Az ​ötödik Sally 1019 csillagozás

Daniel Keyes: Az ötödik Sally Daniel Keyes: Az ötödik Sally Daniel Keyes: Az ötödik Sally Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Sally ​Porter az élet kellemetlen helyzetei ellen azzal védekezik, hogy elveszíti öntudatát. De ezzel nincs vége a dolognak. Mikor újra magához tér, új helyzetben találja magát. Az idő továbbhaladt és ő nem tud róla számot adni. Olyasmikre próbálják emlékeztetni, amiket tudtával nem követett el. Otthon olyan holmikat talál, amelyeket soha esze ágában sem volt megvásárolni. És amiket a férje összehazudott róla a válóperi tárgyaláson! Hogy hetekre eltünedezett, hogy hajlamos az erőszakra, hogy félmeztelenül táncolt egy mulatóban… El tudja ezt képzelni, dr. Ash?
Igen, a pszichiáter el tudja képzelni. Ismeri ezt a betegséget, de szemtől szembe csak most találkozik vele először. Ez a többszörösen hasadt személyiség esete. A jámbor, félénk Sallyben négy további én lakozik, még saját nevük is van. Bella tömény érzékiség, Nola merő intellektualitás, Derry csupa jóindulat, Jinx pedig- tőle isten óvjon, ő maga a megtestesült agresszivitás. Ezeket a gyerekkorban lehasadt, önálló életre… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1980

>!
Alexandra, Pécs, 2015
320 oldal · ISBN: 9789633572429 · Fordította: Szilágyi Tibor
>!
Alexandra, Pécs, 2014
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633571811 · Fordította: Szilágyi Tibor
>!
Alexandra, Pécs, 2008
368 oldal · ISBN: 9789633706077 · Fordította: Szilágyi Tibor

2 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 290

Most olvassa 39

Várólistára tette 501

Kívánságlistára tette 249

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Az ezredik csillagozó vagyok, szép szám.
Jó sokan olvastuk ezt a történetet, sok vélemény alakult ki róla.
De vajon hányan vagyunk, akik elgondolkodtak a könyv valós mondanivalójáról és hányan értékeltük pozitívan?

Nem sokat tudok a tudathasadásról, pedig nem először találkozom a fogalmával.
Valahogy ez is olyan számomra, mint a legtöbbünknek egy idegen ember, látjuk, felfogjuk jelenlétét, de semmi több, megyünk tovább.
Hazudnék, ha azt írnám első olvasásom a témában. Számos történet íródott ennek alapjául, mégsem éreztem szinte egyiket sem ennyire meghatározónak.
Egy lélek öt személyiséggel, még leírva is súlyos, nem hogy olvasva.
Azt pedig elképzelni is nehezen tudom, hogy evvel együtt kell embereknek élnie.

De visszakanyarodva a könyvhöz, elvégre ez a lényege, nagyon érdekes volt.
Néhol számomra kicsit túlírtnak tűnt, de nagyon hamar elmúlt ez az érzésfoszlány, és átvette helyét a oly megszokott döbbenet és szánalom.
Mert én igen is szánom Sally Portert.
Nem segítség ezen embereknek, de fontos része lehet az életüknek. Nem megmentő az, aki szánalomból áll a másik mellett, de alapja egy olyan érzés gyűjteménynek, mely elindíthatja szenvedőjét egy pozitívabb irányba.
Sally többszörösen bántalmazott személy, spoiler, és pont ezért az önvédelmi ösztönreakciója a különböző megszemélyesített személyiségjegyek lettek, melyek alakot öltenek időközönként, és „életre kelnek”.
Minden alteregó nagyon érdekes és színes „egyéniségnek” találtam, ugyanis egyik sem volt jó, mindenkiben felfedeztem az árnyaltságra való hajlamot, ahogy Jinx is hordozta magában a igényt a gyengeségre, az megint más kérdés kapott e választ eme igényére.
Nem vagyok pszichológus, sem dilidoki, de úgy gondolom, hogy bizonyos traumákat túlélni nem lehet. Hisz olyan mély érzelmi intenzitásnak van kitéve az emberi agy, hogy képtelen befogadni, vagy feldolgozni segítség nélkül. Főleg, ha egy gyenge korban lévő személyt nézzünk.
Ezeken gondolkodtam folyamatosan, míg olvastam a könyvet.
Úgy éreztem, hogy Sally nagyon erős személyiség lenne, mert túlélő, az, hogy ezt miképpen tudta átvészelni megint más kérdés.

