Két ​szín alatt 15 csillagozás

Daniela Hodrová: Két szín alatt

Micsoda ​nyugodt hely is egy temető… Egy fenét! Prágában, az olšanyi temetőben akkora a jövésmenés, hogy beleszédül az ember. Persze a fal túloldalán lévő házban ugyanez a helyzet, így aztán nincs is olyan jelentősége, hogy valaki itt van-e még, vagy már odaát. A világ történéseit csak látszatra bontja két színre a valós és a szellemi létezés. A két szín a lényegibb, amelyen a személyiség párhuzamosan játszik a nagy színpadon. És itt nem csak a kétszínű házmesterre, az átlagpolgár gyávaságból és restségből fakadó megalkuvására kell gondolni, hiszen annyi minden más miatt is kettéválhat a látszat és a belső való. A 75 rövid fejezetből kirajzolódó mozaik a 20. századi Prága képe, amely egyben tipikus kelet-európai helyzetkép is, de a hely- és korrajzon túl Hodrová műve sokkal inkább a lélek értelmének mágikus, irodalmi keresése, misztikus felfedezőút, amely elsöpri az idő által emelt határfalakat. Prága városa különleges, mágikus hellyé válik, s ez, valamint a töredezett szerkezet és… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2017
230 oldal · ISBN: 9789632799506 · Fordította: Stanek-Csoma Borbála
>!
Typotex, Budapest, 2017
230 oldal · ISBN: 9789632799506 · Fordította: Stanek-Csoma Borbála

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Grossglockner


Most olvassa 2

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Daniela Hodrová: Két szín alatt

a holtak köztünk maradnak, és élik tovább a hétköznapjaikat, ezt a furcsán leegyszerűsödött életüket, amely mintha a le nem zárt ügyeikre és a legnagyobb szívfájdalmaikra koncentrálna, és a halál után ez ismétlődik körbe-karikába. Mintha az ember beült volna egy különleges körhintába, amelyből már képtelen kiszállni, és megállás nélkül azon kell forognia, körbe-körbe.
Holt lelkek tánca Prágában. Második élet a leghíresebb helyi temetőben és környékén, a valóságtól, a kelet-európai történelem sodrásától alig-alig elszakadva. Erre a körhintára kapaszkodik fel az olvasó a rögeszméiket hajszoló szereplőkkel együtt, akik, mint a forgószínpadon, egymást váltva fejezetről fejezetre beköszönnek, miközben az első nagy világégéstől kezdve árulásokkal, háborús bűnökkel, kisebb-nagyobb magánéleti válságokkal együtt betekinthetünk a temető környékén élők és szellemként bolyongók, esetleg a két állapot között vacillálók életébe.
Davidovič nagypapa a nagymamával állhatatosan kísért a temető melletti ház cselédszobájában, ejnye, nagypapa, maradjon csak ott a sarokban, nem kellene most már Sošková asszony után járni. Herr Hergesell szelleme síri hangon hörög a lichthófban, az ifjan elhalálozott Alice pedig egyre csak a kedvesét várja, úgy hatvan-hetven éve, hogy megkérje végre a kezét a nagypapától. De van itt még besúgó házmester, hűtlen asszony és szónokló bőrgyógyász professzor. Zsúfolt ez a ház, nagy a forgalom, hát maradt még egyáltalán valaki a helyén, a temetőben?
A mágikus prágai ködben suhanó szellemek apró mozaikdarabkákból álló kirakós játéka ideális olvasmány lehet október végére, november elejére időzítve.

