Saigon 83 csillagozás

Danielle Steel: Saigon Danielle Steel: Saigon Danielle Steel: Saigon Danielle Steel: Saigon

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Paxton Andrews egy szép és fiatal lány, aki boldog szerelemben él barátjával, s már a házasságukat tervezgetik. Ám a fiú megkapja a behívóját, Vietnamba kerül, s néhány hét múlva már csak a halálhírét közlő távirat marad belőle. A lány ekkor úgy érzi, látnia, tudnia kell, hol és miért halt meg szerelmese. Abbahagyva az egyetemet Vietnamba megy haditudósítónak, ahol aztán szembesül a valósággal. Hogyan írja le az otthoniaknak, milyen csodálatosan zöld itt minden, milyenek a naplementék, az illatok, az emberek. Milyenek és mit éreznek azok a rendes, normális amerikai fiúk, akik nap mint nap végignézik valamelyik társuk halálát, akik minden elképzelhető fegyverrel embereket ölnek, és akik orvlövész gyerekeket végeznek ki. Hogyan írja le az otthoniaknak milyen érzés egy ilyen fiúba beleszeretni a harctéren, s aggódni érte nem tudva, holnap is él-e még…

(Szerelem a halál árnyékában címen készült belőle film.)

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Maecenas, Budapest, 2017
340 oldal · ISBN: 9789632033433 · Fordította: Losonci Gábor
>!
Maecenas, Budapest, 2003
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632030885 · Fordította: Losonci Gábor
>!
Maecenas, Budapest, 1997
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639025534 · Fordította: Losonci Gábor

2 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Paxton Andrews


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 4

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Magdi1017
Danielle Steel: Saigon

Ez a történet megrázó, mellbevágó és szívszorító.
Au, hogy valaki önként menjen oda tudósítani, nagy bátorságra vall.
Márpedig Paxton ezt tette vőlegénye elesése után.
Ez a háború nagyon nagy pofon Amerika népének rengeteg áldozattal járt. A vietkongok brutalitásának szemléltetését szörnyű volt olvasni pedig ez a véres valóság.
Pax nagyon bátor, hogy odamerészkedett. Nap mint nap szembesült a kegyetlenségekkel, mégsem adta fel. Erős jellem. És a szerelem is rátalál ott, ahol a halál árnyékában nem is hitte volna.

>!
Dixy05 P
Danielle Steel: Saigon

Bevallom csaltam. Pár éve, mikor a könyvet megvettem, először a filmet néztem meg, ami azonnal megfogott. Ennek ellenére csak most jutottam el odáig, hogy könyvben is elolvassam. Nem bántam meg, hogy mindkét verziót megismertem, hiszen voltak lényeges különbségek, és így a könyv is tartogatott számomra meglepetéseket. Danielle Steel mindig olyan történeteket tár az olvasó elé, amiket nehéz megemészteni. Rengeteg fájdalom és váratlan, előre nem látható esemény jellemzi a könyveit. Engem személy szerint mindig megviselnek az írásai, mégis szívesen olvasom őket, hiszen a sok szenvedés után végül megérkezik a boldog végkifejlet. Miután egy ilyen könyvet elolvas az ember ráébred, hogy az életünk nem csak a döntéseinken múlik, hanem rajtunk kívül álló események is befolyásolják. S ami még ma biztos az holnap már bizonytalanná válhat, sőt akár percek alatt el is veszíthetjük. Kezdetben nem mindig értettem egyet Paxton döntéseivel, cselekedeteivel. Azonban a történet végén ráébredtem, hogy az adott körülmények között én sem viselkedtem volna máshogyan. Ismét egy szép és tanulságos történetet kaptam, örülök, hogy elolvastam.

>!
Maecenas, Budapest, 2017
340 oldal · ISBN: 9789632033433 · Fordította: Losonci Gábor
>!
nagy_anikó
Danielle Steel: Saigon

Danielle Steel könyveit régen sokat olvastam, az utóbbi időben valahogy hanyagoltam, de nem érdemli meg az írónő. Igaz, hogy a könyv eleje egy tipikus egyetemi szerelem, és csak innen lesz pörgős a cselekmény. Ismét egy háborúban és annak minden borzalmában találja magát az olvasó. De vannak szépségei is a könyvnek – Vietnam tájainak leírása, barátságok, szerelmek alakulása. E könyv rádöbbent mindenkit a háborúk, a rengeteg halott értelmetlenségére, megmutatja, hogy ilyen körülmények között nem lehet tervezni, csakis a mának, a pillanatnak szabad élni. Egyedül valahogy azt nem tudta számomra vissza adni, hogy mi az a valami, az a plusz, amiért Paxton is és még sokan visszatértek Vietnamra a borzalmak ellenére is. Szívszorító egy olvasmány volt.

