God ​Game 86% 32 csillagozás

Az idei év egyik legjobb könyve számomra! Nagyon agyafúrt és szövevényes történet. Adott néhány tini, akik egy netes játékkal játszani kezdenek, és rá kell jönniük, hogy a játék a legvadabb rémálmaikat is felül múlja. Azt hiszem erre a könyvre találó lehet a mondás: „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.” Olvasás közben sokszor eszembe jutott, hogy a fiatalok (is) mennyi veszélynek vannak kitéve a neten, hiszen sokszor tényleg nem lehet tudni, hogy bizonyos oldalakon milyen veszélyek leselkedhetnek ránk. Nem minden az, aminek látszik. Jó kicsit a dolgok mögé nézni. :)
Ajánlom Mindenkinek, mert tényleg egy izgalmas, nagyon jól felépített történet. :)
@eenca és @Keiran_Rowley nektek biztos tetszene! :))

Isteni (szín)játék

Danny Tobey regényének sok pozitívuma van, de azok nem a karakterei. A könyv rövid fejezetei, az író stílusa nagyon könnyen és gyorsan olvashatóvá teszi a történetet, de ez gyakran a hátrányára is válik, mert néha töredezetté válik, mintha egy-egy jelenetet olvasna az ember a Védelmezők életéből. Néha éppen ezért sokkal szembetűnőbb volt egy-egy motivációs vagy logikai baki, tűnt erőltetettnek egy-egy fordulat, amik a látványos “elhallgatások” nélkül nem valószínű, hogy zavaróak lettek volna.

Charlie Lake eminens tanuló, empatikus az iskolatársai felé, tökéletes jövő felé néz… de az anyja meghal rákban, a jegyei romlanak, a negatív érzései elragadják, és úgy érzi, számára már semmit sem tartogat a holnap. Miközben sodródik a nihilben, egyetlen kapocs segít neki megragadni a túlélést a mindennapokban, ez pedig a programozó klub, a Védelmezők. Ragaszkodik a kis csapathoz, a barátaihoz, de amikor meghívást kap egy valóságtorzító játékba, amit egy kegyetlen, önmagát Istennek képzelő mesterséges intelligencia hívott életre, hirtelen az eredetileg is összekuszált világát a totális romhalmaz állapotába taszítja. Vanhi, Kenny, Alex és Peter, a Védelmezők kis csoportjának tagjai mind-mind a saját élettapasztalataikat batyuba csomagolva vágnak neki a játéknak, ami kezdetben lenyűgöző, ám hamarosan olyan morális válaszutak útvesztőjébe zavarja a bandát, amiben nincs igazán helyes döntés, csak az, hogy jobbra vagy balra folytatod-e az utadat a szenvedések tömkelegében. Mert minden jó cselekedet elnyeri méltó büntetését, és minden rossz cselekedet jutalommal jár ebben a kifordult világban.

Amitől nagyszerű a regény, hogy minden karakter motivációjára, titkaira és élettörténetére fény derül, de ezt egyben a hátrányának is éreztem. Annyira túlzó az egész, mintha a szerző mindenféle embertípusról és kapcsolati defektusról is szeretne körképet adni. Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyi abúzív, rossz, elkorcsosult személy egy helyre összpontosuljon, Charlie középiskolája köré. Egyetlen ellenpont nélkül. Egyetlen jó példa nélkül.

A végére mindenkit utáltam ebben a könyvben. Az összes szereplő, az összes mellékszereplő, de még a szellemi fogyatékos gondnok is képmutató, álszent, gonosz, önző és leginkább felelőtlen. Nem ad igazi feloldozást Danny Tobey regénye, az utolsó pillanatig velejéig romlott marad.

Szóval gyűlölöm. Nem azért, mert rossz. Azért, mert jó.

