Fenség 79% 43 csillagozás

Christianna a liechtensteini palotában mindent megkapott, amit ember csak kaphat. Szolgálók figyelték minden kívánságát, testőrök védték minden lépését. Elmondhatjuk, hogy a hercegnők élete sem fenékig tejfel. Hiányzik az életükből az anonimitás, hogy saját maguk legyenek, saját magukért szeressék.Igaz, a hercegnőt mindenki szerette, mert mindig kedves,odafigyelő. Az apjának a szeme fénye, mert példásan kiveszi a részét a palota munkájából. Mégsem ez a hivatása. Hiányzott valami az életéből. Mikor meglátta a tévében a terroristák által lemészárolt gyerekeket, rögtön,gondolkodás nélkül odautazott, hogy segítsen.Ez a trauma felnyitotta a szemét, hogy a világban is több helyen tudna segíteni. Ekkor döntött úgy, hogy Afrikába megy és segíti a Vöröskereszt munkáját.Nagy nehezen engedte el az apja.Érdekes, hogy a bátyját nem korlátozta semmiben az apja, pedig ő volt a koronaherceg, már rég bele kellett volna tanulnia a kormányzásba. Nem, azt várták el Christiannától, hogy ő lesz majd a testvére jobbkeze, a tanácsadója.Neki nem lehet semmi botránya, tökéletesnek kell mutatkoznia. Bábként kezelték. Afrikában végre meglelte azt, amit keresett: a hivatását, barátokat és a szerelmet is. Igaz, ezért a szerelemért is nagy árat fizetett. A kedvencem a két testőr volt: Max és Sam. Igazi három jó barát lett belőlük.

Igazi hercegnős romantikus történet volt. Bár megjelenik benne a való világ – terroristák, politika, halál – számomra Cricky és Parker szerelme a fő történet, ez volt, ami lekötött. Megkedveltem Sam-et és Max-et, a két testőrt, jó, hogy a hercegnő mellett álltak és segítettek neki. Szimpatikus Cricky, főleg, hogy a címe nem tette beképzeltté.

Nagyon tetszett, hogy igaz történetnek is beillik. Főleg az elején, még rá is kerestem a neten és eszembe is jutottak a képek spoiler Mindig is szerettem az olyan könyveket, ahol valami értelmeset csinál a főhős, még ha nem is arra van kihegyezve a könyv. Jó volt megismerni ezt az élethelyzetet, az spoiler. Igazán becsülendő és hihető volt számomra. Tetszett a sok utalás a valós életről. Ami kicsit sok volt, az az ismétlés. Ez volt az első könyvem az írónőtől, de még biztos fogok tőle olvasni.

Szeretem Danielle Steel könyveit, ez a hercegnős történet is nagyon tetszett. Mesébe illő élete volt Christianna-nak a liechtensteini palotában mégsem találta a helyét. Meglágyította apja szívét hogy elengedje Afrikába vöröskeresztes önkéntesnek!
Sok barátot szerez magának a táborban, végre megtalálja hivatását és a szerelem is rá talál.
Sok nehézségen kell a szerelmeseknek át menni de a végén minden jól végződik , ahogy a mesének kell.

Jól olvasható kis történet, ami egy olyan világba enged bepillantást, ami csak keveseknek adatik meg. Részletesen bemutatja, milyen elvárásokkal kell megküzdenie annak, aki egy királyság trónjának várományosa, élete mennyire messze áll az átlagos emberekétől, még akkor is, ha megpróbál lopni magának néhány „normális” napot.

El van nyújtva mint a rétes tészta, és nagyon sok az ismétlés benne. Minden túl tökéletes, bár az tény, hogy mesébe illően romantikus, már ha valaki ezt kedveli. Viszont itt nincs az a most divatos, egyik pillanatban megláttam és itt a világvége szerelem. Sőt, semmilyen szikrák nem pattogtak a főhősök között!

Ismét egy szép, megható, néha szomorú, de végül jól záruló történet Danielle Steeltől!

Szeretem ha a királyi család a téma, mind könyvben, mind filmben. Ezért is olvastam el. :) Másrészt a borító miatt. :P (Kell egy olyan korona!! >.<)
Nem csalódtam az írónőben. Néha szomorú, néha vicces és persze romantikus. A végén pedig elengedhetetlen a „boldogan éltek”. :)

Danielle Steel nem a legcsodásabb író, a könyvei sablonosak, és ritkán mer kilépni a biztonságos zónájából. Ám az sablonok közt otthonosan mozog és szerethető, ám feledhető kis lélekbalzsamos történeteket alkot. Mindegy milyen környezetet álmodik köré, a karakterei szerethetőek. Alkalmanként érdemes egy picit megpienni az ő egyszerű, puha, kényelmes világában, mégha kicsit szomorú is a könyv, amit épp olvasunk.