Ami még érdekes volt olvasás közben, hogy a többi szereplő, akik hatással voltak a jelenére, szintén valami káros szenvedélynek, vagy mély traumának voltak a rabjai.
„Hősnőnk” küzdése mindenkiben felélesztette azt a tűzet, mely elindította őket is egy adott irányba, az, hogy ez most tartós vagy átmeneti nem fontos, nem erre épül a történet.
Tulajdonképpen öt részre tagolhatom a könyvet, mégis úgy érzem, hogy az utolsó rész kidolgozatlan maradt. Túl gyorsnak éreztem a kidolgozást, és hiányérzetem maradt.
Nem a kapcsolati fázisról írok most, mert nekem ez csak töltelék volt, hanem arról amikor fel kellett volna dolgozni az adott karakter születésének körülményeit.
Ez kicsit zavar, ezért is adok egy fél csillaggal kevesebbet.

Úgy érzem mindentől függetlenül, hogy egy nagyon érdekes és rendkívül impulzív személyiséget ismerhettem meg Sally karakterében.
Kíváncsi vagyok, vajon milyen sorsot szánt neki az élet, vajon megkapta e azon eseményeket, melyeket szeretet volna!
Valószínű erre nem kapom meg a válaszokat, így ezek nélkül engedem el a kezét ennek a történetnek.
Örülök, hogy olvastam, sokat tanultam általa.
Sokat olvastam utána, és mélyedtem bele a témába.

Mivel utazókönyvként került hozzám a könyv, ezt szeretném itt is megköszönni.
Egy élmény volt, köszönöm.

Egy tanulságos történet, élvezetes felderítése volt. Tetszett!

>!
Európa, Budapest, 1989
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630748444 · Fordította: Szilágyi Tibor
9 hozzászólás
>!
Tarja_Kauppinen IMP
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Nem az a baj, ha valakinek a fejében többen laknak, hanem ha külön akarnak költözni – nem tudom már, hogy ki mondta, de igaza volt. A többségnek több arca van, és ez így is van rendjén: minden helyzetre akad egy verzió belőlünk, amely a kellő időben előjön. A gond az, ha valamelyik verzió nem jókor jön elő, esetleg elnyomja a többit, vagy éppenséggel hiányzik. Mindegyiknek megvan a maga szakterülete, önmagában azonban egyik sem teljes. A szexi csaj született színésznő, ha ki kell állni a közönség elé, csak úgy tündököl – egyébként viszont egy, szóval értitek. Az intelligens nő, Nola n+1 idegennyelven társalog az összes létező művészeti ágról, viszont gőgös, nagyképű, minden műveltsége dacára sem épp egy maradéktalanul rokonszenves alak. Jinx maga a megtestesült impulzivitás, viszont kezelhetetlen, ön- és közveszélyes. Bármilyen rázós helyzetből kivágja magát, lendülete azonban nem tűri a korlátokat, agressziója megzabolázásért kiált, hogy hasznossá válhasson.
Mindezek bennünk is megvannak. A „valódi” személyiség, Sally szürke kisegérnek tűnik a többiekhez képest, ő az alázatos. Pedig az alázat az egyik legértékesebb tulajdonság. Nola gőgös intelligenciájával összegyúrva mindjárt nyerőbb párost alkot, az eszes csaj önkritikára és empátiára tesz szert Sally alázata révén.