“Amit eszel, azzá leszel” – tartja a mondás. De mi történik akkor, ha egy mesterséges intelligenciát vallási szövegekkel etetünk? Azt fogja gondolni, hogy ő Isten, aki mindent tud és mindent lát. Megítél élőket és holtakat, de leginkább azokat, akik belépnek a játékba: G. O. D.
Az ifjúsági regény nem csak fiataloknak íródott, hanem azon felnőtteknek is, akik nem éppen példamutató életet éltek tinédzserkorukban. Minden egyes csínynek voltak, és ma is vannak következményei. Van ami csak egy kis dorgálással jár, ha kitudódik. De vannak olyanok is, melyek az ember egész életére rányomja a bélyegét. Nincs ez másképpen a játékosok világában sem, ahol a játék először csak kisebb csínyek elkövetésére kéri a játékosokat, akik ha elvégzik a feladatot, jutalomban részesülnek. Viszont később egyre jobban bedurvul a játék
Mindenkinek vannak titkai, és mindenkit el lehet kapni, ha másképp nem megy, akkor a szerettein keresztül. Danny Tobey nagyon jól játszik az egymásra épülő bűnök és hallgatás piramisával. Kezdjük kicsivel, ami ha kitudódik, akkor kellemetlen helyzetbe hozza a célszemélyt. Viszont, ha ezt el akarja kerülni, akkor hajlandó egy kicsit nagyobb balhéba belevágni, hogy a titka ne derüljön ki.
Nem hiba nélküli a történet, de jól játszik a szereplők lelkivilágával.

Bővebben: http://www.letya.hu/2021/09/danny-tobey-god-game-az-ur-jateka/

"Tobey második regénye is több műfajból építkezik, a sci-fi mellett erősen érzékelhető az ifjúsági szál és a thriller. Nagyon jó stílusban ír, amikor a történet kellően „bemelegedett”, egyszerűen nem tudtam letenni a kötetet. Aprócska hibaként felróható, hogy 1-1 fejezet még átvezetőnek is kevés, a kiragadott jelenetek nem feltétlen állják meg így a helyüket. A másik, ami számomra zavaró volt: a Játék háttere nincs eléggé kifejtve, erről azért jobb lett volna többet is megtudni. Hátha egy esetleges második rész majd minden kérdésre választ ad. :) Korábban egy másik Metropolis Media kiadványban, az Itt és most és aztán-ban voltak ennyire előtérben a családi kapcsolatok, ez ebben a műben is tetten érhető. Van itt mindenféle típus: a csonka, az elváró, a terrorizáló, az újgazdag család mind-mind képviselteti magát. Ami feltűnhet, ezek elég részletesen vannak bemutatva, mintha Tobey családja mindegyik fajta tulajdonságával rendelkezett volna egyszerre. Emellett megfigyelhető, igazi Trump ellenes íróval van dolgunk, nekem nagyon bejöttek a sorok között felbukkanó fricskák. :)"

Bővebben a blogon:
link

Nekem ez nagyon tetszett, szinte egy ültő helyemben letoltam :)
A könyv szereplői minden szerethetőek, esedőek és mindegyiküknek vannak titkai és vágyai, valamint küzdenek valamivel. Aztán jön a GOD, a játék, ami azt ígéri, hogy megkaphatják, amire vágynak. Eleinte könnyednek indul, az elején csak apróságokat kér tőlük, majd egyre jobban eldurvul.
A könyv több témát is érint, mint a családon belüli erőszak, egy szerettünk elvesztése, elvárásoknak való megfelelési kényszer, diák szerelem, iskolai zaklatás és még sorolhatnám. Mindezek közt pedig a GOD zseniálisan keveri a szálakat.
Te mit tennél meg, hogy a titkod ki ne derüljön? Hogy megkapd azt, amire vágysz?

Ez a könyv kivételesen jó fogás volt. Emberi, valódi, szerethető és gyűlölhető, jó és rossz karakterekkel. Feszült és fordulatos történettel.
Az alapötlet nem új. Elvégre sokan és sokféleképpen feldolgozták már a „gonosz” mesterséges intelligencia és a mindenhol megjelenő technológia találkozásának veszélyeit. Sokan megkérdezték már, hogy mi lenne, ha egy virtuális játék a valóságra, az ember életére is hatással van. Sok történet játszódott már gimnáziumban, ahol farkastörvények uralkodnak. Sok történet dolgozza fel az ilyen-olyan okból széthullott családokat, sok történet ábrázolja a gyereknevelésre alkalmatlan szülők gyerekeit.
De így még senki nem csinálta, úgyhogy le a kalappal.
Élmény volt ez a könyv. Izgalmas, felemelő és elgondolkodtató.

