Palomino 83% 101 csillagozás

Nagyon szeretem Danielle Steel könyveit. Kikapcsolnak, és felfrissítenek. A Palominoval sem volt másként. Olvastam és olvastam, és azt vettem észre, hogy vége is. Külön tetszett, mert lovas sztori, és nagyon szeretem a lovas tematikájú könyveket.

Úgy látszik,hogy újra élem a tinikoromat,újra szedegetem elő Danielle Steel könyveit, mégpedig a kihívások miatt,amit nem bánok! Olyan gyorsan bele tudok Steel írásaiba merülni,hogy már csak azon kapom magam,hogy vége!
A könyv hősnöje egy magabiztos,erős , talpraesett nő,aki egy hatalmas csalódást követően egy gyerekkori ismerősének farmjára menekült!
Persze hamar megszokja, megszereti a vidéki életet,és Tate-t :)
Nagyon romantikus,néhol fájdalmasan szívszorító,megható történet! Jó volt újra olvasni!

Gyönyőrű történet, szimpatikus szereplők, életszerű szituációk. Azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam erről a regényről. Nagyon tetszett. Samantha előtt csak a legmélyebb tiszteletemet tudom kifejezni, spoiler Sajnáltam, mikor vége lett, de egyszer mindenképpen újraolvasom majd.

Egy újabb erős karakter története. Samantha élete nem tündérmese. Érik fájdalmas dolgok, majd a csalódást kiheverni egy régi barát farmjára megy. Itt ismerkedik meg Tate-tel. Nagyon megszereti az életet a farmon, tetszett ahogy D.S leírja a tájat a csodás lovakat, mintha én is ott lettem volna. De Tate egy konok farmer…útjaik elválnak. Majd egy tragédia, amibe majdnem beleroppant Sam, de végül csodás lelkierővel kezd új életet. Szívszorító, mégis csodás dolgot tesz, amivel sok gyermek életét is megváltoztatja… Zsebkendő és sírás nélkül nem bírtam ezt a történetet végigolvasni…

De jól esett itt is találkozni ezzel a kötettel. (bár őszintén a borítóról ismertem fel, arra nem emlékeztem, hogy Daniel Steel) apró általános iskolás koromban olvastam, mert ló volt rajta… imádtam és sírtam rajta :D Ezért nem is olvasnám újra, mert ezzel a fejjel lehet összerombolnám azt a kellemes emléket róla :)

Ahhoz képest, hogy ez gyerekkorom nyálregénye, az újraolvasás után sem a szerelmi szál ragadt meg bennem, hanem egy erős, talpraesett és független nő kibontakozása, és persze a lovak, lovak, lovak…

Kamaszkorom egyik kedvenc nyálregénye volt, még a nagymamám gyűjteményéből csentem el, és annyira megszerettem, hogy azóta is a polcomon dédelgetem. Sokáig nem mertem újraolvasni, mert féltem, hogy a gyerekkori ízlésem annyira eltér a mostanitól, hogy csalódnék e számomra fontos regényben… Mégis rászántam magam, és csak annyit mondhatok, hogy már gyerekként is jó ízlésem volt! :D

Ez a könyv fantasztikus! Nem lép ki a műfajából, végig nyálregény marad, de eltér a témájában megszokott sémáktól. Samantha fantasztikus főhősnő, erős, talpraesett, optimista és vicces, helyén van az igazságérzete, mégis jóindulatú, előzékeny, önzetlen. Emellett emberi és esendő, néha hisztizik, néha kétségbeesik, van, hogy konokul ragaszkodik a maga igazához, az olvasó mégis elnézi neki, drukkol neki. Ez a regény azért ilyen jó, mert Samről szól; nem a szerelmi életéről, nem az álompasijáról, hanem Samről, az önmegvalósításáról, a jellemfejlődéséről, a kudarcairól és a talpra állásáról. Aki izzó szerelmet, romantikát, elaléló főhősnőt és izmos, mogorva, de megszelídíthető főhőst keres, erotikát, intrikát, enyelgést és vergődést, az megtalálja ebben a regényben. Kb. 100 oldalon keresztül. A maradék 200 mind Samantháról szól, a szerelmi szálat letudták körülbelül a könyv harmadában, és jót is tett neki, mert Tate nem igazán szerethető karakter.

A lezárása kerek, nem szirupos, sőt, az írónő függő vége számomra izgalmas gondolatokat hagyott. spoiler

Danielle Steel a egyik kedvenc írónőm. Nagyon sok könyvét szereztem be, és most sorra szeretném venni a könyveit. Végre valahára nem egy nyámnyila, gyámoltalan nőt kapunk, aki férfi nélkül semmivé válik. Samantha egy igazán erős egyéniség, sokat kibír, aminek a súlya alatt sokan megtörtek volna. Megható történet. Tetszett, hogy nem csak a romantikus szálon volt a fő hangsúly. Tate egy ideig nem volt szimpatikus, de ez a történet végére jelentősen megváltozott.

Egyszerűen imádtam! A legjobb azok közül, amiket olvastam. Itt aztán vannak történések…:D A végén úgy zokogtam, mintha az egész történetet én éltem volna át. Aki szereti Danielle Steel könyveit, annak a Palomino kötelező!

Ez volt az első regényem a hullócsillagom után tőle. nagyon tetszett. szép tájak, lovak. Pörgős események. szerethető történet. Szerelem, megbocsátás.

Nem ez a legjobb könyve Danielle Steelnek! Az a rész, mikor Samantha először tölt fél évet a farmon kimondottan unalmas volt számomra, azt hittem sosem érek a könyv végére. A balesettől kezd érdekes lenni a történet, ahogy Samantha eljut az öngyilkosság gondolatától az önálló, boldog életig. Az, hogy az utolsó oldalakra visszatért Tate, csak azért, hogy a romantikus szál happy enddel végződjön nekem túl erőltetett volt.