Flowers ​for Algernon 54 csillagozás

Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Charlie Gordon, IQ 68, is a floor sweeper, and the gentle butt of everyone's jokes, until an experiment in the enhancement of human intelligence turns him into a genius. But then Algernon, the mouse whose triumphal experimental tranformation preceded his, fades and dies, and Charlie has to face the possibility that his salvation was only temporary.

Eredeti megjelenés éve: 1959

>!
Gateway, 2012
228 oldal · ASIN: B009ZG6YPU
>!
Harcourt, US, 2009
310 oldal · ISBN: 9780156035767
>!
Mariner Books, Boston, 2007
228 oldal · ASIN: B003WJQ74E

8 további kiadás


Kedvencelte 20

Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
mandris
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Ennek is elérkezett az ideje, hogy végre elolvassam a híres-nevezetes Flowers for Algernont. Annak ellenére nem került rá sor eddig, hogy egyébként lépten-nyomon belebotlok, főleg, amióta több sci-fit olvasok.* Úgyhogy mostanra már viszonylag kíváncsi lettem erre a regényre. Ezt csak fokozta az értékelések 95-96%-os átlaga, hogy Nagy könyv, na meg, hogy annak ellenére, hogy nem kifejezetten sci-fi, az eredeti novella Hugo-díjas, a regény pedig Nebula-díjas, itt a molyon pedig a 2. legjobb sci-fiként tartják számon.
Az író nagyon jól megtalálta a mondanivalója átadásához leginkább illő formát, a megvalósítás pedig szintén nem hagy túl sok kívánnivalót maga után. A történet ráadásul, mint számtalan értékelés bizonyítja, arra is alkalmas, hogy az olvasó bevonódjon, azonosuljon a főszereplővel, és elérzékenyüljön. Nálam erre valószínűleg azért nem került sor, mert – feltételezem – tudat alatt már eleve készültem arra, hogy ennek nem lesz jó vége. Persze, az is lehet, hogy a kő szívem az oka.
De egyébként a regény nagyon tetszett, és nagyon tudtam élvezni még úgy is, hogy nem engedtem, hogy kellőképpen bevonódjak ahhoz, hogy érzelmileg megérintsen. Tudtam értékelni azt, hogy a szerző nem akar olcsó megoldásokkal élni, és a könyvben felvonultatott szereplők is nagyon hitelesen hatottak, és a történet egyetlen pillanatra sem megy át giccsbe, pedig lett volna rá alkalma: spoiler Mintha erre a szerző kifejezetten odafigyelt volna. Csak azt sajnáltam, hogy miközben Charlie eljut az IQ skála 2. percentilisétől tulajdonképpen a csúcsra (érdekességképpen az emberiség 0,1%-ának magasabb az IQ koefficiense 145-nél – spoiler), nagyon kevés időt töltött el az átlagemberek szintjén. De ettől eltekintve érdeklődve olvastam, ahogy a szerző az intelligencia, a moralitás, a boldogság, a bölcsesség, az érzelmi intelligencia összefüggéseiről írt.

Ui: Friss fejlemény, hogy Keyes is kapott plecsnit a molytól. Én már nem merem felelősséggel kijelenteni írókról, hogy biztos olvasok még tőlük, de ez azért növeli a valószínűségét. Már, ha egyébként egy jó első találkozás nem lenne kellő biztosíték arra, hogy nyitott legyek az eshetőségre, hogy kézbe vegyem másik könyvét is. :)

* Ha máshogy nem, hát úgy, hogy valaki kijelenti, hogy ez nem az.

>!
NannyOgg SP
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Azért adtam ennyi csillagot, mert ez nem az a mézesmázolós könyv, ami lehetett volna. Charlie az IQ-ja növekedésével vált egyre kevésbé szimpatikussá, egyre arrogánsabbá és önzőbbé, aztán a végén spoiler egy gyökér lett belőle. Ebben az a jó, hogy teljesen megértem – a frusztrációját, a keserűségét, és hogy az értelmi képességnek az érzelmi képességhez oly’ kevés köze van. Mert hiszen lehetett volna ez egy habos-babos történet is az ifjú zseni kutatómunkáját csodáló tudományos körökről, jóban-rosszban kitartó, örök szerelemről, könnyes családi összeborulásról és a társadalomról, ami ráébred, hogy az értelmi fogyatékkal élők is ugyanolyan emberek, mint akiknek jobb kátyát dobott a gép, csak azt Daniel Keyes nem nyomta volna le a torkomon. Szóval azzal együtt is, hogy kicsit darabosnak találtam Charlie fejlődését és néhány eszmefuttatásal nem értettem egyet, és hogy nem tudtam egyfolytában nem a Kutyaszívre gondolni, ami amúgy önmagában sokkal jobban tetszett, ez egy majdnem ötcsillagos könyv, ahol az a szereplő, akinek a fájdalma tényleg érzelmi szinten fog meg, egy kisegér.

>!
marcipáncica 
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Nem tudom hogyan tudtam ennyi ideig elkerülni ezt a könyvet, pedig ennek kötelezőnek kéne lennie iskolában is (most jön a csavar, tuti az, csak nem tudok róla). Furcsa erre a könyvre sci-fi-ként tekinteni, mert annyival több minden volt benne, hogy a végére egészen elfelejtettem, hogy egy sci-fi mesterművet olvasok. Fantasztikus volt, első sortól az utolsóig (az az utolsó sor!), olyan tökéletesen felépítve, hogy abban egy felesleges betű nem volt. Nagyon szépen megírt, és nagyon értékes (pedig nem szoktam ezzel a szóval dobálózni) történet volt, gyönyörűen felépített ívvel, és mesterien alkalmazott író eszközökkel, amiken keresztül végig nagyon hiteles és felkavaró volt Charlie története. Mondanám, hogy sok ilyen könyvet szeretnék olvasni, de ez a könyv túl különleges volt hozzá, hogy minden bokorban teremjen belőle.

>!
just_aGirl
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Ezt a kötetet szívesen látnám az 1001-es listán! Vagy olyan listán, amelyen az életünk során kihagyhatatlan kötetek szerepelnek. Nagyszerű alkotás!
Olvastam már történeteket, amelyek egy retardált, nem egészen 70-es IQ-val rendelkező szereplőt is megszólaltattak, de az esetek többségében csak bárgyú zagyvaságot vagy értelmetlen mondathalmazokat eredményezett a próbálkozás. Keyes hitelesen ábrázolja ezt a karaktert is, mondatai egyszerűek, de remekbeszabottak. Szenzációs a történet és mesteri a kivitelezés. Az első oldalaktól kezdve tudtam, hogy kedvenc lesz a regény annak ellenére, hogy maga cselekmény nem okozott különösebben nagy meglepetést. Az író stílusa lenyűgöző, az angolul értő olvasótábornak mindenképpen az eredeti angol nyelvű regényt ajánlom. Igazi csemege!
Keyes műveit mindenképpen keresni fogom a jövőben.

>!
Nyájas_Olvasó
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

„Its easy to have frends if you let pepul laff at you.” – írja Charlie Gordon a regény angol nyelvű változatának végén. Számomra talán ez a gondolat foglalja össze legjobban a történet lényegét, amely harmadik olvasásra is ugyanolyan megrázó és elgondolkodtató, mint elsőre volt.

Kíváncsi voltam, hogy egy olyan regénynél, amelynél ennyire lényeges a nyelvi megformáltság, a szóhasználat, a helyesírás, a betűzés, milyen is lehet az olvasói élmény eredeti nyelven. Arra számítottam, hogy „nem fog akkorát ütni”, mint magyarul, de tévedtem. Ugyanúgy előjött minden: a merengés az emberi természeten, a düh, a harag, amelyet akkor érzünk, amikor MI értjük, mi történik Charlie körül, miközben Ő MAGA nem (ebben a megoldásban a regény hasonló pl. a Sorstalansághoz), az öröm, amikor a műtét után felfedezi maga körül a világot, majd a fájdalom, a torokszorító érzés, miközben tehetetlenül figyeljük, hogyan süllyed vissza abba az állapotba, amely a műtét előtt is jellemezte őt.

A regény keretes szerkezetű, Charlie állapota foglalja keretbe, mely a regény elején és végén ugyanaz. Emellett a kerethez tartoznak még a nyelvi megformáltság szintjeire utaló markerek is: Charlie leírásainak szándékosan nem mindig túl sokat mondó tartalma mellett sokszor ez segít nekünk felfedni és értékelni a főhős valódi állapotát. Egészen torokszorító érzés lesni a regény vége felé, hogy mikor kezd egyszerűsödni a nyelvhasználat, mikor jelennek meg újra az első infantilis kifejezések, tűnnek el az aposztrófok ("its", „I dint” stb.), és jut el a főhős ismét arra a szintre, ahonnan elindult.

