Isteni ​színjáték (Isteni színjáték 1-3.) 364 csillagozás

Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték Dante Alighieri: Isteni színjáték

Az Isteni színjáték (Divina Commedia), melyhez az utókor illesztette az isteni jelzőt, enciklopedikus jellegű remekmű. A száz énekből álló alkotásban Dante Vergilius társaságában végigjárja és megismeri a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot, s végül üdvözül örök szerelme, Beatrice révén. Útja során, akikkel találkozik – az utókor nagyjaitól kortársaiig –, azokról véleményt formál, ítélkezik, mégpedig a keresztény erkölcstan alapján! Az „emberélet útjának felén” eltévedt költő az utazások közben egyértelmű szigorúsággal ítélkezik. Ez Dante és a katolicizmus szemlélete. A mű monumentalitása egy szemlélet teljes kibontásán és megmutatásán túl a művészi megformálás erejében és szépségében rejlik.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár, Horizont könyvek, Populart Füzetek, A világirodalom klasszikusai, A világirodalom klasszikusai, Szerző válogatott művei

>!
Magvető, Budapest, 2016
788 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433791 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Magvető, Budapest, 2016
788 oldal · ISBN: 9789631434279 · Fordította: Nádasdy Ádám
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
418 oldal · ISBN: 9789632994154 · Fordította: Babits Mihály

28 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Publius Vergilius Maro · Beatrice (Portinari, Dante szerelme)


Kedvencelte 40

Most olvassa 66

Várólistára tette 276

Kívánságlistára tette 134

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina IP
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Újraolvasás vége.
Gyerekként olvastam, pedig nem volt kötelező. Egy kukkot nem értettem belőle, de rettentő büszke voltam magamra, hogy eljutottam az első betűtől az utolsóig. A Pokolt később egyetemistaként feladták, azt átismételtem, arra emlékszem is, de a Purgatóriumról meg a Paradicsomról csak annyit tudtam idáig, hogy „jaj, de szép volt”. :) Mondjuk, ez nem hátrány, ha újraolvasásra pályázik az ember. :)
Még annál is szebb, mint amire emlékeztem. Babits fordítása nem könnyíti meg a filozófiai összefüggések értelmezését, de igenis át tudja adni azt a fájdalmat és azt a vágyakozást és azt a ragyogást, amelyről az olasz nyelvben szó lehet. Legalábbis ennél többet egyikből se tudok elképzelni. :) A Nádasdy-fordítást nem ismerem, talán majd egyszer, elfogult vagyok Babitséval szemben. :)

Túlvilági utazás története és beavatástörténet: a szöveg „én”-je (akit összesen csak egyszer szólítanak nevén*) két lélekvezető segítségével eljut a földi tévelygésből a pokol minden borzalmán és a purgatórium tisztító szenvedésein át a menny legvégső köréig. Különösen a paradicsomban többször is elmagyarázza az olvasónak, hogy fokozatosság nélkül nemhogy felfogni nem tudná a legfelső szférákat, még csak nem is látná/hallaná őket. Az igazi beavatottá persze az olvasó válik, mármint ha figyel, befogad, hagyja, hogy őt is vezessék. Ha az Istent nem is fogja meglátni, a középkor egész műveltségét – matematikáját, fizikáját, teológiáját, politikaelméletét stb. – alaposan körbejáratják vele.

