Kék ​napon születtem 88% 154 csillagozás

Mit adott ez a könyv azon túl, hogy helyre kerültek bennem olyan fogalmak, mint az autizmus spektrumzavar, az Asperger-szindróma, a Savant-szindróma és a szinesztézia? (Jóllehet mindegyikkel találkoztam már korábban.) Azt, hogy bármennyire más vagy mint a többiek körülötted, lehet, hogy pont a másmilyenséged miatt vagy kivételes és egyedi. Ha van hited és erőd, bármit elérhetsz.
Daniel története rendkívüli, az út pedig, amit bejárt példaértékű. A család szerepe, a saját magába vetett hite és azok a jó emberek, akik körbevették és olyannak fogadták el amilyen, hozzásegítették ahhoz, hogy mára elégedett és boldog emberré váljon.
A matematikai fejtegetései számomra csak emelték a könyve amúgy sem alacsony színvonalát.
Utólag kicsit sajnálom, hogy nem ezt a könyvét olvastam hamarabb, hanem a Számokban létezünket.

”A számok a barátaim, és mindig ott vannak körülöttem. Minden egyes szám egyedi, és saját személyisége van.”

Daniel Tammet memoárja egy nagyon különleges írás, amely nemcsak közelebb hozza az olvasókhoz az autizmust, hanem hatalmas motivációt is nyújthat mindenki számára. A már felnőttkorában savant- és Asperger-szindrómával diagnosztizált szerző ugyanis annyira ismeri saját korlátait, és annyira tudatosan igyekszik fejleszteni önmagát, ahogyan arra csak nagyon kevesen képesek.

A könyvből megismerhetjük milyen az élet autista zseniként, Daniel egészen születésétől betekintést enged életébe, és megosztja velünk különös gondolkodásmódját, saját szinesztéziás tapasztalásait. Olvasás közben olyan élményünk lehet, hogy erre a néhány órára belekerültünk Tammet fejébe, amely igazán különleges olvasmányélményt biztosít. Megismerhetjük azt az embert, akinek kiemelten fontos a rend és a rendszeresség, akinek az életében egészen különleges szerepet töltenek be a számok. Elszigeteltség, zajos külvilág, kommunikációs zavarok, alvajárás, epilepszia csak néhány azok közül a dolgok közül, amivel meg kell birkóznia. Ám ez az ember elképesztő akaratának és kitartásának köszönhetően ma önálló, teljes életet él, és sorstársainak, illetve a tudománynak nyújt segítséget. Keményen megdolgozott azért, ahol most tart, amely követendő példa lehet mindannyiunk számára, akárcsak szülei és akkori párja elképesztő támogatása. Éppen ezért nemcsak az autizmus spektrumzavarban érintetteknek és a környezetükben élőknek ajánlom, hanem mindenkinek, akit érdekel egy igazán különleges emberi sors.

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt állítom, az autizmusról sokaknak elsőre Raymond jut eszébe, akit Dustin Hoffman alakított az 1988-as Esőemberben. Megközelítőleg a felnőttkorom küszöbén láttam ezt a filmet és akkor eléggé mély nyomot hagyott bennem, mert addig még nem igazán hallottam erről a ritka betegségről.

Autizmus, Asperger-szindróma, Savant-szindróma, szinesztézia. Daniel Tammetnél mindezek tünetei egyaránt megtalálhatóak. Ő azon kivételes és szerencsés autisták egyike, akik nem szorulnak mások segítségére a mindennapos rutinfeladataik ellátásában. Az Asperger-szindróma tulajdonképpen az autizmus egyik (enyhébb) típusa, amely esetben a betegek jól kommunikálnak, inkább a testbeszéd értelmezése jelent nekik problémát, nem érzik szükségét annak, hogy társas kapcsolatokat alakítsanak ki, nehezen fejezik ki érzelmeiket, ragaszkodnak bizonyos rituálékhoz. Ezzel szemben a nyelvi fejlődésük normális ütemű és rendszerint az átlagnál magasabb az intelligenciaszintjük. Ezek a tünetek maximálisan igazak Danielre is, bár iskolás évei kezdetén volt némi tanulási nehézsége, de ez csupán egy gyógyszer mellékhatása volt, amit évekig kellett szednie az epilepsziája miatt.

