Isteni ​színjáték (Isteni színjáték 1-3.) 328 csillagozás

Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték

Az Isteni színjáték (Divina Commedia), melyhez az utókor illesztette az isteni jelzőt, enciklopedikus jellegű remekmű. A száz énekből álló alkotásban Dante Vergilius társaságában végigjárja és megismeri a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot, s végül üdvözül örök szerelme, Beatrice révén. Útja során, akikkel találkozik – az utókor nagyjaitól kortársaiig –, azokról véleményt formál, ítélkezik, mégpedig a keresztény erkölcstan alapján! Az „emberélet útjának felén” eltévedt költő az utazások közben egyértelmű szigorúsággal ítélkezik. Ez Dante és a katolicizmus szemlélete. A mű monumentalitása egy szemlélet teljes kibontásán és megmutatásán túl a művészi megformálás erejében és szépségében rejlik.

>!
Magvető, Budapest, 2016
788 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433791 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Magvető, Budapest, 2016
788 oldal · ISBN: 9789631434279 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
418 oldal · ISBN: 9789632994154 · Fordította: Babits Mihály

21 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Beatrice (Portinari, Dante szerelme) · Publius Vergilius Maro


Kedvencelte 37

Most olvassa 70

Várólistára tette 247

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Újraolvasás vége.
Gyerekként olvastam, pedig nem volt kötelező. Egy kukkot nem értettem belőle, de rettentő büszke voltam magamra, hogy eljutottam az első betűtől az utolsóig. A Pokolt később egyetemistaként feladták, azt átismételtem, arra emlékszem is, de a Purgatóriumról meg a Paradicsomról csak annyit tudtam idáig, hogy „jaj, de szép volt”. :) Mondjuk, ez nem hátrány, ha újraolvasásra pályázik az ember. :)
Még annál is szebb, mint amire emlékeztem. Babits fordítása nem könnyíti meg a filozófiai összefüggések értelmezését, de igenis át tudja adni azt a fájdalmat és azt a vágyakozást és azt a ragyogást, amelyről az olasz nyelvben szó lehet. Legalábbis ennél többet egyikből se tudok elképzelni. :) A Nádasdy-fordítást nem ismerem, talán majd egyszer, elfogult vagyok Babitséval szemben. :)

Túlvilági utazás története és beavatástörténet: a szöveg „én”-je (akit összesen csak egyszer szólítanak nevén*) két lélekvezető segítségével eljut a földi tévelygésből a pokol minden borzalmán és a purgatórium tisztító szenvedésein át a menny legvégső köréig. Különösen a paradicsomban többször is elmagyarázza az olvasónak, hogy fokozatosság nélkül nemhogy felfogni nem tudná a legfelső szférákat, még csak nem is látná/hallaná őket. Az igazi beavatottá persze az olvasó válik, mármint ha figyel, befogad, hagyja, hogy őt is vezessék. Ha az Istent nem is fogja meglátni, a középkor egész műveltségét – matematikáját, fizikáját, teológiáját, politikaelméletét stb. – alaposan körbejáratják vele.

A legtöbb értékelő, úgy nézem, a Pokolt dicséri, érthető módon. Azt is mondják, hogy az a legkönnyebb a mai ember számára. Így is van. Az okát már nehezebb megfogalmazni.
Persze most (is) sokan szeretik a horrort, de biztos, hogy nemcsak emiatt. Azt hiszem, az az antik gyökerű középkori meggyőződés lehet az oka, amely szerint az ember, minél egyedibb, annál távolabb van Istentől, és minél többet veszít egyediségéből, annál közelebb kerül a tökéletességhez. (Igen, tudom, sarkítok.) Így aztán a mai értelemben vett egyéniségeket leginkább a Pokolban lehet találni. Őket találjuk érdekesnek, megfoghatónak, fölismerhetőnek.
Meg az sem utolsó mulatság, főleg tinédzserkorban, hogy az ember az ismerősei leendő helyét keresgélje benne.
A Purgatórium annyival elvontabb, amennyivel kevesebb benne a bűn; a végére a szereplőknek jószerivel csak a nevük marad, hús-vér történelmi alakok is allegóriákká válnak. A Paradicsom csupa teológia és csupa szépség. Lehet, hogy furán hangzik, de engem éppen ezért érdekelt annyira, hogy még újraolvasni is képes voltam. Szenvedést ugyanis láttam már eleget, életben is, könyvben is. A szenvedés ábrázolása is tud mindig új lenni (elég baj is az), de mégiscsak az a közvélekedés, hogy arról sokkal könnyebb írni, mint a boldogságról. Hogy a bánatba' sikerült akkor Danténak harminchárom éneket összehozni róla?! És mégis miről szólhat az a harminchárom ének?!

