Pokol (Isteni színjáték 1.) 104 csillagozás

Dante Alighieri: Pokol Dante Alighieri: Pokol Dante Alighieri: Pokol Dante Alighieri: Pokol Dante Alighieri: Pokol

A Pokol lakói tisztában vannak bűneik súlyosságával. Egy részük szégyenkezik, átkozza és vádolja magát, de vannak olyan lelkek is, akik büszkén, önérzettel viselik sorsukat, a Pokolban sem adják fel gõgjüket. Nem törnek meg, mintha tudomásul sem vennék a szenvedést. A kárhozottak szenvedése – amelyrõl az Isteni színjáték-ban olvashatunk – csak átmeneti állapot. Az utolsó ítéletkor a lelkek újra egyesülnek valódi, feltámadt testükkel, s kínjaik akkor válnak örökké és még teljesebbé.

Az utószót és a jegyzeteket Madarász Imre írta.

Eredeti cím: Divina Commedia

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Színház az egész

>!
Magvető, Budapest, 2017
256 oldal · ISBN: 9789631436280 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Magvető, Budapest, 2017
256 oldal · ISBN: 9789631435924 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Tarandus, 2012
280 oldal · ISBN: 9786155180637 · Fordította: Baranyi Ferenc

10 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Dante Alighieri


Kedvencelte 8

Most olvassa 11

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

>!
Flajmer 
Dante Alighieri: Pokol

Nádasdy fordítása azért mérföldkő az Isteni színjáték fordításában, mert – horribile dictu – több mint száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az olvasó egy olyan kiadást kapjon a kezébe amihez nem kell éjjel-nappal sorról-sorra könyvtáraznia, hogy az akkori nyelvi, társadalmi kontextust megértse.
Dante kvázi megírja az akkori firenze legnagyobb művészeti bulvárlapját. A saját, privát pokla olyan emberekkel van tele – Homéroszon és Odüsszeuszon kívül – akikről csak hallomásból tudhatta azt miket tettek (vagy épp miket nem) vagy csak ő gondolhatta. Ilyen szempontból egy nagy, éles párhuzamot lehet vonni a mi Bornemisza Péterünkkel.
Nekem az a fajta látásmód nagyon sokat frissít a művön és sokkal közelebb hozza, mint ahogy általában bemutatják egy nagy elbeszélő költeménynek amihez semmi közünk sincs. Mélyen gyarló és emberi. De még mennyi közünk van hozzá.