Hogy szakmailag mennyire állja meg a helyét, nem tudom, úgyhogy inkább nem is próbálom megítélni, szórakoztató olvasmánynak azonban kiváló! Ugyanakkor magunkra is ismerhetünk benne, hiszen a többségünknek vannak különböző „személyiségei”, amelyeket a különböző helyzetekre tartogatunk. Az én Jinxem medre a sport, ugyanő számtalanszor kihúzott már különféle kalamajkákból, és bizony nem volnék teljes ember nélküle. Bellám Jinxszel karöltve a megoldóember, amikor a megoldandó feladat épp túlmutat egy köbméter tűzifa felhasogatásán – mellékesen pedig imád korcsolyázni. Derry terén sajnos nem vagyok valami jól eleresztve, ez a hiányosságom, tudom, és régóta dolgozom is a fejlesztésén.

Ennek a könyvnek az üzenete számomra az, hogy egy ember akkor teljes, akkor funkcionál megfelelően, ha nagyjából egyenlő arányban rendelkezik az összes olyan – legfőképpen érzelmi – kvalitással, amelyekre a normális emberei egymás mellett éléshez szükség van. Az alázat, a szexualitás, a kedvesség, az önérzetesség és az impulzivitás mind nélkülözhetetlenek, és akkor működünk jól, ha ezek a „személyiségek” kooperálnak egymással.

Két csekélyebb bajom volt vele, azzal együtt, hogy, ismétlem, tök olvasmányos, szuper haladós, „beszippantós” kis könyv. Az egyik a szexközpontúság. Ennyire azért nem működik így az ember. Ha megpillantod fajod egy másik, alapértelmezetten ellentétes nemű egyedét, aki szintén alapértelmezetten még egyedülálló is, nem az az első gondolatod, hogy milyen kamu szöveggel hívd fel magadhoz, a pszichiáter meg ne keveredjen liezonba a pácienssel – ez utóbbira némi mentségül szolgál, hogy a szóban forgó jelenet a narráció szempontjából maradéktalanul indokolt.
A másik bajom az, hogy antiklerikális. Sally gyermekkorának két legfőbb megkeserítője egyaránt a kereszténység égisze alatt követi el gaztetteit, holott egyikük karakteréhez például semmi, de semmi pluszt nem ad hozzá az a teljesen indokolatlanul odagányolt adalék, hogy az illető a Vasárnapi Iskolában tanít. Félig-meddig technikai, félig-meddig pedig emberi érzéseimből fakadó tehát az a benyomásom, hogy Keyes itt a katolicizmussal (kereszténységgel? általában véve a vallással?) szembeni ellenérzéseit kísérelte meg mérsékelten burkolt formában lenyomni a torkunkon egy seprűnyéllel, miközben szöges bakancsával a mellkasunkon ugrál, és a feje körül kígyózó hajtincseit vadul rázva fejhangon üvölt.

A konklúzió: hozd ki a legjobbat azokból, akik a fejedben laknak. Ha sikerül kialakítani közöttük egy jól működő szimbiózist, és egyik sem akar önkényuralomra törni a többiek felett, remekül kompenzálni fogják egymás hiányosságait, és egy pöpecül működő egészet fognak alkotni.
Amilyen ez a könyv is (majdnem). Egy élmény volt! Csak úgy faltam a sorait. *elégedetten böffent*

>!
zsofigirl
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Hűha. Hajnali négykor bejeztem be, Harry Potter óta talán nem is olvastam ennyire nemtudomletenni könyvet. Alkudoztam, még egy oldal és eszek, még kettő, megyek vécére, még három és… Ezzel a könyvvel nem lehet alkudozni. Ott ragadtam mellette, borítótól borítóig.
(Még a suliban, úgy két éve, a disszociatív személyiségzavarról írtam biosz órára házi dolgozatot, érdekelt a téma, és a tanárnő odafirkantotta a végére, hogy ezt mindenképp olvassam el. Köszönöm.)
És az a legdurvább (legérdekesebb!) az egészben, hogy ez nem pusztán írói fantázia, ilyen van, ilyen létezhet. Egy időben szerettem volna egy képzeletbeli barátot. Már nem. És amellett, hogy lebilincselő olvasmány volt, rájöttem, hogy Sally, Bella, Derry, Nola, Jinx mind-mind ott vannak bennem, együtt (mint a legtöbb emberben, gondolom). És valahogy most igazán hálás vagyok ezért.

