Hidegvérrel (Gabriel Allon 1.) 85% 37 csillagozás

Érződik a könyvön, hogy egy sorozat, egy hosszű sorozat első darabja. Izgalmas, szerethető és egyedi karakterekkel, jó főhőssel, akiben sok a potenciál. De ez még csak egy kis bevezető. Messze van attól, amit például A másik nő c. könyvben olvashatunk, mind cselekmény, mind szereplők tekintetében, de bevezetőnek jó. Megismerhettük a későbbi szereplőket, kaptunk előtörténetet. Jó volt, hogy Gabriel nem egy forrófejű huszonéves, de még van hova fejlődnie.

Nem csalódtam.
Egy nagyszerűen felépített és izgalmas krimit olvastam. Felkeltette az érdeklődésem, hogy a többi Gabriel könyvet is elolvassam.
Szeretem az olyan történeteket, amiben történelem keveredik a fikcióval. Sokat meglehet tudni a zsidó és palesztin ellentétekről, de közben az járt a fejemben, hogy mikor lesz ennek vége? Miért kell mindig bosszút állni? Így soha nem lesz béke.
Ami egyedül negatív dologként jelentkezik, az a néhol t6úlságosan részletes leírás, ami majdnem unalmassá teszi a könyvet.
A vége persze tartalmaz egy nagy csattanót, ami megmagyarázza azt, miért éreztem végig azt, hogy ez így túl egyszerű.
Gyilkosságok, hajsza, kémkedés, bosszú.
Megannyi értelmetlen halál.

Elképzelhető, hogy új kedvenc férfi főszereplőm fog születni. Még csak a felevezető kötetet olvastam, ahol többet megtudhattam a főszereplő múltjáról, jelleméről, képességeiből stb. Ez pedig egy olyan férfi képét vetíti elő, akit – ha nem változik sokat – kedvelni fogok.
Az alapsztori egyszerű. Egy kémregény, amiben a főszereplőnk egy visszavonult, de nagyon sikeres kémet alakít. Jó kis alaptörténete volt a könyvnek, nem sok kacifánttal. Főszereplőnket visszarángatják a korábbi munkahelyére, mert csak ő tud megoldani egy problémát. spoiler Így már kicsit árnyaltabb a kép, nem igaz?
A sztori nem volt túl bonyolult, a szerző inkább az ismerkedésre tette a hangsúlyt, de ez bejött. A történet szórakoztató, izgalmas volt.
Ami különösen tetszett, az a csűrés-csavarás művészete. A szerző ott vert át, ahol csak tudot… És mire összeraktam a sztorit, már csak tapsikoltam magamban, hogy most már mindent tudok, na akkor megint kiderült, hogy átvágtak… spoiler Nem biztos, hogy bele akarok gondolni, hogy is jött ez össze.

Nem véletlenül kerülnek fel regényei a bestseller listákra.

Ritkán olvasok kémregényt, bár ha mindegyik ilyen, akkor hamar rá fogok szokni. Daniel Silva első Gabriel Allon könyve elérte e kívánt célt: felkeltette az érdeklődésem a restaurátor izraeli kém iránt, aki személyes tragédiája miatt hagyta el az ügynöki munkát. Mikor visszatér, akkor kalandok során megy át, s én mint olvasó, már alig várom, hogy újabb küldetésre induljak vele. Szuper történet volt, ne hagyjátok ki!

Pont azt adta, amit vártam. Se többet, se kevesebbet!

jó krimi, korrekt karakterekkel és jól összerakott történettel

A Kém-Thriller írók királya !
Fantasztikus regények!
Ez a kedvencem!

Elmondom, miért szeretem ezt a könyvet: mert én úgy érzem, hogy nem foglal állást egyik fél mellett sem. Az első gondolatom az volt, amikor kezembe kerültek Silva könyvei, hogy mi másról szólhatna egy Moszados kémtörténet, mint az izraeli ügynökök kalandos hőstetteiről, egyfajta amerikai stílusú mázzal leöntve. A kemény fickók, akik mindig elérik, amit akarnak, és csak gázolnak előre, a végén pedig győz a jó. Nyilván elsősorban az egyik fél szemszögéből látjuk az eseményeket, hiszen ők a főszereplők, de ebben a történetben, ebben a háborúban nincsenek dicsfényes hősök, csak áldozatok. Nem érzem azt, miközben olvasom, hogy egyértelműen drukkolnék az egyik sikeréért és a másik bukásáért. Mindkét nép sérelmei a felszínre kerülnek, a palesztin ettől szenved, ezért érzi jogosnak bosszúját, a zsidó meg azért. Hideg tények, szenvedés, küzdelem. Az olvasóra bízza, hogy ki hol foglal állást, mennyiben ad igazat egyik vagy másik oldalnak, de nem akarja megdicsérni vagy megutáltatni egyik felet sem. Nincs eredendő jó vagy gonosz, csak emberek, akik azt teszik, amit helyesnek vélnek. Aki szerencsés, sosem tudja meg, milyen üldözöttnek lenni vagy gyermekként átélni, ahogy fegyveresek lemészárolják a családot. Itt megtörtént mindkét néppel, meg is lett a következménye. Megszületik a világ szemében a terrorista, és megszületik a népét védő ügynök is. Mindegyik teszi, amit tennie kell, miközben ártatlanok halnak körülöttük, és a gyilkolás megöli a saját lelküket is. Igazság, jóvátétel? Egyedül az nincs a mese végén, ahogy vége sincs soha. Mindig jön egy új terrorista, aki megbosszulja az előzőt, és mindig jön egy új ügynök, aki ugyanezt teszi, és így tovább, miközben egymásra (és mindenki másra) mutogatva győzködik a világot arról, hogy ki kezdte, és kinek a sérelme a jogos. Gabriel történetét nem csak remek képességei miatt olvasom (lehet tanulni tőle), nem csak kalandra vágyom a sorok között, hanem valami olyannak a megértésére, amit talán nem is lehet. Lesz valaha béke?