5 hozzászólás
>!
ddani P
Dante Alighieri: Pokol

Gyorsjelentés a tizenharmadik századi pokol fenekéről: Ez így kerek, és tulajdonképp egész jól tartja magát.
Már amennyire aktualizálható, legalább nyelvileg, az epikus pokoljárás egész pattogósra hangolódott, hatodfeles jambusokra hangolja a belső monológjaimat, és néha nagyokat röhögök a teljesen abszurd, Boscht idéző képeken (vagy Bosch idézi Dantét alighanem, majd megbeszélik). Sajnos a rengeteg epikai-mitológiai-aktuál(-itását pár röpke évszázad alatt totálisan elvesztő)-politikai utalás meglehetős hidegen hagy, bár ezt a pokol nagyrészt fortyogó melege viszonylag kitartóan ellenhevíti, és a kiváló fordítást elkövető Nádasdy mester bőséges és alapos lábjegyzetei is befogadhatóbbá teszik ezeket a tömérdek kiszólásokat, ha nem is húsbavágóbbá – na de ne legyünk már egy pokoljárás nyomán rögtön szadisták.
a Pokol a maga módján, a magam olvasatában annyiban mindenképp komikus, hogy az odavezetett vándor folyton-folyvást hazafiaiba-földieibe botlik, elég feltennie tetszőleges bugyorban valami költői „Vannak-e itt olaszhonból?” kérdést, és máris tucatnyi kéz lendül a magasba, többnyire krónikus manikűrhiánnyal és nem ritkán láncokat csörgetve satöbbi –
illetve korabeli celebekben is derékig gázolhat, mert itt kábé ez a kétféle szerzet szenved pokoli kínokat. Az ismeretlen lelkek miriádjai nem nagyon kapnak sem szót, sem különösebb figyelmet, sőt: még csak egy magyar sem téved Dante útjába, ami már-már gyanús, bár Nimród zagyva beszéde simán lehet félreértett magyarszó. Egyszer a Duna jege ugyan említést kap, ám azt (alighanem tévesen?) Ausztriába költi a szerző.
A pokol nem egy komfortos hely, bár logisztikailag és minden egyéb vonatkozásában is legalább olyan jól szervezett, mint bármelyik mai repülőtér vagy konferenciaközpont, ezekhez még hasonlóan monoton és embertelen is – persze a pokol jóval nagyobb, és nemcsak átkelni nehezebb rajta, de sokkal rosszabbak a munkaviszonyok is az ott dolgozóknak. Annyiban is furcsa ez, hogy az isteni igazságszolgáltatás legaljább végrehajtásának helyszíne. Persze kritika nem illeti a Jóistent – már csak a pokolbéli kínok fenyegetése miatt sem – de azért felvet pár kérdést az ő kozmikus jóságát illetőleg, hogy mégis hogy a pitlibe gondolja az ő végtelen bölcsességében ennek a sok végtelenített testi gyötrelem tuttifruttiságát. Mondjuk nem töltenék el az Ő helyében egy életet (sem) a Földön, mert alighanem jól ráfaragna és egy fél örökkévalóságig szenvedhetne a saját tüzes kénes gödreinek valamelyikében, de ezt most csak úgy mondom, nem kell máris káromlásnak venni, még a végén masírozhatok valamelyik mennyei halálmenetben órajárás szerint és rendszeres felülvizsgálattal. Brrr.
Szóval elgondolkoztató, élvezetes, és ami talán leginkább új ebben a régesrégi szövegben: friss ropogós magyar nyelven érthetővé fordított könyv az Isteni színjáték első része. Azt nem tudom, hogy a félkézzel fonákjára billentett könyv hátborítóján előre megfontolásból fordul-e a 999 forintos árból egy virtigli Fenevad Száma mesteri marketingfogásképp vagy ez csak ördögi véletlen; illetve hogy megjelenik-e ebben az olcsóbb papírkötéses kivitelben a további kettő könyvet kitevő folytatás, de amúgy lehet, hogy kihagynám őket, mert a pokolbéli horrortárlatnál már csak laposabb lehet a Purgatórium (pláne a Mennyország). Mindenesetre élmény volt. Bravo!

>!
Ibanez MP
Dante Alighieri: Pokol

Öt csillagot kap tőlem, mégpedig azért, mert a maga korában ez szerintem fantasztikus lehetett! És marhára rémísztő, azért az utolsó körökben van pár olyan jelenet, amibe úgy jobban belegondolva, simán üti a mai horror-mércét (a jég alatt a másik nyakát-agyát harapdáló fej… )… Persze ha mai kötet lenne, akkor kb. 2-3 csillagot kapna, mert sokszor unalmas, meg hát annyira olasz :-D Mármint állandóan az olasz tájak felsorolva, nagyon büszke nép ám, szerintem túl büszke is :-D Aztán ott van, hogy hogy a pikulába jön az, hogy lemegy a pokol bugyraiba, ahol egy-egy bugyorban milliónyi ember hemzseg-szenved, de ő feszt összeakad ismerősökkel avagy ismert emberekkel? :-D Jól van „isteni” (sátáni) gondviselés, tegyük be annak :-D A Styx egyébként nem folyó? Utána kell néznem, de én folyóra emlékeztem, nem tóra! :-D Olvasás közben felhívtam a párom (olasz) és mondtam neki, mit olvasok, erre rákérdez: olaszul? Ja, persze, nanááá :-D Még magyarul is nehéz szöveg, nemhogy olaszul :-D A felénél kb. egy kis szünetet tartottam, azt hiszem, amúgy se ilyen esti olvasmány, amikor már kezd álmosodni az ember, inkább délutánra kellett volna tennem. A másik gondolatom olvasás közben még az volt, amikor elképzeltem, hogy visszamegyünk ebbe az időbe, ahol épp felolvassák a Pokolt, rémísztgetik az összegyűlt népet, erre mi betoppanánk és felolvasnánk egy Cutter kötetet vagy egy Joe Hillt :-D Vagy mondjuk a Bontásra ítélve c. kötetet :-D Szerintem ott kaptak volna infarktust, főleg a hölgyek :-D

Juj, és még valami… Azért valahol én sajnálom Brutust. Szegény, mint „főgonosz” senyved a pokolban, mintha nem lett volna a történelem során más ember, aki – akármilyen okból – a saját apját-anyját-testvérét-gyerekét! ölte meg… Termett a Föld hátán nála nagyobb gonosz is, már korábban is, későbbi időkről nem is szólva. No meg azért Julius Caesar se volt ám mimózalélek… De persze megvan a „lista”, hogy kiket kell hősként tisztelni, s kiket örök kárhozatra ítélni.

3 hozzászólás
>!
Blackfire
Dante Alighieri: Pokol

Hát hogy megvalljam az igazat nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet khm szépen fogalmazva.
Már nagyon sokat hallottam erről a műről és már rég terveztem elolvasni,hogy vajon milyen is lehet,hajtott a kiváncsiság.Ezért is nagyon örültem amikor megtudtam,hogy ezt a művet kell előadnom irodalom órán.El sem tudjátok képzelni ilyen 100 wattos mosoly volt az arcomon,hogy na mi van parasztok végül csak van egy kis ösztönzésem ,hogy elolvassam.
Hát gondolom mondanom sem kell,hogy megszenvedtem vele,de rendesen.Én egyszerűen nem birom felfogni ,hogy hogy lehet ilyet áhhhh hagyjuk.Maradjunk annyinál,hogy nem tetszett és ez gyenge fogalmazás.
Igazából én tudom,hogy a világ irodalom ez egy nagyon fontod költemény,nem hiába tanuljuk,azt is tudom hogy nagyon fontos,és érdekes háttérsztorival ,valamint kerettörténettel rendelkezik,de azt kell mondjam igí sem nyerte el a tetszésemet,Nem tartom értelmesnek.Megszenvedtem az olvasásával rendesen.Az elején elég volt megszokni a nyelvezetét,aztán meg mire avégére értem nem igazán gazdagodtam semmivel.
Hogy jot is mondjak róla tetszik Dante életfelfogása,ahol látja a dolgokat,de ez az egész mű,vagyis tulajdonképpen a nagy mű az Isteni színjáték egyik része a Pokol nem igazán tartalmaz semmi olyat ami megfogott volna és sok értelmes dolgot ,ami tényleg az ember agyába ég.Nem mondom Dante tényleg egy különleges ember volt,nagy tudásvaggyal,akarattal és folyton intrikákkal,világszemléleti véleménnyel bővülő szívvel,amit fontosnakm érzett leírni.
Csekély az esély rá,hogy évekkel későnn ha újra elolvasom talán tetszhet,de azért fenttartom a lehetőségét,hogy vagy újraolvasom az elejétől vagy pedig folytatom,de a közeljövőbe semmiképpen sem,majd talán egy kicsivel későnn ,amikor kicsivel több érettség lesz bennem.

>!
csillagka P
Dante Alighieri: Pokol

Dante micsoda egy intrikus volt. Kíváncsi lennék a mai szemmel kiket helyezne a tornáca és kiket a tüzes kemencébe, mert rendesen megvolt a véleménye mint a kortársairól, mint a történelmi személyiségekről, nem sajnálta a büntetést senkitől.
Nagyon tetszett a felépítés, és a forma, ami kicsit zavar az a vallási tartalom, nem hiszem hogy a mennyország már szülök bűnös mulasztásáért bezárulna, kereszteletlen (pogány) lelkeknek csak a pokol szélén jutna hely ( bár lehet hogy ott a legnagyobb a buli :P )
Nagyon felületes a történelmi latinos műveltségem, ezt sajnos hozzá kell tennem, így is élveztem, főleg mikor végre be tudtam azonosítani egy-egy szenvedőt.