A legtöbb értékelő, úgy nézem, a Pokolt dicséri, érthető módon. Azt is mondják, hogy az a legkönnyebb a mai ember számára. Így is van. Az okát már nehezebb megfogalmazni.
Persze most (is) sokan szeretik a horrort, de biztos, hogy nemcsak emiatt. Azt hiszem, az az antik gyökerű középkori meggyőződés lehet az oka, amely szerint az ember, minél egyedibb, annál távolabb van Istentől, és minél többet veszít egyediségéből, annál közelebb kerül a tökéletességhez. (Igen, tudom, sarkítok.) Így aztán a mai értelemben vett egyéniségeket leginkább a Pokolban lehet találni. Őket találjuk érdekesnek, megfoghatónak, fölismerhetőnek.
Meg az sem utolsó mulatság, főleg tinédzserkorban, hogy az ember az ismerősei leendő helyét keresgélje benne.
A Purgatórium annyival elvontabb, amennyivel kevesebb benne a bűn; a végére a szereplőknek jószerivel csak a nevük marad, hús-vér történelmi alakok is allegóriákká válnak. A Paradicsom csupa teológia és csupa szépség. Lehet, hogy furán hangzik, de engem éppen ezért érdekelt annyira, hogy még újraolvasni is képes voltam. Szenvedést ugyanis láttam már eleget, életben is, könyvben is. A szenvedés ábrázolása is tud mindig új lenni (elég baj is az), de mégiscsak az a közvélekedés, hogy arról sokkal könnyebb írni, mint a boldogságról. Hogy a bánatba' sikerült akkor Danténak harminchárom éneket összehozni róla?! És mégis miről szólhat az a harminchárom ének?!

Fényről meg zenéről. :) Meg politikáról. :P

Nemcsak az derül ki az Isteni színjátékból, hogy mi van a túlvilágon. Nagyon, nagyon sok mindent elmond arról is, mi folyik közben a földi emberek között. Sőt… Csak ez talán a legnehezebben értelmezhető része (még a Pokolnak is), mert rengeteg olyan név szerepel benne, amelyek ma nekünk gyakorlatilag semmit nem mondanak.*** Még a lábjegyzet is ritkán teszi elevenné őket, a nagy egészben pedig mindössze statiszták. De a korabeli Itália, az jól látszik így is, jobban, mint a túlvilág. Széthúzás, csatározások, korrupció, börtön, utcai verekedés, bosszú, kivégzés, otthontalanság, kihaló családok, gyökérvesztés… Firenzét se a kellemességéért szerették a XIV. században. :/ És nehogy azt tessék gondolni, hogy ezt is csak a Pokolban mesélik. Nem, kérem. A rossz kormányzás ostorozása a kilencedik égig felér, és a legutolsó énekekben is szembe tud jönni egy-egy politikaelméleti előadás, valamelyik szent szájába adva. Ha megkérdeznék, mit untam az Isteni színjátékból, véletlenül sem a filozófiát mondanám, hanem ezt.

De ettől még nem vonok le csillagot. Mert először is ez annyira szerves része a koncepciónak, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen kihajítani belőle; nélküle a költemény egésze sem létezne. Másodszor meg annyira szép, hogy még azt is csak apró tűszúrásként élem meg, hogy egy-két könyörtelen inkvizítort is felültet a mennybe.

Mert benne van a hierarchia minden szigorúsága, és a gyarló ember minden szánalma és vágyakozása is. Mert azért időnként felborítja a saját maga (meg a teológia) által hozott szabályokat, és formát bont. Mert Dante körzővel-vonalzóval szerkesztette meg ezt a monumentális költeményt,**** és olyan stílust adott neki, hogy a szavaknak hol súlyuk és élük van, hol leolvadnak a papírról. (Nem cukormáz olvadásáról beszélek, Isten őrizz. Fémolvadásról.) Mert egyszerre eksztatikus és logikus; mert szigorúan megválogat minden költői képet még akkor is, amikor a legmélyebb vagy a legmagasabb ponton jár. Mert tényleg igaz, amit tanultam, hogy a Pokol a szobrászat, a Purgatórium a festészet, a Paradicsom a zene (és egyébként tánc is): Az első helyen a sötétségben felvillanó vörös fények között csak a formák érzékelhetőek; a második helyen a középkori kódexfestők színei ragyognak; a harmadik helyen a fényben folyamatos dicséretet énekelnek. spoiler Mert mindig tudja, mit honnan kell indítani, és hova lehet fokozni. (Jóval tovább, mint azt a mai olvasó hinné.)

