46. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Isteni ​színjáték (Isteni színjáték 1-3.) 415 csillagozás

Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték

Dante sovány, nagy orrú, keserű ember volt. 1300 körül elhatározta, hogy világraszóló művet fog írni, olyat, amit akkor már ezer éve nem írtak. És sikerült neki, mert nem tragédiát írt, hanem – ahogy ő nevezte – komédiát. Az Isteni Színjáték azért tud sokszor vicces lenni, mert keserű ember írta. Sziklaszilárdan hitt Istenben, de kénytelen bevallani: Istent úgyse lehet érteni. És – a mi szerencsénkre – tett egy nagy felfedezést: nem Istent kell megérteni, hanem az embereket, Isten teremtményeit. Talán őket figyelve megtudjuk: milyen Ő.

Ezt a könyvet akár „Emberi Színjátéknak” is nevezhetnénk, pedig kizárólag halottak szerepelnek benne – no de van ennél élettelibb, színesebb, kalandosabb történet?

Kedves Olvasó! Jöjjön velünk a Túlvilágra, és nézze meg, mi vár önre. Nem lesz fenékig tejfel!

Eredeti cím: Divina Commedia

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár Akkord · Horizont könyvek Kriterion · Populart Füzetek Interpopulart · A világirodalom klasszikusai · A világirodalom klasszikusai · Szerző válogatott művei Európa · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
Magvető, Budapest, 2020
792 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433791 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
PairDime, Szeged, 2020
ISBN: 9786156123145
>!
Magvető, Budapest, 2016
788 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433791 · Fordította: Nádasdy Ádám

34 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Beatrice (Portinari, Dante szerelme) · Publius Vergilius Maro


Kedvencelte 48

Most olvassa 95

Várólistára tette 318

Kívánságlistára tette 171

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Újraolvasás vége.

Túlvilági utazás története és beavatástörténet: a szöveg „én”-je (akit összesen csak egyszer szólítanak nevén) két lélekvezető segítségével eljut a földi tévelygésből a pokol minden borzalmán és a purgatórium tisztító szenvedésein át a menny legvégső köréig. Különösen a paradicsomban többször is elmagyarázza az olvasónak, hogy fokozatosság nélkül nemhogy felfogni nem tudná a legfelső szférákat, még csak nem is látná/hallaná őket. Az igazi beavatottá persze az olvasó válik, mármint ha figyel, befogad, hagyja, hogy őt is vezessék. Ha az Istent nem is fogja meglátni, a középkor egész műveltségét – matematikáját, fizikáját, teológiáját, politikaelméletét stb. – alaposan körbejáratják vele.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/29/dante_alig…

>!
Európa / Kriterion, Bukarest / Budapest, 1985
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630733595 · Fordította: Babits Mihály
6 hozzászólás
gybarbii P>!
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Divina Commedia…
Nem hiába tartják a világirodalom egyik, ha nem a legnagyobb költeményének.
Három könyv, háromszor 33 ének + a bevezető, tehát összesen 100 ének, 9 kör, 9 gyűrű, 9 ég, mindegyik könyv kb. 4750 sor, terza rima… ezek mind Dante nagyságát és zsenialitását bizonyítják!
Az elején egy kicsit tartottam a verses formától, de egész hamar hozzá lehet szokni, és félő, hogy a mű olvasása közben már csak rímekben tud beszélni az illető! :) Szerintem nagy elismerés illeti a fordítókat is, (én Babits Mihályét olvastam), hiszen nem lehetett könnyű magyarra átültetni a szöveget úgy, hogy a hármas rímek mind meglegyenek!
Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy Dante melyik bűnhöz miként viszonyul, illetve, hogy azok a Pokol mely körében helyezkednek el.
Összességében nagyon élveztem az Isteni színjátékot, tanulságos és érdekes volt. Talán legjobban a Pokol tetszett, briliáns, ahogy Dante felépítette.

