Nemkötelező ​olvasmány 33 csillagozás

Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

AZ OLVASÓ ELÉVÜLHETETLEN JOGAI

1. A nem-olvasás joga.
2. Az oldalak átugrásának joga.
3. A könyv végig-nem olvasásának joga.
4. Az újraolvasás joga.
5. A bármit olvasás joga.
6. A „bovarizmus” joga.
7. A bárhol olvasás joga.
8. A böngészés joga.
9. A hangosan-olvasás joga.
10. A hallgatás joga.

Eredeti cím: Comme un roman

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Fekete Sas, Budapest, 2001
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638254998 · Fordította: Székely Sz. Magdolna

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Anton Pavlovics Csehov


Kedvencelte 3

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Aurore
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

Megint a könyvvel való megismerkedésem egy személyes mozzanatával kezdem: egy molytárs panaszkodott arról egy találkozón, hogy képtelen ezt megszerezni. Imádva a kihívásokat, feltúrtam az internetet, és találtam egy vidéki antikváriumban egy példányt, mely – ha a szállítási költséget is figyelembe vesszük – nem túl olcsón, de az enyém lett.

Belekezdtem nyomban, de mivel nem bilincselt le akkor ez a „nemkötelező” olvasmány egy picit várnia kellett, míg meggyőzött engem a maga értékéről. A könyv lényegét összefoglalom nektek egyetlen mondatban: Az olvasás – szerelem, ugyanúgy nem lehet kötelezővé tenni, mint a szerelmet, és ez így van jól. Hát nem imádnivaló?

Pennacchioni tanár úr, hadd zabáljam meg azt a nagy a lelkedet!

>!
Fekete Sas, Budapest, 2001
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638254998 · Fordította: Székely Sz. Magdolna
4 hozzászólás
>!
mohapapa I
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

Erre a könyvre rá nem akadtam volna, ha a nagyon hasonló párjánál @csauperjel nem ajánlja; köszönet neki!

A Nagyon Hasonló Párja humorosra veszi a figurát, pompásan indul, majd hihetetlenül ellaposodik. A jelen könyv lírikus: esszét olvasunk az olvasásról, annak tanításáról, az olvasás megszerettetéséről, a leendő olvasók megszelídítéséről, de néha olyan, mintha vers, néha olyan, mintha regény, néha olyan, mintha az egész voltaképpen rettentő könnyű lenne, miközben rettentően nem az.

A magam részéről ahogy megtanultam olvasni, rögtön könyvet fogtam a kezembe, és úgy maradtam azóta is. Emlékszem, a Kirándulás az ABC-hegyre volt az első, önálló olvasmányom. Ültem az óbudai szobámban a kinyitható ágyon, ölemben az Első Könyv, Anyu és Apu meg a résnyire nyitott, átlátszatlan üvegű szobaajtó túlsó oldalán sutyorogtak: „Figyeld, egyedül olvas!” Öröm volt a sutyorban, hát már csak avégett sem tettem le a könyvet; bár nem is volt szándékomban. Szerintem Anyu és Apu az örömnél jobb pedagógiát egy ilyen kis alkalmazkodó, szülő- és szabálytisztelő alanynak nem is választhatott volna.

Szóval évtizedek óta olvasok. Majdnem fél évszázada. Uramfia!
De a két, olvasással foglalkozó könyvet olvasva elgondolkodtam: voltaképpen hány igazán meghatározó könyv volt a kezemben a negyvensok év alatt a kezemben, amióta úgy maradtam, hogy olvasok? Hm, hm…

A gyerekeim nem lettek könyvmolyok. Olvas mindkettő, de nem permanensen, nem szenvedélyesen. Inkább célirányosan. Pedig olvastam mindkettőnek lefekvés előtt, válogatva, sokat, beszélgetve. Úgy hét-nyolc éves korukig. Aztán rájuk bíztam az olvasást.
Ez a könyv azt mondja el, valószínűleg az abbahagyásnál rontottam el. Folytatni kellett volna, hogy még inkább rákapjanak az ízére.

Meg azt is mondja, az olvasásban voltaképpen a történet a legfontosabb. Ugyanezt állítja egyébként Stephen King is. Minden más másodlagos. Akkor is, ha tulajdonképpen a történet tálalása választja el az ocsut a búzától. De aki rákap a történetekre, az könnyen eljuthat az előbbitől az utóbbiig. Mert van színvonal-különbség, ezt nem tagadhatjuk. Pennac azt állítja, ha valami nem kötelező, akkor az sokkal érdekesebb lehet. Ezért középiskolásoknak Süskind-et olvasott fel az órán, a Parfüm-öt. Rohantak is óra után egy csomóan a könyvtárba.
A felolvasással valami ősi dolog indulhat be. Mint amikor az esti tűz mellett az öregek osztották meg az ősi történeteket. A beszédben élni kezdenek a nyomtatásba fagyott betűk.