5 hozzászólás
balagesh IP>!
Daniela Hodrová: Két szín alatt

Sejtjük (vagy csak reméljük?), hogy a világunkban a látható mellett egy másik, számunkra láthatatlan szinten is zajlanak az események. Kedvenc helyünkön megragadva a lelkünk a testünk nélkül él tovább, újra meg újra átéli életünk kulcsjeleneteit.
Bár persze látni azt sem látjuk, amit láthatnánk. Azt a rengeteg árulást, amit egyik ember elkövet a másik ellen – nagy ritkán legalább a saját érdekében, és nem puszta kegyetlenségből.
Prága egyik temetője is csak messziről tűnik nyugodt helynek, valójában azonban a kőkerítés mindkét oldalán nagy a mozgás, és ugyanazok a történetek ismétlődnek végtelenül. A kelet-európai történelem 20. századi szelete ismerős a magyar olvasónak, nem kell magyarázni. Azt meg nem is olyan nehéz elhinni, hogy ha az életünknek vannak nem nyílt színi történései, akkor azok közé beférnek a szellemi világ eseményei, ami pedig végső soron azt jelenti, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.

Tigrincs P>!
Daniela Hodrová: Két szín alatt

Olvastam már olyan történetet, ami egy temetőben vagy annak környékén játszódik, esetleg ezek a helyek mindenféle hátborzongató történetet ihlettek – és ez is egy temetős könyv – úgy látszik, hogy ennek a sajátosságnak nem tudok ellenállni. Még akkor sem, ha most nem olyasmit olvastam, mint amire számítottam.
Az Olsany nekropolisz Hodrová írásában inkább helyszín, mint szereplő, ám egyiknek sem utolsó, sőt. Prága legnagyobb temetőjéről* van szó, a fejezetek annak környékéhez kapcsolódnak, de az egész város, ország, Kelet-Európa, sőt az evilág-túlvilág aspektusában is értelmezhető, és utóbbi esetében az idősík is mellékes. Egybemosódik élő és holt párbeszéde – a fülszöveg szerint valós és szellemi, nos, legyen így; néha nem lehet mindent részletekbe menően a megfelelő helyre kapcsolni pragmatikus agyunk szegleteiben és az értelmezéstől is túlnyomórészt megkímélik az olvasót – ennek ellenére viszonylag könnyű elfogadni a kirajzolódó világot (mi mást tehetnénk) és annak sajátos törvényszerűségeit.
Annál, hogy milyen a könyv, sokkal könnyebb elmondani, hogy milyen nem, és ez egy kicsit szemöldökráncolásra is késztet engem. Nem mondhatnám például, hogy különösebben drámai, annak ellenére, hogy sorskérdésekről van szó, valamiféle tárgyilagos távolságtartás jellemzi, ami megakadályozza, hogy jobban megismerjük és megszeressük a szereplőket. Akik egyébként egész sokan vannak: a 75 fejezet során itt is, ott is, amott is feltűnnek, hivatkoznak rájuk, a szálakat felkapják és leejtik, becsületes mennyiségű segítséget kapunk az azonosításukhoz – furcsa módon azok az általam nagyon szeretett, szöveg nélküli böngészők jutottak erről eszembe, ahol ugyanazokat a jellemző szereplőket találjuk meg más-más helyszínen, mindenféle cselekvés közben.
Legerősebb jellegzetessége a könyvnek a hangulata. Néhol nehezen követhető, mert minden logikát nélkülöz, igazából mintha nem is lenne célja a következetesség, idegen, megfoghatatlan és mágikus. Személyes pozitívuma pedig számomra, hogy további utánaolvasásra, kutakodásra ösztökélt a helyszínnel kapcsolatban.

*Kicsit bővebben itt: https://moly.hu/karcok/1052507

2 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
Daniela Hodrová: Két szín alatt