"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel,"

7 hozzászólás
mandris>!
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Babits Mihály fordításában olvastam az Isteni színjátékot, és így ebben a változatban nagyon szép volt. A szépség ugyan sokszor az érthetőség rovására ment, mivel egyrészt a kötött szótagszám és a rímképlet kötötte a fordító kezét, így az még akkor sem tudhatott volna egyszerűen és közérthetően fogalmazni, ha törekedett volna rá. Másrészt, ez a vers sokszor olyan szép volt, hogy elmerültem ennek csodálatában, és észre sem vettem, hogy nem figyelek arra, amiről szól. Meg nem is mondhatnám, hogy optimális körülmények között olvastam (utóbbi időben leginkább utazás közben tudok olvasni), ami tovább nehezítette az eleve nem könnyű szöveg megértését.
Ami biztosan megmarad, az a szöveg strukturáltsága, ami nem merül ki a rímképletben és a szótagszámban, sőt még a 3x33 énekre + 1-re való tagolódásban is. Rendszer van itt mindenben, a bűnökben is, és az erényekben is. Ez olvasás közben nem volt mindig evidens, de majd az újraolvasás során jobban odafigyelek. Merthogy újra fogom ezt olvasni, az tuti.
A másik, ami megmarad, hogy e vers elolvasásával mintha egy komplett kurzust végeznél a XIII.-XIV. század Firenzéjéből, Olaszországából, katolikus teológiájából, politikai filozófiáiból és természettudományos ismereteiből. Jól jöttek volna lábjegyzetek, amelyben elmagyarázzák nekem, akinek ezek a dolgok nagyrészt újak voltak, ki miért is fontos, milyen szerepet játszott a korabeli firenzeiek életében, stb.
És végezetül egy figyelmeztetés. Vigyázzatok, ha egy költő a pokolba kíván! Ha pechetek van, akkor még 700 év múltán is arról olvasnak majd az emberek, milyen válogatott kínzásoknak vagytok kitéve az alvilág legmélyebb bugyraiban.

1 hozzászólás
Izolda P>!
Dante Alighieri: Isteni színjáték

A Nádasdy-fordítás. Nos, a Nádasdy-fordítás olvasható. Egészen könnyen olvasható. Az elején napi 3 énekre lőttem be a tempót, de 3-4 nap után rájöttem, hogy megy a 6 is.
A N-f nem rímel, ellenben (mondtam már, hogy) olvasható. És iszonyat mennyiségű lábjegyzet van hozzá, ezt ezúttal is köszönöm a műveletlen gyökér énemmel. Jó, oké, persze, miért is lennénk otthon Firenze 1250 és 1320 közötti történelmében valamint a korakereszténység eseményeiben. Ugye? Naugye.
Meg úgy egyébként is, nagyon más világ volt, a korabeli tudásanyagból kiderül, milyen marhaságokat téves dolgokat hittek, és még ha a N-f meglehetősen kortárs szöveg (mert ugye Dante is kortárs szöveget írt, szóval minek klasszicizálni), elég érthetetlen nehéz szöveg így is.

A Pokol meglehetősen érdekes, egészen érthető és egészen vicces, micsoda büntetéseket talált ki Dante. A fő ellenfeleinek is, ami külön szórakoztató, ha az ember elolvassa a lábjegyzetet.

A Purgatóriumnál az volt kicsit az érzésem, hogy fogy Dante szuflája. Itt is szenvednek a lelkek, de ez már nem annyira lényeges, marha gyorsan túlesünk rajtuk, a pokolban vérmesebb, bosszúállóbb volt Dante. Szövegkitöltésként pár fejezetenként rá-rácsodálkoznak a lelkek, hogy „néddmá!, ennek itten van árnyéka!”, meg amúgy is kevesebb a szint és a büntetés, sok-sok egyéb meglehetősen érdektelen szövegelés van.

A Paradicsom meg pokol. Mármint olvasni. Egyrészt dől belőle a malaszt, amit amúgy sem viselek jól, meg az áhitat, meg túl sok a szent. Jó, tudom, ez a Paradicsom, hol máshol lennének. De itt aztán végképp azt érzem, hogy a jó kis poklos lendület kifogyott, mert
1, csupa teológiai észosztás megy
2, a következő soksoros cselekmény kb. égboltonként egyszer lejátszódik:
Dante: kussol, de majd kipukkad a mondandójától, mert nem ért semmit és kérdezni akar. De nem teszi, mert inkább lesüti a szemét, hiába azért van ott, hogy mindent lásson és beszámoljon mindenről.
Beatrice: elnézőn mosolyog. Majd közli, hogy látja, hogy D. tudásszomja/vágya nagy, és belenézve úgyis látja, mit is akar kérdezni, szóval elmondja a kérdést és a választ is, rossz esetben a további felmerülő kérdést és választ is.
Dante: örül, olvadozik, biztosítja az olvasót Beatrice szépségéről és szentségéről, épp csak olyan stílusban, hogy kéne a könyv alá egy lavór. Esetleg kérdez még.

