Dorothynak ​meg kell halnia (Dorothynak meg kell halnia 1.) 81% 204 csillagozás

Nem igazán olvastam még eddig ilyen mese átiratokat, mint amilyen ez a könyv is volt. Ózfölde és Dorothy történetének újragondolása viszont alaposan felkeltette a figyelmem, ugyanis szép kis korai emlékeket dédelgetek magamban a filmről, amint a tesómmal kiskorunkban karácsony alkalmával belemerülünk Dorothy színes és kalandos utazásába.

A Danielle Paige által újragondolt Ózföldére, amiben nem voltak Disney-be illő boldog betétdalok, sem bájos Dorothy.
A szürkeség és az Ózföldén uralkodó nyomott hangulaton kívül kezdetben én még nem sok mindenre gyanakodtam, Amy-t azonosítottam Dorothyként, a patkányát, Start pedig Totóként, persze tovább haladva a történettel meglehetősen nagy meglepetések értek. Találkoztam egy zsarnok, egyeduralkodó, domina Dorothyval, horrorfilmbe illő madárijesztővel, s a szobalányokat szabadon kóstolgató oroszlánnal. Meglepő módon nekem tetszett ez a sötét világ, az új gonosz Dorothyt pedig imádtam.

A cselekmény meglehetősen pörgős volt, az egy idő után kiszámítható csavarok viszont a könyv vége felé a kedvemet szegték, értem ezalatt azt, hogy ennek a szegény szerencsétlen Amynek igazán sikerülhetett volna egy-két harci manővere legalább, de hátha majd lesz lehetősége a többi részben bizonyítania. Viszont remélem, hogy az a bimbódzó szerelmi háromszög, ami kialakulni látszik, mégsem fog majd tovább bonyolódni a folytatásokban, mert attól kikészülnék… :)

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/01/danielle-paige-dor…

„Bolond vagyok? Szédültem. Ha ez csak fantázia, hát nagyon különös: ez itt nem az az Ózfölde, amiről olvastam, vagy amit a moziban láttam. Ebből mintha valaki kioldotta volna a Technicolor színeket és komorrá sötétítette volna azokat.
Hol vannak a jó boszorkányok, a hatalmas pipacsmezők?
Hol vannak az éneklő mumpicok? Úgy látszik, hogy még az agyrázkódás kiváltotta fantáziámban sem vagyok elég kreatív – vagy vidám – ahhoz, hogy ilyesmivel álljak elő.”

Sokszor húzom a számat, amikor egy klasszikus mesét átírnak.
Nem egyhez volt szerencsém, és többnyire nagyon utáltam.

Mikor olvasta egy barátnőm, váltig állította ugyan neki nem tetszett, de nekem tuti fog, mert sok benne a vér, meg a horror rész.

Most, hogy túl vagyok, rajta el kell ismerjem én bizony ezt a verziót imádtam.

Igen, nem a megszokott csöpögős módon lett átírva a történet és pont ezért, és mert az író , mert a horrorhoz is nyúlni, teljesen egyedit alkotott.

Amy, az első pillanattól fogva szimpatikus volt és nagyon örültem, hogy egy erős karaktert ismerhettem meg a személyében.

Ez az általános zűrzavar, hogy semmi sem az, aminek látszik, teljesen lenyűgözött.
A vége pedig nagyon idegesítő lett, persze rögtön kell a következő rész, amire most sajnos várnom kell kicsit.

No de addig is ajánlom és dobom a kedvencek közé. ♥

„– A gonoszság is hozzátartozik Ózföldéhez. Beletartozik a dolgok rendjébe. Mindig is létezett a Jó kontra Gonosz. Jóság nélkül nem létezhet varázslat.. És a jóság nem létezhet gonoszság nélkül. És Ózfölde nem létezhet varázslat nélkül. ”

Na végre a végére értem.
A könyvtárban mikor megláttam, rögtön megfogott a borítója. Vadi új volt. Utána elolvastam a fülszövegét és nem tudtam visszatenni a polcra. Muszáj volt kikölcsönöznöm. Itt még ne tudtam, hogy ez egy sorozat. Nagyon lebilincselő könyvnek tűnt, és ezért tényleg kár lett volna otthagynom.
Azért is haladtam vele lassan, mert folyton azon járt az eszem, hogy lesz folytatása és, hogy mennyit kell majd rá várnom. Így nem haladtam vele. :( Az eleje a történetnek nagyon nem tetszett lassan is indult be és a megfogalmazás sem tetszett. De a 150. oldal körül kezdtem megszeretni. A karakterek közül Amy és Nox szerethető volt. Őket nagyon megkedveltem. Nox még rejtélyes, de így is imádom.
Hát az biztos, hogy a vége nem nekem való. Utálom a félbehagyott sztorikat.
Fogalmam sincs mi fog ebből kialakulni a sorozat végére, ebben a megváltozott világban minden megtörténhet.
De reménykedek a happy endben. *.*

Kellemes meglepetés volt ez a könyv. Végre egy olyan YA könyv, ami nem válik szirupos masszává, van benne izgalom és meglepően sok vér.
Tetszett ez az önmagából kifordult Óz történet. Kíváncsi vagyok a folytatásra… :)

Kedves Dorothy, tetszettél!
Jobban mondva nem te, mert téged olyan 50 oldal után már egy kanál vízben meg tudtalak volna fojtani, de nagyon szórakoztató, laza történet volt.
Be kell valljam, én az Ózt soha nem olvastam, és nem volt idegzetem, a klasszikus, Judy Garland-féle mesefilmet megnéznem, így a sárga köves úton, a piros cipőkön, és a hű kísérőkön kívül nem vágtam semmit, de nem éreztem azt, hogy bezavarna a történet élvezetébe. Tetszett ez a kifordított világ, és, hogy milyen félelmetes lényeket alkottak Dorothynk legjobb haverjaiból.
A végén mondjuk nem éreztem azt, hogy jajj de akarom egyből a következő részt, de attól még öt csillagot megér nekem. Remélem a többi is tetszeni fog, mert láttam, hogy eléggé le vannak húzva.

Ez az első kötetes regény valami eszémetlen volt.
Nagyon imádtam elejétől kezdve a mi „kis” főszereplőnket aki a könyv során egyre jobban (probált) felnőni ahoz a szerephez amit Óz földén neki szántak.
A szereplők (Dorothy és barátai) jellemleírása még (szerintem) vettekszik Tim Burton képzeletével.
Ami a cselekményt illeti számomra nagyon pörgös és élvezettel teli volt.
Dorothy valahogy számomra valami csalódás féle volt a könyv végére…valahogy nem tudtam sehogy semm felfogni,hogy ő hogy lett ilyen pszihopata beteg zakant lány…a visszatérése teljesen homály számomra..ezért is remélem,hogy magyarul is megjelennek a novellaelőzmények*-*
Filmet ebből a könyvsorozatból (énszerintem) nem lenne érdemes készíteni mivel ahogy az írónő 2014-ben elképzelte azt csak a mi agyunk tudja „filmre vinni” a mi képzeletünk filmvásznán.

Én nem tudtam, mire vállalkozom.
Nem tudtam mibe vágom a fejszémet.
De Danielle Paige könyve tornádóként csapott le rám, elrepített Ózföldére és nem volt más választásom, mint falni az oldalakat.
Láttam a filmet, olvastam a könyvet. De ez nem az a mese, amin felnőttem. Ózföldét posztapokaliptikus szépia szűrőn keresztül látjuk, a jó boszorkány rabszolgahajcsár lett, a gonoszok mentik az árvákat, a Bátor Oroszlán vérengzései után. A Jó és a Rossz elveszíti az értelmét, felcserélődik és csak egy dolog biztos: senkiben sem szabad megbízni!

Ebbe a különös, Dorothy által sújtott világba érkezik meg Amy Gumm, a rózsaszín hajú lány Kansasből. Amyt mindenki elhagyta s most ő hagy maga mögött mindent: otthonát, gyógyszerfüggő édesanyját, saját korábbi énjét és csatlakozik a Gonoszok Forradalmi Rendjébe. Útja során furcsa szövetségesekre lel, egy goth mumpic lány, egy árulásért megcsonkított szárnyas majom, egy múlt nélküli katona és egy különös szemű fiú személyében.
Olvasás közeben egyébként a Maleficent zenéit hallgattam és nagyon jó aláfestőnek bizonyultak: https://www.youtube.com/watch…

Árulás, cselszövés, diktatúra és tiltott mágia. Sokan az életüket adják az ügyért, az ügyért, ami mellett Amy is elkötelezte magát: Dorothynak meg kell halnia!