>!
brigitta244
Danielle Steel: Saigon

Csalódtam egy kicsit sajnos. Túl jónak emlékeztem. Még kb 14 évesen olvastam és akkor nagyon szerettem. A filmet is láttam ami készült belőle így nagy elvárásokkal indultam neki amit sajnos nem ugrott át a könyv. Valószínűleg ez az én hibám hisz nem így kellett volna neki indulnom a könyvnek. Paxton egy szimpatikus lány volt számomra aki sok mindenen átment ebben világban. Mind a 3 férfi meghatározó volt az életében. Vietnami háború kegyetlenségei megdöbbentőek

>!
Earthjade
Danielle Steel: Saigon

Lehet a meleg miatt lett csak 3,5?
Mindegy is.
Alapos, mesélős, teljes személyiségképp kidolgozással.
Nekem túl leírós, ugyanakkor hihetetlen képet vetít az amerikai társadalomról.
Majd egy későbbi időpontban újra olvasom.

2 hozzászólás
>!
Lex
Danielle Steel: Saigon

Az egyik legkedvesebb könyvem az írónőtől. Nem tudom, hányszor olvastam már el, de biztos, hogy most sem utoljára volt a kezemben. Nem is tudok hirtelen olyan könyvet mondani tőle, ami ennyire szívszorító lenne. Egy részről a rengeteg ember veszteség miatt, amit a főhősnőnek át kell élnie, másrészről pedig a vietnami (értelmetlen) háború borzalmai miatt. Amit nagyon szeretek ebben a könyvben, hogy vágyakozást tud kelteni az olvasóban. Bennem legalábbis keltett. Ugyanolyan nagyon vágytam Saigonba, mint ahogyan Pax is örökösen vissza akart menni oda. A maga nemében szörnyű egy hely lett a harcok miatt, de a vidék, a szagok, az emberek még is felejthetetlenül beleivódnak az emberbe. És ezt igazán csak az tudja, aki valóban ott volt, aki megjárta a poklot, és megadatott neki, hogy visszatérjen.

>!
martonka77
Danielle Steel: Saigon

Fiatalkoromban nagy kedvencem volt, nem tudom, hányszor olvastam már el. De muszáj volt megint.
És igen, még mindig imádom.
Gyönyörű történet szerelemről, háborúról, gyászról, szenvedésről. Szó szerint a könyv felétől állandóan a sírás fojtogatott.
Betekinthettem a vietnami háború borzalmaiba, a katonák, a haditudósítók életébe.
Különös könyv, melyben a főszereplő lány háromszoros lesz szerelmes. Nekem személy szerint Tony volt a kedvencem. Úgy éreztem, az a szerelem volt a legerősebb, bár szinte gyűlölettel indult.
Szerintem a filmet is újra meg fogom nézni.

>!
Light_House
Danielle Steel: Saigon

Nagyon jó könyvet írt DS. Visszaadja az amerikaiak háborúhoz való hozzáállását, a vietnami helyzetet, a veszteségeket, fájdalmakat… Nekem nagyon tetszett.

>!
Judy_
Danielle Steel: Saigon

Ez volt az első könyvem D. S.-től. 14 éves voltam, amikor olvastam, és azóta olvastam már többet is tőle, de máig ez a kedvenc! :)

>!
Szemboga
Danielle Steel: Saigon

A filmsorozat után olvastam el, természetesen csakis a filmbéli szereplőkkel tudtam elképzelni a történetet, különösen Campobellot (jaj, már a nevét is imádom).
Nem vagyok rajongója a háborús történeteknek, a sorozat nélkül nem is olvastam volna el ezt sem, de örülök, hogy megtettem. Gyönyörűen felépített történet volt, imádtam minden sorát!


Népszerű idézetek

>!
NagyBálint

… furcsa dolog az élet, néha nem szabad túl hosszan várni valamivel, mert aztán késő…

110. oldal, 8.fejezet

>!
martonka77

– (…) Egész hétvégén csak egy katonát vesztettünk. Elég jó arány, mi? – Az őrmester hangja keserűen csengett.
– Nagyszerű – válaszolta Ralph.
– Csak az a gond, hogy pont a parancsnokunkat vesztettük el. Talán emlékszik rá. Nagydarab srác volt, jó kiállású ember. Bill Quinn-nek hívták. – Ó, istenem g gondolta Ralph, és a hideg futott végig a hátán. Mi az istent mondok Paxtonnak?

>!
martonka77

Csak ült, a semmibe bámult sápadtan, szerelme ingében, és úgy érezte, számára már semmit sem tartogat az élet. Huszonhárom éves korára két szerelmét elvesztette ebben a nyomorult háborúban. Úgy érezte, életének vége szakadt.