Fényről meg zenéről. :) Meg politikáról. :P

Nemcsak az derül ki az Isteni színjátékból, hogy mi van a túlvilágon. Nagyon, nagyon sok mindent elmond arról is, mi folyik közben a földi emberek között. Sőt… Csak ez talán a legnehezebben értelmezhető része (még a Pokolnak is), mert rengeteg olyan név szerepel benne, amelyek ma nekünk gyakorlatilag semmit nem mondanak.*** Még a lábjegyzet is ritkán teszi elevenné őket, a nagy egészben pedig mindössze statiszták. De a korabeli Itália, az jól látszik így is, jobban, mint a túlvilág. Széthúzás, csatározások, korrupció, börtön, utcai verekedés, bosszú, kivégzés, otthontalanság, kihaló családok, gyökérvesztés… Firenzét se a kellemességéért szerették a XIV. században. :/ És nehogy azt tessék gondolni, hogy ezt is csak a Pokolban mesélik. Nem, kérem. A rossz kormányzás ostorozása a kilencedik égig felér, és a legutolsó énekekben is szembe tud jönni egy-egy politikaelméleti előadás, valamelyik szent szájába adva. Ha megkérdeznék, mit untam az Isteni színjátékból, véletlenül sem a filozófiát mondanám, hanem ezt.

De ettől még nem vonok le csillagot. Mert először is ez annyira szerves része a koncepciónak, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen kihajítani belőle; nélküle a költemény egésze sem létezne. Másodszor meg annyira szép, hogy még azt is csak apró tűszúrásként élem meg, hogy egy-két könyörtelen inkvizítort is felültet a mennybe.

Mert benne van a hierarchia minden szigorúsága, és a gyarló ember minden szánalma és vágyakozása is. Mert azért időnként felborítja a saját maga (meg a teológia) által hozott szabályokat, és formát bont. Mert Dante körzővel-vonalzóval szerkesztette meg ezt a monumentális költeményt,**** és olyan stílust adott neki, hogy a szavaknak hol súlyuk és élük van, hol leolvadnak a papírról. (Nem cukormáz olvadásáról beszélek, Isten őrizz. Fémolvadásról.) Mert egyszerre eksztatikus és logikus; mert szigorúan megválogat minden költői képet még akkor is, amikor a legmélyebb vagy a legmagasabb ponton jár. Mert tényleg igaz, amit tanultam, hogy a Pokol a szobrászat, a Purgatórium a festészet, a Paradicsom a zene (és egyébként tánc is): Az első helyen a sötétségben felvillanó vörös fények között csak a formák érzékelhetőek; a második helyen a középkori kódexfestők színei ragyognak; a harmadik helyen a fényben folyamatos dicséretet énekelnek. spoiler Mert mindig tudja, mit honnan kell indítani, és hova lehet fokozni. (Jóval tovább, mint azt a mai olvasó hinné.)

Nem tudok minden szavával azonosulni. De erre nincs is szüksége. Nélkülem is kiválóan elvan hétszáz éve. Meg még lesz is egy darabig. :) Én meg újra fogom olvasni. Főleg a Paradicsomot. De előtte muszáj lesz Aquinói Szent Tamást is, mert három éneken keresztül az ő teológiáját mondják fel tercinákban…

* …és akit én nem fogok, tekintve, hogy (ha valaki nem jönne rá magától :)) természetesen** allegorikus utazásról van szó…
** …juszt se írom ide, hogy „csak”, és – félreértések elkerülése végett – nem is gondolom…
*** Na jó, azért a semminél kicsit többet, de van egy olyan érzésem, hogy Dante nem pont azért írta bele a művébe Martell Károly dicséretét, hogy hétszáz év múlva a magyar olvasó fejében felidéződjenek a töriérettségi homályos emlékei. :D
**** Három szakasz, egy bevezető plusz háromszor harminchárom ének (az összesen száz), énekeken belül háromsoros versszakok, hármas rímekkel láncszerűen összefogva, tizenegy szótagos sorok, amelyek tehát harminchárom szótagos versszakokat alkotnak. És még értelme is van.