Furcsa, különleges hangulatú történet. Vagy inkább történetek, mert annak ellenére, hogy kapcsolódnak egymáshoz, nekem mégis kicsit novellás hatást keltettek. Az olsenyi temető halottai két világ között mozognak, ki-be járnak a temető és a szemben álló ház között, egyik helyhez sem kötődnek igazán sem ők, sem az élők, és időnként a két világ határai teljesen elmosódnak. Talán pont emiatt a bizonytalanság miatt éreztem néha homályosnak és kissé következetlennek, viszont a metaforái és a jelentésrétegei tetszettek. A szereplők – „állapotukhoz” méltón – nem kerültek közel hozzám, néha picit idegesítettek is, és bevallom, a cseh nevekkel is meggyűlt a bajom az elején, de azért érdekelt, hogy alakul a sorsuk.
A temető ködös, varázslatos világa mellett érdekes korrajz is a 20. századi Prágáról és a kegyetlen, csúnya valóságról árulással, besúgókkal, zsidóüldözéssel és forradalmi szelekkel. Azért elég szürke és komor hangulatot árasztott.
És nem utolsósorban örök hála az írónőnek, amiért az olsenyi temetőt választotta nyughatatlan lelkei otthonául, mert amikor utánanéztem, hogyan is kéne elképzelni, teljesen lenyűgözött, hogy milyen gótikusan vadregényes és romantikus hatást kelt. Egyszer úgy bolyonganék egy ilyen szép, régi temetőben.
Ugyan nem nyűgözött le igazán, inkább felemás érzéseim vannak, de megérte elolvasni, mert tényleg nem egy hétköznapi könyv. Azért kár, hogy nem októberre vagy novemberre időzítettem egy forró augusztusi nap helyett, az sokkal jobban passzolt volna a hangulatához.

b_edina>!
Daniela Hodrová: Két szín alatt

Csehországba vittem magammal nyaralni, megörülvén, hogy milyen jó lesz ott cseh szerzőtől olvasgatni – mondanom sem kell, hogy ott aztán mindössze ha tíz oldalt haladtam vele.
Egyébiránt nem nagyon tudom hova tenni ezt a „regényt” (tulajdonképpen túlzás regénynek nevezni, 75 kis szösszenetből áll össze, melyek ugyan kapcsolódnak, és vissza is utalgatnak egymásra, mégsem alkotnak egy teljes egészet); bizonyos részeit nagyon szórakoztatónak találtam, bizonyos részei viszont halálra idegesítettek. Attól tartok, az írónőnek nem volt célja a következetesség, és néha csak kapkodtam a fejem, hogy Most mi van? Ők most akkor szellemek? De mikor halt meg? És hogyan? És akkor őt most ő ölte meg vagy nem? Szóval igen. Máskülönben remek kordokumentum a 20. századról, mindenféle szörnyűségek történnek benne, árulások, zsidóüldözések, ember embernek farkasa.
Felemás élmény volt, ehhez mérten a csillagozása is az lett.

Beruska>!
Daniela Hodrová: Két szín alatt

Amennyire furcsa ez a könyv, annyira zseniális is! Főleg a -nekem- tetszetős borítója miatt vettem meg, a szerzőt eddig nem ismertem. Nem tudom, létezik-e olyan irodalmi kategória, hogy funerális regény, de leginkább így lehetne jellemezni. Annyira szimbolikus az egész, annyira sokféle értelmezése van benne minden szónak, sornak, hogy azt hiszem, még egyszer el kell olvasnom. Nagyon élveztem a beavatást a cseh történelembe és irodalomba, azt meg főleg, hogy nem a megszokott képet festi a csehekről, sokkal emberközelibb, sokkal kevésbé idillikus, mint a mindenki által imádott Hrabal és Menzel-figurák. Örülök, hogy a kezembe került.

düválka>!
Daniela Hodrová: Két szín alatt

A maga nemében biztos nagyon jó, az a fajta, amit többször kell olvasni, hogy összeálljon. Nekem most nem volt türelmem hozzá, de becsülettel végigolvastam. Olyan érzést hagyott bennem, mint Murakami fantasztikus regényei.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Pavel Santner az olšanyi temető mellett bandukol, mindenszentekkor szokásos, nyirkos idő van, a télikabátja hajtókája fel van tűrve. Talán attól való félelmében húzta a füléig, nehogy valamelyik szemtelen lélek az inge alá akarjon bújni, és ott csiklandozza jéghideg leheletével a lapockája között.

szadrienn P>!

Roháček és Boháček, ez a két hajdani hegymászó, minden alkalommal megmásszák a Grossglocknert, amikor az U Medvídkúban ülnek. Közben a tányérjukon ott terpeszkedik kedvenc dél-csehországi specialitásuk, a “tábori basta” (háromféle knédlivel, háromféle hússal és kétféle párolt káposztával).

