Kihantolt ​múlt (Dr. Schwartzman 1.) 48 csillagozás

Danielle Girard: Kihantolt múlt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy rémálmot már túlélt.
Vajon győzedelmeskedhet-e egy mániákus gyilkos felett is?

Dr. Annabelle Schwartzman végre megtalálta a helyét. A San Franciscó-i Rendőrkapitányság halottkémjeként együtt dolgozik Hal Harris nyomozóval, és kideríti azt, amit a halottak már képtelenek elmondani az utolsó pillanataikról. A munkája célt ad az életének – és egyúttal menedéket is jelent számára a zsarnokoskodó férje mellett töltött korábbi élete elől. Bár már hét éve kiszabadult a rosszul sikerült házasságból, fél szemmel még mindig azt figyeli, követi-e valaki.

Schwartzman legújabb esete igencsak aggasztó: az áldozat kísértetiesen hasonlít rá. Ráadásul egy döbbenetes bizonyíték azt sugallja, hogy a gyilkos még egyáltalán nem végzett – és hogy Schwartzman élete veszélyben foroghat.

A díjnyertes Danielle Girard vérfagyasztó thrillerében egy doktornő szembenéz a legrosszabb rémálmával, hogy elkapjon egy gyilkost.

Eredeti mű: Danielle Girard: Exhume

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634571452 · Fordította: Szabó Krisztina

Most olvassa 4

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
KönyvMoly_1989
Danielle Girard: Kihantolt múlt

Nem volt rossz, de sajnos nem kerített a hatalmába, márpedig egy jó pszichológiai thriller legfontosabb ismérve, hogy nem engedi el az olvasót.
Kedveltem Schwartzman doktornő karakterét, hiszen egy okos, erős nő, aki a végletekig harcol.
A cselekmény viszont nem győzött meg. 490 oldalas könyvhöz képest nem éreztem a történéseket elég izgalmasnak és átütőnek, valamint a hangulat sem volt elég nyomasztó számomra… A kiszámíthatóságról nem is beszélve,mert nagyon kellett volna bele még pár csavar.
Ettől függetlenül egyszer olvasható, a fordítás színvonalas, és a borító is igényes.
A történet hibáitól függetlenül látszik, hogy a magyar kiadó sokat dolgozott a köteten.

>!
Timcsibaba77
Danielle Girard: Kihantolt múlt

Szó se róla, női pszichotriller, kívánatos borító, és aránylag pörgős majd 500 oldal terjedelmű mű. Mégsem fogott meg. Valahol az bosszantott az egész könyv alatt, hogy szinte spoiler az író az olvasónak arany tálcán átadta a megoldás kulcsát már úgy az első 20 oldal alatt. És pont. De nem mondom meg, ki volt a gyilkos, mert kaptam már kritikát, hogy ne lőjem már le a poént, ne legyek könyv gyilkos. Összességében egy tűrhető közepes ponyva krimi volt.

>!
buzavirág P
Danielle Girard: Kihantolt múlt

Bajban vagyok ezzel a történettel, utálok negatív kritikát írni, de sok jót sem tudok mondani. Szinte az első lapoknál belefutunk a gyilkosságok elkövetőjének a személyébe, számomra ez egy olyan momentum, amitől egyből el is megy a kedvem. Én szeretek elméleteket gyártani, szeretem ha félrevezetnek, ha találgatni kell, viszont itt találgatott rendesen a nyomozócsoport, volt is belőlük kettő, különböző városokban, semmire sem jöttek rá, nem találtak nyomokat, nélkülük is meg lettünk volna. Majd az áldozat a kezébe veszi az irányítást és megpróbál igazságot szolgáltatni. A történet több sebből vérzik, logikátlan, sok a fölösleges tartalom, és szükségtelen a főszereplő betegsége is. Lényegében a nők ellene elnyomásról szól a könyv, mégis nagyon megszenvedtem vele.