Szóval összességében nem csodálom, hogy főleg a Pokolt olvastatják az emberekkel. És hát pipa, ez is megvolt. \o/

>!
Magvető, Budapest, 2016
788 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433791 · Fordította: Nádasdy Ádám
2 hozzászólás
Agatha_Emrys>!
Dante Alighieri: Isteni színjáték

„A hernyó-pokol, báb-purgatórium után következik a pillangó-mennyország.” (Kosztolányi)

3 hónapot töltöttem Dantéval és egy kurzus keretében jól kielemeztük az egészet, kb. 30 oldal jegyzetet írtam a füzetembe, úgyhogy megpróbálom rövidre fogni itt.

Először is a kiadásról: a Nádasdy fordítást olvastam a Magvető kiadásában, ami ugyan elveszti a Babits által követett rímképlethez ragaszkodást, de cserébe sokkal érthetőbb lesz. Mindenki eldöntheti ki melyiket preferálja, bár ez kikerülhető, ha párhuzamosan olvassa valaki a MEK-en lévő könyvvel, csak hát kinek van erre ideje/kitartása? Én mindenesetre elégedett voltam a Magvető munkájával, nagyon alaposak a jegyzetek és még kis ábrák is könnyítik a részek beosztásának felvázolásával az egész elképzelését, szerintem ezekre szükség is volt, mert egyszerűen annyi mindenre kell figyelni, hogy nehéz a sok infót fejben tartani.

Az életrajzi háttér: ugye köztudott, hogy Dante azután kezdte írni ezt a monstrumot, hogy politikai okokból száműzték szeretett városából, Firenzéből. Főleg a Pokolban nagyon érződik ez a keserűség és düh, ahogy szidja az ott élő embereket és a hanyatló erkölcsöket, nem szívesen lettem volna kortársa, aki keresztbe tett neki, tényleg senkit sem kímél, sőt, azoknak sem kegyelmez, akik jótevői voltak (pl: megszállhatott náluk a száműzetése során) vagy csak kedvelte őket (tanítómestere a Pokolba, barátja a Purgatóriumba kerül például). A pápaságot sem kíméli, én őszintén meglepődtem, hogy nem volt betiltva az akkori Itáliában.
Később ez a hangnem már inkább apatikus, valamilyen szinten ironikus is, hogy a pápaság-pártiságért száműzött író élete végére (mikor a Paradicsomon dolgozott) már császárpártivá vált.
Beatricéről is tudni, hogy valós személy volt, akibe gyerekként beleszeretett Dante, aztán mindketten mással házasodtak, a nő fiatalon meg is halt. A Színjátékban nagy szerepe lesz Beatricének, isteni szent nőkét ábrázolja, aki pszichopomposzává válik a Paradicsom-túrán. Kíváncsi vagyok Dante felesége (és gyerekei!) mit szóltak ehhez! Volt is egy rész a Purgatórium végén, amikor Beatrice megvádolja, hogy elfelejtkezett róla (aki ekkor már több évtizede halott volt) és hűtlen volt, hogyan is képzeli ezt az egészet stb. Itt felszaladt kicsit a szemöldököm, Dante reakciója is a földön csúszás lesz (kicsit megszállottja volt ennek a csajnak, nem?), de aztán emlékeztettem magam, hogy Beatrice a teológiát is képviseli és ilyen szempontból el tudom fogadni a dolgot.

Értelmezés: az Isteni Színjáték is olyan, mint a hagyma, sok rétege van :)
Egyfelől ez egy középkori enciklopédia, az akkori tudásanyag összefoglalója. Dante nagyon művelt és nyitott, érdeklődő ember volt, rengeteg mindent helyesen leír csillagászattól kezdve a matematikán át a teológiáig. Csak egyet említve, az ő korában jelent meg először a mechanikus ütőóra és ő be is számol róla. Látszik, hogy érti is amikről ír, például ismertet egy kísérletet, hogy megcáfolja kora egyik hipotézisét a Hold foltjairól, ami teljesen logikus (más kérdés, hogy a levont következtetés hibás, de hát hol volt még ekkor a távcső?)
Másfelől teológiai traktátusnak is mondható, a lélek üdvözüléséről és az Isten-ember szeretetről is szól. Több teológiai kérdéssel is foglalkozik (szentháromság, Jézus kettős léte, a lelkek túlvilági útja és megjelenése, a szabad akarat kérdése stb.) Mindhárom részben szóba kerülnek ezek, de legfőképpen a Paradicsomban. És itt el is jutunk az utolsó szemponthoz.

Élvezhetőség: bevallom, a végére azért elfáradtam, eszméletlen, mennyi minden van belezsúfolva ebbe a 700 oldalba. A Pokol a legkézzelfoghatóbb és valószínűleg legélvezetesebb része az egésznek, utána egyre elvontabbá válik. Megkockáztatom, hogy hívő embereknek talán többet mond a Színjáték, főleg a végére nekem már sok lett a teológiai fejtegetésből és a magasztosságból. De persze mindenki megtalálhatja a maga értelmezését, tényleg rengeteg rétegből tevődik össze ez a mestermű, le a kalappal Dante előtt, nem csoda, hogy idáig fennmaradt. Mondjuk kedves költőnk tudta is magáról, hogy zseni, nem egyszer szembejönnek egoista álszerény megjegyzései, amiket inkább mulatságosnak találtam, mintsem bosszantottak volna. Szóval ezért lett csak 4 csillag számomra (miután kiegészítettem az élvezhetőségi faktorral), önmagában a teljesítmény, az egész mű 5 csillagos és méltóan került be a halhatatlan klasszikusok sorába.

U.i.: Így is túl hosszúra sikerült ez az értékelés, bocsánat. Tervezem még egy-két karcban hosszabban kifejteni a tartalmat/összefüggéseket később, majd linkelem hozzászólásban, akit érdekel, elolvashatja :)

6 hozzászólás
Angele>!
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Szóval nekem ez a kötelező is tetszett. Nyilván a saját olvasatomban tetszett hiszen gőzöm nem lehetett nekem akkor az élet nagy dolgairól. Arra biztosan emlékszem, amikor vége lett az olvasásomnak azt gondoltam, hogy de jó volt.

virezma P>!
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Igen tanulságos mű. Én például azt a tanulságot vontam le, hogy mindenkinek jobb, hogy végül nem lettem magyartanár (csak papírom van róla). Annak idején a gimiben csak a Pokol részt olvastuk, Babits fordításában, és úgy emlékszem, hogy nagyon tetszett, elgondolkodtatott, hogy miért pont ez a bűnök súlyosságának sorrendje. Na, a csúcson (akarom mondani, a Föld középpontjában) kellett volna abbahagyni.
Egy közel 700 éves műről beszélünk, tehát adódik a kérdés, hogy mi a létjogosultsága. Erre a kérdésre persze nálam sokkal okosabb emberek már válaszoltak, ezért inkább csak a benyomásaimat rögzítem.
Egyrészt itt van az újrafordítás kérdése: Nádasdy azzal érvel, hogy mivel megjelenésekor ez egy modern mű volt, most is modernként kell visszaadni, hogy átjöjjön a mondanivaló. (Lásd még: Bánk bán.) Rendben, nem ismerem az olasz eredetit, de a mű érthetőségéről annyit, hogy minden oldal féloldal lábjegyzet, plusz a magyarázó ábrák. A verselésen meg azért változtatott, hogy jobban kijöjjön, mit mondott a szerző, szemben a hogyannal. Ebben is látok rációt, bár Babits nekem a szívem csücske.
Térjünk rá a tartalomra! A Pokolról az a felismerés maradt meg leginkább, hogy Danténak jó sok ismerőse volt. Egy univerzális aspirációjú műben így utólag már kevésbé látom jelentőségét minden egyes szomszédnak, akik nem mellesleg Odüsszeusz, Vergilius és egyéb illusztris személyiségek körében laknak. A Mennyország meg inkább a szentekről szóló legendáriumnak tűnt, valamint folyamatosan ekézi a korabeli egyházat és a kortárs pápákat. A Purgatóriumról sajnos nem sok emlékem maradt, viszont el tudom képzelni, hogy valaki azzal vezekel odaát, hogy ezt a művet kell olvasnia, amíg meg nem tér.
Végeredmény: értem én, hogy megkerülhetetlen, de talán még mindig könnyebb megkerülni, mint átugrani.

1 hozzászólás
bratan P>!
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Túl merész lenne azért az tőlem, hogy ezt a művet értékeljem, inkább csak néhány gondolatot fűznék hozzá.

Az egyik, hogy most végre végigolvastam (nem csak a Pokol volt terítéken), és megmondom őszintén, valahol célzatosnak érzem azt, hogy ennek a monumentális műnek csupán az első harmadát tették bele annak idején a középiskolás korpuszba. Valószínűleg féltek a katolikus teológiától…

A másik – ehhez kapcsolódóan – aki a középkori teológiát szeretné megismerni, szerintem ez is remek forrása lehet, hozzátéve azt, hogy azért ez nem az Egyház katekizmusa. Mély döbbenettel állhat mindenki a mű felett: egyáltalán nem igazolja az ún. sötét középkorról kialakult képünket, ez bizony a fényes középkor terméke.

