Elbeszélések 4 csillagozás

Dánielné Lengyel Laura: Elbeszélések

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1904

Tartalomjegyzék

>!
Budapesti Hirlap, Budapest, 1904
212 oldal

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Kisanna>!
Dánielné Lengyel Laura: Elbeszélések

Korábban még soha nem hallottam az írónőről, így nem tudtam mire számítsak a könyvvel. De ezek a novellák nagyon tetszettek, tiszta, világos könnyen olvasható történetek. Nem csupán habos lányregény, mindegyik írásban van valami ügyes csavar, csattanó, amitől egyediek, különlegesek lesznek.

ppeva P>!
Dánielné Lengyel Laura: Elbeszélések

Rövid kis könyvecske, rövid kis történetekkel. Korhűen romantikus, de kortalanul csipkelődő, gunyoros. Mindegyik történetnek van egy kis lányregényes felhangja, ami aztán teljesen más irányba indul el. Aranyos volt, kedves kis kikapcsolódás.


Népszerű idézetek

mdmselle I>!

…tanuld meg, hogy minden nőben van talentum a szépülésre. Ha egy épkézláb asszonyszemély fölteszi nyugodtan, mától fogva szép akarok lenni, két-három hét mulva virit, mint a rózsaszál és a férfiak bódultan rohannak utána. A melyik pillanatban a nő elhagyja magát, otthagyják a férfiak is, a mi azt bizonyitja, hogy a férfiak nem tulságosan okosak, de hát hiszen éppen ez a mi szerencsénk.

A nagymama

11 hozzászólás
mdmselle I>!

Lotti kisasszony arcán valami rángatódzás futott végig, a tapasztalt, régi ismerősök tudták, hogy ilyenkor mosolyog.

A család

15 hozzászólás
mdmselle I>!

teljesen az üzletnek szentelte életét. Kövér, kis diákokat vett házába szeptemberben, kik junius végére hihetetlen módon lefogytak. Nem tudom, micsoda szisztémának köszönhette Lotti kisasszony ezt a fényes eredményt, de ha egy kicsit több üzleti szellem lett volna benne, kosztjával bátran pótolhatta volna a marienbádi kurát, mert olyan mesés lesoványodást sem primadonna, sem bankárné nem tudott elérni, mint Lotti kisasszony kis diákjai. A szülők azonban nem voltak hálásak e fényes eredményért és Lotti kisasszony minden szeptemberben, uj, meg uj, tapasztalatlan, vidéki szülők gyermekeivel kisérletezett.

A család

1 hozzászólás
mdmselle I>!

Balog János szerette az egész világot, az egész világból pedig különösen erősen Tót Ilonát.

Tudta ezt mindenki: a szülők, a házban lakó cselédek, az udvari lakók. (Az utcaiak arisztokraták, teljesen szeparálva vannak az udvartól.) Tudták a szomszédok is, csak éppen Ilona nem tudta.

Vagy legalább is ugy tett, mint a ki nem törődik vele. Szivesen vette a könyveket, a cukrot, nyájas mosolylyal mondta: tessék helyet foglalni, de magában szivesebben foglalkozott Monte-Krisztó gróffal, meg a Vasálarcossal. Az ember végre is nem ábrándozhatik egy gépészmesterről, a ki vörös alapon, kékbabos nyakkendőt és duplatalpu borjubőr-cipőt visel. – Kivált ha az ember tizenhatéves leány.

Egy megmentett lélek

ppeva P>!

– Az élet nyomoruságainak, – mondta Bartos Ferenc, – egyik, talán legfőbb oka, hogy az emberek semmiképpen sem akarják megérteni azt az egyszerü és világos igazságot, hogy az élettel együtt senki sem igért nekünk örömet, vagy boldogságot, s igy nincs is kin követelőznünk. Pedig a legtöbb ember követelődzik, mohón, keményen, parancsolóan, vagy sirva; már a mint a temperamentuma hozza magával, de mindenik ugy, mintha kitöltött váltó volna a kezében, melyet bármikor leszámitoltathat.

Az áldozat

ppeva P>!

Az ilyen halovány, szőke, gyönge lelkeket öli meg a legkönnyebben a csalódás. A szép, elegáns, modern asszonyok ezen hiába kacagnak és hiába hangoztatják: miben csalódtak, hiszen még semmi sem volt az övék? Nem, kedves asszonyaim, arról, a mi a miénk volt, le lehet valahogy mondani, de arról, a mit vártunk, a mit álmodtunk, a mit meg nem ismerhettünk, arról soha sem lehet egészen elfelejtkezni. A monda is azt tartja a villikről, hogy azok a fiatal, szerelmes leányok, kik meghaltak menyasszonykorukban, mielőtt az imádott férfié lehettek volna s most visszajárnak a földre keresni az el nem ért, a meg nem ismert boldogságot. Az asszonyok mindig nyugodtan alusznak, ha már egyszer eltemették őket.

Tamássy Ferenc regénye

Kisanna>!

– Vén boszorkány!
– Mindegy, – jelenté ki Csillagné, – jó barátságban kell vele lennünk, nagyon rossz nyelve van. Azután Milka ne felejtsd el, hogy még nem fogtad meg a szerencse lábát. E csinos metafóra valószinüleg az előbbi elegáns fiatalemberre vonatkozhatott, mert Milka megint fülig pirult.

A család

ppeva P>!

Az iró fiatal és tapasztalatlan ember volt. Nem vetett számot a budapesti publikum ama kedves szokásával, hogy a hétre kitüzött előadásokra nyolc óra után szokott eljönni. Tapasztalt szinházi emberek az első felvonás felében az inasok és szobaleányok derék hadát vonultatják föl. De jaj annak a szerencsétlen szerzőnek, kinek tulhő és fiatal temperamentuma már hét órakor elkezd lüktetni. A hős legszenvedelmesebb kifakadásai, a hősnő legfájóbb sóhajai, mind elvesznek a székek csapkodásában.

Ifjuság

ppeva P>!

Mit csinál egy huszéves ifju ilyen levél után? Az a huszéves ifju egyéniségétől függ. Lenkey Tamásnak igen bolondos egyénisége volt, mert ő főbelőtte magát.
A pisztoly rossz volt, a keze remegett. Szóval, a golyó okosabb volt, mint Lenkey Tamás egyénisége, valami csontban megakadt. Lenkey hat hétig nyomta az ágyat, a feje még gyakran zugott azután is, de az öngyilkosságra nem gondolt többé.

Ifjuság

ppeva P>!

Az emberi természet azonban gonosz és hálátlan. Minden boldogságba beleszokik. A beleszokás csak küszöb, innen lépünk be a közömbösségbe. De a közömbösség csak előszoba, mely egyenesen az unalomhoz vezet.

Két asszony


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Székely János: A nyugati hadtest
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
Gárdonyi Géza: Messze van odáig!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Örkény István: „Rózsakiállítás”
Krasznahorkai László: A Théseus-általános
Krasznahorkai László: Megy a világ