Az életrajzi élményei mellett nagyon érdekesnek találtam azokat a részeket, ahol például a szinesztéziáról írt. Részletekbe menően kifejtette, hogyan látja ő a számokat – mindegyik külön színű és méretű. Ha két számmal bármilyen műveletet el kell végeznie, akkor a két szám textúrája egy újabb harmadikká áll össze a fejében, ami számára egy konkrét számot jelent: a számítás végeredményét. Mindezt másodperceken belül tudja produkálni. Lenyűgöző továbbá Tammet nyelvtudása is. Rövid idő alatt elsajátította a litván, spanyol, francia, román, walesi, eszperantó nyelveket. Kifejlesztett egy nyelvtanulási módszert és létrehozott egy webes, online nyelvtanfolyamot. Kiválóan sakkozik, lexikális memóriája megdöbbentő.

Tammet az idén 40 éves, a betegségét 25 évesen diagnosztizálták, azóta is rengeteg kísérletben vesz részt, mert ezzel elősegíti „az emberi agy működésének jobb megértését, ami mindenkinek javára válik”. A memoárját is azért írta meg, hogy a sorstársainak hasznos tanácsokkal szolgáljon, és hogy a családja jobban megérthesse cselekedeteinek mozgatórugóit.

Bár szövegalkotását közel sem mondhatjuk magas szintű irodalomnak, mindazonáltal mégis nagyon fontos műnek tartom, mert nem csupán a betegek és hozzátartozóik számára nyújthat útmutatást, hanem minden olvasó erőt gyűjthet belőle. Hiszen az az út, amit Daniel Tammet végigjárt, az, amit az autizmusa ellenére elért, mindenki számára tanulságos lehet.

http://ekultura.hu/2019/04/20/daniel-tammet-kek-napon-s…

Nem egy szépirodalom, ez tény, hanem inkább egy beszámoló. Ráadásul időnként túlságosan aprólékos, ezzel szemben viszont az írása teljesen őszinte, megható, és mentes a maníroktól, valamint a beképzeltségnek nyomát sem látni rajta.

Mindig jó Asperger szindrómával élők saját írásait olvasni, még akkor is, ha sok mindent nem értek belőle – főleg a számok csodás világát, a számomra oly varázslatos és oly nehezen érthető matematikát – és még akkor is, ha nem kimondottan szépirodalmi, ihletett, kreatív alkotás.
A pontlevonás nem azért van, mert ne lenne szimpatikus a számomra Daniel, a számzsonglőr, nyelvzseni szavant, hanem azért, mert ehhez mérek minden ilyesfajta alkotást. És ez bizony eleddig lekörözhetetlen volt.

Autizmusban érintett szülőként egyrészt kíváncsian, másrészt félelemmel olvastam ezt a könyvet.
Voltak érdekes részek benne, amikor csak egyetértően bólintani tudtam, hogy ó igen, ezt ismerem.
Azért is örültem ennek a könyvnek különösen, mert megmutatta, hogy autistaként milyen a felnőtt lét. Az én gyerekeim még kicsik, és elképzelni sem tudom, hogy hogyan lesz velük, milyen jövő áll előttük.
Daniel nagyon különleges, és jó volt olvasni arról, hogy mennyi mindent elért, hogy mennyire kitartó.
Olvastam már a témában jobb könyvet, de mindenképpen érdekes és inspiráló lehet ez is azoknak, akik kicsit is nyitottak vagy érdeklődnek az autizmus iránt.