Nem tudok minden szavával azonosulni. De erre nincs is szüksége. Nélkülem is kiválóan elvan hétszáz éve. Meg még lesz is egy darabig. :) Én meg újra fogom olvasni. Főleg a Paradicsomot. De előtte muszáj lesz Aquinói Szent Tamást is, mert három éneken keresztül az ő teológiáját mondják fel tercinákban…

* …és akit én nem fogok, tekintve, hogy (ha valaki nem jönne rá magától :)) természetesen** allegorikus utazásról van szó…
** …juszt se írom ide, hogy „csak”, és – félreértések elkerülése végett – nem is gondolom…
*** Na jó, azért a semminél kicsit többet, de van egy olyan érzésem, hogy Dante nem pont azért írta bele a művébe Martell Károly dicséretét, hogy hétszáz év múlva a magyar olvasó fejében felidéződjenek a töriérettségi homályos emlékei. :D
**** Három szakasz, egy bevezető plusz háromszor harminchárom ének (az összesen száz), énekeken belül háromsoros versszakok, hármas rímekkel láncszerűen összefogva, tizenegy szótagos sorok, amelyek tehát harminchárom szótagos versszakokat alkotnak. És még értelme is van.

>!
Európa / Kriterion, Bukarest / Budapest, 1985
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630733595 · Fordította: Babits Mihály
6 hozzászólás
>!
gybarbii 
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Divina Commedia…
Nem hiába tartják a világirodalom egyik, ha nem a legnagyobb költeményének.
Három könyv, háromszor 33 ének + a bevezető, tehát összesen 100 ének, 9 kör, 9 gyűrű, 9 ég, mindegyik könyv kb. 4750 sor, terza rima… ezek mind Dante nagyságát és zsenialitását bizonyítják!
Az elején egyik kicsit tartottam a verses formától, de egész hamar hozzá lehet szokni, és félő, hogy a mű olvasása közben már csak rímekben tud beszélni az illető! :) Szerintem nagy elismerés illeti a fordítókat is, (én Babits Mihályét olvastam), hiszen nem lehetett könnyű magyarra átültetni a szöveget úgy, hogy a hármas rímek mind meglegyenek!
Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy Dante melyik bűnhöz miként viszonyul, illetve, hogy azok a Pokol mely körében helyezkednek el.
Összességében nagyon élveztem az Isteni színjátékot, tanulságos és érdekes volt. Talán legjobban a Pokol tetszett, briliáns, ahogy Dante felépítette.

"Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel,"

7 hozzászólás
>!
Izolda P
Dante Alighieri: Isteni színjáték

A Nádasdy-fordítás. Nos, a Nádasdy-fordítás olvasható. Egészen könnyen olvasható. Az elején napi 3 énekre lőttem be a tempót, de 3-4 nap után rájöttem, hogy megy a 6 is.
A N-f nem rímel, ellenben (mondtam már, hogy) olvasható. És iszonyat mennyiségű lábjegyzet van hozzá, ezt ezúttal is köszönöm a műveletlen gyökér énemmel. Jó, oké, persze, miért is lennénk otthon Firenze 1250 és 1320 közötti történelmében valamint a korakereszténység eseményeiben. Ugye? Naugye.
Meg úgy egyébként is, nagyon más világ volt, a korabeli tudásanyagból kiderül, milyen marhaságokat téves dolgokat hittek, és még ha a N-f meglehetősen kortárs szöveg (mert ugye Dante is kortárs szöveget írt, szóval minek klasszicizálni), elég érthetetlen nehéz szöveg így is.

A Pokol meglehetősen érdekes, egészen érthető és egészen vicces, micsoda büntetéseket talált ki Dante. A fő ellenfeleinek is, ami külön szórakoztató, ha az ember elolvassa a lábjegyzetet.

A Purgatóriumnál az volt kicsit az érzésem, hogy fogy Dante szuflája. Itt is szenvednek a lelkek, de ez már nem annyira lényeges, marha gyorsan túlesünk rajtuk, a pokolban vérmesebb, bosszúállóbb volt Dante. Szövegkitöltésként pár fejezetenként rá-rácsodálkoznak a lelkek, hogy „néddmá!, ennek itten van árnyéka!”, meg amúgy is kevesebb a szint és a büntetés, sok-sok egyéb meglehetősen érdektelen szövegelés van.