A megdöbbenés és a fájdalom azonban számomra nem vegytiszta a regény végén. Ha akarom, ha nem, nem lehet nem észrevenni a szándékos szerzői megoldást, nem lehet nem felfigyelni arra, hogy a zárlatba optimizmus is vegyül. Nem is kevés. Először is Charlie nem keveset hagy maga után, és most nem a „kézzelfogható” eredményeire, a „piano concerto”-ra, vagy a tudományos cikkére gondolok. Sokkal inkább arra, hogy minden környezetében élőre hatással volt, mindenkit megváltoztatott. A legmarkánsabban akkor érezhető ez, amikor a pékségbe való visszatérése után Frank és Joe megvédik attól az alaktól, aki ugyanúgy próbál belőle hülyét csinálni, mint ők tették korábban. Ők tehát gyökeresen megváltoztak, Alice-ről és Dr. Strauss-ról nem is beszélve. Rendkívül fontos az is, hogy a főhős optimizmusa, küzdeni akarása, életigenlése ugyanúgy megvan, sőt, talán erősebben is érezhető, mint a regény elején.

A szerző egyébként mesterien felépítette regényét. Mindent oda helyez, ahol a leghatásosabb, mégsem válik hatásvadásszá, ezért is hatalmas élmény, ahogy már az elején azonosulunk a főszereplővel, vele együtt fedezzük fel az őt körülvevő világot a műtét után, látunk bele az emberek valódi jellemébe, tetteik mozgatórugójába. Ide tartoznak a regény átszövő pszichológiai, pszichiátriai, irodalmi, bibliai utalások is, ezen ismereteinket Keyes mind mozgósítja. Elég csak a baljóslatú véget előre megjósoló Fanny Birdenre gondolnunk, aki rezonőrként fogalmazza meg, hogy mekkora hiba volt a „tudás fájáról enni”. És hogy mennyivel boldogabbak lennénk anélkül. A szerző ezzel a maga nézőpontjából a „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” ősrégi kérdését is megválaszolja. Persze nem muszáj vele egyetérteni, de a regény elolvasása után nehéz erre a kérdésre más választ adni.

Charlie valóban boldogabb volt az operáció előtt, és talán ezért oldódik némileg a regény zárlatának megsemmisítő hangulata is: még ha nekünk a szívünk szakad is meg érte, be kell látnunk, hogy Charlie hátralévő élete sokkal boldogabban telik majd, mint sokunké. És ez az, amit érdemes szem előtt tartani.

>!
Nazgul
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Zseniálisan megírt könyv! Már nagyon régóta várólistás volt és sokszor ajánlották, most már értem miért. Egyedi a maga nemében!

>!
Vadbarack
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Én ritkán szoktam sírni a könyveken, és csak akkor, ha a könyv tényleg megérdemli. Hát, ez többszörösen megérdemli. Miután befejeztem, arra gondoltam, hogy meg akarom ölelni Charlie-t, amiért ilyen hősiesen viselte el a történéseket. A következő gondolatom pedig már az volt, hogy inkább DK-t kellene szorosan magamhoz szorítani, de amikor rájöttem, hogy ő már nincs az élők sorában, még jobban kiborultam.
Átfuttattam az ujjaimat mégegyszer a sorokon, néztem, ahogyan Charlie írásai egyre kifinomultabbak lesznek, aztán ugyanez megtörténik visszafelé. Mindenkinek ajánlom elolvasásra, mert hihetetlen egy történet; olyan érzelmeket mozgatott meg bennem, amikről nem is tudtam, hogy léteznek. Fay pedig olyan teremtés, hogy ő egy külön könyvet érdemelt volna. spoiler
Voltak részek, amiket megmosolyogtam, viszont egész végig bennem volt egy bizonyos fojtogató érzés, mert tudtam, hogy valami szörnyű fog történni. A befejezés ennek ellenére nem lett teljesen szörnyű: inkább mondanám keserédesnek, hiszen Charlie megkapta azt, amit okosként sosem. És bebizonyította, hogy a barátok nagyon fontosak az ember életében: lehetsz okos vagy buta, a barátokra mindig szükségünk van.
Leginkább annál a jelenetnél bömböltem, amikor spoiler
Ez a könyv elérte, hogy rosszul érezzem magam, és szégyelljem azt, amit az emberek tesznek a kissé butácskábbakkal. Jól tudom, milyen az, amikor különálló részként tekintenek rád, valakire, aki nem illik bele teljesen a társadalom kirakósába.

>!
peters P
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Egyértelműen mestermű, úgy is végigbőgtem az utolsó harmadát, hogy előre tudtam a történet végét. Itt persze nem is az a kérdés, hogy mi lesz a vége, hanem, hogy mi történik közben. Szomorú aktualitása az olvasásnak, hogy bár évek óta a képzeletbeli és a Molyos várólistámon van, csak most sikerült elkezdenem, kb. egy hónappal azután, hogy Keyes elhunyt. Ezt mindenkinek olvasnia kellene!