Imádtam a könyv sötét, vattacukor pinkkel nyakon öntött hangulatát, Amy szarkasztikus humorát, hogy Amy Kansas-i élete nagyon is mai és meglehetősen komoly problémákkal terhelt, hogy a szülő-gyerek kapcsolatok bonyolultsága legalább akkora szerepet kapott, mint a szerelmi szál. Nagyon várom a folytatást, abszolút az év egyik meglepetése volt számomra!

Konkrétan szóhoz sem jutok! Ez valami bámulatosan szuper volt!

Oké, kezdjük ott, hogy ez már nekem akkor felkeltette az érdeklődésem, mikor angolul megjelent, már akkor tudtam, hogy nekem ez tetszeni fog! Így is történt. Hihetetlen, amit az írónő véghez vitt ebben a könyvben! Ugyan nem saját világban dolgozott, mégis tökéletes sajátjává formálta azt, alakított és hozzárakott, kiegészítette, kiszínesítette (vagy éppen megőrjítette!) Különösen tetszett, hogy Amy egy napjainkból származó lány volt, és az írónő ezt remekül felhasználta a sztoriban.

Na a cselekmény, az mindent vitt! Dorothy egy utálatos, zsarnok uralkodó, akire mindenki mosolyog, de valójában mindenki a sírba kívánja. Az, hogy meg kell halnia, egyértelmű! Folyamatosan pörgött a cselekmény, tele volt váratlan fordulatokkal, sokszínű volt, és egyszer sem unatkoztam.

Ebben a regényben minden van, amit szeretek: varázslat, kellő brutalitás, rejtély, akció! Olvassátok el bátran, nagy kalandban lesz részetek, az egyszer biztos!

A kezdés nagyon lelombozó volt. A mára túlságosan is elcsépelt szenvedős tini recept még csak jól sem állt neki. Nem rég volt szerencsém egyhez aminek nagyon is, így eléggé szembeállította magát ezzel. Amint Amy nem otthon van, egy váltást tapasztaltam, ahol is a potenciál, és a lehetőség megmutatkozott. Sajnos ez a könyv feléig ismét eltűnt, és egy tinibigyóságos, szép ruhában táncikálós, szép-morci srácos (az elején meg a „csillagszemű juhász"), cinkesen béna kiképzéses sztorit kell végig szenvedni egy bizonyos pontig. Az említett elemeket ki kellene dobálgatni, és akkor egy egész korrekt regényt kapnánk. Persze akiket ezek nem zavarnak, sőt tapadnak rá mint megcsócsált rágó a pad aljára, annak nem lesz tőle rémálma. Aztán hipp-hopp visszatért valami a felénél. A kifacsart tündérmese faktor berobbant. Egy fajta hangulat lopózott a könyvbe. Ez a fele után olyan szépen megmutatkozott. Felhozta amennyire csak lehetséges. Fordulat, és meglepetés ahová kell. Ha ezt megragadja a kedves írónő, és elbúcsúzik a kényszeredett bestseller elemektől, akkor az elkövetkezendő regények felnőhetnek az elképzeléshez, amit vártam.
Továbbá, nagyon nem szeretem, mikor egy fontos eseményt félbe vágnak a könyv legvégén hatásvadász módon. Nem csak hogy nem lezárt, de lóg mint ökörnyál a szélben.

Az elején nagyon lelkesedtem érte, mert tetszett az eredeti történet kifordítása.
Aztán egyre több dolog zavart. Leginkább a magyar nyelv enyhe kihasználatlansága, hogy akárhányszor valaki motyogott, duruzsolt, suttogott, súgott, halkan szólt, ez – nagyon kevés kivételtől eltekintve – úgy volt lefordítva, hogy 'mormogott a bajsza alatt'. Vagy valami hasonló, a mormogottban már nem vagyok biztos, de a bajsza alatt az mindig ott volt.
És hát a történetben is voltak hiányok, például az edzések túl részletesek voltak, a háttér részletezése meg túl kevés.
Szóval ez egy nagyon jó ötlet, de milyen jó lett volna, ha egy tapasztaltabb író alkotja meg.