A Paradicsom meg pokol. Mármint olvasni. Egyrészt dől belőle a malaszt, amit amúgy sem viselek jól, meg az áhitat, meg túl sok a szent. Jó, tudom, ez a Paradicsom, hol máshol lennének. De itt aztán végképp azt érzem, hogy a jó kis poklos lendület kifogyott, mert
1, csupa teológiai észosztás megy
2, a következő soksoros cselekmény kb. égboltonként egyszer lejátszódik:
Dante: kussol, de majd kipukkad a mondandójától, mert nem ért semmit és kérdezni akar. De nem teszi, mert inkább lesüti a szemét, hiába azért van ott, hogy mindent lásson és beszámoljon mindenről.
Beatrice: elnézőn mosolyog. Majd közli, hogy látja, hogy D. tudásszomja/vágya nagy, és belenézve úgyis látja, mit is akar kérdezni, szóval elmondja a kérdést és a választ is, rossz esetben a további felmerülő kérdést és választ is.
Dante: örül, olvadozik, biztosítja az olvasót Beatrice szépségéről és szentségéről, épp csak olyan stílusban, hogy kéne a könyv alá egy lavór. Esetleg kérdez még.

Szóval összességében nem csodálom, hogy főleg a Pokolt olvastatják az emberekkel. És hát pipa, ez is megvolt. \o/

>!
Magvető, Budapest, 2016
788 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433791 · Fordította: Nádasdy Ádám
2 hozzászólás
>!
mandris
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Babits Mihály fordításában olvastam az Isteni színjátékot, és így ebben a változatban nagyon szép volt. A szépség ugyan sokszor az érthetőség rovására ment, mivel egyrészt a kötött szótagszám és a rímképlet kötötte a fordító kezét, így az még akkor sem tudhatott volna egyszerűen és közérthetően fogalmazni, ha törekedett volna rá. Másrészt, ez a vers sokszor olyan szép volt, hogy elmerültem ennek csodálatában, és észre sem vettem, hogy nem figyelek arra, amiről szól. Meg nem is mondhatnám, hogy optimális körülmények között olvastam (utóbbi időben leginkább utazás közben tudok olvasni), ami tovább nehezítette az eleve nem könnyű szöveg megértését.
Ami biztosan megmarad, az a szöveg strukturáltsága, ami nem merül ki a rímképletben és a szótagszámban, sőt még a 3x33 énekre + 1-re való tagolódásban is. Rendszer van itt mindenben, a bűnökben is, és az erényekben is. Ez olvasás közben nem volt mindig evidens, de majd az újraolvasás során jobban odafigyelek. Merthogy újra fogom ezt olvasni, az tuti.
A másik, ami megmarad, hogy e vers elolvasásával mintha egy komplett kurzust végeznél a XIII.-XIV. század Firenzéjéből, Olaszországából, katolikus teológiájából, politikai filozófiáiból és természettudományos ismereteiből. Jól jöttek volna lábjegyzetek, amelyben elmagyarázzák nekem, akinek ezek a dolgok nagyrészt újak voltak, ki miért is fontos, milyen szerepet játszott a korabeli firenzeiek életében, stb.
És végezetül egy figyelmeztetés. Vigyázzatok, ha egy költő a pokolba kíván! Ha pechetek van, akkor még 700 év múltán is arról olvasnak majd az emberek, milyen válogatott kínzásoknak vagytok kitéve az alvilág legmélyebb bugyraiban.

>!
Angele P
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Szóval nekem ez a kötelező is tetszett. Nyilván a saját olvasatomban tetszett hiszen gőzöm nem lehetett nekem akkor az élet nagy dolgairól. Arra biztosan emlékszem, amikor vége lett az olvasásomnak azt gondoltam, hogy de jó volt.