29 hozzászólás
>!
mate55 
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Más vagyok. Egy amerikai város átlagos háziasszonyának élete minél közömbösebb és hétköznapibb, annál összetettebb és titokzatosabb. Sally Porter ugyanis többszörösen tudathasadt személyiség, elméjében öt különböző nő él, akik mind tudnak egymásról, kivéve Sally-t. „Egyetlen könnycsepp egy öt gyöngyből álló nyakláncon”. „Az ötödik Sally” sötét tragédia és könnyed vígjáték egyszerre. Végül is miről is szól maga a könyv? Természetesen rólunk, emberekről, akik naponta több szerepet játszunk, mégis megférünk egymás mellett. Nagyon érdekes tartalommal és szerkezettel, ami együttesen mély dolgokat szánthat fel sokunkban. De mi van akkor, ha az egyén ezeket a szerepeket nem tudja kontrolálni? Többségünknek sok arca van, mint a prizma felülete. De arra a kérdésre, hogy hány fajta személyiség lakozik egy emberben, alapjáraton könnyű megadnunk a választ. Egy. Azzal is meggyűlik a bajunk olykor. spoiler Mérges vagyok! Mérges azért, mert a könyv vége előre tudható volt, én mégsem gondoltam rá. S hogy miért nem? Mert könyvanalizáló énemet elnyomta a szimpla könyvélvező személyiségem, s nem hagyta, hogy gondolkodjam! Ez pedig sokszor megtörténik. Egyre jobban elgondolkodtat, hogy két ilyen ambivalens személyiség vajon elfér bennem? Talán le kellene számolnom valamelyikükkel. Már csak a hogyan és a mivel kérdés foglalkoztat:)

>!
AeS P
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Különös ismertetőjelem, hogy a legképtelenebb könyveket tudom kiválasztani a különböző utazásokra, sítáborba a Schindler bárkáját vittem, erről meg azt gondoltam, hogy jó lesz majd a horvát tengerpartra.
Talán nem PC azt írni, hogy nagyon bírtam a csajokat, de így van. Mindegyik kifejezetten szórakoztató volt a maga módján (még Jinx is), persze csak az irodalmi korlátokon belül.
A Virágot Algernonnak persze alapmű, amit többször meg is könnyeztem, de a második, Keyes-től olvasott regény sem okozott csalódást. Érdekes, hogy a pszichiáter milyen súlytalan volt nekem ebben a történetben, nem tudom, hogy mennyire akarta a kiégést előtérbe tolni, de egyáltalán nem sikerült. Kaptam helyette egy nagyon olvasmányos, és nagyon lebilincselő regényt, igazán köszönöm, előre az újabb Keyes-könyvek felé!

3 hozzászólás
>!
Janina13
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Drága @seya! Örök hálám ezért a könyvért Neked!
Még a feléig sem jutottam el, de már ment a kedvencek közé (én azért nem szoktam minden második könyvem kedvencnek jelölni).
Fenomenális volt, imádtam!
Annyira tetszett, hogy nem is tudom mit írhatnék magáról a történetről….. Remek felépítése van, szuperek a karakterek, letehetetlen, szórakoztató, elgondolkodtató…hááát, még sorolhatnám. Voltak benne kifejezetten vicces „jelenetek”, és rendkívül megrázóak is.
El sem tudom képzelni, hogy magamtól, hogy nem vettem soha észre ezelőtt, de remélem, hogy sok ilyen kincs akad még a kezembe!