>!
Katara_Phoenix P
Dante Alighieri: Pokol

Tény, hogy nem könnyű olvasmány, és eddig csak nagy vonalakban emlékeztem rá, sokminden kiment a fejemből a sulis tananyagból, mindenesetre: előbb kellett volna rászánnom magam. Igaz, így is volt, hogy kicsit félreraktam,a rímek időnként…nem tudok rá jobb szót, sok.
Dante abban az időben, a maga nemében egyszerűen egyedit, és újat alkotott.

>!
Habók P
Dante Alighieri: Pokol

Rémes hely a Pokol, itt minden bűn megkapja büntetését. És szörnyű büntetéseket! Komolyan, ilyen horrort még nem olvastam, pedig… De nemcsak a rémségekkel szenvedtem, hanem magával a művel is. Tudom, hogy kultúránk egyik sarokköve, hogy nem véletlenül tananyag, de sajnos eljárt felette az idő. A mai emberek nem ismerik azokat az eseményeket, és az azokban részt vevő embereket, akik a rémségek szereplői, így aztán pont az a része vész el a műnek, ami miatt akkor olyan új és fontos volt. És a fordítás… Minden tiszteletem Babits Mihályé, de ez az archaizáló stílus nekem már nemcsak élvezhetetlen, de sokszor érthetetlen is volt. Pedig én öreg vagyok. Mihez kezd ezzel egy mai diák?

4 hozzászólás
>!
anesz P
Dante Alighieri: Pokol

Középiskolás koromban jól elijesztettek a műtől, hogy a sok 14. százasi aktuálpolitika miatt nagyon nehéz olvasmány. Ehhez képest kellemesen csalódtam, mert tény és való voltak ismeretlen személyek, de általában megmagyarázták, hogy miért van ott, ahol az illető.
Nagy hatású műről beszélünk, ami azért a Bibliával nem kompatibilis, bár sokan még ma is így gondolnak a Pokolra. Kezdjük azzal, hogy Dante szerint vannak kis bűnök meg nagy bűnök. Mondjuk mi is így szoktuk kategorizálni. Isten azonban nem: szerinte vagy bűnös az ember, vagy nem, és ez utóbbi mércét senki sem üti meg. Így nem a cselekedeteink határozzák meg, hogy hová kerülünk. Bár az akkori katolikus környezetben elnézhető, hogy nem így gondolták.
Aztán ami még ennél is nagyobb befolyást gyakorolt, az a büntetések. Vannak itt válogatott rémségek, kínzások, de ezek mind testi szenvedések. Egyetlen lelki kínt sem találtam. Pedig, ha belegondolunk, ez teljesen abszurd feltételezés. A Biblia szerint a pokol az Isten nélküli állapot. Na, ebből semmi sem látszott itt.
Viszont a pokol, ahol ugye alapvetően hőség van, a közkeletű vélekedés szerint, a középpontjába Dante jéghideg kínokat tett, ami szerintem azért merész húzás volt.
Vergilius mint kísérő azért sokszor türelmetlen volt, néha nem is magyarázta el rendesen a dolgokat.
Alapvetően bakancslistás könyv, azért ha ráveszem magam, még elolvasnám a Purgatóriumot és a Paradicsomot is.