Nagyon sok könyvet olvastam már az autizmusról,de ez mindent vitt. Csodálkozva olvastam az elejèn a hónapokról alkotott megállapításait,ès bevallom,utána is néztem,ès tènyleg :) A számokhoz társított alakzatok ès színek, illetve Daniel elkèpzelèsei ezekről nekem kicsit idegen volt,nem tudtam átlátni. De ezt leszámítva nagyon èrdekes volt gyerekkorától végig követni az èletèt.

Érintett anyukaként, mindig nehéz autizmussal kapcsolatos könyveket olvasnom. Általában túlságosan összetörnek. Ez volt az első olyan könyv amin végre nagyon jól szórakoztam. Egyrészt mert, Daniel Tammet zseniális forma, másrészt mert olvasás közben rengeteg „aha” élményem volt.
Nagyon szerettem azokat a részeket ahol a családjáról beszélt. Nyolc testvér mellett felnőni szerintem még egy normál fejlődésű gyerkőcnek is komoly feladat:) Érdekes volt ahogy arról mesélt, hogy hogyan látja a színeket, számokat. Én azt hiszem most értettem meg, hogy a kisfiam miért nem hajlandó soha zöld ruhadarabot viselni.
Az is nagyon érdekes volt amikor arról mesélt, hogy milyen nehezen érti meg a szavak mögötti jelentéseket. Ezzel mi is küzdünk. Kedvenc példámat hozta fel: „ Nem kérsz fagyit? ” erre a kérdésre az én kisfiam a mai napig nem tud válaszolni. Ami nekünk zsigerből jön nekik nem minden esetben egyértelmű. Egyébként szerintem az ember agya hamar rááll és utána már tud jól kérdezni.
Van a családba egy kedvenc történetünk. A kisfiam négy éves volt, amikor egy fejlesztés alkalmával a gyógypedagógusa öt perc után megdicsérte. Azt mondta neki, hogy annyira ügyes, hogy akár haza is mehetnénk:) A kisfiam felvette a cipőjét és nem értette, hogy mért nem megyünk haza, hiszen neki azt mondták ügyes és haza mehet:D
Daniel történetnét bármeddig olvasnám ég. A könyv minden egyes oldalán annyi őszinte szeretet van.
Nekem ez a könyv kedven lett: Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Daniel egy magasan funkcionáló Aspergeres. Ez azt jelenti, hogy képes gondoskodni magáról, párkapcsolatot kialakítani, barátokat szerezni. Leginkább olyan, mint egy rendkívül introvertált ember.
Viszont a nyelvhez és a matematikához fűződő viszonya rendkívüli. Teljesen más struktúrában gondolkodik, mint egy hétköznapi ember. A szinesztézia segítségével színeknek és formáknak látja a számokat és a nyelv különböző elemeit, ezért számára ezek megtanulása és megértése egyfajta esztétika képességgel társul.
Magától a könyvtől azt vártam, hogy általa többet tudok meg az autizmus spektrumzavarról. Ez a kötet viszont inkább azoknak szól, akiket érdekel a szinesztézia, a matematika és nyelv. Ezekben a témákban rengeteg új dolgot tanultam ebből a kötetből és egészen más, sokkal érdekesebb és színesebb megközelítésben, mint ahogy azt mondjuk az iskolában tanultuk.

Nekem tetszett, érdekes volt megismerni, hogy egy enyhe lefolyású Asperger- szindrómás, autizmus spektrumzavarban szenvedő ember különböző életszakaszait hogyan élte meg, hogyan látta a környezetét, és a környezete hogy viszonyult hozzá. Azt gondolom, a könyv szerzője az átlagos ilyen betegségben szenvedőkhöz képest nagyon szerencsés, ugyanakkor még így is elég sok problémával kellett megküzdenie. Nekem a könyv olvasása előtt semmilyen információm nem volt az autizmusban élő betegek mindennapjairől, ezért biztos vagyok benne, hogy hatással lesz rám, ami az elfogadást illeti.