8 hozzászólás
>!
Trixi_Adzoa P
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Óóóóóóó! Ez micsoda egy jó könyv!
Egyszerűen csak imádom Sally összes személyiségét. Még Jinxet is.
Hihetetlenül érdekfeszítő volt. Alig-alig tudtam letenni, és alig vártam, hogy újra kézbe vegyem. Ma majdnem nem kezdtem el dolgozni reggel, mert úgy nem lehet indítani a napot, hogy 15 oldal maradt egy ilyen csodálatos könyvből. De kénytelen voltam megemberelni magam.
Az őszintét megvallva azt hiszem, jobban tetszett, mint a Virágot Algernonnak. Komolyan egy csoda. Egy olyan pszichológiai érdekesség, amit szakkönyvekben soha nem olvastam volna el, de ez így nagyon nagyon érdekes volt.
Na, nem is ömlengek tovább. Tessék elolvasni :-)

2 hozzászólás
>!
KingucK
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Nagyon érdekes és elgondolkodtató regény volt. Reméltem a Virágot Algernonnak után, hogy nem fogok unatkozni, de Keyes valóban tud valamit :)
Végig izgalmas volt és nem kiszámítható, és hihetetlen, hogy ilyen a valóságban is létezhet, pedig nem ennyire szélsőséges, de hasonló esetek a közvetlen közelemben is lezajlottak.
Biztosan fogok még tőle olvasni, és ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a pszichológia!

>!
IrodalMacska P
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Daniel Keyes egy zseni! Nemcsak azért, mert írt egy letehetetlen – és azok alapján, amiket a disszociatív személyiségzavarról olvastam, egy szakmailag is helytálló – könyvet, hanem azért, mert nyitva hagyott bennem egy kérdést, ami Sally történetének az olvasása során végig foglalkoztatott és a könyv befejeztével sem kaptam rá választ: egészen biztos, hogy a kötet kulcsfogalma a többszörösen hasadt személyiség? Nem lehet, hogy a pszichológus végzettségű író annyira ismerte a női lelket, hogy ennek hatására írt egy könyvet úgy általában a nők személyiségéről? Hiszen mindannyiunkban lakozik egy Nola, egy Derry, egy Bella és egy Jinx. Van az a közeg, ahol kiélhetjük intellektuális énünket, ahol az olvasó és művészlélek (legyen az komolyzene, színház, festészet stb.) oldalunknak teret engedünk. Létezik az az élethelyzet, az a férfi, aki mellett Bellává válunk: élvhajhász, érzéki r*banccá. Van egy Derry énünk is, aki életigenlő, bájos és szeretni való, de bennünk lakozik Jinx is, aki maga a megtestesült anyatigris és megannyi fájdalmat, sérelmet hordoz magában. És mindez bele van csomagolva X.Y-ba, aki azt az arcát bontja ki, akire az adott helyzetben éppen szükség van. Azt hiszem, hogy emiatt vált számomra letehetetlenné ez a könyv, mert nem pusztán egy érdekfeszítő, izgalmas történet (ami egyébként borzasztó egyszerű nyelvezetű, tehát irodalmi szempontból nem mondanám egy kimagasló műnek), hanem anyag, amelyen napokig lehet rágódni, gondolkodni.

