Charlie, Adam és Gray igazi agglegények. Nyári kalandot keresve indulnak el nyaralni a Földközi-tengerre, ám minden másként alakul, mint ahogy eltervezték. Három fantasztikus nő mellett megtapasztalják, hogy a szerelem a legizgalmasabb kaland. De vajon elegendő lesz-e ez a felismerés ahhoz, hogy feladják a víg és gondtalan agglegényéletet?
Szerelmes agglegények 29 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005
Kedvencelte 3
Most olvassa 2
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Hozta Danielle Steel színvonalát. Az elején kicsit nehezen indult, de aztán szépen csordogált a történet. Könnyű volt olvasni.
Az érdekessége az volt, hogy nem egy, hanem három pár kialakulását, viszontagságait kísérhettem nyomon. Érdekes volt, hogy milyen nehézségeik adódtak, amik főleg abból adódtak, hogy nem fiatalokról, inkább középkorúakról volt szó, akiknek már voltak beidegződéseik, és voltak negatív tapasztalataik az életben.
Mindhárom páros szimpatikus volt, nem igazán tudnék kedvencet választani.
A történet három agglegényről szól, akik különböző okok miatt kerülik a párkapcsolatot. Charlie-nak meghalnak a szülei, a nővére neveli fel, de aztán ő is nagyon korán meghal. Adam-et megcsalja és elhagyja a felesége, Gray-nek pedig szörnyű gyermekkora volt nevelőszüleinél.
Kicsit nehezen indult a történet, de a vége szépen kikerekedett. Mindhárom férfi megtalálja a boldogságot, ki így, ki úgy. Érdekes volt, hogy mindegyik férfi olyan nőt talált magának, akiknek szintén nehéz sorsa volt. Természetesen nehezen küzdöttek meg a lidérceikkel, de aztán a végére mindenkinek boldog élet jutott. Szerettem mindhárom párt, de a legszimpatikusabb nekem Adam és Maggie volt.
Három igazi agglegény, mindegyikük úgy érzi ez a tökéletes számukra, nincsenek kötöttségek, azt csinálhatnak amit akarnak. De mindhárman rájöttek, hogy nem akarnak egyedül megöregedni. A párra találást nehezítette, hogy nem fiatal férfiak már, túl a 40- en. A könyv végére mindhárman megtalálják az igazik és családot alapítanak.
Túl vagyok már jónéhány DS könyvön, így nagyjából tudom, mire lehet számítani. Most sem csalódtam, sőt! Nagyon tetszett ez a könyve! Az igazi, összetartó barátság, a gyermekkori traumák életen át való végighurcolása, a fájdalomtól, kockázattól való félelem története ez a férfiak szemszögéből.
Danielle Steel egyre inkább meggyőz, bár azért nem felejtem el, hogy voltak mélyrepülései is. Ez a kötet mindazonáltal kényelmes szórakoztatást biztosított, bár sokszor kiszámíható fordulatokkal, és a levegőben mindig ott a volt a happy end érzés, ami egy DS könyvnél 99%-ban el is várható. Félig-meddig telejsült azaz egy kívánságom, hogy ne untasson. Szépen van szedve, kevés benne a nyomdahiba, legalábbis a nekem meglévő kiadásban, így erre igazán nem panaszkodhatunk. Üdítő volt a férfiak szemszögeiből olvasni egy történetet, főleg DS keze alatt, de arányaiban jól vázolta, hiteles volt, mégha itt se maradt el a csillogás, és a legtöbb szereplőnek volt mit a tejbe aprítania. A műfajban elengedhetetlen romantikát nem nyomta le a torkunkon, de a végén a sok megpróbáltatás után túl nagy adag boldogságot szeretett volna közvetíteni, ami engem lehangolt. Mindenképpen azt akart a sugározni, hogy most aztán, teljesen felhőtlenül boldogok, és az eddigi, háttérbeli negatív mélypontok szereplőink életében elhalványultak. Ami eddig a szerelem hiányán vagy éppen beteljesülése közben is kihatott az életükre, egyszerűen felszívódott. Inkább csak egy elemként használta fel a problémákat, hogy a magánéletüket nehezítse vagy a párra találásukat megkönnyítse, így azokba a részekbe nem is tudtam beleélni magamat. Pedig csodálatos, kikapcsoló olvasmány, igaz, bakikkal, de hát ez megbocsátható, hiszen összességében egy jó kis regény elé ültem én le! :-)