A harmadik, hogy meg kell emeljem kalapomat Nádasdy és csapata előtt. Egyértelműen jó döntés volt újra fordítani a művet (annak idején Babits fordítását sokszor erőltetettnek éreztem), és kifejezetten jó döntésnek tartom a rímmentességet, és a tartalom átadását. Ezt célozza a rengeteg-rengeteg lábjegyzet (köszönet érte!) és az áttekintő táblázatok és ábrák sokasága (no, ezekért is!).

Szerintem abszolút érdemes kézbe venni mindenkinek, aki nem ijed meg egy majd 800 oldalas könyvtől.

1 hozzászólás
Th3DarkKn1ght P>!
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Az Isteni színjáték egy olyan mű, amit mindig is el akartam olvasni. Ez megvalósult, de nem volt egyszerű! A Pokol volt a legérdekesebb és a legátláthatóbb. A Purgatóriumból sajnos nem maradt meg semmi, A Paradicsom már emlékezetesebb, de inkább a Purgatóriumhoz áll közelebb, mint a Pokolhoz. A mitológiai és vallási utalásokkal még elvoltam, de a rengeteg (főleg olasz) történelmi személyiséget sajnos nem tudtam hova tenni. Ennek ellenére nem bántam meg, mert amit megértettem, azt érdekesnek találtam! Babits Mihály fordításának nyelvezete nem egyszerű, de egy ilyen műnél erre lehetett számítani. Viszont a rímekre nem lehet panasz!

>!
Európa, Budapest, 1982
576 oldal · ISBN: 963072510x · Fordította: Babits Mihály
2 hozzászólás

Népszerű idézetek

padamak>!

Több a boldogság ott, hol több a jóság;

375. oldal, PARADICSOM XXVIII. ének, 67. sor - Az angyalok kilenc kara (Európa, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · jóság
2 hozzászólás
Aguirre>!

Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

Pokol - Harmadik ének - A Pokol kapuja

Bill_Chr>!

Kelj föl tehát! Végy mély lélegzetet!
A lélek megnyerhet minden csatát,
ha nem húzza le súlyával a test.

200. oldal, XXIV. ének (Magvető, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Publius Vergilius Maro
1 hozzászólás
Beja>!

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.

(első mondat)

4 hozzászólás
Szuszusz>!

Mert látod, fiam: percnyi tréfa csak,
ha megad nekünk ezt-azt a Szerencse –
s az emberfaj ezért marakodik!…
Hisz nincs a Hold alatt annyi arany,
ami egy percnyi pihenőt vehetne
e fáradt lelkekből csak egynek is.

93. oldal, Pokol, 7. ének (Magvető, 2016)

Aguirre>!

Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.

(utolsó mondat)

1 hozzászólás
Bill_Chr>!

Félni csak olyan dolgoktól szabad,
amelyek ártani képesek;
a többitől nem, azok nem ijesztők.

57. oldal, II. ének (Magvető, 2016 - Nádasdy)

Kapcsolódó szócikkek: Beatrice (Portinari, Dante szerelme)
Frank_Spielmann I>!

Boldog lesz Magyarország, ha lerázza
a rossz kormányzást!

659. oldal (Nádasdy)

4 hozzászólás
csartak P>!

Még nem halál, s már nem volt bennem élet;
értse, kiben van képzelet csirája,
hogy lelkem élet s halál közt mivé lett.

Viv_>!

Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el
az igaz szót se, hogyha nem kivánod,
hogy ollyat, amit meg se tettél, restelj.

Pokol, Tizenhatodik ének, Nagy Emberek a Pokolban


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Friedrich Schiller – Johann Wolfgang Goethe – Christopher Marlowe – Jacopone da Todi – Philip Massinger: Szentségtörők és mártírok
Stefano Benni: Cyrano de Bergerac
John Milton: A küzdő Sámson
Madách Imre: Az ember tragédiája / A civilizátor
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Schiller Frigyes: Tell Vilmos
Gábor Andor (szerk.): Mirèio / Roland-ének és kisebb műfordítások I-II.
Friedrich Schiller: Tell Vilmos
Babits Mihály: Babits Mihály dráma- és prózafordításai
Henrik Ibsen: Peer Gynt