3 hozzászólás
>!
Neelah P
Danielle Girard: Kihantolt múlt

Mivel már két kristálypöttyös krimivel is pofára estem, nem voltak nagy elvárásaim, amikor ebbe a kötetbe belevágtam – már csak azért sem, mert a molyos százaléka meglepően alacsony. Nem kifejezetten megdöbbentő módon – ez tényleg kezd a szokásommá válni – nekem ez a kötet tetszett eddig legjobban a KMK által női pszichothrillernek címkézett könyvek közül. (Bár ezt a „női” kikötést továbbra sem értem.)
Kapunk egy főszereplőt, aki kicsit – jó, nem kicsit – meg van gyepálva érzelmileg, meg úgy egyébként üldözési mániája is van, de a kötet úgy indul, hogy ezeket kezdi elengedni és végre gyógyulni. Aztán hopp, jön egy gyilkosság, ami mindent a feje tetejére állít – csak, hogy valami klisés fülszöveget puffogtassak. Aztán persze jön az a rész, ahol a főhősnő gyötrődik, hogy másnak is elmondja-e a gyanúit vagy tartsa meg magának, mígnem végül úgy dönt, hogy barátok veszik körül és beszélni kezd. És ezzel én be is véstem az első pirospontot a könyvnek, mert utálom, amikor a főszereplők csakazértsem mondanak el egy csomó dolgot a rendőröknek – nekem ezek olyan plusz feszültséget hoznak a könyvbe, amit ritkán igénylek és állandóan azon szurkolok, hogy gyerünk, valld már be nekik! Szerintem egy krimi ne attól legyen körömrágcsálós, hogy a főszereplő attól tart, hogy esetleg hülyének nézik, ezért szépen csöndben marad. De Anna nem ilyen volt, ő bízott a barátaiban és abban, hogy segítenek neki.
Ami még nagyon tetszett, hogy az írónő nagyon ügyesen megragadta az erős, ugyanakkor törékeny nő karakterét – nem éreztem sehol, hogy Schwartzman bárhol is ok nélkül hisztizett volna, ahogy abba se futottam bele, hogy épp olyankor képzelte magát rettentő erősnek, amikor nem kellett volna.
A cselekmény számomra nem hozott sok meglepetést, ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy rengeteget olvasok ebben a műfajban, így aztán nehéz bármi újat letenni elém, de ettől függetlenül élveztem és egyszer sem tettem le azért, hogy úristen, de uncsi, erre most rá kell pihennem, hogy folytatni tudjam. Egy nap alatt végigolvastam, úgy egyébként – jó, betegen fetrengtem, így nem nagyon voltak opcióim, hogy mi mást csináljak, de könyvet azért válthattam volna. Összeszedett volt, kerek, nem érzem, hogy elvarratlan szálak maradtak volna. Ja, és amiért szintén hálás vagyok, az az, hogy nem erőltettük a romantikus szálat. Nem kell mindenhova nyál és csillámpor meg rózsaszín unikornisok.
Szóval, összesítve, jó kis krimi. A műfajában nem tartom kiemelkedőnek, de ettől még élveztem, és nem bánom azt a pár órát, amit rászántam. :) Ja és a magyar borító szerintem ismét kenterbe veri az eredetit. :)

>!
Szimirza P
Danielle Girard: Kihantolt múlt

A doktornő karaktere 10 pontos, maga a történet annak a töredéke. Néhol nagyon vontatott volt, kiszámítható és hiányzott belőle valami plusz, amire az ember felkapja a fejét és köröm-rágva olvassa tovább. A borító kifejezetten tetszett. Hogy ajánlom -e? Egy próbát megér.

>!
Zanit
Danielle Girard: Kihantolt múlt

Izgalom nem sok volt, meglepetés még annyi sem. Végig túl kiszámíthatóak voltak az események. Semmi esetre sem „vérfagyasztó thriller”, ahogy a fülszöveg leírja.
Schwartzman szimpatikuska, de semmi több, nem túl karakteres főszereplő spoiler.
Ami pozitívum, az Schwartzman munkája és annak leírása. Ez tette kicsit egyedivé a történetet, de ez önmagában nekem kevés.

>!
Vivinnie
Danielle Girard: Kihantolt múlt

Nekem tetszett. :-) Szerintem ez egy nagyon jól kitalált történet, érdekes szereplőkkel.
Bevallom sokáig gondolkodtam az 5 csillagon, végül maradtam a 4,5-nél. Ennek oka, hogy Schwartzman-t egyelőre nem sikerült teljesen megkedvelnem és maradt némi hiányérzetem is a történettel kapcsolatban. Illetve az a bizonyos spoiler rész nekem valahogy nem illik egy ilyen történetbe, oda nem illőnek hatott. Szerencsére a végén nem lett kihangsúlyozva, bár ott a félreérthetetlen ráutalás…
Hal, Hailey és Harper nyomozók kezdettől fogva szimpatikusak voltak és nagyon szeretném, ha a következő résztől Schwartzman is csatlakozhatna hozzájuk. ;-)
Összeségében tetszett, kíváncsian várom a folytatást. :-)

>!
zsanna525
Danielle Girard: Kihantolt múlt

Kriminek tökéletes kikapcsolódást nyújtott!!! Nem rágtam le a körmömet,de nagyon kíváncsi voltam,hogy mikor kapják már el a gyilkost,ezért nagyon hamar kivégeztem. Várom a folytatást!!

