Hírnév 52 csillagozás

Daniel Kehlmann: Hírnév Daniel Kehlmann: Hírnév

A világ fölmérése írójának legújabb regénye

Mi a közös egy halni vágyó öregasszonyban, a világ legismertebb ezoterikus írójában és egy izzadógép, kövér bloggerben? Még ha a valóságban nem is, egy nagyszerű regény lapjain sorsuk menthetetlenül összefonódik. Az utóbbi évtizedek egyik legnépszerűbb irodalmi műfaja lett a novellafüzér, melyben az egyes epizódok, amellett, hogy külön-külön izgalmasak, együtt is összeadnak valamiféle titokzatos egészt. Kehlmann kilenc többé-kevésbé összefüggő történetből építi fel legújabb regényét, a tőle megszokott gazdag nyelvvel és finom humorú, ironikus látásmóddal. A történetek egésze az elmúlásról, a csalásról és csalódásról, és természetesen a hírnév elviselhetetlen nehézségéről szólnak.

Eredeti mű: Daniel Kehlmann: Ruhm

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Kossuth, Budapest, 2018
ISBN: 9789630993364 · Felolvasta: Mácsai Pál
>!
Magvető, Budapest, 2009
188 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427318 · Fordította: Fodor Zsuzsa

Enciklopédia 2


Kedvencelte 10

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Kkatja P
Daniel Kehlmann: Hírnév

Lazán összefonódó történetek különleges sora, ami igazán a közepén érte el nálam a csúcspontot, az írónő eltűnésével egy távoli országban és a coelhós író durva valóságra ébredésével, bár a többi sem volt piskóta.
Akarok még Kehlmannt, megy a tudatom színéhez…

>!
Magvető, Budapest, 2009
188 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427318 · Fordította: Fodor Zsuzsa
2 hozzászólás
>!
csgabi MP
Daniel Kehlmann: Hírnév

Eléggé felemás egy könyv ez. Nagyon jók voltak az elbeszélések, megfogtak az első oldaltól kezdve. Mégis rossz érzést keltettek bennem, és nem éreztem jól magam – sem olvasás közben, sem utána.
Valószínűleg ez is volt Kehlmann szándéka, különben nem fűzte volna őket csokorba, és jelentette volna meg egy kötetben. Ezekben az elbeszélésekben mindenki elveszít valamit, talán ez volt, ami zavart: hogy végigkísért a veszteség-tudat, és nem érezhettem egyetlen írásban sem pillanatnyi megkönnyebbülést.
Mindegyik írás tetszett, még a Hozzászólás a vitához is, pedig itt megtestesül az az emberfajta, amitől olyan szinten kiütést kapok, hogy el sem tudom mondani. :-))

Daniel Kehlmann nem tudom, lesz-e kedvenc íróm, de hogy olvasok még tőle, az biztos. Azt azonban remélem, hogy a többi könyvével nem leszek „se vele, se nélküle” kapcsolatban. :-)

>!
Morpheus
Daniel Kehlmann: Hírnév

Kehlmann-nak úgy örülök, mint egy új ételnek, ami ízlik. Új kedvencem lett. Kicsit Palahniukos, kicsit Pelevines, kicsit önmaga, mi kell ettől több? Szeretem.
A könyvről. Láttam, hogy több rövid írás van benne, hú, mondom ez rosszat jelent. De meglepően jók voltak, főleg ha egészében nézzük, ahogy összefonódnak, feloldódnak és eltűnnek egymásban az életek. Jöhet a következő!

3 hozzászólás
>!
n P
Daniel Kehlmann: Hírnév

Daniel Kehlmann az új felfedezésem. Először az F -et olvastam tőle és annyira tetszett, hogy valakinek gyorsan írtam is, hogy olvassa el feltétlenül. Hát, lázban voltam, na. Most a Hírnév is tetszett, de úgy láttam, hogy a ti véleményetek A világ fölmérése mellett tesz voksot. Már nálam van. Ma kezdem. Most.

Így utólag ideírom, hogy elkezdtem a könyvet és még nem csalódtam.
Érdekessége (többek között), hogy aki előttem olvasta (könyvtári), az vonalzóval és ceruzával, aláhúzott benne mondatokat. Engem mindig érdekel az ilyesmi, hogy neki éppen ezek tetszettek, vagy voltak fontosak.

4 hozzászólás
>!
ViraMors P
Daniel Kehlmann: Hírnév

Nagyon furcsa nekem ez a könyv. Egyszerre furcsa és rossz furcsa.
Tetszett, hogy a novellák – az utolsót leszámítva – egymástól függetlenül is értelmezhetők, de mind hozzátesz valamit – hol egy apróságot, hol lényegi magyarázatot – egy-két másikhoz. Tetszett, ahogy a történetek egy, a fél bolygót átszövő hálóvá álltak össze. Nem igazán tudom regényként értelmezni a könyvet, de a novellák közötti kapcsolat tagadhatatlan.
Ami viszont nem tetszett, hogy elég hullámzónak éreztem a minőséget, az alapötletek jók, a megvalósítás viszont eléggé felemás. A kiút egyszerűen zseniális volt, a Hozzászólás a vitához-t viszont alig bírtam végigolvasni, bár sejtem, hogy eredeti németben egészen másképp hatott volna.
Összességében nem lett kedvenc, de érdekes volt.

