Szép ​álmokat, Billy! (Billy Milligan 1.) 278 csillagozás

Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy! Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy! Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Csaló vagy áldozat? Ki volt Billy Milligan? A világ máig sem kapott határozott feleletet. Zseniális színjátékos, aki orránál fogva vezette egész Amerikát, a bíróságokat, a pszichiátereket? Vagy egy megkínzott és szétesett ember, akinek testében csakugyan több tucat, különböző személyiség lakott? Az író két éven át faggatta Billyt és környezetét, hogy földerítse, miért támadott és erőszakolt meg a fiatalember ismeretlen nőket. Hogy ő tette-e egyáltalán, vagy a benne lakozók valamelyike: a szenvtelen Arthur, a lezser Allen, a vad Ragen, esetleg Adalana, a leszbikus nő. Keyes páratlan nyomozása a megsokszorozódott személyiségek rég vitatott rejtélyét helyezi új megvilágításba. Az olvasó végigkövethet egy fantasztikus élettörténetet, s a végén maga is ítélhet: bűnös volt-e Billy Milligan?

Eredeti mű: Daniel Keyes: The Minds of Billy Milligan

Eredeti megjelenés éve: 1981

>!
Alexandra, Pécs, 2016
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633571835 · Fordította: Fehér Katalin
>!
Alexandra, Pécs, 2006
452 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633699622 · Fordította: Fehér Katalin
>!
Delej, Budapest, 1992
510 oldal · ISBN: 9637696180 · Fordította: Fehér Katalin

Kedvencelte 72

Most olvassa 30

Várólistára tette 273

Kívánságlistára tette 176

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Algernon +SP
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Mikor már azt hittem, elcsépelték az „Igaz történet alapján…” -frázist, jön ez a könyv, és nem egyszerűen a földhöz vág, hanem magadra hagy, összetörten, és csak állsz, könnyes szemmel, suttogod, szép álmokat, Billy.
Álmodj szépeket.
Aludj jól.
Szép álmokat, Billy.
Egy gyermekkori trauma révén William S. Milligan személyisége szétesett. De nemcsak egyszerűen szétesett, hanem 24 (!) szilánkra hasadt szét. A Tízek (köztük Billy, a magszemélyiség), a Nemkívánatosak, és a Tanító.
Mind „önálló” személyiségek, különböző tulajdonságokkal, mind másban tehetségesek, és más céllal születtek, váltak azzá, akik. Állnak a sötétben, és egyszerre egyvalaki áll a folton, a rivaldafényben, övé a tudat.
Félelmetes, és bámulatos, ahogyan színre léptek, és kialakították az életüket, és élnek.
Igen, élnek.
Mindeközben Billy alszik.
Odabent.
Milligant három nő megerőszakolásának vádjával letartóztatják, és jobban megvizsgálva őt, kiderül, hogy többszörös személyiség. Néhány ügyvéd és orvos pedig nem veszi félvállról a diagnózist, és küzdenek Milliganért, akinek kezelésre van szüksége.
Szemfényvesztésről van-e itt szó, vagy egy olyan tragédiáról – amit közhellyel élve –, csak az élet tud írni?
Bűnös, vagy áldozat?
Billy 7 év után ébred fel, és szembesül a valósággal…
Lenyűgöző, izgalmas és keserédesen szomorú napló ez Keyestől. Ott akartam lenni, Billy vállára tenni a kezem, és elmondani neki, elmondani mindegyiküknek, hogy nem lesz semmi baj, együtt megoldjuk, és megoldódik minden.
Minden rendben lesz.
Szép álmokat, Billy.
Megtörtént események alapján.
(A történet folytatása elolvasható a Billy Milligan háborúi című könyvben. Szintén igaz történet alapján.)
Szívemben pedig Algernon mellett immár Billynek is mindig lesz helye. Nem tudom eldönteni, hogy bűnös-e vagy áldozat. De helyet adok neki.

>!
Alexandra, Pécs, 2006
452 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633699622 · Fordította: Fehér Katalin
7 hozzászólás
>!
eme P
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Maga a téma lenyűgöző, legalábbis számomra. Újra és újra figyelmeztet arra, hogy mennyire keveset tudunk az emberről, az elméről és működéséről, hogy miközben magunk körül mindent megpróbálunk meghódítani, és tudásunkat fitogtatjuk, mennyire kicsik és tehetetlenek vagyunk, ha önmagunkkal kerülünk szembe.
Billy Milligan története nemcsak a megsokszorozódott személyiség önmagában is rendkívül érdekes jelenségét taglalja, hanem számos társadalmi-erkölcsi kérdést is fölvet: mennyire szólhatnak közbe az előítéletek, a közvélemény, ennek egyik legfontosabb, ha nem legfontosabb irányítója, a média egy kétségtelenül bűnös, de beszámíthatatlan ember életének alakulásába? Mi a helyzet a jogrenddel? Szabad, lehet egy bűncselekményt elkövető emberrel szemberen nemcsak jogszabályt, hanem emberséget is alkalmazni?