>!
martonka77

Valószínűtlen, mondta, hogy valakit besorozzanak egy hónappal a korhatár előtt, ennek nincsen semmi értelme. S ha mégis meg akarnák tenni, valahogy föl lehet tartóztatni a folya-matot. Végeredményben csak hat hétről van szó.
Ám amikor megjelent az oaklandi sorozóbizott-ság előtt, minden további nélkül besorozták. Egyik pillanatról a másikra katona lett.

>!
martonka77

– Nálamnál négy évvel fiatalabb emberek mennek Vietnamba, hogy harcoljanak és meghaljanak.
– Te is ezt akarod? – kérdezte könnyes szemmel. – Ugyanott akarsz meghalni, ahol ő? Ezt az ajándékot akarod neki adni? Semmi mást nem akarsz kezdeni az életeddel? Tudom, mit érzel, tudom, az egész nemzedéked együtt érez veled, és azt hiszem, egyet is értek veletek. De elmenni Saigonba csak azért, hogy meghalj, az nem old meg semmit.

Kapcsolódó szócikkek: Paxton Andrews
>!
martonka77

– Péter Vietnamba ment… Áprilisban halt meg Da Nangban. – Hosszú, végtelen csönd következett, Paxton szeme megtelt könnyel. Aztán hirtelen érezte, ahogy anyja megmozdult. Meglepetten fordult meg, és azt látta, hogy az az asszony, aki egész életében idegenként élt mellette, most leül mellé, és sír.
– Borzasztóan sajnálom, tudom, mit érzel… Szörnyű… – Átölelte Paxtont, aki hirtelen sírva fakadt, anyját átkarolva siratta ismét Petert, Queenie-t és apját… Miért haltak meg? Miért nincsenek? Miért zuhant le apja repülőgépe, és ő miért nem ment feleségül Péterhez, amikor megtehette volna? Megpróbálta szavakba önteni érzelmeit, de csak motyogni tudott. Anyja gyöngéden ringatta, ahogy eladdig soha. Paxtonnak hirtelen Queenie jutott eszébe. – Miért nem mondtad meg nekem? – kérdezte anyja gyengéd szemrehányással, és tekintetéből Paxton több szeretetet olvasott ki, mint amennyit valaha is sejtett anyja lelkében.

Kapcsolódó szócikkek: Paxton Andrews
>!
zaho

Hideg, szürke napra ébredt Savannah.

(első mondat)

>!
zaho

Október közepén Peter megkapta a sorozásra felszólító papírt, amit Paxtonnal teljes egyetértésben elégetett.

76. oldal, 7. fejezet, (Victoria, 1992)

>!
zaho

Később bevitték őket a tüzelőállásba. Innen csodálatos kilátás nyílt a völgyre: minden zöld, minden füstöl, és mindkét oldalról állandóan tüzelnek. A levegőben bombázók keringtek.

138. oldal, 12. fejezet (Victoria, 1992)

>!
zaho

Tizenhét órás repülőút után ért földet az Oakland repülőtéren. Útközben beszélt néhány katonával, de szinte mindenki teljesen kimerült volt. Annyira féltek a hazatéréstől, hogy semmi kedvük nem volt beszélgetni még egy olyan csinos lánnyal sem, mint Paxton. Mindannyian oly régen álmodtak erről a pillanatról, a hazatérés pillanatáról, hogy megvalósulásakor valósággal megrémültek. Mit fognak mondani. Hogyan magyarázzák el, milyen érzés embert ölni. Hogyan lehet azt elmagyarázni az otthoniaknak, milyen belevágni a másikba a rohamkést, vagy fejbe lőni egy orvlövészt, akiről egy pillanattal később kiderül, még gyerek volt. Hogyan magyarázza meg az ember annak a kilencéves fiúnak a halálát, aki kézigránátot dobott rátok és megölte a barátodat, aztán kivonszoltad a bozótból és agyonlőtted? Hogyan lehet mindezt elmondani? Hogyan lehet elmondani a naplementét a hegyekben, a vidék zöldjét, a hangokat, az illatokat? Hogyan lehet elmondani, milyenek az emberek? Lehet beszélni arról a lányról, aki szeretett, bár még a nevedet se tudta kiejteni? Mit mondhatnának minderről?
Ezen tűnődtek némán a hazatérő katonák.

192. oldal, 18. fejezet (Victoria, 1992)


Hasonló könyvek címkék alapján

Pat Conroy: Hullámok hercege
Karl Marlantes: Matterhorn
J. L. Armentrout: Origin
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett
Cassandra Clare: Üvegváros
Richelle Mead: A halál csókja
Gayle Forman: Hová tűntél?
Kiera Cass: The One – Az Igazi
Simone Elkeles: Rules of Attraction – A vonzás szabályai
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 10. – Mindörökké hercegnő