Anya ​születik 4 csillagozás

Daniel Stern: Anya születik

Egy olyan pszichés változás új keletű felfedezéséről és igényes átgondolásáról szól ez a könyv, amely – miközben az utód világra hozása és felnevelése folyamán megannyiszor lejátszódik – elég kevés figyelmet kapott mindeddig a pszichológiában. A szerző ebben a széles közönségnek szánt könyvében azt a hatást elemzi, amit az anyaság gyakorol a nő lelkiségére.
A változás mélyreható és tartós. Alanya már soha nem lesz olyan, mint előtte. A baba megszületése után az anyai azonosulás teljesen betölti az érzelmi életet. És ha később hátrébb is szorul, semmiképpen sem tűnik el.

>!
Animula, Budapest, 2007
166 oldal · ISBN: 9639410772 · Fordította: Bogár Krisztina

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

BEszter>!
Daniel Stern: Anya születik

Annyira jó ezt a könyvet olvasni, kár, hogy nem jutottam hozzá már a gyerekem születése előtt. A (z egyik) legnagyobb kérdés: hogyan válunk anyává? Mi kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat ebben a szerepben?

anni_olvas>!
Daniel Stern: Anya születik

Olyan gondolatok, érzések, amelyeket mind átélünk, de sokszor csendben magunknak, és nem is tudjuk, hogy a „szomszédnál” is ez a helyzet. Olyan dolgok ezek, amelyek nem tudatosulnak, mégis vannak.


Népszerű idézetek

stippistop>!

Minden olyan megjegyzés, amely aláássa a kismama önbizalmát – aki éppen olyasmivel próbál boldogulni, amit életében nem csinált még – felzaklató és elviselhetetlen.
Egy anya azon kapta magát, hogy egy egészen nevetséges eseménysorozatot követően megkérdőjelezi önmagát:
Először vittem ki kenguruban a kislányomat. Ez volt az év első meleg napja, elmentünk otthonról levegőzni. És akkor odajött hozzám egy ismeretlen nő:
„Elnézést. Nem fél, hogy megfázhat a baba? Még elkelne rajta a zokni.”
Annyira zavarba jöttem, hogy azonnal előtúrtam a zokniját, és felhúztam.
Félórával később hazafelé tartottunk. Már megszoktam, hogy az emberek megbámulják a babát és mosolyognak, de egy közelben álló férfi különösen érdeklődni kezdett iránta. „Látom, ez az első kisbabája. Jobb lenne, ha levenné róla a zoknit, most igazán túl meleg van ahhoz.” Erre, ismét zavartan, lehúztam a zoknit a lábáról.
Aztán végre hazaértünk, biztonságos távolba kerülve minden tanácsosztó idegentől. Az ágyamra fektettem a babát egy kis szunyókálásra, és átmentem a szomszéd szobába. A kislány sírt, de tudtam, hogy pár perc alatt álomba vigasztalja magát, ez az egyik szokása. Ekkor egy újabb hangot hallottam, mintha valaki kopogott volna a hálószoba ablakán. De hát ez lehetetlen! A negyediken lakunk. Visszasiettem a hálószobába, és megdöbbenésemre egy munkás állt kint egy állványon, egyik kezében pemzli, a másikkal kopogott az ablakon.
Amikor látta, hogy bejövök a hálóba, szélesen mosolyogva mutogatott a kicsire. „Sír” – artikulálta az üvegen keresztül, elégedetten, hogy riasztott engem.
Annyira elkenődtem, hogy már szinte én is sírtam. Annyira alkalmatlan lennék a gyerekgondozásra, hogy az embereknek a ház falára kell mászniuk, és levegőben lógva kell megmondaniuk, hogy mit tegyek?

71. oldal, 4. fejezet - A baba túlélésének biztosítása (Animula, 2007)

5 hozzászólás
stippistop>!

Lelki támogatásra a nőknek mindjárt a szülés után szükségük van. Sok anyát megkérdeztünk arról, hogyan kerestek támogatást, és hol találták meg. Íme egy tipikus válasz, amely rávilágít arra, milyen lelki támaszt keresnek:
Engem is meglep, amit válaszolni fogok. Minden reggel negyed nyolc körül jött a takarítónő, hogy felmosson és rendbe tegye a szobámat. Ötven körül járt, és már nagymama volt. Először is, mindig azonnal odajött az ágyhoz, ránézett mindkettőnkre, és rendszerint mondott valami ilyesmit: „Nahát, milyen szép ez a baba,” vagy „Látom, jól megvannak együtt”. Ilyeneket. Aztán nagyjából öt percet beszélgettünk. Mesélt az unokájáról meg a gyerekeiről. Többnyire baba-mama dolgokról beszélgettünk, azután ment a maga dolgára. Egy idő után már vártam ezt a reggeli látogatást. Tartást adott nekem. Persze, az orvosok és a nővérek látogatásai is fontosak voltak, de sokkal inkább technikai jellegűek. A férjem jelenlétét sem tudtam volna nélkülözni. Mégis, bizonyos értelemben a takarítónő öt perce volt a nap fénypontja.

91. oldal, 6. fejezet - A megerősítés keresése (Animula, 2007)

3 hozzászólás
stippistop>!

Az anyaság olyan, mint valami mesterség; minden kezdő anyának tanonckodnia kell, követve valakit (egy "mestert"), aki már túlesett ezen. Az ő feladata nemcsak az, hogy tanácsot és információt adjon. Sokkal inkább az, hogy a kezdő anyát egy megbízható pszichológiai miliővel övezze, amely környezet arra bátorítja, hogy felfedezze saját szülői képességeit. Nevezzük ezt a sajátos pszichológiai környezetet támogató hálózatnak. Egyes klinikusok „megtartó környezetnek” nevezik, azt érzékeltetve, mintha az anyát egy ölelés tartaná.

92. oldal, 6. fejezet - A megerősítés keresése (Animula, 2007)

1 hozzászólás
stippistop>!

Az anyák fantáziája arra is kiterjed, milyen lesz majd a baba egy évesen, iskolás korában és felnőttként. Gyakran a tulajdonságok ellentmondásos, sőt mulatságos szövetét kreálják a gyermekeik számára. Egy gravid nő például elmondta, ábrándjaiban a kisfiút Albert Einstein és Mel Gibson – elég valószínűtlen – kombinációjaként képzelte el. Ezzel felfedte a számára fontos tulajdonságokat: legyen egyszerre zseniálisan okos és vonzó, mint egy filmszínész.

26-27. oldal, 1. fejezet- Várandósság: előkészület az új azonosulásra (Animula, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gary Chapman – Shannon Warden: 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk
Gary Chapman: Segítség, szülők lettünk!
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Susan Forward: Mérgező szülők
Irvin D. Yalom: Minden mulandó
Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors