A ​világ fölmérése 159 csillagozás

Daniel Kehlmann: A világ fölmérése Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Két öreg, kissé bogaras tudós ember (Alexander von Humboldt és Carl Friedrich Gauss) először 1828-ban találkozik Berlinben, hogy a tudomány érdekében összefogjanak. A világot járt felfedezőnek és a szobájába zárkózó tudósnak azonban csak egy közös vonása van: a szenvedélyes tudásvágy. A szerző humorral teli, élvezetes stílusban meséli el a két zseni életét, sikereiket és kudarcaikat, kötéltáncukat nagyság és nevetségesség határán. A regény rafinált játék a tényekkel és fikcióval; különös fantáziával, erővel és ragyogó technikával megírt mű.

Eredeti mű: Daniel Kehlmann: Die Vermessung der Welt

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Magvető, Budapest, 2014
294 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631425444 · Fordította: Fodor Zsuzsa
>!
Titis, Budapest, 2008
ISBN: 9789630645379 · Fordította: Fodor Zsuzsa · Felolvasta: Rátóti Zoltán
>!
Magvető, Budapest, 2007
294 oldal · ISBN: 9631425444 · Fordította: Fodor Zsuzsa

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Alexander von Humboldt · láma


Kedvencelte 23

Most olvassa 9

Várólistára tette 116

Kívánságlistára tette 57


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Kehlmann munkásságával egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg, akkoriban az F című írása volt kötelező olvasmányunk, már akkor tudtam, hogy többet akarok tőle olvasni.
Szerettem ezt a kötetet is, érdekes volt egy fiktív világban megismerni ezeket a tudósokat, fel-felbukkantak ismerős nevek, akiket hamar hozzá tudtam kötni korábbi tanulmányaimhoz.
Nagyon megfelelő módja volt ez a tudósok életének és munkásságának bemutatására, talán sokkal közelebb hozta őket, mint egy normál életrajz olvasása.
Kellőképpen humoros, számomra tökéletes volt az egyensúly valóság és fikció között,nagyon szerettem.

>!
pat
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Mostanában rendkívül nagyra értékelem, ha valaki képes egy viszonylag nehezen befogadható, ismeretlen, netán kicsit száraz témáról úgy mesélni, hogy az élvezetes, szórakoztató, netán lebilincselő legyen. spoiler
És még ennél is jobban meghatódom, ha képes ezt röviden, lényegre törően, arányosan, kedvesen tenni – ezer oldal, illetve három kötet alatt, nem visszaélve a befogadó közönség erőforrásaival.
Azon pedig, hogy a fizikai és természeti világ a csodálatosabb, vagy pedig az emberi elme (mármint ami az emberi faj egyedeiben potenciálként lakozó és időnként még meg is mutatkozó képességeket illeti), még gondolkozom.
Ez a két ember meg, Gauss és Humboldt (a görbe meg az áramlat, igen), legalábbis Kehlmann interpretációjában, hát nem voltak hétköznapi figurák, az is biztos – végtelenül jól szórakoztam szegények élethosszig tartó nehézségein és kihívásain.

8 hozzászólás
>!
Black_Venus 
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Ismeritek azt a viccet, hogy „egy hiperaktív schizoid zseni és egy zseniális autista matematikus találkoznak a sivatagban, és beszélgetni kezdenek” ? Nos, nem csodálom, ha nem, mert ez a találkozás ellentmondana a fizika törvényeinek. A találkozás statisztikai valószínűsége olyan alacsony, hogy szinte megegyezik a sivatagban található homokszemek számának a -1 hatványával, különösen akkor, ha erre a találkozásra egymilliárd csillag által bevilágított oázisban kerül sor, amelyben pontosan 123 pálmafa, 5 millió hangya, 2 sakál, 17 sivatagi egér, 7 denevér és egy leprás vízhordó lakik. Különös tekintettel arra az esetre, ha ez a találkozás két párhuzamos egyenes kiindulópontján történik, ahol az egyik egyenes a csillagokba, a másik pedig mindig csak a földre néz. Persze, ha elég sokáig húzzuk a két egyenest, akkor elgörbül a tér, és végül nemcsak, hogy találkoznak, de még egymásba is olvadnak. Vagy az itteni fizikai valójukban, vagy valahol, az üveghegyen túl, az örökkévalóságban.
(Az értékelő nem matekzseni. Sőt.)

14 hozzászólás
>!
Morpheus
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

A történet első fele magával ragadott, csodáltam, hogy milyen szépen ír erről a két tudósról. De aztán valahogy azt éreztem, megtört a lendület, egyre kevésbé volt érdekes. Azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy ez egy írói fogás, hiszen a főszereplői megöregednek, vagy pedig egyszerűen elfogyott a lendület. Emiatt fél csillagot levonok.
És megállapítom, hogy a zseniknek is sz@r megöregedniük. Meg nekünk is az, amikor szembe kell vele nézzünk…

5 hozzászólás
>!
Teetee
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Ha túl sokáig halasztom egy értékelés megírását, akkor a könyvre már alig emlékszem, csak az érzésekre és gondolatokra, amit a könyv kiváltott belőlem. Most túl sokáig halasztottam. Ezek a benyomások maradtak meg bennem:
– Minden kétséget kizáróan szeretem Daniel Kehlmannt, ez a harmadik könyvem tőle, és mind a hármat nagyon szerettem, ráadásul mind a három eléggé különböző.
– Ez a regény Gaussról és Humboldtról szól, két tudósról, előbbi leginkább a saját elméjében, utóbbi határozottan és megingathatatlan állhatatossággal a térben utazik. Nem tudom, hogy a könyvben foglalt információknak mennyi része történelmi tény, és mennyi fikció, és nem is érdekel. Ez nem ismeretterjesztő mű, hanem szépirodalom a javából.
– Vétek volna egy könyv „mondanivalóját” egy mondatban összefoglalni (és vétek a mondanivaló szót is használni, főleg irodalomórákon, de ez nem egy irodalomóra), de most nem állom meg: az én olvasatomban (az olvasat szót sokkal többet kellene használni, főleg irodalomórákon) ez a könyv arról szól, hogy ha elindulsz megismerni a világot, akkor elsősorban magadat fogod megismerni, és ez a megismerés nem lesz mindig kellemes.
– Az olvasmányélmény viszont roppant kellemes lesz, mert Kehlmannak van humora.
– Ez a könyv arra is jó, hogy elgondolkozzunk arról, pontosan milyen viszonyokban is állhat egymással a tehetség, az ambíció, a nyugodt élet utáni vágy és a kiemelkedő intelligencia. És hogy van-e a tudásvágy mellett helye bármilyen más érzelemnek vagy kötődésnek, vagy eleve az egész kudarcra van ítélve.
– Ezt a könyvet is felraktam a „majd ha egyszer rohadt sok időm lesz, akkor újraolvasom” elnevezésű belső polcra. És egyelőre még mindig ott van az ágyam mellett, just in case.

1 hozzászólás
>!
entropic P
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Én tulajdonképpen nagyon szeretek tudósokról olvasni, még olyanokról is, akikről szinte semmit nem tudok. Humboldt munkássága nekem fekete (vagy fehér) folt a műveltségemben, Gaussról meg annyit tudtam, hogy egyszer régen matekórán szóba került „a kis Gauss”.