>!
chhaya P
Daniel Kehlmann: Hírnév

Daniel Kehlmann megvett kilóra. Mi is ez a kötet – novellafüzér, vagy egy kilenc történetből álló regény? Így is, úgy is lehet olvasni. A stílusa elvarázsolt, magába szippantott, pedig a történetekben látszólag nincs semmi – pillanatképek egyszerű átlagemberek vagy hírnevükkel küszködő közszereplők mindennapjaiból. Sorsuk összefonódik, anélkül hogy tudnák, milyen változásokat okoznak egymás életében.

És pont ez adja a kötet zsenialitását, hisz erről szól az élet… Mindannyian hatással vagyunk a környezetünkre. Nem kell nagy dolgokban gondolkodni: egy apró mosoly, egy kedves gesztus, bármi – a katalizátor beindítja a pillangóhatást, és sosem tudjuk meg, hogy az események láncolata hol ér véget. Milyen hatással voltunk a másik emberre, a mindennapjaira. Vagy egyáltalán mekkora szerepünk volt az egészben. Apró láncszemek vagyunk ebben a szövevényes, egymásba fonódó világban, amire nincs rálátásunk.

Ez tetszik igazán Kehlmann könyvében, hogy rámutat erre, és ezért sokkal több ez a könyv, mint kilenc lazán kapcsolódó történet.

>!
Bogas P
Daniel Kehlmann: Hírnév

Szerintem Daniel Kehlmann, ha így folytatja (és főleg úgy, mint A világ fölmérése), egyszer még Nobel-díjat fog kapni.

1 hozzászólás
>!
szigiri
Daniel Kehlmann: Hírnév

Könnyed és gyorsan olvasható kis novellafüzér, kevésbé kimódolt, mint az általam olvasott „F”. Eddigi tapasztalataim szerint Kehlmann szereti ugyanazt az eseményt más-más nézőpontból megmutatni. Kicsit nekem Pelevin novelláira is hajazott.
Kedvencem talán a híres színész volt, aki unja a hírnevet vagy ha megismerik, így a dublőrjének adja ki magát.
A szerző stílusával való ismerkedésnek kiváló.

>!
marcipáncica 
Daniel Kehlmann: Hírnév

Valahogy nagyon nehezen állt össze nekem ez a novellafüzér, annyira hangsúlyozva éreztem azt, hogy ennek most valami nagy egységet kéne alkotnia, és bár a történetek közötti kapcsolat látható és érezhető, én nem éreztem azt a meghökkentő valamit ott a háttérben, amit kellett volna. Lehet kár volt napokra bontva olvasnom a történeteket, mert így elveszett az összetartó erő a novellák között, ami egyben jobban működött volna.
Végig nem tudtam eldönteni, hogy jó-furcsa vagy rossz-furcsa ez a könyv, hajlok a jó irányába, de nem ezt vártam. Némelyik történet nálam nagyon nem működött, és ez rányomta a bélyegét a többiek megítélésére is.
Kehlmann stílusa nagyon jó, élveztem olvasni, ez sokat segített azoknál a novelláknál is, ahol amúgy maga a történet nem fogott meg annyira. Sokszor csak az alapötlet volt meg, de a kivitelezés egyáltalán nem sikerült olyan ütősre, túl terjengős és nyakatekert lett egy-egy novella, amik mire elértek a befejezéshez, teljesen kifacsartnak éreztem őket. Azért a 9 történet közé így is jutott három vagy négy olyan, amire azt mondom, hogy önállóan is zseniális, és az ok-okozati kapcsolatok is nagyon jól összeilleszkedtek, kár, hogy nem sikerült ilyenre az egész kötet.
Nem volt rossz, megérte elolvasni, és felkeltette az érdeklődésemet Kehlmann irányába.

>!
Aurore 
Daniel Kehlmann: Hírnév

Kehlmann zseni, és ez a könyv majdnem tökéletes. Tetszett a benne rejlő irónia, az ahogy a történetek apró mozzanataikban kapcsolódnak egymáshoz, és az is, hogy a „valóság” és a „fikció” határai összemosódnak. Főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy Miguel Auristos Blancost, ha nem létezne Coelho, ki kellene találni. ;-)

Mácsainak nagyon fekszik ez, mint minden vele készült hangoskönyvnél a szöveg hangja segítségével testet ölt, megelevenedik és lemászik a papírról, bármit is jelentsen ez. Ha egyszer véletlenül írnék egy könyvet, szeretném, ha ő olvasná fel.

Kehlmann pedig most már hivatalosan is döngeti a kedvenc íróimnak fenntartott klub kapuját. Legközelebb avatunk?

>!
Kossuth, Budapest, 2018
ISBN: 9789630993364 · Felolvasta: Mácsai Pál

Népszerű idézetek

>!
robertjordan 

…akinek nincs semmi élménye, az szeret mesélni, aki viszont sok mindenen ment keresztül, annak már nincs mondanivalója.

26. oldal ( Magvető, 2009)

>!
Kkatja P

A fél világ által mélyen tisztelt, a másik fele által enyhén lenézett Miguel Auristos Blancos, a lelki nyugalomról, belső kellemről és dimbes-dombos réteke való kószálás közben az élet értelmének kereséséről szóló könyvek szerzője kimért léptekkel bement dolgozószobájába, amely a ragyogó Rio de Janerő-i tengerpart fölött magasodó toronyház tetőteraszos lakásának elülső részében található.

109. oldal Válasz az apátnőnek

>!
dr_Eminens 

Tényleg mi volnánk ezek? Ezek a kalapkák, krokodilbőr retikülök és furcsán kifestett arcok, ezek a finomkodó kézmozdulatok és nevetséges ruhák? Hogy történhetett? Nemrég még olyanok voltunk, mint mindenki más, tudtuk, hogyan kell felöltözni, nem volt idétlen frizuránk! Éppen ezért van, gondolja Rosalie, hogy mindenki szereti Miss Marple-t, ezt a különös nyomozónőt – mert ő a valóság ellentétét testesíti meg. Az öregasszonyok nem oldanak meg gyilkossági ügyeket. Őket nem érdekli a világ, már nem akarják megérteni a történéseket. Mindenki, aki még nem tart itt, azt hiszi, ő másmilyen lesz. Mint ahogy mi is azt hittük.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miss Marple
>!
Morpheus

(…) távol lévő családom olyan közeli és olyan kedves volt, mint máskor soha, odaát az ágyban pedig Luiza vált hirtelen épp olyan nyűggé, mint az unalmas kongresszus, amelyről a telefonban épp azt állítottam, hogy ott vagyok. Hiszen mindkettőjüket szerettem! És mindig azt szerettem jobban, akitől éppen távol voltam, akivel nem tudtam együtt lenni, akitől a másik távol tartott.

162. oldal

>!
dr_Eminens 

…mindenki a hivatalnokokon, bürokratákon, tintanyalókon és aktakukacokon köszörüli a nyelvét. Pedig hát mi magunk vagyok azok! Mi, alkalmazottak, mind művésznek és anarchistának, szabad szellemnek képzeljük magunkat, titkos őrültnek, aki nem ismer se kényszert, se normákat. Valamennyien a mennyország ígéretének indultunk, és senki sem akarja tudomásul venni, hogy már rég egyike azoknak, akik közé soha nem akart tartozni, hogy már semmi kivételes nincs benne, és hogy éppen attól ugyanolyan, mint a többi, hogy különbnek képzeli magát.

155. oldal

>!
chhaya P

(…) beletörődtem, hogy az élet olyan, amilyen, és hogy van ugyan, amit mi magunk választunk, de a legtöbb dolgot nem.

149. oldal

>!
Kkatja P

Tisztelt apátnő, nincs ok a reményre, és még ha lehetne is másként igazolni Isten létezését, mint a nyilvánvaló hiányával, akkor is minden okos érv elhalványul a fájdalom mértékéhez képest, mi több, a puszta ténytől, hogy létezik fájdalom, és hogy mindig minden és minden pillanatban, gondolja csak végig, tisztelendő anyám, olyan tökéletlen. Nem segít rajtunk más, csak a jótékony hazugságok, mint amilyen az Ön szent személyében megtestesülő méltóság. Tartson ki benne sokáig (…)

117. oldal Válasz az apátnőnek

1 hozzászólás
>!
dr_Eminens 

– Mindig történetekben vagyunk. (…) Történetek a történetekben a történetekben. Sosem lehet tudni, hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik! Valójában mind egymásba folynak. Csak a könyvemben válnak külön akkurátusan.

186. oldal

>!
robertjordan 

A könyvolvasás nem szakma, szokta mondani apám, és bármennyire felháborodtam is ezen annak idején, ha majd a gyerekeim abba a korba érnek, én sem igen fogok mást mondani: a könyvolvasás nem szakma.

149. oldal (Magvető, 2009)

>!
Noncs21

Ó, mi az élet szeretet nélkül? Iszonyú, mint a tágas vadony, amelyben nem járt embernyom. Borzasztó, mint az éjfél hasogató hidege… Nem élt az, aki szeretet nélkül élt!

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Grecsó Krisztián: Jelmezbál
Chuck Palahniuk: Kísértettek
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Ugron Zsolna – Meskó Zsolt: Szerelemféltők
Frank Schätzing: Raj
Jenny Erpenbeck: Megy, ment, elment
Herta Müller: Lélegzethinta
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Kerstin Gier: Halálom után felbontandó
Katharina Hagena: Az almamag íze