>!
virezma P
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Igen tanulságos mű. Én például azt a tanulságot vontam le, hogy mindenkinek jobb, hogy végül nem lettem magyartanár (csak papírom van róla). Annak idején a gimiben csak a Pokol részt olvastuk, Babits fordításában, és úgy emlékszem, hogy nagyon tetszett, elgondolkodtatott, hogy miért pont ez a bűnök súlyosságának sorrendje. Na, a csúcson (akarom mondani, a Föld középpontjában) kellett volna abbahagyni.
Egy közel 700 éves műről beszélünk, tehát adódik a kérdés, hogy mi a létjogosultsága. Erre a kérdésre persze nálam sokkal okosabb emberek már válaszoltak, ezért inkább csak a benyomásaimat rögzítem.
Egyrészt itt van az újrafordítás kérdése: Nádasdy azzal érvel, hogy mivel megjelenésekor ez egy modern mű volt, most is modernként kell visszaadni, hogy átjöjjön a mondanivaló. (Lásd még: Bánk bán.) Rendben, nem ismerem az olasz eredetit, de a mű érthetőségéről annyit, hogy minden oldal féloldal lábjegyzet, plusz a magyarázó ábrák. A verselésen meg azért változtatott, hogy jobban kijöjjön, mit mondott a szerző, szemben a hogyannal. Ebben is látok rációt, bár Babits nekem a szívem csücske.
Térjünk rá a tartalomra! A Pokolról az a felismerés maradt meg leginkább, hogy Danténak jó sok ismerőse volt. Egy univerzális aspirációjú műben így utólag már kevésbé látom jelentőségét minden egyes szomszédnak, akik nem mellesleg Odüsszeusz, Vergilius és egyéb illusztris személyiségek körében laknak. A Mennyország meg inkább a szentekről szóló legendáriumnak tűnt, valamint folyamatosan ekézi a korabeli egyházat és a kortárs pápákat. A Purgatóriumról sajnos nem sok emlékem maradt, viszont el tudom képzelni, hogy valaki azzal vezekel odaát, hogy ezt a művet kell olvasnia, amíg meg nem tér.
Végeredmény: értem én, hogy megkerülhetetlen, de talán még mindig könnyebb megkerülni, mint átugrani.

1 hozzászólás
>!
bratan P
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Túl merész lenne azért az tőlem, hogy ezt a művet értékeljem, inkább csak néhány gondolatot fűznék hozzá.

Az egyik, hogy most végre végigolvastam (nem csak a Pokol volt terítéken), és megmondom őszintén, valahol célzatosnak érzem azt, hogy ennek a monumentális műnek csupán az első harmadát tették bele annak idején a középiskolás korpuszba. Valószínűleg féltek a katolikus teológiától…

A másik – ehhez kapcsolódóan – aki a középkori teológiát szeretné megismerni, szerintem ez is remek forrása lehet, hozzátéve azt, hogy azért ez nem az Egyház katekizmusa. Mély döbbenettel állhat mindenki a mű felett: egyáltalán nem igazolja az ún. sötét középkorról kialakult képünket, ez bizony a fényes középkor terméke.

A harmadik, hogy meg kell emeljem kalapomat Nádasdy és csapata előtt. Egyértelműen jó döntés volt újra fordítani a művet (annak idején Babits fordítását sokszor erőltetettnek éreztem), és kifejezetten jó döntésnek tartom a rímmentességet, és a tartalom átadását. Ezt célozza a rengeteg-rengeteg lábjegyzet (köszönet érte!) és az áttekintő táblázatok és ábrák sokasága (no, ezekért is!).

Szerintem abszolút érdemes kézbe venni mindenkinek, aki nem ijed meg egy majd 800 oldalas könyvtől.

1 hozzászólás
>!
János_testvér
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Az öt csillag szól Danténak, Nádasdynak, és a Magvetőnek is. Jó volt a kezemben tartani a kötetet, igényes kiadás, szép papíron. Magyarázó jegyzetek segítenek, ha esetleg nincs a fejedben a görög-római mitológia, történelem, Dante élete és kora, a keresztény egyháztörténet. Más művek olvasása közben többször tapasztaltam, hogy jó lett volna jegyzetelni, hogy ki kinek a kije – itt ezt megtalálod a lap alján. Térképek, ábrák is segítenek.

Nádasdy fordítói álláspontja a tartalom megőrzése volt a verses formával szemben – ez abszolút elfogadható. Mellé lehet olvasni Babitsot, vagy esetleg előtte, utána.