>!
Risus P
Dante Alighieri: Pokol

Sajnos ezt a művet nem tudtam eléggé élvezni. Nem a könyv a hibás, egyszerűen muszáj voltam gyorsan olvasni, mert tudtam, hogy egy kisebb szünet következik az olvasásaimban.
De ettől függetlenül nagyon érdekes volt a könyv, ugyanis ezt gimnáziumban olvastam először és akkor még utoljára, így az addig tanultakat „tökéletesen” sikerült úgy elfelejtenem, hogy közben újat tudjon adni, de elég információm ahhoz, hogy gyorsabban olvassam, mint illene.
Bevallom, féltem a tagolás miatt, mert amikor megláttam, hogy „tömény” szöveg, akkor azt hittem soha nem ér véget a mű, de mivel állandó dialógus szakította meg az elbeszélést, így kellemesen csalódtam.
Ez a könyv az akkori keresztények elképzelése alapján keletkezett, biztos, hogy abban az időben ijesztőnek, újnak számított.
Mivel én nem vagyok vallásos és tisztelem mindenki hitét, így ebbe a részbe nem szeretnék jobban belemenni.
Amint időm engedni a másik két Purgatórium, Paradicsom részt is elolvasom, hogy teljes legyen a mű.
Egy de ez tényleg csak saját vélemény kicsit azért sok volt egyszerre ez a sok(k) rím…

>!
csgabi MP
Dante Alighieri: Pokol

Gimnáziumban nagyon szerettem, ezért gondoltam (egy kihívás kapcsán), hogy ismét elolvasom. A nyelvezete nehézkes volt, a 21. századi ember elszokott ettől. Figyelni kellett, ne veszítsem el néhol a fonalat, amíg a sorokat olvastam. :-)
Érdekes volt, hogyan hatol be a főhős egyre beljebb a Pokol köreiben – és hogy kikkel találkozik. Milyen bűnért milyen büntetést kell elviselniük.
Tervezem, hogy ha meg tudom szerezni, meghallgatom hangoskönyvben is (pár éve megjelent az Isteni színháték hangoskönyvben is) később.

>!
Európa, Budapest, 1992
216 oldal · ISBN: 9630753774 · Fordította: Babits Mihály
7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Masszaraks

Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

Pokol, A pokol kapuja

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

>!
Habók P

S mondják a sárban: "Zordon volt a lelkünk
az édes légben, vidám napsugárban,
mert bellül méla ködöket cipeltünk:
mélázhatunk most a fekete sárban."

Hetedik ének: Pénz és szerencse

>!
Blackfire

te vagy csupán, kitől örökbe kaptam
a zengzetes szót, mely ma büszkeségem.

Kapcsolódó szócikkek: Dante Alighieri
>!
csillagka P

Az emberi élet fele-utján valahogy egy sötét erdőbe tévedt a költő, mert letért az egyenes utról.

(első mondat)

>!
Habók P

Mint aki visszatérni érez épen
negyednapos lázat, már körme kékül
s árnyat ha lát remeg minden izében:
olyanná lettem én is e beszédtül;
de szégyen jött rám, amely tenni szokta,
hogy hős lesz a hős úr szolgája végül.

Tizenhetedik ének: A szörnyeteg hátán

>!
selfmadehell P

Láttál-e dongát hordóból kivéve?
úgy itt álltól az alsó szelelőig
hasított egyet végig szörnyü sérve.
Lába közt lógtak belei a földig;
mája kilátszott, s a zacskó, a ronda,
melyben az étel sárrá zöcskölődik.

125. oldal

>!
ddani P

Mindenfelől jajszó volt hallható,
de jajgatók nem látszottak sehol;
ez olyan meglepő volt, hogy megálltam.
Azt hiszem, azt hitte, hogy azt hiszem,
hogy olyan emberektől jön a hang,
akik a fák közt elbújtak előlünk,

117. oldal 20. ének

Kapcsolódó szócikkek: félreértés · gondolatolvasás

A sorozat következő kötete

Isteni színjáték sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mauro Boselli: Dampyr: A Sötétség Gyermeke 5. – A kőhíd alatt
Tiziano Sclavi – Mauro Marcheselli: Dylan Dog – Cagliostro
Claudio Falco – Fabio Bartolini: Dampyr – Az eltűnt idő könyve
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Stephen King: A halálsoron
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom