Virágot ​Algernonnak 95% 2062 csillagozás

érdekes könyv vótez az eszemet is megpiszkáltta meg ojjan komoj gondolattyaim lettek tölle. abba a naggyon okos csárliba meg belé zúgtam aztat hiszem. lágyész ez a keyes

Virágot kell vinnem Algernonnak, Charliet pedig sírva megölelni.
Rég illett volna kiolvasni ezt a könyvet, sőt éreztem is, hogy Keyes ezzel a kötettel kicsiszívemhez fog szólni. Megtörtént.
Charlie életútját mindenkinek meg kell ismernie és ízlelnie, akiben van egy csipetnyi empátia, vagy szociális érzékenység. Számomra mindenek mellett talán épp azok a részek voltak a legsúlyosabbak, amikor a múltbeli tapasztalatok, események, sérelmek vannak elmesélve.

Zseniális könyv az emberi lélekről, természetről és a világhoz illetve egymáshoz való viszonyunkról…
Keyes egyedi, felkavaró de mégis magával ragadó módon festi le az emberi élet körforgását – rendhagyó történet ez, egy alapigazsággal:
„Különös dolog a tanulás; minél tovább haladok, annál több olyan dolgot látok, aminek eddig a létezéséről sem tudtam. Röviddel ezelőtt még ostobán azt gondoltam, hogy mindent meg tudok tanulni, a világ minden tudományát. Most csupán azt remélem, hogy tudomást vehetek a létezéséről, és felfoghatok egy szemernyit belőle.”

Érdekes történet volt, az elején kimolyolni azt a sok rosszul leírt szót…
A magasabb intelligencia nem tesz boldogabbá, és több barátod lesz, ha tudsz nevetni magadon. Ez mennyire igaz! Mégis szegény Charlie-nak mennyi mindenen kellett keresztül mennie, mire levonhatta a tanulságot. Ratja kívül leginkább Alice-t sajnáltam. Mély érzései voltak Charlie iránt, de hát milyen jövőjük lehetett volna? Sajnáltam, hogy így ért véget.

Dr. Strauss aszongya lekel irnom eszt az értélelést. Az elején rosz a hejesírás, de Charlie boldog, mert mindenki szereti és sok a barát ja. Asztán minden megváltozik. „Ez az értelem éket vert közém és mindazok közé, akiket ismertem és szerettem, és kiűzött a pékségből. Magányosabb vagyok, mint azelőtt bármikor. Szeretném tudni, mi lenne, ha Algernont visszatennék a nagy ketrecbe, a többi egér közé. Ellene fordulnának?” Asztán viszaolvasom amit irtam és asztat már alig értem, mert ojan szavakat használtam amiket nem is értek és már hamar elfáradok csak ne felejcsek el olvasni és egyre roszabul érzem magam. Tegyetek virágot Algernon sirjára a hatsoudvarba.

spoiler
Ez valami bődületesen jó könyv. Azt hiszem többé nem tudom elolvasni, mert belehalnék.

Amikor 16 éves voltam, egy szakmai órán az oktatónk mesélt három könyvről. Az egyik az Előttem az élet, a másik a Virágot Algernonnak, a harmadik pedig az Aranyketrec. Akkor határoztam el, h elolvasom ezeket a könyveket. Az Előttem az élet azóta az egyik kedvencem. Most ez is az lett.
Nem tudom leírni, mit érzek. Nagyon szíven ütött Charlie sorsa. És a stílus, ahogy Keyes ír… Együtt jártam végig a poklot és a kánaánt a főhőssel. Valami fantasztikus élmény!
Köszönöm Marika néninek!

Virágot Algernonnak, nagy ölelést Charlienak és irodalmi Nobel-t Keyesnek!

Elgondolkodtató könyv. Picit ellentmondásos leszek, de szerettem is, meg nem is. Szerettem, mert nagyon jól van megírva, és érdekes volt. Nem szerettem, mert fájó volt látni Charlie iszonyatosan gyors szellemi fejlődését, majd hanyatlását. Szabad-e emberek életével játszani, kísérletezni a tudomány nevében? Nekem a gyengeelméjű Charlie sokkal szimpatikusabb volt, mint a zseni, aki bár nagyon okos lett, érzelmileg analfabéta maradt, és kívülről figyelt mindent és mindenkit. Örülök, hogy olvashattam.

Azt hiszem, hogy művészet úgy nekiállni egy könyvnek, hogy elképzelésed sincs a tartalmáról… Innen nézve művésznek számíthatok, ugyanis ismét csak a címe miatt álltam neki – no, meg (a ráaggatott címkék végett) mert klasszikus, Nebula-díjas, Hugo-díjas és Nagy Könyv is.

Algernon nem a főszereplő, nem ő narrálja a regényt! Az első sokk az volt, amikor kiderült, hogy kicsoda Algernon… a sokadik pedig az, hogy miért kellene Virágot vinnem Algernonnak. A regény Charlie Gordon előmeneteli jelentéseiből áll (naplószerűen vezeti őket), de még a legelején meghökkentett azzal, hogy belelapozva / beleolvasva a könyvbe, több oldalon keresztül csak helyesírási hibáktól hemzsegő szöveg van…

A történet nagyon jó, de nagyon tud fájni! Fáj, mert Charlie hamar az olvasó szívéhez nő és gombóccal a torkunkban olvassuk a vele megesett vicceket, múltbéli történéseket. A játék nem mindig játék, inkább a fogyatékos ember kigúnyolása, amin ő is a neki ártókkal nevet, mert nem érti… Nem érti, hogy bántották, megalázták…

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/02/viragot-alg…

Assziszem ehez én nem vaggyok elég interigencs hogy le tuggyam irni a gondolattyaim meg az zemlékeim meg azzérzéseim mer nem is tuttam edig aszt se hogya betük enyire tunnak fájni de tunnak és eszt bisztos azé nem tuttam edig mer nem vaggyok okos de maj ha okos leszek irok rola töbett.