kedvencelte 177

Most olvassa 31

Várólistára tette 325

Kívánságlistára tette 126

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

A Hitchcock-film óta tudtam, hogy egyszer majd el kell olvasnom. Sok idő telt el a filmélmény óta, inkább a hangulata maradt meg, mintsem a cselekmény. Talán ez is az oka, hogy a sztori összemosódott bennem a Jane Eyre-ével.
A Brontë-hangulat kétségtelenül ott van, a két kötetet elválasztó közel száz év ellenére hamisítatlan gótikus regényt kaptam, mely ugyanakkor azonban huszadik századi is. Főként a kommunikációra képtelen, magukba zárkózó karakterei, félelmeik, állandó szerepjátszásuk és megfelelési kényszerük révén. A megnevezetlen, mert az emberek közti űr miatt megnevezhetetlen szorongás révén. És persze a látszat és valóság kettősségére való rájátszás révén – ami, ha figyelembe vesszük a regény keletkezésének idejét – 1938 – akár társadalmi-politikai dimenziókat is adhat a műnek.

Du Maurier remek pszichológiai és atmoszférateremtő érzékkel építi fel regényét, melyből, bár nyoma nincs benne kísérteteknek és egyéb hagyományos gótikus rémségeknek, észrevétlenül, szinte a semmiből árad a rettenet. A regény középpontjában, ahogy az angol cím is sugallja – a Manderley-ház első asszonya áll: Rebecca. Ő kísért láthatatlanul, ám minden pillanatban, minden zugban érzékelhetően, emlékek és elvárások formájában. Ő volt a démoni, csábító szépség, a társadalmi normáknak látszólag mindenben megfelő tökéletesség, akit mindenki csodált és istenített. A Manderley-ház pedig maga volt az Éden. Legalábbis a külvilág számára.
A bibliai áthallásokkal (is) teletűzdelt, lassan hömpölygő történet azonban felfedi az Éden elhallgatott titkait.
A paradicsomi boldogságot soha meg nem tapasztalt, árva, kiszolgáltatott és emiatt mindig mások kiszolgálására kényszerülő, fiatal társalkodónő de Winter asszonnyá válva avatódik be ezekbe a titkokba. Névtelen főszereplőnk néha túságosan is naiv, önálló gondolkodásra, cselekvésre, kezdeményezésre képtelen alakja szemünk láttára válik felnőtté – ebből a szempontból akár fejlődésregénynek is nevezhetnénk a történetet. Mrs. de Winter olyan paradicsomba lép be, ahol végzetes bűnt követtek el. A lassan, ráérősen építkező gótikus-lélektani regény a történet utolsó negyedében átvált egy hirtelen felpörgő, a feszültségkeltéssel kimondottan jól operáló krimibe, mely rávilágít a baljós érzések okára, fényt derít a bűntettre és a bűnös kilétére, és ezáltal lehetőséget ad Mrs. de Winternek arra, hogy passzivitásából kilépve cselekvő emberré váljon, felnőjön.

A regény középpontjában Rebecca alakjával és a hozzá való különböző viszonyulások rajzával a bűn és ennek megbocsáthatósága, vállalása, illetve a bűnhődés kérdése áll – társadalmi és metafizikai síkon is. És itt nemcsak ama bizonyos bűntettről van szó, hanem ennek elhallgatásáról, elfojtásáról és a látszatok fenntartásáról is.
Mindnyájan szeretünk másnak látszani, mint amilyenek vagyunk – ez legalább akkora bűn, mint a másik, az elhallgatott. Nemcsak főszereplőink, az egész világ más képet mutat, mint amilyen valójában. spoiler

Bár volt néhány számomra túl meredek csavar a történetben cselekmény és pszichológia szintjén is, összességében nagyon tetszett, főként, hogy meglepő módon számos értelmezési lehetőséget is nyújt az olvasónak. Olvashatjuk lektűrként, szerelmes regényként, gótikus, lélektani és fejlődésregényként, krimiként, beavatástörténetként, ráadásul a korhangulatot is remekül megragadja – a vihar előtti csendet, meg magát a vihart is, ennek következményeivel.

És volna még sok minden. Inkább olvassátok el ti is.

11 hozzászólás
>!
csillagka P
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Pont erre vágytam, megint az a fránya első mondat ami eldönteti a sorsodat egy könyvnél ( elkezdtem nézni a Downton Abbey-t, mert a könyv túl hamar vége ért) Végig hallottam a fejemben ahogyan második Mrs de Winter elmeséli a történetet.
Valamikor nagyon régen biztos láttam a filmet, mert ahogy oda értem ugrottak be jelenetek, de szerencsére ahhoz kevés, hogy az élményt elrontassa. Nagyon szeretem ezeket a patinás angol (francia) kastélyokat, de nem szeretem az arisztokráciát. Maxot nagyjából megfojtottam volna egy kanál vízben, azért ahogyan kicsiny névtelen senkivel bánt. (nagyon sokáig azt se értetem, miért is vette feleségül? ) További boldog életet és sok lehetőleg fiú utódot kívánok az ifjú párnak. Bonyodalomban túltett sok drámán, kísértet históriaként is működött, de leginkább bizony ez egy fekete lélek regény az emberi kivagyiság, felsőbbrendűség és a szeretett regénye, ebben a könyvben van szeretett, feltéttel nélküli, és önző, de akkor is ott a síron túli ragaszkodás és mindenen átívelő kiállás.
Olvasmányos, kegyetlen mint az élet, talán ettől elbűvölő és abbahagyhatatlan, mint egy jó Hitchcock-film. (hiszen az is) Nagyon nagy pozitív meglepetést okozott, köszönöm a sorsnak lehetőséget, hogy olvashattam.

5 hozzászólás
>!
Vackor6 P
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Frenetikusan magával ragadó, de némiképp fojtó hangulatú ez a történet. A lassú kezdést érdemes végigízlelgetni, szépen felvezet a történésekbe.
Remek és életteli a karakteralkotás, a feszültség finom adagolása, és a csavaros fordulatok finom beleszövése.
A lényeg, hogy rendesen a kanapéhoz szegez.

>!
DaTa P
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Olvastam kétszer. A musicalt láttam úgy tizenötször élőben, megszámolni nem tudom, hányszor felvételen. Sokak életében van egy Rebecca. Az enyémben is volt. Nagyszerű történet.

8 hozzászólás
>!
AeS P
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Klasszikus kísértethistóriára számítottam a prekoncepcióim alapján, aztán mégsem lett az, és mégis kísérteties – mi más lehetne a jó könyv receptje? Mindezt úgy, hogy engem egyik karakter sem fogott meg igazán. Bár az elején adtam esélyt Maximnak arra, hogy a következő irodalmi férjjelöltem lehessen, az azért már mégiscsak túlzás lenne, a kis főhősnő meg nekem nagyon gyenge kezű és gyenge jellemű, legalábbis a könyv első négyötödében.
A legjobb alakok a mellékszereplők, mint a félelmetes házvezetőnő, Mrs. Danvers, vagy szegény félkegyelmű Ben, akiről meggyőződésem, hogy a későbbi időkben a Homok titkai holdkóros Tonyóját mintázták. Külön zamatot adott az olvasásnak a régi kiadás és az ehhez tartozó ántik helyesírás, majdnem töltöttem is magamnak egy teát délután ötkor.

>!
Szédültnapraforgó 
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Nagyon tetszett a történet. Komoly gondolatokat vetett fel bennem. Egyrészt, mennyire hiányzik a párkapcsolatokból a kommunikáció, hogy merjenek egymásnak beszélni a vágyaikról, gondolataikról. Mennyi félreértés adódik abból, ha csak azt hisszük, hogy….valójában pedig teljesen máshogy van, de nem kérdeztük meg. hinni a templomba kell!
A másik fontos dolog, hogy amikor a férj bajban volt, a felesége teljes erejével mellé állt, mindent elkövetett, hogy a segítségére legyen.
Én sokáig azt gondoltam, hogy Maxim nem különösebben kedveli „ŐT” új feleség, név nélkül , aztán ahogy haladtunk előre a cselekményben, rájöttem, hogy tulajdonképpen Rebecca „kísértete” nyomasztotta. Borzalmas lehetett azzal a nővel együtt élni. És a házvezetőnő (Mrs. Denvers), aki minden rossz tulajdonságát felmagasztalta…észbontó, egy percig sem volt emberileg szimpatikus. A gonoszok táborát erősítette.
Szegény új feleséget állandóan olyan kellemetlen helyzetekbe sodorta, azt hittem, sose lép ki ebből a gyámoltalan szerepéből.
Még Favell-el sem szimpatizáltam, pedig nagyon jól látta a dolgokat, de szerencsére nem állt mellé senki :) én is gonosz lennék? ;)
Idézeteket majd később hozok :)

23 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

„Az élőkkel fel lehet venni a harcot, a halottakkal nem.”

Különleges hangulatú, javarészt tele sötét gondolatokkal, úgyhogy örülök, hogy napsütéses időszakban olvastam :-D Furcsa, hogy igazából a cselekmények nem igazolnák ezt az oldalszámot, de mégis úgy töltötte ki az író az oldalakat, hogy habár lassan hömpölyög a történet előre, mégis egy rendezett egészet alkot. Az „új” (második) Mrs. de Winter gondolatain és cselekedetein keresztül merülünk egyre mélyebbre ebbe a nyomasztó közegbe. A házvezetőnő személye riasztó, a könyv felénél viszont már kifejezetten idegesített a háziasszony nyámnyilasága. Ráadásul állandó jelleggel borús gondolatai vannak, fantáziája az volt, de hogy mindig „siránkozott” a gondolataiban, kissé kezdett sok lenni.

„Rövidesen másképp lesz. Holnap lesz, holnapután, másik esztendő jön. Talán mi is mások leszünk, nem ülünk többé így, ilyen csendesen és nyugodtan együtt. Valaki elmegy közülünk, vagy szenvedni fog, meghal, a jövő ismeretlenül nyújtózkodik előttünk, nem olyan lesz, amilyennek kívánjuk, amilyennek terveztük. Ez a pillanat a biztonság, ezt nem lehet, nem szabad megérintenünk.”

Persze valahol érhető, hiszen nemcsak a házban, az emberekben, de még a kutyákban is azt fedezi fel, hogy ő ott egy betolakodó és mindenki a meghalt asszonyt várja haza. Nem is csoda, hogy rémeket lát (előbb-utóbb szerintem be is csavarodott volna).

„Nem kellett látnia nap nap után, mint nekem, a vén kutya vaksi tekintetét a könyvtárszobában, nem kellett látnia, hogyan kapja fel a fejét, hogy figyel a közeledő asszonyi lépésekre, és hogyan ejti le a fejét újra, mert megérzi, hogy nem az jött, akit várt.”

Szerencsére mielőtt a hajamat kezdtem volna tépni a viselkedésén, fordult a kocka. Kifejezettem élveztem a pillanatot, amikor felülkerekedett önmagán (és Mrs. Danversen) és végre a sarkára lépett. A második felében pedig a korábbi lélektani folyamatok helyett megkapjuk a fordulatos krimit, jó kis csavarokkal. A vége szerinte tökéletes és megfelelő lezárása a könyvnek, gondoltam is rá, hogy ez úgy lenne „helyes”, ha minden, ami az egykori asszonyra utal, semmivé válna… úgy mindenképp könnyebb az újrakezdés…

Összességében egy kellemes, könnyen olvasható, gördülékeny, néha kicsit hajattépős mű, a hangulata kellően depressziós és borzongatós.