Pennac szerint mindegy mit olvasunk, csak olvassunk. Aztán persze eljut egy általánosan bevett kánonig, a ponyváktól az irodalomig. S reménykedik, hogy más is így lesz ezzel. Ebben próbál segíteni. Azt mondja, hogy az irodalmat nem megtanulandóként, hanem, ahogy fentebb utaltam rá, történetként kell tanítani. Nem is tanítani: átadni. Hogy ne azért olvassanak a porontyok, mert vizsgázni kell belőle, hanem azért, mert olvasni jó. S hogy van joguk azt mondani, hogy valami nem tetszik nekik. (Jókait a Kőszívű óta nem vettem a kezembe, nem tudtam legyőzni a feltörekvő mélységes unalmat, ami a neve olvastán minduntalan feltört belőlem, s ezen még a sznobizmusom sem volt képes felülkerekedni).

Szóval egyfelől be kell látnunk, ritka az Igazán Meghatározó Olvasmány, de mert olvasni jó, mert az olvasás gazdagít, szárnyakat ad, élni tanít, olvasni jó. Ez a kis könyv abban segít, hogyan lehet ezt átadni az utánunk jövőknek. S líraiságában is gyakorlatias.

6 hozzászólás
>!
latinta SP
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

Olvasmányos, könnyen érthető volt ez a vékonyka, kissé rosszul összeragasztott könyvecske. Megerősített abban, ahogyan én is látom az olvasás helyzetét: teljesen elhibázottnak tartom a kötelező jelzőt.

    Azért volna néhány dohogásom-megjegyzésem. Egy valakinek kötelező olvasmányként írnám elő ezt a könyvet – meg minden olyat, ami ehhez hasonlóan nem hibátlan: a kiadónak, hogy találjon egy jószemű lektort, aki kigyomlálja belőle azt a 18-at, amit első blikkre én vettem észre. Ezek között voltak bosszantó elválasztási hibák, hiányzó vagy egy betűközzel arrébb rakott írásjelek, meg még félig-fordított könyvcím is akadt, íme: Charly és a csokoládégyár! (106. oldal)

    Az meg érdekelne, hogy tényleg olyan-e minden kiadásban a 99. oldal előtti két sornyi idézett gondolat meg a szerző és cím formája, mint az én antikváriumból drága pénzért :) beszerzett példányomban: még a számok is tükörírásként jelennek meg. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg rajta, de minthogy éppen ott vált széjjel a kötet, arra gyanakszom, hogy emiatt került régikönyvkereskedésbe… (Elolvasni nem volt nehéz, de nem állítom, hogy ha több oldalon keresztül kellene így rejtvényfejtenem, nem vennék elő hozzá egy síktükröt.)

    Ami meg a regényíró és a századik oldal bűvös kapcsolatát illeti… Már sajnos nem tudhatjuk meg, hogy az Egyszerű történet vessző száz oldalak írója is így volt-e ezzel…

     Számoljátok az oldalakat, gyermekeim, csak számoljátok… így tesznek a regényírók is. Látni kellene őket, amikor elérik a századik oldalt. A regényíró Horn-foka: a századik oldal! Előveszi a dugi piát, körbetáncolja a szobát, viháncol, mint egy vásott kölyök, majd, gyerünk tovább, fogja a pennát, s belevág a százegyedik oldalba. (Egy vásott kölyök fogja a pennáját, óriási!)

(130. oldal, 48. (Fekete Sas, 2001))

>!
Sicc
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

Amikor legelőször olvastam, hihetetlen hatással volt rám. Ez mára picit tompult (hiába, öregszem:D), de azért még mindig jónak tartom a gondolatokat, amiket megfogalmaz, és az Olvasó Elévülhetetlen Jogaival teljesen egyetértek. :)
Bár a „Hogyan szerettessük meg az olvasást/könyvet a gyerekekkel?” kérdésre a választ még mindig nagyon nehéznek találom…
Ja, és mára eljutottunk odáig, hogy sok szülő már nem is mentegetőzik, hogy nem olvas. Sőt. Inkább büszkén hirdeti. Mit is várjunk akkor a gyerekektől?