>!
Harcourt, 2004
312 oldal · ISBN: 9780156030083
>!
ujhelyiz P
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Vannak könyvek, amikor olvasás közben az ember a csapkodó villámokat figyeli, és örül neki. És vannak azok a könyvek, amikor az ember látja, hogy jön a vihar, csak a villám nem biztonságos távolságban csap le, hanem közvetlenül az ember mellett. Ez a könyv számomra ilyen volt.

Olvasás közben szembesülhetünk azzal, hogyan viselkednek az emberek a kirívóan buta és a kirívóan okos emberekkel; a helyzet az, hogy egyikükkel sem szépen. És ha egy ember váratlanul megváltozik, akkor nagyon megváltozik velük az emberek viszonya. És ez egyszerűen tragikus – pláne, ha ezeket a furcsa viszonyokat személyes közelségből is láttuk már.

A könyv tudományos beszámoló stílusa zseniális megvalósítás, mert ezzel is tudja szemléltetni, hogy a főszereplő éppen hogyan változik – mennyire választékosan fogalmaz, mi az, amit ért vagy hogyan reagál arra, ha valamit nem ért meg. Ezen keresztül az is látható, hogy az egész könyv egyfajta tragikus fejlődésregény.

Ami engem illet, a könyv által felvetett legfontosabb kérdés, hogy javítható-e azon emberek élete, akik valamilyen okból lemaradtak – legyen ez valami születési rendellenesség vagy akár felnőttkori regressziók. És a könyv szörnyű konklúziója (az én olvasatomban) az, hogy komoly együttérzés nélkül biztosan nem. Már csak azt kell kitalálni válaszként, hogy ezt hogyan lehet biztosítani azok számára, akiknek szüksége van rá…

>!
niebla
Daniel Keyes: Flowers for Algernon

Jó volt, alapjában véve, megszerettem a történetet és Charlie-t (bár sokat változott időközben).
Csupán két dolgot találtam irreálisnak:
1. Hogy lehetséges az, hogy Nemurék a műtéttel nem vártak addig, amíg Algernon… meghalt? Persze, ha így történt volna, a regény se született volna meg, mégis, ez zavart egy kicsit.
2. Miért nem lett Charlie állapota más/rosszabb, mint a regény elején? Jó, igen, keretes szerkezet, meg optimizmus, de mégis, szerintem meg kellett volna változnia valahogy… Algernon is megváltozott, vagy nem? Vagy… Charlie is lehet, hogy megváltozott, csak ez már nem derül ki??

De amúgy nagyon tetszett a téma. Hogy mi a különbség a hetvenes és a száznyolvanas IQ között, és ennek mi köze van a többi emberhez és a barátságokhoz. És az is nagyon tetszett, hogy hogy változott Charlie helyesírása.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

I don’t know what’s worse: to not know what you are and be happy, or to become what you’ve always wanted to be, and feel alone.

>!
Algernon +SP

P.S. please if you get a chanse put some flowrs on Algernons grave in the bak yard.

1 hozzászólás
>!
Algernon +SP

Thank God for books and music and things I can think about.

>!
Ailey

(…) wanting someone to talk to and yet afraid to meet anyone.

>!
Nyájas_Olvasó

Now I understand one of the important reasons for going to college and getting an education is to learn that the things you've believed in all your life aren't true, and that nothing is what it appears to be.

>!
Ailey

„The more intelligent you become the more problems you'll have, Charlie (…)”

>!
Ailey

Prof Nemur said but why did you want to lern to reed and spell in the frist place. I tolld him because all my life I wantid to be smart and not dumb and my mom always tolld me to try and lern just like Miss Kinnian tells me but its very hard to be smart and even when I lern something in Miss Kinnians class at the school I ferget alot.

>!
agivagyok

What has happened to me? Why am I so alone in the world?

176. oldal

>!
Ailey

And as I lay there with her I could see how important physical love was, how necessary it was for us to be in each other's arms, giving and taking.


Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Moon: The Speed of Dark
Ann Leckie: Ancillary Justice
Kim Stanley Robinson: Red Mars
Vonda N. McIntyre: Dreamsnake
Catherine Asaro: The Quantum Rose
Frederik Pohl: Man Plus
Connie Willis: Blackout
Neil Gaiman – Michael Reaves – Mallory Reaves: The Silver Dream
Joe Haldeman: Camouflage
Greg Bear: Moving Mars