>!
Kriterion, Bukarest, 1985
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630733595 · Fordította: Babits Mihály
6 hozzászólás
>!
gybarbii
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Divina Commedia…
Nem hiába tartják a világirodalom egyik, ha nem a legnagyobb költeményének.
Három könyv, háromszor 33 ének + a bevezető, tehát összesen 100 ének, 9 kör, 9 gyűrű, 9 ég, mindegyik könyv kb. 4750 sor, terza rima… ezek mind Dante nagyságát és zsenialitását bizonyítják!
Az elején egyik kicsit tartottam a verses formától, de egész hamar hozzá lehet szokni, és félő, hogy a mű olvasása közben már csak rímekben tud beszélni az illető! :) Szerintem nagy elismerés illeti a fordítókat is, (én Babits Mihályét olvastam), hiszen nem lehetett könnyű magyarra átültetni a szöveget úgy, hogy a hármas rímek mind meglegyenek!
Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy Dante melyik bűnhöz miként viszonyul, illetve, hogy azok a Pokol mely körében helyezkednek el.
Összességében nagyon élveztem az Isteni színjátékot, tanulságos és érdekes volt. Talán legjobban a Pokol tetszett, briliáns, ahogy Dante felépítette.

"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel,"

7 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Dante Alighieri: Isteni színjáték

A Nádasdy-fordítás. Nos, a Nádasdy-fordítás olvasható. Egészen könnyen olvasható. Az elején napi 3 énekre lőttem be a tempót, de 3-4 nap után rájöttem, hogy megy a 6 is.
A N-f nem rímel, ellenben (mondtam már, hogy) olvasható. És iszonyat mennyiségű lábjegyzet van hozzá, ezt ezúttal is köszönöm a műveletlen gyökér énemmel. Jó, oké, persze, miért is lennénk otthon Firenze 1250 és 1320 közötti történelmében valamint a korakereszténység eseményeiben. Ugye? Naugye.
Meg úgy egyébként is, nagyon más világ volt, a korabeli tudásanyagból kiderül, milyen marhaságokat téves dolgokat hittek, és még ha a N-f meglehetősen kortárs szöveg (mert ugye Dante is kortárs szöveget írt, szóval minek klasszicizálni), elég érthetetlen nehéz szöveg így is.

A Pokol meglehetősen érdekes, egészen érthető és egészen vicces, micsoda büntetéseket talált ki Dante. A fő ellenfeleinek is, ami külön szórakoztató, ha az ember elolvassa a lábjegyzetet.
A Purgatóriumnál az volt kicsit az érzésem, hogy fogy Dante szuflája. Itt is szenvednek a lelkek, de ez már nem annyira lényeges, marha gyorsan túlesünk rajtuk, a pokolban vérmesebb, bosszúállóbb volt Dante. Szövegkitöltésként pár fejezetenként rá-rácsodálkoznak a lelkek, hogy „néddmá!, ennek itten van árnyéka!”, meg amúgy is kevesebb a szint és a büntetés, sok-sok egyéb meglehetősen érdektelen szövegelés van.
A Paradicsom meg pokol. Mármint olvasni. Egyrészt dől belőle a malaszt, amit amúgy sem viselek jól, meg az áhitat, meg túl sok a szent. Jó, tudom, ez a Paradicsom, hol máshol lennének. De itt aztán végképp azt érzem, hogy a jó kis poklos lendület kifogyott, mert
1, csupa teológiai észosztás megy
2, a következő soksoros cselekmény kb. égboltonként egyszer lejátszódik:
Dante: kussol, de majd kipukkad a mondandójától, mert nem ért semmit és kérdezni akar. De nem teszi, mert inkább lesüti a szemét, hiába azért van ott, hogy mindent lásson és beszámoljon mindenről.
Beatrice: elnézőn mosolyog. Majd közli, hogy látja, hogy D. tudásszomja/vágya nagy, és belenézve úgyis látja, mit is akar kérdezni, szóval elmondja a kérdést és a választ is, rossz esetben a további felmerülő kérdést és választ is.
Dante: örül, olvadozik, biztosítja az olvasót Beatrice szépségéről és szentségéről, épp csak olyan stílusban, hogy kéne a könyv alá egy lavór. Esetleg kérdez még.