>!
salidigger P
Danielle Girard: Kihantolt múlt

Vegyes érzéseim vannak. Tulajdonképpen jól szórakoztam. Néhány fejezetnél viszont nagyon leült a történet. Ugyanakkor volt ahol nagyon hatásos jeleneteket kaptam. A fő negatív karakter volt férj kifejezetten visszataszítóra sikerült. A való életben szívesen „elbeszélgetnék” a rohadékkal egy sötét sikátorban…
Szóval az összkép inkább pozitív, de remélhetőleg a sorozat további részeiben lesz ez még jobb is.
A külcsín viszont gyönyörű! Igényes, figyelemfelkeltő. A fordítás is remek. Érződik, hogy milyen szeretettel gondozta a kiadó!

>!
kratas P
Danielle Girard: Kihantolt múlt

Az első 100-150 oldalnál kb. két csillagnál járt a könyv, de aztán javított (vagy én aludtam ki magam). Ami a legjobban zavart, hogy miért kell mindenkit a keresztnevén szólítani, kivéve a főszereplőt? Talán azért, mert neki van a leghosszabb neve? Vagy az ő neve a legropogósabb?
Nem értem, de néha emiatt elfogott a kényszer, hogy odavágjam a könyvet az asztalhoz, amikor olvastam, hogy 'Schwartzman felvette a telefont, majd Hal hangját meghallva Schwartzman majdnem felzokogott, mert Schwartzman aggódott érte' (nem, ilyen mondat nincs benne, egy kicsit túlzásba estem, de akkor is: MIÉÉÉÉRT?).
És egy kicsit az izgalom faktor is hiányzott, valahogy sablonos volt a szöveg. Mintha az írónő – bármennyi díjat is meg mittoménmit nyert, hiszen manapság már mindenki sikerszerző aki eldurrant egy könyvet – első könyve lett volna és még kicsit gyakorlatlan lenne. Szóval van még hova fejlődni, de ha lesz folytatás, akkor mindenképp elolvasom, megérdemel még néhány esélyt :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

A halottkémi hivatás nehézsége és szépsége ugyanabban rejlett: ő szólalhatott meg utolsóként az áldozat nevében. Ő fért hozzá utoljára a holttesthez, ő döntötte el, hogy a halál természetes okból vagy valaki más keze által következett be. Nagy koncentrációt igénylő, csendes munka volt, órákat töltött azzal, hogy alaposan szemügyre vette a nagy egészet alkotó kirakós darabkáit.

>!
Könyvmolyképző KU

Hal lerakta Roger kávéját a pultot fedő védőpapírra, majd mellétette a sajátját is.
– Köszi. – Roger felemelte a kávét, és lepattintotta a tetejét. Felemelte a poharat, majd megfújta a forró italt, mielőtt aprót kortyolt volna belőle. – Forró.
– Ugye? Képesek megfőzni, mielőtt kitöltik.
– Jól van na, okostojás! – húzta fel a szemöldökét Roger.

>!
KönyvMoly_1989 P

Nem akkor fulladsz bele a folyóba, ha beleesel, hanem akkor, ha elmerülsz benne – Mondogatta Ava mindig, Coelhot idézve.

380. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Maradnia kellene valaminek utánad. Éreznem kellene téged, tudni, hogy itt vagy velem. De csak a teljes, tökéletes hiányt érzem.

201. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Ez csak pánik. Félelem. Egy ösztön. Képes vagy uralni. Lélegezz!

35. oldal

>!
Vivinnie

A tökéletesség illúziója alatt gyakran borzalom lapult.

16. oldal, 2. fejezet

>!
KönyvMoly_1989 P

Ez a ház jelképezte a rémálmait.
A ház nem változott. Ő viszont igen.

448. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Naomi felnevetett.
– Ugyan már, srácok! Nincs olyan nő, akinek csak tíz bugyija és két melltartója van. – Várt, és amikor a két férfi még egyetlen szót sem szólt, hozzátette : – Főleg a két melltartó hihetetlen.

117. oldal

>!
KönyvMoly_1989 P

Schwartzman az anyjára meredt. Mindennél jobban vágyott arra, hogy valaki babusgassa. Egy erős megnyugtató ölelésre. Olyasfajtára, ami ezt üzente : „ Mindig melletted állok. Bármi történjék is. Hozzám bármikor hazatérhetsz.” De az anyja nem ilyen ember volt.

282. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
J. K. Rowling: Harry Potter
Rick Riordan: Athéné jele
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
George R. R. Martin: Kardok vihara
Susan Kay: A fantom
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége