A ​bástya (Checquy akták 1.) 79% 80 csillagozás

Ez egy nagyon jó könyv, kis hibákkal. Az alapötlet kiváló, és én ráadásul nagyon szeretem a különleges képességű emberekkel játszódó történeteket, amit itt az író még megfejel egy kis titkos ügynökséggel, és roppant érdekes karakterekkel. Szájtátva, kuncogva és sok helyen szomorúan olvastam a regényt, lenyűgöztek a történtek. Számomra a hibája annyi, hogy sok helyen leült a történet, de aztán újra beindultak az események, és minden helyre rázódott. Nagyon remélem, hogy a következő kötet is kiadásra fog kerülni magyarul, ez a sorozat megérdemli.

Nagyon jó ez a könyv! Féltem tőle, mert nem kifejezetten az én stílusom a krimi, thriller. Kellemesen csalódtam. Az első oldaltól végig fent tartotta az érdeklődésemet, az utolsó szóig ittam a szavakat.
Fantasztikusan bemutatja a Checquy-t, a legkisebb embertől a legnagyobbig. Sőt mindegyik szintből pár embernek szerepet is ad a könyvben, így általuk nem veszünk el az információk tengerében. S ahogy, ezt a leveleken keresztül írja meg Mufanwy, bámulatos az egész. Én, mint átlagember, csak remélni tudom, hogy ha valóban léteznek természetfeletti egyedek, akkor egy ilyen kémszervezet vigyáz ránk. Még azt sem bánom, ha emlékeket törlő tagjuk is van és kitörölné a rémálmainkat.
Hosszú sorokat tudnék a szereplőkről is írni, de maradok inkább csak a főszereplőnél. Akinek nagyon tetszett a karaktere. Ahogy a semmiből belecsöppent ebbe a roppant kusza történetben, lenyűgözően megállta a helyét. Sőt napról, napra jobb lett. Kemény, határozott vezető nő lett belőle. Akinek a szarkasztikus humora sem utolsó. Egy dolgot sajnáltam csak a történetben. Én, a nagy romantikus lelkemmel, örültem volna egy kibontakozó románcnak, akár Alrich-al. Ez eddig elmaradt, remélem a következő részben, ami mielőbb megjelenik majd magyarul is, ez is megtörténik. :)

Rendesen bajban vagyok ezzel a könyvvel.
Az elején még bizakodó voltam, mert az alapszitu eléggé tetszett is. spoiler De azok a levelek rendesen taccsra vágtak. Megvolt a helyük és a szerepük, de nagyon elvették a kedvem a könyvtől. Ahelyett, hogy célirányosan és tömören a lényegre koncentrált volna (mint ahogy a célja is ez lett volna azoknak a fránya leveleknek), ehelyett túlságosan bő lére volt eresztve és rengeteg olyan lényegtelen sallanggal volt tele, aminek semmi keresnivalója nem volt ott. spoiler
Szerencsére az író stílusa nagyon tetszett, még a humorszikráinak egy része is megtalált, de ezerszer jobb lett volna az egész történet, ha a levelekkel nem lő túl a célon.

„Valamiért azt gondoltam, hogy ez lesz az a történet, amely csak úgy hipp-hopp beszippant, amelyet csak úgy sitty-sutty elolvasok, de végül nem így lett. Nem volt hipp-hopp, és nem volt sitty-sutty. Helyette viszont közel másfél hétig olvastam a majd hétszáz oldalas történetet, közben pedig igyekeztem eligazodni a természetfeletti eseteket kivizsgáló, bonyolult felépítésű és működésű kémszervezet működésében és ügyeiben. A fantasztikus képességű szereplők, a poszthumán elemek, illetve a főszereplő amnéziája sem tették könnyebbé a helyzet értelmezését, valamint a titok felgöngyölítését. (…) Milyen is ez a regény? Mármint azon kívül, hogy jó? Egy alternatív jelenben játszódó poszthumán elemekkel tarkított, urban fantasy-ba oldott kémregény, amelyben van egy egészen halovány horror beütés, és mindezek mellett felveti a fejét némi chick lit hangulat is.”

„Jól kitalált és még jobban összerakott sorozatkezdő kötetet olvashattam. Kicsit nehezen rántott magával, a folyamatos megszakítások miatt időnként darabosnak éreztem, az elképesztő mennyiségű információt nem volt egyszerű feldolgozni, Myfanwy levelein pedig folyton bealudtam – némelyiken többször is, sűrű egymásutánban –, de ettől függetlenül ezt még mindig egy jó és olvasásra ajánlott regénynek tartom. Igazi kémjátszma – szervezeten belül és azon kívül is –, titkok és motivációk mindenütt, kiegészítésként kellő mennyiségű akció és humor. Jó kis egyveleg, kellő szilárdsággal lefektetett alapok, amelyekre a későbbiekben bőven lehet építkezni, mert el fogja bírni a későbbi kötetek – véleményem szerint mozgalmasnak ígérkező – eseményeit is.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2016/03/daniel-omalley-b…

Ter.
Jen.
Gős.
Marha bőbeszédű.
Pedig amúgy jó lenne, meg érdekes, és nagyon egyedi karaktereket (képessegeket) vonultat fel. Gestalt favorit lett off.
Nagyon sok infót akart lenyomni a torkunkon az író,és szerintem ez lett a könyv veszte. Feleennyi oldalon is el lehetett volna mesélni.
Nagyon nehezen haladtam vele, mert untam. Aztán Bathban történt eseményeknél valamelyest beindult – úgy a 300.oldal környékén.

Kicsit féltem tőle, de egész jó, vicces könyv. Női főszereplő különleges képességekkel, természetfeletti lényekkel. Külön kedvencem a főhős neve, Myfanwy. Szívesen olvasnám a folytatását is.

Ez a könyv nekem borzasztóan tetszett! Egy olyan új világot teremtett meg, ami teljesen magával ragadott, a főszereplőt, Myfanwyt pedig totálisan megszerettem (mindkét énjét). Egy olyan titkos szervezetbe kaphatunk bepillantást, amely ránk vigyáz anélkül, hogy erről a leghalványabb fogalmunk volna. Természetfeletti erők sokasága, izgalmas történések, megkapó szereplők egész sora, és zenitként fantasztikus humor – én ezt mind imádtam! A történetvezetés jól nyomonkövethető, logikusan van felépítve. Simán el tudnám képzelni filmsorozat formájában is. A fél pontot 2 okból vontam le: egyrészt elég sok szóismétlést találtam, ami egy kicsit zavaró volt, másrészt a legvégének én még adtam volna vagy 50 oldalt, mert jelenlegi formájában kicsit összecsapottnak éreztem a könyv többi részéhez képest. Ettől függetlenül igazán élveztem, remélem, lesz magyarul is folytatása. :)

A fülszöveg alapján nagyon kecsegtetőnek tűnt a könyv. Mármint nyilván kíváncsi voltam, hogy egy teljesen random személyiség, hogyan boldogul egy olyan életben, amiről fogalma sincs. A könyv eleje még tetszett is, amikor Myfanwy felébredt mindenféle emlék nélkül és próbálta kitalálni, mit csináljon. Vagy amikor igyekezett az első munkanapján úgy tenni, mintha tudná, mi a dolga. Aztán ahogyan haladtam a történetben, úgy laposodott be az egész. spoiler

Egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.
Az eleje kicsit nyögve nyelős volt. Nem értettem, hogy jönnek a képbe a sakkfigurák. Az első belga elfogásától válik nagyon izgalmassá. Nagyon kedveltem az amerikaiakat. Mikor Myfanwy-nak terepre kellett mennie alig tudtam letenni a könyvet. Utána az események felgyorsulnak. A szereplők nagyon kidolgozottak, a pozitívak szerethetőek. A könyvnek két hibája van. Az egyik az, hogy kissé túl van írva. Alig tudom kivárni mi történik Myfanwí-val erre a következő fejezetben a régi egy karácsonyi partival traktál. Oké később kiderül miért volt fontos, de lehetett volna rövidebben is. A másik az általunk teljesen unszimpatikus utált szereplők lesznek az árulok. Különösebben egyiken sem lepődünk meg a és ejtünk értük egyetlen könnycseppet sem. Izgalmas, humoros, jól megírt, egyes helyeken néha morbid.

Ezt a könyvet sokkal tovább tartott elolvasni, mint gondoltam, mert nagyon oda kell ám figyelni. Rendkívül résen kell lenni, ha nem akar elveszni az ember, a rázúduló információrengetegben. Összetett történet, tele izgalmas ötletekkel. Kíváncsian várom a folytatást.