Igazi Danielle Steel regény. Tetszett, hogy most a férfiak szemszögéből íródott a könyv. Három különböző férfi, különböző munkával, életvitellel, különböző igényekkel, női ideállal. Három megrögzött agglegény, akiket igazi barátság köt össze. Cinikusan fogadják, amikor egyikük komoly kapcsolatra talál, féltékenyek (egymás üzleti sikerei nem, azonban arra igen, hogy ha másik megtalálja társát, párját, szerelmét). spoiler
Ez meg mi volt? Helyenként úgy éreztem, nem is Steelt olvasok, hanem Jackie Collinst. Annyiszor fordult elő a „női”, „nőim” "nőik" és egyéb változatok, hogy kedvem lett volna strigulázni :/ Korábbi kb. 50 könyvében, amit tőle olvastam, egyszer sem így nevezte meg a férfi szereplők partnereit. Nagyon furcsa volt. Próbáltam ettől eltekinteni, végülis kellemes kis nyári limonádé volt a végén igen drámai jelenetekkel, olyan üzenetekkel, amelyek mélyítették a regényt. Meg is hatódtam… Ezért kap 3 csillagot.
Népszerű idézetek
Maggie-nek szokása volt, hogy mindig akkor akart megtárgyalni életbe vágóan fontos eseményeket vagy elhatározásokat, amikor neki már leragadt a szeme. Más nők is megcsinálták már vele. Úgy látszik, ez valami nemhez kötött genetikai örökség. A nők akkor szeretnek beszélni, amikor a férfiak aludni akarnak.
18.fejezet
Az élet fájdalmas dolog, de akkor is élni kell. Reménykedjünk benne, hogy együtt is lehet.
22.fejezet
Életük úgy hevert körülöttük, akár egy szétszórt kirakós. Lassan illesztgették össze a darabkákat: ide egy kis ég, oda egy fa, egy felhő, egy ház, egy gyerekkori trauma, egy szívfájdalom, egy kedvenc házi állat, hogy szerette Charlie a nővérét, mennyire összetörte a halála, milyen magányos gyerek volt a kicsi Carole. Törés nélkül illeszkedtek a darabkák, sokkal jobban, mint remélni merészelték.
264. oldal
– Mindig ezt csinálja – dohogott Gray. – Mindig kipécézi azt az egyetlen dolgot – mindegy, mit! –, amiből megállapíthatja, hogy a nő nem szent, nem tud a vízen járni, és püff, már be is csapta az ajtót. Nem képes megbocsátani a gyarlóságot, nem tudja, hogy gyarlóságokkal együtt is lehet szeretni valakit. Olyan rohadtul fél a fájdalomtól, vagy attól, hogy a nők kihalnak mellőle, hogy már egy tüsszentéstől katapultál. Hányszor láttam már!
17.fejezet
Az élet arról szól, hogyan kerülgessük a szirteket és zátonyokat anélkül, hogy hajótörést szenvednénk, vagy elsüllyednénk.
248. oldal, 17. fejezet
Velem vagy azért akartak játszani, aki vagyok, vagy azért nem akartak játszani, mert az vagyok, aki vagyok.
19.fejezet
Életük úgy hevert körülöttük, akár egy szétszórt kirakós. Lassan illesztgették össze a darabkákat: ide egy kis ég, oda egy fa, egy felhő, egy ház, egy gyerekkori trauma, egy szívfájdalom, egy kedvenc házi állat,
19.fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Aly Martinez: A szerelem védelmében 94% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje 93% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Verity 92% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje 92% ·
Összehasonlítás - Sharon Cameron: Kékmadár 90% ·
Összehasonlítás - Graeme Simsion: A Rosie projekt 90% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: Csak szex 89% ·
Összehasonlítás - Miranda Cowley Heller: Papírpalota 88% ·
Összehasonlítás - B. B. Easton: A csontarcú 88% ·
Összehasonlítás - Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége 86% ·
Összehasonlítás