>!
Alexandra, Pécs, 2014
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633571811 · Fordította: Szilágyi Tibor
>!
Sai_home
Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Ez egyszerűen egy remek könyv.
Mindig is érdekeltek az olyan történetek, ahol a fő szál egy ember pszichológus/pszichiáter általi kezeléséről szól, ráadásul a kezelő személy története is központi elem lesz. Ilyesmi volt a Terápia című sorozat is (amit mondjuk eluntam és félbehagytam, ott az volt a menet, hogy négy napon a főszereplő kezelt egy-egy embert, az ötödik napon pedig őt kezelték).
Az író hatalmas mennyiségű munkát ölhetett bele az anyaggyűjtésbe, ugyanis teljesen valósnak tűnnek a leírások, hogy hogyan élhette meg Sally az egész történetet. A gyógyulás útja mellett kapunk megfelelő mennyiségű drámát is, izgulhatunk, hogy nehogy valami végzetes következzen be.
Apró kiritka lenne csak, hogy a szerencsejátékfüggőségről szóló részek nem tűntek korrektnek és a profi sportfogadással sincsen tisztában (ugyanis nem feltétlen arra kell tenni, aki szerintünk nyerni fog), de ez nem von le semmit a könyv értékéből, annyira apróságról van szó.
Letehetetlen.


Népszerű idézetek

>!
Csilll

– Maga egészen más, mint a többi nő. Ettől izgalomba jövök.
– Ez oké, amíg csak nem jön nekem.
– Sally, én …
– Szólítson a becenevemen, Nolának.
– Még egy becenév?
– Van, aki sörösdobozokat gyűjt.

89. oldal

1 hozzászólás
>!
Anniennke

Bizonyos értelemben az egész csak az idő kérdése: emlékezni a múltra, átélni a jelent, előlegezni a jövőt. Az órák összes töredékének és szilánkjának meg kell lennie, hogy az ember – ha akarja – mindegyiket a helyére tudja tenni, és felül tudja vizsgálni létének történetét, önmaga kronológiáját.

366. oldal

>!
Manni

Amíg az ember kitart, mindig van reménye a változásra. Az életet nem szabad eldobni. Akármilyen rosszra fordulnak is, akármilyen feketének látszanak is a dolgok, nem szabad feladni.

157. oldal (Európa, 1989)

>!
imma AP

Atyaisten, soha nem olvasta végig a Moby Dicket. Lehet, hogy egy könyvet nem elolvasni olyan bűn, ami a pokol tornácára sodorja, és arra kárhoztatja, hogy soha ne tudja meg, mi lett a vége. Lehet, hogy büntetésül az örökkévalóságig a végtelenbe forduló oldalak árja ellen kell úsznia, mely állandóan visszasodorja a befejezetlen történetek Sargasso-tengerébe.

>!
OlvasóMókus

Az embernek múltjának kell lennie ahhoz, hogy valódi személyiség lehessen.

>!
Tíci P

Lehet, hogy egy könyvet nem elolvasni olyan bűn, ami a pokol tornácára sodorja, és arra kárhoztatja, hogy soha ne tudja meg, mi lett a vége. Lehet, hogy büntetésül az örökkévalóságig a végtelenbe forduló oldalak árja ellen kell úsznia, mely állandóan visszasodorja a befejezetlen történetek Sargasso-tengerébe.

9. oldal (Európa, 1989.)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
danaida P

Ahogy F. Scott Fitzgerald egyszer megjegyezte, az érzelmi bankszámla kimerült.

299. oldal (Árkádia, 1989)

>!
zeany

A legtöbb embernek sok lapja, facettája van, olyan, mint egy gyémántprizma lapjai, amelyek visszatükrözik a fényt. Én más vagyok. Én egyetlen könnycsepp vagyok egy öt gyöngyből álló nyakláncon.

96. oldal

>!
ludovika

– Nem tudok várni. Gyorsan kell élnem, mielőtt lemegy a függöny.

66. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

F. Scott Fitzgerald: Az éj szelíd trónján
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Winston Graham: Marnie
Babits Mihály: A gólyakalifa
Françoise Sagan: Jó reggelt, búbánat!
A. Meredith Walters: Find You in the Dark – Utánad a sötétbe
Oravecz Lizanka – Orosz Ildikó: Lizanka
Tuija Välipakka – Arja Lehtosaari: A lélek meggyilkolásának száz módja
Paul T. Mason – Randi Kreger: Ne lépkedjünk tojásokon