Szóval összességében nem csodálom, hogy főleg a Pokolt olvastatják az emberekkel. És hát pipa, ez is megvolt. \o/

>!
Magvető, Budapest, 2016
788 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433791 · Fordította: Nádasdy Ádám
2 hozzászólás
>!
Angele P
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Szóval nekem ez a kötelező is tetszett. Nyilván a saját olvasatomban tetszett hiszen gőzöm nem lehetett nekem akkor az élet nagy dolgairól. Arra biztosan emlékszem, amikor vége lett az olvasásomnak azt gondoltam, hogy de jó volt.

>!
csartak MP
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Valamikor régen biztos olvastam, hiszen kötelező olvasmány volt, most az „Olvassunk drámát” kihívás okán vettem magamhoz.
Zseniális a maga szerkezetével, viszont a nyelvezete roppant nehéz a mai ember felfogásának. Mit mondjak, folyamatos koncentrációt igényel, nem könnyű olvasmány, többször éreztem, hogy elbukok, és újra meg újra fel kellett venni a ritmust. Több mint vízió, egy alaposan felépített mű, amiről álljon pár adat itt:
Dante és a számmisztika
Hármas szám a középkori keresztény kultúrában a Szentháromság szimbóluma. A tökéletességet a 100-as szám jelenti, ezért fűzött Dante a 3 x 33 énekhez + 1 ének bevezetést (=100).
Egyes elképzelések szerint a művet át és átszövi a számmisztika, pl. Dante a műben saját nevét is elrejtette: a mű sorainak száma 14 235, így középső sora a 7118. sor. A 118-as szám Dante nevét rejtené, hiszen a középkorban minden betűnek számértéke volt: A=1, B=2, C=3, stb., a Dante Alighieri név betűinek számértékét összeadva pedig 118-at kapunk.

>!
János_testvér P
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Az öt csillag szól Danténak, Nádasdynak, és a Magvetőnek is. Jó volt a kezemben tartani a kötetet, igényes kiadás, szép papíron. Magyarázó jegyzetek segítenek, ha esetleg nincs a fejedben a görög-római mitológia, történelem, Dante élete és kora, a keresztény egyháztörténet. Más művek olvasása közben többször tapasztaltam, hogy jó lett volna jegyzetelni, hogy ki kinek a kije – itt ezt megtalálod a lap alján. Térképek, ábrák is segítenek.

Nádasdy fordítói álláspontja a tartalom megőrzése volt a verses formával szemben – ez abszolút elfogadható. Mellé lehet olvasni Babitsot, vagy esetleg előtte, utána.

>!
csgabi MP
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Nincs igazán mit írni róla. Isteni színjáték. :-) Röviden. :-( A fene a készítőkbe.

>!
Kossuth, Budapest, 2011
ISBN: 9789630968683 · Fordította: Babits Mihály · Felolvasta: Kolovratnik Krisztián
4 hozzászólás
>!
Kristiina
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Kedves Dante !
Elég vegyes érzéseim vannak a könyveddel kapcsolatban. Hosszú időd töltöttem veled , talán azért mert kötelező voltál , és amire rányomják a kötelező szót az nekem sohasem tetszik igazán. De talán , esetleg , lehetséges , hogy te leszel megváltás, mert nem volt olyan rossz az utazásod , sőt kifejezetten jó, de remélem megértesz , hogy levonok egy csillagot , amint mondtam nem tetszenek a kötelezők. Mikor voltál a legizgalmasabb ? A pokol ez kétségtelen, a kedvenc rész az volt a három közül. Szeretem a mitológiai szörnyeket , hősöket és minden mást csak görög legyen. Szerencsére volt pár példa ilyenre. A tényleg élő emberekhez nem tudtam mit szólni majd valószínűleg fogjuk tanulni töriből . Szóval mindent összefoglalva elértél némi változást , legalábbis ha a többi is ilyen jó lesz mint ez a könyv volt , akkor 180 fokos fordulatot értél el nálam. Köszönöm azt a sok élményt amit okoztál , és azt a sok félreolvasást amikkel éjszakánként küzdöttem. :)

>!
Eva62
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Nagyon nehezen haladtam a könyvvel, sokszor abba kellett hagynom, mert figyelmem lankadt. Egy fantáziadús utazás, amiről tudósit bennünket Dante. Közben szemléljük a Pokol szörnyűségeit, halljuk rettenetes hangjait, érezzük forróságát, borzadunk a kinok láttán. Felfelé haladunk a Purgatóriumban található domb teraszain. Csodálhatjuk a Paradicsom szépségeit, élvezhetjük a zsoltárok, zene elbűvölő hangját, elmerülhetünk a szeretet és öröm áradatában….
Ha teljességgel meg szeretnénk érteni az Isteni szinjátékot, ismerni kellene az ókori filozófusokat, Dante korabeli és előtti költőket, történelmet…. Legjobban a Paradicsom leirása tetszett. A hangulata is sokkal szebb az első két résznél valamint sokkal több személy (bibliai személyek és szentek) neve csengett ismerősen.
Erősen érezhető a vallásos életfelfogás, a katolicizmus hatása a művön.
Értékes mű, de fárasztó és nehezen élvezhető volt számomra. Ezért a fél pont levonás.


Népszerű idézetek

>!
padamak

Több a boldogság ott, hol több a jóság;

375. oldal, PARADICSOM XXVIII. ének, 67. sor - Az angyalok kilenc kara (Európa, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · jóság
2 hozzászólás
>!
Aguirre

Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

Pokol - Harmadik ének - A Pokol kapuja

>!
Beja

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.

(első mondat)

4 hozzászólás
>!
Szuszusz

Mert látod, fiam: percnyi tréfa csak,
ha megad nekünk ezt-azt a Szerencse –
s az emberfaj ezért marakodik!…
Hisz nincs a Hold alatt annyi arany,
ami egy percnyi pihenőt vehetne
e fáradt lelkekből csak egynek is.

93. oldal, Pokol, 7. ének (Magvető, 2016)

>!
Aguirre

Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.

(utolsó mondat)

1 hozzászólás
>!
Viv_

Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el
az igaz szót se, hogyha nem kivánod,
hogy ollyat, amit meg se tettél, restelj.

Pokol, Tizenhatodik ének, Nagy Emberek a Pokolban

>!
csartak MP

Még nem halál, s már nem volt bennem élet;
értse, kiben van képzelet csirája,
hogy lelkem élet s halál közt mivé lett.

>!
encsy_eszter

Egy nap, miketten, egy könyvet lapozva,
olvastunk benne Lancelotto rejtett
szerelméről, nem is gondolva rosszra.
Szemet ez gyakran szememen felejtett
s arcunk az olvasásba belesápadt;
de főleg egy pont lett, amely megejtett.
Szent mosolyáról olvasván a vágynak,
mely csak egy csókra szomjazik bolondul,
ez, aki tőlem többet el se válhat,
ajkon csókolt, remegve izgalomtul.
Igy Galeottónk lett a könyv s irója.
Aznap többet nem olvasánk azontúl.

POKOL, Paolo és Francesca

>!
Aleph P

de jaj! a félelem megint leláncolt,
feltünvén egy oroszlán szörnyü képe:
mely emelt fővel közeledni látszott
s dühös éhséggel zsákmányát kereste,
úgy hogy a lég tőle remegni látszott.
S egy nőstényfarkas, melynek vézna teste
terhesnek tünt föl minden céda vággyal
s ki miatt lőn már annyi népnek veszte.
Ez megbénított olyan bénasággal,
hogy elvesztém a magasság reményét
a láttából eredő gyávasággal.
És mint ki lesné kocka nyereményét
ha jő a pillanat, mely vakra forgat,
búsan átkozza játékos merényét:
olyanná tőn engem e nyugtalan vad,
mely újra elűzött a magasságtól
ama vidékre, ahol a nap hallgat.

Pokol 1,43-58

>!
encsy_eszter

S egy nőstényfarkas, melynek vézna teste
terhesnek tünt föl minden céda vággyal
s ki miatt lőn már annyi népnek veszte.
Ez megbénított olyan bénasággal,
hogy elvesztém a magasság reményét
a láttából eredő gyávasággal.

POKOL

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

John Milton: Elveszett Paradicsom / A küzdő Sámson
Hanácsek Erzsébet – Hanácsek Zsuzsanna – Horváth-Hoitsy Edit: Triola
Henrik Ibsen: Peer Gynt / Rosmersholm
Madách Imre: Az ember tragédiája
Johann Wolfgang Goethe: Faust
John Milton: A küzdő Sámson
George Gordon Noël Byron: Byron válogatott művei I-II.
Vörösmarty Mihály: Válogatott versek / Csongor és Tünde
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Regös István Attila: Homo Sapiens