Izmael (Izmael-trilógia 1.) 88% 125 csillagozás

Remek és gondolatébresztő kis történet volt minden amerikai hatásvadászatával együtt, nekem tetszett a szuper intelligens gorillával folytatott párbeszéd is.

Igen, alaptételként meg kellene értenünk és el kell fogadnunk, hogy ez a világ NEM az embereké, nem azért vagyunk itt, hogy tönkretegyük, ledózeroljuk, és elpusztítsunk minden más életformát, ahogyan most tesszük, hogy nekünk jó legyen, mert enélkül nem tudunk/nánk JÓL élni. Miért nem lehet összhangban és békében meglenni a többi lénnyel, nem leuralni és elpusztítva más életformákat, csak azért mert nekünk így tartja kedvünk? Csak azért mert megtehetjük, mert „erősebbek” vagyunk? Ki hatalmazta fel az emberiséget erre? és ki állíthatja meg ezt a folyamatot, mielőtt tönkretéve mindent magunk körül, mi is elpusztulunk? Nem lenne sokkal jobb visszatérni a Meghagyók szelíd gyakorlatához és leküzdeni magunkban az Elvevők ostoba brutalitását, ami az emberi civilizáció összeomlásához vezet, ha így folytatjuk?

El kell ezeken erősen gondolkodnunk és hamar kitalálni a megoldást, ami lehet a vissza/kivonulás a természetbe, az önellátásra való berendezkedés csoportosan, az ökológia lábnyomunk csökkentése fogyasztásunk erős korlátozásával, pl. nem kell megvenni mindent, amit az orrunk alá dörgölnek, nem muszáj úgy élnünk és gondolkodnunk, ahogyan azt mások teszik vagy elvárják, legyünk kreatívak, és gondoljuk tovább a könyvben leírtakat, hogy méltóak lehessünk arra, hogy embernek születhettünk, ne pedig szégyellnünk kelljen!

Vegyes érzelmekkel viseltetem iránta. Az alapgondolat és a szándék kitűnő. A megvalósítás ramaty. Nagy kár érte! Bár, tekintve, hogy sokaknak tetszik – aminek nagyon örülök, mondom, a tartalma miatt –, talán eléri a célját: elvevő civilizációnk mélyrepülésének legalább tudatosulását, ha mást nem is.
Biztos rengeteget gondolkodott rajta a szerző, ki legyen a bölcs „mindenre” rávilágító mester. Biztos patthelyzetbe került azzal, hogy egy sem lehet az közülünk, hiszen mindannyian Kultúra Anya hazugságaiban cseperedtünk fel, így zombiként zuhanunk az Apokalipszis felé, anélkül, hogy tudnánk, hogy másként is lehetne. spoiler
Irodalomnak sajnos nem túl remek, mondanivalóját tekintve azonban jó szívvel ajánlom mindenkinek. Olyan nekem, mint Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak. Olvasni kell! Sejt és szövet szinten induljon el a változás. Közel sem vagyunk tökéletesek. Az isteni belátás nélküli önző tudás mindent és mindenkit elpusztít!

Egy környezetvédelmi kötelező olvasmány? tegye fel a kezét aki ezek után bármi jóra is számítana? De belevágtam és földhözvágott. Földhözvágott, hogy kimondott egy csomó olyan triviális dolgot amihez tényleg csak a szemellenzőt kéne kicsit arrébb csúsztatni. Összefésült egy halom dolgot amik belénk vertek az iskolában de mégsem értettük az összefüggéseket. Megmondta, hogyan váltsuk meg a világot? Hirtelen véres szájú környezetvédő lettem? Nem. De ezzel a szemléletváltással nekem annyit adott, amit nem sok más könyv még. Legalább majd ha bekövetkezik az elkerülhetetelen, én is hátradőlve konstatálhatom, hogy na megmondtam!

Nem egy könnyed kis olvasmány, nem is haladtam túl gyorsan vele. Egy szórakoztató, nem igazán elgondolkodtató hasonló hosszúságú könyvet általában néhány óra alatt elolvasok.
A téma nagyon szuper, bárcsak többen olvasnánk ilyen könyveket. Viszont szerintem az a baj ezekkel a művekkel, hogy aki egyébként is gondolkodik meg fogékony és nyitott ezekre a témákra, mint fenntartható fejlődés, civilizáció, hová tart az emberiség / társadalmunk stb., azoknak nem tartalmaz túl sok újdonságot, akit meg nem érdekel, az úgyse fogja a kezébe venni. Bár lehet, hogy csak én gondolkodom ilyen negatívan erről, mindenesetre a könyv se vázol fel túl fényes jövőt számunkra.

Ezt a könyvet minden embernek el kéne olvasnia…

Alapmű a gondolkodó ember számára. engem megtanított arra, hogy bármit is hallok/látok/olvasok gondolkodjak el rajta , nézzem meg más szemszögből. Daniel Quinn sorait sem kell elhinni, el kell gondolkodni rajta. Mérföldkő.

Valójában olyan volt, mint egy előadás, csak épp párbeszédes formában regénnyé szőve. Történet a fenntartható fejlődésről, a civilizációról, a fogyasztói társadalomról. Nekem sok újat nem mondott, de mindenképp elgondolkodtató. Egyedül a Biblia-magyarázat nem tetszett a 9. fejezetben. Meg nem értette, miért szükséges, hogy a Tanító egy gorilla legyen, akivel a „kommunikáció” elég nyakatekert. Egy egyszerű ember is megfelelt volna. Ettől függetlenül tényleg érdemes elolvasni, már csak azért is, mert akár megváltoztathatja a világról való gondolkodásunkat is.

Scott Adams God's Debris-éhez hasonlóan ebben a könyvben is egy „bölcs” és egy átlagos ember párbeszédét találjuk. A téma ezúttal a természetvédelem, és az előbbi könyvhöz képest sajnos itt is több tárgyi tévedéssel találkozunk. A szerző a „természeti törvény” fogalmát egészen sajátos értelmezésben használja, jóllehet nem nyilvánvaló, hogy egyszerűen téved, vagy egy új definíciót javasol rá. Hasonló a helyzet azzal, ahogyan a „van”-ból a „kell”-re következtet – ha jóindulatúak vagyunk, itt is gondolhatjuk azt, hogy nem szó szerint kell venni, amit mond. Nem tudok azonban jóindulatú lenni akkor, amikor (és ha el akarod olvasni a könyvet, akkor ennek a bekezdésnek a végét ugord át, mert lelövöm a poént) azt sugallja, hogy az evolúció irányított volt, vagy legalábbis szükségszerűen a komplexitás növekedése felé hat, és ennek megfelelően minden élőlénynél a tudatosság megjelenéséhez vezet. A tudomány jelenlegi állása szerint ez egyáltalán nem így van.

A fenti hibáktól eltekintve a szerző műveltnek tűnik, gondolatai érdekesek, és sok mindennel egyet tudok érteni velük. Sajnos nagyon sokszor úgy ad elő történeteket, mintha az abban szereplő emberek mindent tudatos választás útján döntenének el, s nem pedig játékelméleti, illetve evolúciós okokból történtek volna a dolgok úgy, ahogyan.

Bár a könyv helyenként nagyon vontatott, összességében véve kellemes élmény volt olvasni. Az általa feldolgozott témákat Jared Diamond részletesebben és tudományosabban taglalja Háborúk, járványok, technikák, valamint Összeomlás című könyvében.

Micsoda szókratészi gorilla vagy gorillai szókratész… A mondanivalón biztosan nagyon megborultam volna ilyen 15 évesen, mostani fejemmel annyira nem nagy szám, de persze mindig jó újra és újra szembesülni ezzel a konkrét témával is, meg általában mindennel, ami megkérdőjelezi a némán elsajátított világmagyarázatainkat.

Nem is tudom mikor került kezembe ez a könyv, az biztos, hogy az egyetemi évek alatt.
Életem első olyan könyve, mikoris este lefeküdtem olvasni és együltő helyemben elolvastam. Érdekes, mert mikor apukámnak odaadtam, ő alig bírta átrágni magát rajta, s talán nem is olvasta el végül.
Már nem emlékszem minden részletre, de azt tudom, hogy rám óriási hatással volt.
Mikor befejeztem a könyvet, úgy gondoltam, hogy ezt mindenkinek el kellene olvasnia a világon.
S mivel nem emlékszem minden részletre, ezért ma újra elolvasom… :)