Nem tudom, mennyire fedi a valóságot a regény, mennyire hihető, valószínű vagy akár tényszerű az, amit olvastam. Néhol kételkedtem, sőt, sokszor az volt az érzésem, mintha Billy személyiségeinek – pontosabban a belső embereknek – karakterei, a köztük levő viszonyok mintha bizonyos mintákat követnének, a kommersz könyvek/filmek szereplőfelállásának mintáját. Lehet, hogy tévedek. Szervezettségük is furcsa volt, az a nagyon sokszor tudatosan koordonált együttműködés, a belső kommunikáció, a szinte távirányításszerűen foltra lépések és lelépések stb. De hát fogalmam nincs arról, hogyan működik ez a betegség, és annyi furcsa dolog van az életben…
Volt viszont pár tévedés, következetlenség a regényben (apróságok, de mégis…), ami kétkedésemet és a leírtak bizonyos szkepticimussal való fogadását továbbra is fenntartotta. Mennyire hihetünk egy írónak ilyen bonyolult, orvosok, pszichológusok számára is talányos betegséggel kapcsolatban, ha jugoszláv akcentusról (sic!) beszél vagy ha az arcégést a véredények összehúzódásával magyarázza? Aztán, Arthur mióta pipázik? (Lehet valakinek emléke egy hónapos korából?)

A szerző óriási kutatómunkája kétségtelen, az eredmény viszont hiányérzetet hagyott bennem. Talán a Tanító elbeszélését, Billy életének történetét jobb lett volna szemtanúkkal is elmeséltetni, jobban közeledve a dokumentumszerűséghez. Vagy az első, szikár, száraz részt picit közelíteni stílusban a másodikhoz. Úgy érzem, dokumentumregényhez túl regényszerűre, (szórakoztató) regényhez meg túl dokumentumszerűre sikeredett, néha meg olyan ponyvaszerű kliséket dobott be, hogy felszisszentem tőle.
Összességében mégis érdekes olvasmány volt. Billyt, függetlenül attól, mennyire hihető vagy sem ez a róla szóló történet, megkedveltem, megsajnáltam. Picit elkeserített, milyen könnyen, nyitottságra, empátiára képtelenül kizárjuk a társadalomból azokat, akik önhibájukon kívül szegik meg szabályainkat. Hány embert ítélünk (örök) álomra…

>!
hencsa06
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Zseniális könyv. Egyszerűen hihetetlen , hogy létezik mesokszorozódott személyiség. Olvastam már több könyvet ebben a témában , de mindíg lenyűgöz, hogy az emberi elme mire képes. Billy nagyszerű ember, mégha szétesett is. Érdekes volt végigkisérni az életét , belelátni egy kicsit az ő világába. Rendíthetetlen akaraterővel rendelkezik képes küzdeni minden áron a gyógyulásáért , holott férekezelik, elitélik, megsem próbálják őt megérteni. A média tömeghipnózisa még sulyosbította a helyzetet az emberség , empátia megszűnt teljesen .

3 hozzászólás
>!
BoneB
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Bakker ez az ember zseni volt, és mint köztudott minden zseni kicsit elmebeteg. Mondjuk ő talán egy „kicsit” jobban, mint az átlag. Külső szemmel nagyon furcsa és hihetetlen lehet, hogy ez létezik egyáltalán, de ahogy le van írva az ember egyre inkább azon veszi észre magát, hogy elhiszi, hogy tényleg van ilyen. Olyan mintha 'tízeniksz' emberrel beszélgetnél egyszerre egy csoportban, pedig csak egy emberrel beszélsz. Azért az elég durva, hogy a végén így félrekezelték, és nem foglalkoztak vele. Nem mondom, hogy luxus körülmények között kell tartani az ilyen jellegű, elmeállapotú betegeket, főleg nem szabadon engedni őket, de azért egy normális intézet nekik is jár, ahol kezelik őket, és felügyelik a tettüket. Bár az is igaz, hogy a megtámadott nők helyében lehet, hogy én is odakívánnám őt, ahova végül került…
Kíváncsian várom a második részt. :)
Összességében jó könyv, de nem könnyű olvasmány. Viszont tele van hibával, ezeket nem nézik meg a szerkesztők, vagy 'hogyíshívják' őket.

