Elveszítve ​és megtalálva 84% 10 csillagozás

Most szembesült az idővel, a korral, és a tulajdon esendőségével.
Rettenetes volt. Ettől még Andy sem védhetné meg. Senki sem védhetné meg. Ez benne a legrosszabb. Egyik napról a másikra rá kellett ébrednie, hogy halandó.

Mi lesz, ha a körülmények, a fizikai szükségletek vagy a gyerekei rászorítják, hogy adja el a házat, amelyet szeret, és olyan jól illik hozzá? Hirtelen úgy érezte, ki van szolgáltatva a gyerekeinek.

A bokáját eltörni fájdalmasan nagy megrázkódtatás volt, de amit előrevetített, az önállóság elvesztésével járó öregség, a baljóslatú jövő még jobban fájt.

-Nekem se tetszik az ötlet, hogy éjszaka mászkálsz létrára. Butaság lett volna minden korban, de ez nem szétesés. Közönséges háztartási baleset ért. Bárkivel megtörténhet. Az ilyen dolgok emlékeztetnek a halandóságunkra, és arra, hogy kárt tehetünk magunkban, ha nem ügyelünk jobban, de nem jelentenek szenilitást, vagy azt, hogy kopogtat a vénség. Még akkor is futkosni fogsz ezen a rohadt lépcsőn, amikor én már sehol sem leszek. –
Penny tizenhat évvel volt fiatalabb Maddie-nél.

– Maddie, ne felejtsd el, hogy nagyon vonzó nő vagy – mondta Jacques, amikor leparkolt az asszony szállodája előtt. – Férfira van szükséged, még akkor is, ha másképp gondolod. Az élet nem csak munkáról, kötelességről, a tehetségedről és a karrieredről szól. Játszani is kell. Először a gyerekeidért éltél, utána a munkádért. Ideje, hogy magadra is sort keríts. Megérdemled. Ígérd meg nekem, hogy nem feledkezel meg erről.
Maddie úgy fogadta ezeket a szavakat, mint egy ajándékot.

Jacques gyöngéd búcsúszavai úgy engedték be a fényt, mint amikor kinyitják az ablakon a zsalugátert.

Maddie már el is felejtette, milyen gyönyörű tud lenni az égbolt, vagy milyen izgalmas a világ. Fotói a szenvedést, a kifosztottságot, anyák, gyermekek, szeretők szívet tépő gyászát örökítették meg. Maddie elfelejtette az örömet, a nevetést, a játékosságot.

Most pedig újra látni akarta a férfit. Még azt sem tudta, mit mond neki, ha majd szemtől szemben állnak egymással. Hogyan mondja el neki, hogy miért jött. Ám egy nála erősebb erő hajtotta Andy felé az országon és az éveken át, és most itt volt.
És Andy vajon mit szól? Neki milyen lesz? Tizenhét éve nem beszéltek. Akkor még fiatal volt, maga sem tudta, mennyire, és most, az esés után, olyan vénnek érezte magát, amilyennek Deanna leírta. Jacques szerint viszont nem változott. Akkor most kinek van igaza?

Valamiért az eszébe jutott, hogy Andy mindig tudta, mire gondol, és jobban megértette, mint ő saját magát. Fogalma sem volt, mit mond majd a férfinak, miért jött ide, de Andy úgyis kitalálja szavak nélkül. Maga sem tudta, hogy nem az újrakezdés vágya hozta-e vissza élete szerelméhez. Nem mintha ezt hitte volna, de mindenképpen látnia kellett a férfit. Olyan döntés volt ez, amelyet nem az esze hozott, hanem a zsigerei.

A jövő bizonytalan, a múlt elmosódott emlék.