Eleve szeretem a „játék keveredik a valósággal” történeteket, és ez kifejezetten kellemes darab volt.
Pörgős, izgalmas, a rövid fejezetek miatt gyorsan haladtam vele. A szereplőket szerettem, bár igazán senki sem volt jófiú, a „főellenség” kifejezetten jól (utálhatóra) sikerült. A vége viszont nekem egy kicsit túltolt lett, jobban jött volna ki egy sima lezárás. Összességében nagyon szerettem a könyvet, jöhet még hasonló!

Bár a könyv történetileg nem most, hanem néhány évvel korábban játszódik – erősen nyomon érthető benne a Trump elnöksége előtti politikai hangulat –, de kifejezetten aktuális az elmúlt hetekben egyre nagyobb visszhangot kapó ChatGPT miatt.
Mire képes a mesterséges intelligencia, ha az emberektől tanul? Vagy ez esetben: mire képes, ha nem egyszerűen az emberektől, hanem az emberi vallásokból tanul? Ha úgy gondolja, „mindent” tud – Istennek hiszi magát?
Tetszett, hogy bár a könyv alapfeltevése vallásos, de mégsem ment el kifejezetten vallási irányba, az erkölcsöt az emberi cselekedeteken keresztül fogta meg.

A könyv elején sokáig azt gondoltam, hogy a valóságban ez így biztosan nem történhetne meg. Lényegében az összes főszereplőnknek van valamilyen problémája – depresszió, gyász, bántalmazás, szülők elnyomása, így tovább –, ami miatt kifejezetten érzékennyé válik a játék által felajánlott lehetőségekre, és ami miatt könnyen zsarolható, hogy folytatni is akarja. Sokáig éreztem azt, hogy a döntések logikátlanok, lelkileg (többé-kevésbé) rendben lévő emberek, legyenek bár végzős kamaszok, nem kéne, hogy ennyire könnyen bedőljenek a mesterséges intelligenciának. Azt éreztem, hogy nemáááár, én ezt tuti nem csinálnám, vagy biztosan nem így, hogy egy pillanatig nem kérdőjeleznek meg semmit.
Aztán persze azt is megmutatja a könyv, hogy valójában egyikőjüknek sincs választási lehetősége – baromi gyorsan válik hitelessé és kegyetlenné a jelen lévő „Isten”, és innentől már nem éreztem zavarónak azt sem, hogy mindenki eleve hátrányos helyzetből indult.
A fejezetek kifejezetten rövidek, sok esetben tűnnek kiragadott epizódoknak a szereplők életéből, emiatt gyorsan olvasható, pörgős könyv. Az informatikával, programozással kapcsolatos dolgok laikusként is többnyire jól érthetőek, a kiterjesztett virtuális valóság leírásai pedig – G.O.D ide vagy oda – tök királyak, ha „Istennel” nem is, de egy ilyen fantasy játékkal simán játszanék, persze valós sérülések nélkül. :D
A problémás karakterek ellenére a könyv kérdésfeltevése jó, és ténylegesen elgondolkodtató. Hol húzódnak az erkölcsi határok? Bár a játék belekényszeríti a szereplőket a döntésbe, és sokszor szándékosan a rossz döntésbe, de itt-ott én is elgondolkodtam rajta, hogy vajon én mit tennék.
Helyenként az Idegpálya c. könyv jutott eszembe, noha az teljesen más oldalról fogja meg a dolgokat – a G.O.D sokkal kegyetlenebb, pláne a könyv végi csavarral. spoiler És egy kegyetlen Isten a kegyetlen követőinek kedvez. Tulajdonképpen az volt a benyomásom, hogy a jók sosem nyerhetnek, pusztán amiatt, mert mindenki esendő.
Tényleg ilyennek mintázza az ember az isteneit?

A történet jó volt, de nem tetszett a kivitelezés. Túl rövid fejezetek voltak, a legtöbb szinte csak egy jelenet, és nagyon ugrált a szereplők között. Az viszont jó volt, hogy a legtöbb szereplő történetét, titkait és motivációját megismertük.
Maguk a szereplők…. hát… a legtöbb ellenszenves volt, és még álszent is. spoiler….. mindegy, sok minden szúrta a szemem. spoiler Tényleg hagyjuk, viszont nagyon elgondolkodtató volt egy-egy helyzet. Mit tennél meg azért, amire vágysz? Te meddig mennél el?
A legjobban Peter karaktere tetszett, főleg ahogy haladt előre a történet. spoiler

Csússzunk le a káoszba, a sötétségbe, lelkünk legmélyebb bugyrába.
Hajrá