>!
csartak MP
Dante Alighieri: Isteni színjáték

Valamikor régen biztos olvastam, hiszen kötelező olvasmány volt, most az „Olvassunk drámát” kihívás okán vettem magamhoz.
Zseniális a maga szerkezetével, viszont a nyelvezete roppant nehéz a mai ember felfogásának. Mit mondjak, folyamatos koncentrációt igényel, nem könnyű olvasmány, többször éreztem, hogy elbukok, és újra meg újra fel kellett venni a ritmust. Több mint vízió, egy alaposan felépített mű, amiről álljon pár adat itt:
Dante és a számmisztika
Hármas szám a középkori keresztény kultúrában a Szentháromság szimbóluma. A tökéletességet a 100-as szám jelenti, ezért fűzött Dante a 3 x 33 énekhez + 1 ének bevezetést (=100).
Egyes elképzelések szerint a művet át és átszövi a számmisztika, pl. Dante a műben saját nevét is elrejtette: a mű sorainak száma 14 235, így középső sora a 7118. sor. A 118-as szám Dante nevét rejtené, hiszen a középkorban minden betűnek számértéke volt: A=1, B=2, C=3, stb., a Dante Alighieri név betűinek számértékét összeadva pedig 118-at kapunk.


Népszerű idézetek

>!
padamak

Több a boldogság ott, hol több a jóság;

375. oldal, PARADICSOM XXVIII. ének, 67. sor - Az angyalok kilenc kara (Európa, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · jóság
2 hozzászólás
>!
Aguirre

Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

Pokol - Harmadik ének - A Pokol kapuja

>!
Beja

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.

(első mondat)

4 hozzászólás
>!
Bill_Chr

Kelj föl tehát! Végy mély lélegzetet!
A lélek megnyerhet minden csatát,
ha nem húzza le súlyával a test.

200. oldal, XXIV. ének (Magvető, 2016 - Nádasdy)

Kapcsolódó szócikkek: Publius Vergilius Maro
>!
Szuszusz

Mert látod, fiam: percnyi tréfa csak,
ha megad nekünk ezt-azt a Szerencse –
s az emberfaj ezért marakodik!…
Hisz nincs a Hold alatt annyi arany,
ami egy percnyi pihenőt vehetne
e fáradt lelkekből csak egynek is.

93. oldal, Pokol, 7. ének (Magvető, 2016)

>!
Aguirre

Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot.

(utolsó mondat)

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Boldog lesz Magyarország, ha lerázza
a rossz kormányzást!

659. oldal (Nádasdy)

4 hozzászólás
>!
Szuszusz

Szilárd torony légy, melynek teteje
nem dől le, bárhogy tépázza a szél;
mert akiben folyton burjánzanak
a gondolatok, elvéti a célt,
hisz elfojtja az előzőt az új.

307. oldal, Purgatórium, 5. ének (Magvető, 2016)

>!
Viv_

Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el
az igaz szót se, hogyha nem kivánod,
hogy ollyat, amit meg se tettél, restelj.

Pokol, Tizenhatodik ének, Nagy Emberek a Pokolban

>!
csartak MP

Még nem halál, s már nem volt bennem élet;
értse, kiben van képzelet csirája,
hogy lelkem élet s halál közt mivé lett.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gábor Andor (szerk.): Mirèio / Roland-ének és kisebb műfordítások I-II.
John Milton: A küzdő Sámson
Carlo Fiore: Etika 2000
Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről
Mácz István: Kísértés a jóra
Elisabeth Kübler-Ross – Audrey Gordon – Dorothy Pitkin – Editz Mize – Hans O. Mauksch – Murray L. Trelease – Raymond G. Carey – Zachary I. Heller: Éretté válni a halálra
Carlo Maria Martini – Umberto Eco: Miben hisz, aki nem hisz?
Lakatos István (szerk.): Évezredek eposzai
Bíró Szabolcs: Az ötödik parancsolat – és egyéb történetek
Tomka János – Bőgel György: Megéri jónak lenni?