>!
narziss
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

Kedves, bölcs, szellemes, néhol kissé tán elnagyoltan általánosító, de szerethető, vékony könyvecske. Az empatikus odafordulás; a megértés, elfogadás, türelem hármasa öniróniával, humorral elegyítve könyvfóbiás kamaszt is olvasóvá varázsolhat. Félre doktrinák, előre olvasmányÉLMÉNYEK, szabadon választás, érzelmi azonosulás, körömlerágósan izgalmas sztorik! Mr. Keating, Daniel, kapitány, ó, kapitányom!

>!
worsi ASP
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

Fontos könyv, és jókor talált meg: éppen azokban a napokban, amikor a lányom rájött, hogyan kell összeolvasni a betűket.
Viszont megérdemelne egy rendes újrafordítást. A francia nem olyan ritka nyelv, hogy ne lehetne találni egy rendes fordítót ahelyett, hogy valakinek a nyersfordítását kellene magyarra átfogalmazni. Maradt benne pár bosszantó kis hülyeség.

>!
painperduu
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

Daniel Pennac pedagógiai nézetei igen szimpatikusak és megszívlelendők, ezt már az Iskolabánat kapcsán megállapítottam. A moly az olvasásról még olvasni is szeret, de ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia, nemcsak a molyoknak. Elsősorban leendő éspervagy kisgyermekes szülőknek.

1 hozzászólás
>!
levendulalány
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

Érdekes, megszívlelendő tanácsok az olvasásról, olvasásra nevelésről.
A stílusa nagyon közvetlen, egyáltalán nem száraz, nem szakmai, csupán segíteni próbáló könyvecske. Mit tegyünk ahhoz, hogy gyerekünk/tanítványunk megszeresse a rettegett kötelezőket, hogy élvezze az olvasást.
Érdemes elolvasnia annak, aki szeretné, ha a környezetében lévő gyerekek megértenék, miért olvasunk/olvassunk.

>!
Rojik_Tamás I
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány

Olvasmányos, és remek gondolatok vannak benne. Szeretnék hinni benne, hogy megvalósíthatók az ötletei!


Népszerű idézetek

>!
Mafia I

Az olvasó elévülhetetlen jogai:

1. A nem-olvasás joga.
2. Az oldalak átugrásának joga.
3. A könyv végig-nem olvasásának joga.
4. Az újraolvasás joga.
5. A bármit olvasás joga.
6. A „bovaryzmus” joga.
7. A bárhol olvasás joga.
8. A böngészés joga.
9. A hangosan-olvasás joga.
10. A hallgatás joga.

hátsó borítóoldal (Fekete Sas, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
20 hozzászólás
>!
gjudit8

És ha a tanár ahelyett, hogy követelné az olvasást, inkább elhatározná, hogy megosztja a boldogságot, melyet az olvasás szerez?

>!
gjudit8

Nem arról van szó, hogy van-e időm olvasni, vagy nincs (időt senki sem adhat nekem), hanem hogy megajándékozom-e magam azzal a boldogsággal, hogy olvashassak.

>!
cseri P

Minden szülő azt hiszi, a gyereke zseni… de az enyém tényleg az.

15. oldal, Budapest: Fekete Sas Kiadó, 2001

5 hozzászólás
>!
Pixelhiba

Az olvasásra, akárcsak a szerelemre szánt percek, órák, kitágítják az életidőt. Józan ésszel végiggondolva a hétköznapi teendőket, nem jutna időnk a szerelemre sem. Kinek van arra ideje? Mégis, láttunk valaha is olyan szerelmest, akinek nem jutott ideje a szerelemre? Sosincs időm olvasni, de ha belehabarodtam egy regénybe, le nem tettem, míg végig nem olvastam. Ha olvasunk, senkitől, még magunktól sem lopjuk az időt. Az olvasás – létezésmód.

132. oldal, Budapest: Fekete Sas Kiadó, 2001

>!
Pixelhiba

Ha számba vennénk, miket olvasunk az Iskola, vagy a Kritika kedvéért, miket, azért, hogy villoghassunk vele a társaságban, miket a barátunk vagy szeretőnk ízlését kiismerendő, az iskolatársak, vagy a családtagjaink javaslatára – a kötelező olvasmány ez esetben kivétel! –, az eredmény egyértelmű: igazi olvasmányélményeinket valaki szívünknek kedves, közelálló személynek köszönhetjük. Ezért neki beszélünk róla először. Talán mert a két érzés egy tőről fakad: szeretem, mert szereti.