>!
Nefi
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Jaj de jó kis borzongató történet. Nagyon jó felépítéssel, nagyon jó karakterábrázolással. Szinte láttam magam előtt az egészet, annyira jól meg van írva.
Már ott tartottam, hogy Rebeccáról mindent el tudtam hinni, ha azt mondják, hogy ő volt a KKK feje, ő volt az alapítója, még azt is elhiszem :))
Nem tudtam letenni, folyamatosan magába akart szippantani a könyv, vagy Manderley? vagy Rebecca? de Mrs. Danversről is tudtam ám, hogy segített a KKK alapításában…. nagy boszorkány volt ő is….
Egyszóval nagyon tetszett az egész :)

>!
Gyöngyi69
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Nagyon -nagyon szerettem ezt a könyvet! Emlékeztetett a Jane Eyre-re a történet hangulata, a főszereplő szárnyaló képzelete, pedig fiatal önmagamra (időnként a mostanira is), ahogy egy-egy apró cselekményből, párbeszédből soklépcsős sztorikat kreáltam magamnak: mi hogyan fog történni, ki mit fog mondani, és arra más hogyan fog reagálni, stb. Néha halálosan idegesített mindez, máskor elnéző szeretettel tudtam megmosolyogni a naiv gondolatmeneteket.
A romantikus énemnek nagyon jól esett a történet, mindenképpen kedvenc!

>!
Adrienn57 P
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Ez az a könyv, amit nem nagyon lehet megunni, igaz, el kell telnie sok-sok évnek az újraolvasáshoz (nálam!).
Nagyon ifjan, végig szorongtam, még a környezet leírása is rettegéssel töltött el. 20 év múlva, már „csak” megkönnyeztem, újabb 20 év múlva, már jobban figyeltem a karakterekre és változásaikra (már amelyik változott!), a negatív és pozitív szereplők jobban magukra vonták a figyelmem. A filmet, még most sem biztos, hogy megnézem, mert olyan szép a saját feldolgozásom, a képzeletem szerint!:)

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
bodroska

Ó, ha feltalálnának valamit (…), valamit, amivel konzerválni lehetne az emlékeket, mint egy ízt vagy egy illatot! És ha az emlékek soha meg nem kopnának, soha el nem fakulnának, hogy amikor kedvünk tartja, elővehetnénk az üveget, és csak ki kellene húzni a dugót, és újra átélhetnénk az elmúlt pillanatot!

EURÓPA Könyvkiadó, 1994 - 44.oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlék
>!
mandarina

… Mindez tegnap volt. Ma pedig továbbmegyünk, mások vagyunk, mint tegnap voltunk, talán csak egy árnyalattal különbözünk tegnapi önmagunktól, de mégis mások vagyunk. Soha többé nem lehetünk azok, akik tegnap voltunk.

>!
zöldszemesostoros

– Szeretném, ha nem bánnál úgy velem, mint egy hatéves kislánnyal.
– Hogy bánjak veled?
– Mint ahogyan más férfiak bánnak a feleségükkel.
– Megverjelek?

242. oldal

>!
Zitty

Az éjszaka álmomban megint Manderleyben jártam.

(első mondat)

>!
Zora85

Mintha volna egy elmélet arról, hogy az embert a szenvedés jobbá és erősebbé teszi, és hogy mindenkinek szüksége van a szenvedés tűzkeresztségére, hogy igaz ember válhasson belőle.

10. oldal

>!
Hohenembs

Az emlékezés hidat ver a múlt és a jelen közé.

16. oldal

>!
myaurelia P

Manderleynek senki és semmi nem árthat. Mindig itt fog rejtőzni az öböl mélyén, mint valami életre kelt mesekönyv. Az erdők védően állnak körülötte, a tenger pedig hol közelebb jön, hol visszahúzódik.

512. oldal, Európa 1986

>!
Amadea

Aki gyáva, az mindig kísérteteket fog látni Manderleyben…

15. oldal (Európa kiadó, 1986)

1 hozzászólás
>!
Zora85

Nincs többé titkunk egymás előtt. Együtt vagyunk, egymáshoz tartozunk. Egyet gondolunk és egyet érzünk. A válaszfalak leomlottak. Örömet, bánatot, mindent megosztunk egymással.

11. oldal


A sorozat következő kötete

A Manderley-ház asszonya sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Bleeding Bride: A téboly kertje
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Wilkie Collins: A fehér ruhás nő
Ken Follett: A katedrális
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az életveszélyes esküvő
Susan Kay: A fantom
Joss Stirling: Storm és Stone
Elizabeth Adler: Varázslatos Malibu