Kapcsolódó szócikkek: Grossglockner · knédli
3 hozzászólás
tonks>!

Alice Davidovičová sosem gondolta volna, hogy a gyerekszobájának ablaka, amely az olšanyi temetőre néz, ilyen alacsonyan van, hogy a teste alig két másodperc alatt teszi majd meg ezt a távolságot.

(első mondat)

Belle_Maundrell>!

A más baja mindig elviselhetőbbnek tűnik a sajátunknál. (…) Az ember hajlamos túlságosan is bezárkózni a saját fájdalmába, és túlontúl magányos ahhoz, hogy átérezhesse annak a másiknak a gyötrelmeit.

172. oldal, A szeplőtelen fogantatás

Belle_Maundrell>!

Hiszen mi végett lennének a szárnyaink, ha nem azért, hogy repüljünk?

61. oldal, Mindenszentek

Belle_Maundrell>!

(…) az emberek mindig félúton voltak és vannak az ég és a pokol között.

89. oldal, A farkasember

Belle_Maundrell>!

Lelkek vagyunk. A szél szárnyán repülünk. Ott vagyunk a tűzben, a vízben, ott vagyunk a földön. Az elemek közül azonban a levegőt szeretjük a legjobban, a legabsztraktabb elemet, Anaximenész ősanyagát, amely a leginkább kötődik az élethez, a lélegzetvételhez. Mi vagyunk a megtestesült lélegzés, a mi be- és kilélegzésünk ritmusára működik a világegyetem. Az élet és halál ellentétpárban éppen a határon van a mi helyünk, a mezsgyén, ah, de hajszálvékony is az! Félig isteni, félig emberi lények vagyunk, és ebben a mítoszok hőseire hasonlítunk, akik azért jönnek le a földre, hogy világosságot gyújtsanak a világtalan emberiségnek.

61. oldal, Mindenszentek

Kapcsolódó szócikkek: Anaximenész
Belle_Maundrell>!

Arra gondol, valószínűleg így kell ennek lennie, hogy a holtak itt vannak velünk, találnak maguknak egy nyugodt kis szegletet, például a mestergerendát. És nincs semmi furcsálnivaló azon, hogy szükségük van ránk, hogy a vigasztalásunkra vágynak, hiszen olyan tehetetlenek, és valószínűleg visszavágynak ebbe a világba.

149. oldal, Hegymenet

Belle_Maundrell>!

A lelkek a tárgyakon keresztül kötődnek az élethez, illetve a tárgyak maradványain keresztül. Ezek az ereklyék mintha az újjászületés valamiféle ígéretét hordoznák magukban, az új élet zálogai. Merthogy itt van az az aura, az a különleges fluidum, amely körülveszi és élettel tölti meg a dolgokat, és amelyet a holtak sokkal jobban érzékelnek, mint az élők. Megérinteni a tárgyakat majdnem olyan, mintha magát az életet érintenék meg.

213. oldal, Ereklyék és szimbólumok

Belle_Maundrell>!

Divis Paskal kezdi megérteni, hogy a holtak köztünk maradnak, és élik tovább a hétköznapjaikat, ezt a furcsán leegyszerűsödött életüket, amely mintha a le nem zárt ügyeikre és a legnagyobb szívfájdalmaikra koncentrálna, és a halál után ez ismétlődik körbe-körbe. Mintha az ember beült volna egy különleges körhintába, amelyből már képtelen kiszállni, és megállás nélkül azon kell forognia, körbe-körbe. A holtak tovább élnek, de mi csak akkor pillanthatjuk meg őket, ha mi is valamiképpen ott rekedünk az élet és a halál mezsgyéjén.

92. oldal, A farkasember


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Állattemető
Stephen King: Kedvencek temetője
Ladislav Fuks: A hullaégető
Vladimír Neff: A tizenharmadik szoba
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Zdena Hadrbolcová: A titokzatos paraplé
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve
Miloš Urban: Héttemplom
Ivan Klíma: Se szentek, se angyalok