Szülő, tanár és rossz tanuló diák (főként fiú) örökös háromszöge, a nem értés szomorúsága, a szülő reménytelensége, a fenyegetően rájuk zuhanó jövőkép… A neves francia író egykor maga is reménytelenül „írástudatlan”, éjszakai szorongásokkal teli, nappali kudarcokkal együtt élő lusta diák volt, aki évtizedekig tanított később Nizzában egy középiskolában – „problémás gyerekeket”, majd főként színes bőrű bevándorlók „reménytelen” gyermekeit. Bár a háttérben a francia iskolarendszer meredezik, az előtérben látható kis- és nagykamaszok nálunk is itt vannak már: a kudarcra ítéltek, az agresszióba menekülők, szociális és etnikai előítéletek és hálók foglyai.
Pennac követendő példát is ad, nem csupán feltérképez. A könyvet az előkelő Renaudot-díjjal tüntették ki 2007-ben.
Iskolabánat 15 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Enciklopédia 5
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 35
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Olyan, de olyan jó ember ez a Pennacchioni tanár úr, hogy az már hihetetlen. A saját belső igazságairól, az ő évtizedes mindennapos tapasztalatairól és megfigyeléseiről, a diákok és jelenségek mélységes megértéséről szól az egész.
Lényeg, hogy kevés olyan könyv íródott a tanításról, amely valóban hasznos lehet valakinek, aki tanítani akar. Ó, hányszor, de hányszor sóhajtunk fel, hogy ami igazán lényeges, azt pont nem tanítják meg a tanárjelölteknek az egyetemen? Hogy minket nem „erre” készíttek föl, tudniillik, hogy mit csinál az ember egy csapat ökörködő és őrjöngő gyerekkel?
Az nem elég, hogy kötelezővé tenném mindenféle tanárszakon, hanem az egész könyv szövegét legszívesebben egy rohadt nagy idézőjelbe tenném itt a Molyon is. Ami persze képtelenség, de annál jobban hangzik. :P
Ez a könyv pontosan azt nyújtja, amit a fülszöveg ígér: egy gyakorló tanár, egykori rossz tanuló okfejtése és magyarázata az iskolára, tanulni nem akaró, kallódó gyerekekre jellemző nagyon is aktuális problémákról. Arról, hogy hogyan éli meg egy tanár a diákok elutasítását, és mit tud tenni ellene. Egy dinamikusan összeállított, tartalmas, élvezetes könyv látszólag csak az iskoláról, valójában sokkal többről: önértékelésről, szerepekről, társadalmi státuszokról, sztereotípiákról. Leendő és gyakorló tanároknak, pedagógiára fogékonyaknak, szülőknek, mindenkinek el kellene olvasnia. Érdemes. Visszatérő olvasmány lesz.
Egy rossz tanulóból lett tanár úr feljegyzései. Annyira jól leírja, mit éreznek a gyerekek, mikor a tananyag túl nehéznek bizonyul és csak jönnek a rossz jegyek sorba…
Ritka az ilyen tanár, aki nem csak a szorgalmas és okos gyerekekkel szeret foglalkozni, hanem direkt kihívásnak tartja, hogy a többször megbukott, rossz magaviseletű diákot is érettségi bizonyítványhoz segítse.
Népszerű idézetek
– Az agyunkra mennek a tanárok, uram, tisztára kikészítik az agyunkat!
– Tévedsz, fiam. Nincs azon már mit kikészíteni. A tanárok helyre akarják tenni az agyatokat.
196. oldal, Maximilien, avagy az ideális bűnös (M-érték, 2009)
A tanárok nincsenek felkészülve a tudás és tudatlanság ütközésére. […] A tanárok nem tudják elképzelni, hogy nem tudják, amit tudnak, ez az ő legnagyobb problémájuk. Amint megszerezték a tudást – még ha nehézségekbe ütközött is –, abban a pillanatban egylényegűvé válnak vele, evidenciaként kezelik. és el se tudják képzelni, milyen mérhetetlenül idegen lehet azoknak, akik tudatlanságban élnek.
254-255. oldal
Ja, és itt van még ez az ideges apa, aki ellentmondást nem tűrve kijelenti:
– A fiam éretlen.
Fiatal ember, szigorúan ül katonásan feszes öltönyében. Egyenesen tartja magát, s ahogy leül, mindjárt közli velem, hogy a fia éretlen. Ez megállapítás. Nem kíván se kérdést, se kommentárt. Megoldást kíván, pontot a mondat végére. Azért megkérdezem, hogy hány éves a kérdéses csemete.
– Már tizenegy – vágja rá.
Nem vagyok formában. Talán rosszul aludtam. Fejemet a két kezem közé szorítom, azután tévedhetetlen Raszputyinként kijelentem:
– Tudom a megoldást.
Az apa felhúzza az egyik szemöldökét. Elégedetten néz. Helyes, ezek szerint két profi találkozott. Nos, tehát a megoldás?
Megmondom neki:
– Várjon.
Nincs megelégedve. A beszélgetés nem is tart soká.
– Azért mégse játszhat egész nap az a kölyök.
Másnap az utcán szembetalálkozom az apával. Ugyanaz az öltöny, ugyanaz a merev tartás, ugyanaz a diplomatatáska.
De egy rolleren gurul.
Esküszöm!
Mindig megpróbálok valami jópofa szöveget mondani:
– Tudja, mi az egyetlen módja annak, hogy megnevettessük a Jóistent?
Tétova hümmögés a vonal túlsó végén.
– Mesélje el neki, hogy mik a tervei.
Más szóval, nem kell kétségbeesni, semmi nem lesz soha úgy, ahogy várjuk, ahogy eltervezzük: ez minden, amit megtudunk a jövőről, mire múlttá válik.
Mindenesetre a félelem valóban iskolás éveim nagy problémája volt: és úgy működött, akár egy lakat vagy egy retesz. Később, amikor már tanár voltam, elodázhatatlan feladatomnak éreztem, hogy leggyengébb diákjaimat kisegítsem a félelemből, hogy kinyissam a reteszt, és tudással adjak esélyt a szabadulásra.
Középiskolás diákokkal történő beszélgetések során véleményük szerint legjobb olyan tanárral tanulni:
jól magyaráz és segít a munkában,
lehet vele beszélni és kérdezni tőle, ha bajban vagy és elakadtál,
odafigyel a tanulókra, meghallgatja és önálló személyiségként kezeli őket,
megmagyarázza, hogyan lehetnek jobbak,
ért a gyerekekhez, tudja őket fegyelmezni és tudja, mit csinálnak,
van humorérzéke, ugyanakkor megköveteli a kemény munkát.
Kezdjük az epilógussal: csaknem százéves Mamámmal, aki épp filmet néz, egy íróról szól, akit jól ismer.
(első mondat)
Ha a márkajelzések érmék lennének, az én kerületem gyerekei úgy csilingelnének, mint az operettek tábornokai.
201. oldal MAXIMILIEN avagy az ideális bűnös - 6. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Elena Ferrante: Briliáns barátnőm 88% ·
Összehasonlítás - Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka 88% ·
Összehasonlítás - Joanne Harris: Urak és játékosok 88% ·
Összehasonlítás - Torey Hayden: Egy gyerek 96% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti 95% ·
Összehasonlítás - Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja 94% ·
Összehasonlítás - David Foenkinos: Charlotte 93% ·
Összehasonlítás - Virginie Despentes: Vernon Subutex 1-3. 91% ·
Összehasonlítás - Douglas Stuart: Shuggie Bain 92% ·
Összehasonlítás