91. oldal, Budapest: Fekete Sas Kiadó, 2001

>!
Dominicana

Ha pedig azt kérem, hogy beszéljenek egy könyvről, „ismertessenek egy könyvet”, akkor mintha egy UFO-ról, valami repülő csészealjról próbálnának beszélni: titokzatos tárgy, szinte leírhatatlan, a formája nyugtalanítóan egyszerű, de ki tudja, mit akar, mik a szándékai. Nem is lehet tudni, élőlény-e vagy tárgy, nem, mégis csak inkább tárgy, kiszámíthatatlan valami, tehát biztosítani kell hódolatunkról, tiszteletünkről, s ezért a legcélszerűbb, ha kultikus ceremóniák közepette elhelyezzük egy tökéletes könyvtár polcán, hogy az imádók szektájának tagjai révülten imádhassák.

151. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
cseri P

A lopva töltött órák emléke, mikor titokban, a takaró alatt, a zseblámpa fénye mellett olvastunk. Micsoda éjszakai órák voltak! Karenina Anna és Vronszkij ekkor találtak egymásra…

14. oldal, Budapest: Fekete Sas Kiadó, 2001

1 hozzászólás
>!
worsi ASP

Lefektettem a babáimat az ágyamba, a helyemre és felolvastam nekik. Előfordult, hogy a szőnyegen aludtam el, a kezemben.

188. oldal (Fekete Sas, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: játékbaba
6 hozzászólás
>!
Aurore

Igen ám, de hogyan szakítsam ki azt a napi egy órácskát? Kin-min lehet spórolni?
A haverokon? A televízión? A közlekedésen? A családi estéken? Egyéb dolgaimon?
Hol találjuk meg az olvasásra szánt időt?
Nehéz kérdés.
Hát még ha tovább gondolkodunk.
Amikor felmerül a mikor és a hogyan kérdése, elmegy a kedvünk az egésztől. Mert, ha jól megnézzük, senkinek soha nincs ideje olvasni. Sem a kisiskolásoknak, sem a serdülőknek, sem az ősöknek. Az élet folyamatosan megakadályozza az olvasást.
– Olvasni? Szeretnék, de a meló, a gyerekek, a háztartás, alig marad időm…
– Mennyire irigyellek, hogy neked marad!
De mégis, hogyan lehetséges, hogy az egyik, aki dolgozik, bevásárol, gyerekeket nevel, kocsit vezet, három szeretője van, fogorvoshoz jár, jövő héten költözködik… mégis talál időt az olvasásra, a másik, az időmilliomos agglegény pedig nem?
Az olvasásra szánható idő mindig lopott idő. (Miként az írásra, a szerelemre szánt idő is az.)
Kitől-mitől lopjuk el?
Azt mondjuk, mindennapi életünk hétköznapi dolgai fontosabbak.
Nos, ha így van, a metró aluljárók és a bevásárlóközpontok a világ legnagyobb könyvtárai.
Az olvasásra, akárcsak a szerelemre szánt percek-órák, kitágítják az életidőt.
Józan ésszel végiggondolva a hétköznapi teendőket, nem jutna időnk a szerelemre se. Kinek van arra ideje? Mégis, láttunk valaha olyan szerelmest, akinek nem jutott ideje a szerelemre?
Sosincs időm olvasni, de ha belehabarodtam egy regénybe, le nem tettem, míg végig nem olvastam.
Ha olvasunk, senkitől, még magunktól sem lopjuk az időt. Az olvasás – létezésmód.
Nem arról van szó, van-e időm olvasni, vagy nincs (időt senki sem adhat nekem), hanem hogy megajándékozom-e magam azzal a boldogsággal, hogy olvashassak.

131-132. oldal, 49. fejezet (Fekete Sas, 2001)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Boldizsár Ildikó: Mesepoétika
Jean-Claude Carrière – Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
Alberto Manguel: Az olvasás története
Bartos Éva (szerk.): Segített a könyv, a mese
Beth Doll – Carol Doll: Fiatalok biblioterápiája
Bartos Éva (szerk.): Olvasókönyv a biblioterápiáról
Gaál Éva: Gyermekeink védelmében
Szávai Ilona (szerk.): Olvasni jó!
Andóczi Balogh Éva – Kulcsár Marianna – Palánkainé Sebők Zsuzsanna: Megszelídített történetek
Gombos Péter – Kiss Gábor (szerk.): Már tudok olvasni?