>!
mrsp P
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Daniel Keyes tagja annak a kis exkluzív körnek, amit a kedvenc íróimnak tartok fent. Olvastam már tőle a Virágot Algernonnak-ot, az Ötödik Sallyt és a Jóslatok az őrültek házából-t, és mindet imádtam egytől egyig. Ezt a sort pedig a Szép álmokat, Billy! is folytatta. Annyira nem varázsolt el, mint a többi, de ismét fejet hajtok Keyes előtt, mert zseniális lett.

Amíg nem kezdtem el olvasni a könyvet, azt hittem, Billy Milligan csak egy kitalált személy, de aztán szembesültem vele, hogy ja, nem. Ezt kell tudni Billyről:

1977 októberében három nőt elraboltak az Ohio Állami Egyetemről, elvitték őket egy távoli helyre, ahol megerőszakolták és kifosztották őket. A nők különbözőképpen írták le a támadót, de kiderült, hogy mindegyik egyetlen férfi volt: a 22 éves Billy Milligan. Letartóztatása után diagnosztizálták a férfit többszörös személyiségzavarral, és 24 különböző személyiséget találtak benne. Nem maga Billy követte el a tettet, hanem egy jugoszláv férfi, Ragen és egy leszbikus nő, Adalana. A férfit betegsége miatt felmentették a vádak alól és pszichiátriai kezelésre utalták, ahol 1988-ig töltötte idejét. Akkor engedték ki, amikor sikerült integrálni a személyiségét. (Forrás: http://bizzarium.com/hires-esetek-a-tobbszoros-szemelyi…)

Engem nagyon sokszor meghatott és megríkatott Billy története, mert hát nem lehet egyszerű és belegondolni is szörnyű, hogy lehet így élni. Tetszett, hogy szerepeltek benne valós adatok, szemtanúk beszámolója. A könyv hihetetlenül komplex, nagyon fel kell kötni a gatyát az olvasónak, hogy követni tudja az eseményeket. Ez pozitív, de egyben ez egyetlen negatívum is, amit meg tudok említeni. Nagyon nehéz volt ennyi személyiségre egyszerre figyelni, már az Ötödik Sallynél is akadtak gondjaim, pedig ott csak öten voltak, itt meg rengetegen. De pluszpont, hogy az első oldalak valamelyikén össze volt szedve egy lista a személyiségekről és azok tulajdonságairól.

>!
KissCsillag_Mackólány P
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Nagyon érdekesen indult, de megtörte a történetet az ugrándozás az időben.

Viszont a lélek e könyörtelen sárba tiprása, megtörése, szétzilálása az nagyon szépen felépített volt.
Teljesen úgy épült fel, mint az Algernon: megcsillan a remény az amúgy életre esélytelen kísérleti nyúl előtt, megmutatjuk neki, mi lehetett volna, ha…, aztán visszanyomjuk oda, de leginkább még sokkal lejjebb, mint ahonnan jött. Pontosabban belerugdossuk, tapossuk az „innen már nincs kiút”-ba, kicsit játszadozunk vele, majd amikor meguntuk, akkor jót nevetünk rajta, még egyet belerúgunk és ott hagyjuk.
Hadd szenvedjen egyedül a Haldoklási Helyen.
Fájt a lelkemnek.
Mégis volt vele annyi bajom, hogy amikor már egyértelműen az Algernon jeleit mutatta, onnan már elkezdett ismerősen unalmas lenni.

>!
Morn
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Durva. Mindig is hittem és érdekelt ez a téma, de így olvasni róla… Hihetetlen. Mintha tényleg több, különböző főszereplőnk lett volna, akik élik a maguk világát és közben átverik a körülöttük levőket azzal, hogy egy személyként jelennek meg. Furcsa jelenség vagy inkább betegség ez, és elgondolkodtató, hogy mi alapján lesz egy amerikai srácnak pl jugoszláv személyisége?
Sajnáltam Billyt, hogy a média és a közvélemény így bánt vele. Hiszen amint az ember elkönyvelné bűnözőnek és támadná, felbukkan az egyik gyermek és már nem tud rá ferde szemmel nézni.
Akit érdekel a megsokszorozódott személyiség témája, annak csak ajánlani tudom.

