Negyvennégy ​pici pinty 92% 11 csillagozás

Azt akartam írni, hogy én, felnőttként jobban élveztem, mint a gyerekeim.
Aztán ma meglátta a fiam a könyvet a gép előtt, és kérdezte, hogy: „Ugye, anya, 5csillagnál nem értékeled kevesebbre?” Elmondtam neki, hogy azt akartam írni, hogy ezek a történetek meg versek inkább felnőtteknek valók, mert úgy láttam, a gyerekek még kevesek ehhez…talán a Negyvennégy pici pinty kivétel…
Be kell látnom – tévedtem…
A magam véleménye szerint a könyvben olvasható történetek igen vegyesek témájukat, helyszínüket tekintve, de egyben nem! Kivétel nélkül az emberről, a családról szólnak, a szűk családi körben játszódnak. Kiegészítésként találkozhatunk még állatokkal, tárgyakkal (repülő, szamovár, levél, játékok, cipó, tigris, macska), de ezek olyan természetesek, hogy nem is vesszük észre azokat, mint részleteket – sem nem veszünk el azokban – inkább egészében lesz a sok természetes részletből groteszk.
Nagyon tetszett…
Gyerekek szerint is 5csillagos – szívesen hallgatta még a kicsi fiam is…

UI: Nem áll tőlem távol a futurizmus, az avantgárd és ezekkel együtt a groteszk, Hlebnyikov volt oroszból az államvizsgatételem, Majakovszkijjal együtt… Mégis ezt a könyvet elolvasva, muszáj lenne odasúgnom az orosz szláv tanszéknek, hogy egészítse ki ezt a tételt Harmsz-szal. Fontos lenne, mert az amit csinál, igazi játék a szavakkal – utólagos tiszteletem, amely meghatározó és születendő volt elsősolvasmányom, a pintyek óta…

A történetek közül a Mese arról, hogy Kolka Brazíliába repült, Petyka meg nem hitt el semmit a kedvencem – egyszerűen szenzációs; a versek közül pedig A lódító feltétlenül, meg az Ivan Ivánics Szamovár. A Tizenkét szakács pedig igazi jó játék… az utolsó vers, az Egy ember egyszer útra kelt pedig…? hm, mindenki gondolja azt, amit gondol, én Harmszra gondolok, mikor olvasom, és nézem a rajzot…

Annyira szerettem-szeretem, valamikor rongyosra sikerült olvasnom, előtte meg nézegetni, annyira tetszettek a fura, vidám kis figurák. Emlékszem, éveken keresztül nézegettem a borítón lévő rajzokat, azokat szerettem a legjobban.(Réber László "költeményei")
Olyan kedvesen emberi, olyan igazi gyerekverses-mesés.
Kár, hogy ma nem ilyenek a meséskönyvek. (Illetve nem mindegyik)
Ez a kedvenc: Весëлые чижи

Élt egy házban
nagy vidáman
negyvennégy pici pinty.
Egy pinty – mosogatott,
egy pinty – tüzet rakott,
egy pinty – kapálgatott,
egy pinty – vizet húzott,
egy pinty – főzött-sütött,
egy pinty – kéményt söpört,
egy pinty – a boltba járt,
egy pinty –
illegette csak magát.

Nagy tüzet raktak,
kását kavartak,
sürgött mind a negyvennégy:
egy pinty – fakanállal,
egy pinty – tűzlapáttal,
egy pinty – aprófával,
egy pinty – szőrszitával,
egy az asztalt teríti,
egy a kását meríti,
egy a kását fújja,
egy a többit hívja.

Jót ittak-ettek,
vadászni mentek,
indult mind a negyvennégy:
egy pinty – medvére,
egy pinty – zergére,
egy pinty – rókára,
egy pinty – pulykára,
egy pinty – szarkára,
egy pinty – békára,
egy pinty – kígyóra,
egy meg sündisznóra.

Hazaballagtak,
zenebonát csaptak,
muzsikált mind a negyvennégy:
egy pinty – zongorán,
egy pinty – tamburán,
egy pinty – trombitán,
egy pinty – dobon,
egy pinty – harmonikán,
egy pinty – kecskedudán,
egy pinty – fésűvel,
egy a csőrivel.

Hogy beleuntak,
Csízékhez indultak,
ment mind a negyvennégy:
egy pinty – villamoson,
egy pinty – kismotoron,
egy pinty – szekéren,
egy pinty – batáron,
egy pinty – a jármon,
egy pinty – a hámon,
egy pinty – az istrángon,
egy a bakon.

Álmosak lettek,
ágyat vetettek,
lefeküdt mind a negyvennégy:
egy pinty – a nagy ágyba,
egy pinty – a díványra,
egy pinty – kis kosárba,
egy pinty – skatulyába,
egy pinty – irkalapra,
egy pinty – tölgyfa padra,
egy a puszta földre.

Mikor már feküdtek,
még egy jót fütyültek,
fújta mind a negyvennégy:
egy pinty – trilili,
egy pinty – tralala,
egy pinty – riki-piki,
egy pinty – tili-riti,
egy pinty – tilli-tilli,
egy pinty – trilli-tralli,
egy meg – tyütyütyű!

Ford.:Rab Zsuzsa

Gyerekekről szóló mesék, nagyon hétköznapian, nagyon életszerűen. Engem elvarázsolt. Meg a fiamat is. Őt főleg a pintyes vers.
Az is nagyszerű benne, hogy annak ellenére, hogy majd 50 éve íródott, teljesen olyan kalandok történnek a mesében a gyerekekkel, amik ma is működnek.
Kisiskolásoknak remek olvasnivaló.

A történetek némelyikén a kislányom úgy nevetett alig tudta abbahagyni.A versek közül is tetszett neki a legtöbb.Voltak persze gagyibbak is,de összességében olvasásra érdemes.

Először nem tudtam hova tenni, utána egyre jobban lekötött és még vártam is, mi sül ki belőle. A versek is aranyosak. Mégis kettős érzésem van. Tetszik is, de annyira nem, hogy többször is elolvassam. Bár ezt majd a kisfiam eldönti, ha nagyobb lesz.

Emiatt a könyv miatt szeretnék újra gyerek lenni, hogy gyermekfejjel is elolvashassam.