7 hozzászólás
>!
Erzsébet_Szászi
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Mélyen megérintett Billy története. Nagyon drukkoltam neki, hogy sikerüljön az összeolvasztás, éppen ezért az utolsó részben történtek spoiler. Érdekes volt a különböző személyiségekről olvasni. Csodálatos volt, amikor sikerült együttműködniük. Ugyanakkor a széthullásoknál néhol kissé zavarosnak találtam a történetet.

>!
Galambdúc
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Hát, Billy a maga huszonnégy személyiségével nem piskóta, de annyira nem tetszett már a regény, mint a Sally, az ötödik. Ugyanis a stílusa nem került hozzám közel. Hasonlított Capote Hidegvérrel-jéhez, de az lebilincselőbb volt, pedig ebben is volt erőszak meg lélektan dögivel, és Keyes bácsi évekig tartó kutatómunkát is folytatott, de a sztori számomra egy idő után érdektelenné vált. Végigolvastam, de a Billy életéről szóló következő kötetet már nem fogom elolvasni. Itt ugyanis nem történik meg az összeolvadás, és az utolsó fejezetek káosz-jelleget öltenek. Értem én, hogy ez így zajlott a valóságban, de hiába, ez már nem kötötte le a figyelmem maradéktalanul. Ha valaki a hasadt személyiségekről szeretne olvasni, én Sally-t ajánlanám inkább.

5 hozzászólás
>!
Rebii
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!

Az ötödik Sally jobban megfogott, bár ugye az regény, ezáltal olvasmányosabban is lehetett megírni, itt inkább dokumentumregényt kaptunk. A könyv első fele elég lassan csúszott, de amikor végigvette Billy egész életét, ott már könnyebb volt olvasni. Eléggé elgondolkodtató mű. Honnan számít valami bűnnek, felelőssé tehető-e egy személy, ha egy másik személyiség követte el a bűntényt az ő testét használva? A vége is szép volt, illetve egy Ragenes jelenetet is eléggé megkönnyeztem. Nem hiába Keyes, az egyik legjobb író, akit megismertem.:)


Népszerű idézetek

>!
labe

…csak a nagyon intelligens ember engedheti meg magának, hogy sznob legyen.

>!
pali

Thompson összevonta szemöldökét.
– Úgy érti, ha valaki dühös vagy levert, az elmebeteg?
– Pontosan.
– Talán nincsenek mindnyájunknak haragos és levert pillanataink?
Milkie körbepillantott a tárgyalóteremben, és vállat vont.
– Mindenki elmebeteg.

>!
madárka

Tudjuk, hogy egy fájdalom nélküli világ érzés nélküli világ…de egy érzés nélküli világ fájdalom nélküli világ.

447. oldal, Epilógus (Alexandra, 2006)

>!
Timosz

Ha a valóságos világot kizárjuk, békében élhetünk a magunkéban.

>!
Papusz SP

Melyik fontosabb? A szellem kiteljesedése vagy az érzések kimutatása? Lehet, hogy az ember igen termékeny és kiemelkedő személyiséggé válhat, ha elnyomja az érzéseit és csak az eszére hallgatva él, de közben olyan magányos lesz, mint egy kivert kutya.

Tizennegyedik fejezet (2)

>!
psn

Ahhoz, hogy valaki a sorsát irányítsa nagy koponyának kell lennie. Ahhoz pedig, hogy terveket hajtson végre, bolondnak.

>!
pali

A pergamenszáraz ajkamra kicsordulni próbáló nyál biztos jele volt annak, hogy a pszichotróp gyógyszer harcba szállt az elmém, lelkem és testem leigázásáért. Felvegyem ellene a küzdelmet? Ismerjem el a gyõzelmét? Alávessem magam a harmadik világnak, hogy elmeneküljek az acélajtómon túli tragikus valóságitól? Érdemes az életet a társadalom beilleszkedni nem tudó szellemeket gyûjtõ szemétládájában leélni?

>!
Risus P

Egy ígéret megszegése olyan, mint egy hazugság.

47. oldal

>!
Risus P

Lehet, hogy az ember igen termékeny és kiemelkedő személyiséggé válhat, ha elnyomja az érzéseit és csak az eszére hallgatva él, de közben olyan magányos lesz, mint egy kivert kutya.

274. oldal


A sorozat következő kötete

Billy Milligan sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Elrabolt az apám
Jodi Picoult: Egyszerű igazság
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Harlan Coben: Az erdő
William Landay: Jacob védelmében
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Bernhard Schlink: A felolvasó
Winston Graham: Marnie
Babits Mihály: A gólyakalifa
A. Meredith Walters: Find You in the Dark – Utánad a sötétbe