Ahhoz képest most jó sok (gondolom, legalább félig fiktív) dolgot megtudtam róluk – igen, persze, arról is, mit csináltak életükben, de még inkább arról, milyen emberek lehettek, és ez mind rém érdekes – Humboldt hiperaktivitása, fáradhatatlansága, roppant lelkesedése és kíváncsisága; Gauss ingerlékenysége, csöndes zsenialitása és örök magánya a világban, ahol nagyjából mindenki sokkal hülyébb nála. Közben meg mindketten ugyanazt akarták: megismerni (fölmérni) a világot, mindent megtudni, megérteni, kitalálni, megtalálni, leírni. Amik meg teljesen emberi vágyak (bár Gauss szerint igazából nem – lásd: https://moly.hu/idezetek/28616), és engem sokkal jobban megérintenek és sokkal közelebb hoznak hozzám egy illetőt, mint annyit tudni, hogy Gauss tök jól tudott számokat összeadni meg kisbolygók pályáját kiszámolni, meg hogy Humboldt csinált valamit, ami miatt elneveztek róla egy áramlatot.

És Kehlmann humora (ó, az a világ minden táján legendákkal övezett, csodás német/osztrák humor) és stílusa szerintem remek (már az F-ben is bejött), olvasnék még tőle.

>!
Bori_L P
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

A legtöbb ismerősöm azt emelte ki, hogy ez milyen remek könyv Humboldt életéről, de nekem szinte végig csak az járt a fejemben, hogy Gauss az új lelki társam.

1 hozzászólás
>!
fukszia
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

A világ fölmérése két szinten történik, az íróasztalnál gondolkodó zseni részéről (Carl Friedrich Gauss professzor, aki nem szívesen hagyja el otthonát és megszokott környezetét), valamint a világ meghódítására vállalkozó, expedíciókat szervező professzor részéről (Alexander von Humboldt, aki csak a természet kincsei és egyszerű mérőeszközei társaságában érzi jól magát.
Külön utak, különböző életmódok, egyetlen közös pont az életükben a tudomány szeretete, a tudomány fejlődésének alávetett élet. A két tudós életének bemutatása során a modern tudomány születésének is szemtanúi lehetünk. Amint az már lenni szokott mindenki őrültnek nézi a két elhivatott tudóst, de azok mit sem törődnek a külvilággal.

A regény szerkezeti felépítésében a páros és páratlan fejezetek váltakozása adja a két főszereplő aktuális tetteinek bemutatását, miközben tudnak egymásról. A műben egy kongresszuson találkoznak, itt felborul a szerkezeti egység és csak a történet folyamának rendeli alá Kehlmann a mondanivalóját.

Daniel Kehlmann 1975-ben született Münchenben, kortárs osztrák író.

6 hozzászólás
>!
gb_
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Egy éve olvastam először, nagyon jó könyvnek tartottam, igényesen megírt, rengeteg munkával összerakott regényként rémlett, nagyon sajátos humorral. Még mindig ugyanez a véleményem róla: profi kötet, nem nagyon megy mellé jóformán egyetlen mondata se, éppen annyira hosszú, amennyire kell, a forma pedig (egy fejezet Gaussnak, egy Humboldtnak) szintén zseniális. Jobban belegondolva nem sok olyan művet tudnék most mondani, amely egyrészt ennyire komolyan van összerakva, másrészt szórakoztató és olvasmányos.

>!
Chöpp 
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése

Az első könyv, amit olvastam Daniel Kehlmann-tól. Már ekkor tudtam, még be sem fejeztem, hogy nem fogom kihagyni az újabb könyvét, ami a kezembe kerül. Egyéni hangvétele és lehengerlő stílusa engem teljesen elragadott.


Népszerű idézetek

>!
daniagi 

(…) ebben a pillanatban megértette, hogy senki sem akarja használni az eszét. Az emberek nyugalmat akarnak. Enni akarnak és aludni, és azt akarják, hogy bánjanak velük kedvesen. Gondolkozni nem akarnak.

A tanító

1 hozzászólás
>!
daniagi 

Különös és igazságtalan, mondta Gauss, a létezés siralmas esetlegességének ékes példája, hogy tetszik, nem tetszik, egy bizonyos korban születünk és annak foglyai vagyunk. Ez méltánytalan előnyt szerez az embernek a múlttal szemben és bohócot csinál belőle a jövő szemében.

Az utazás

>!
arednuk

Túl sok ember van, aki a saját szokásait tekinti a világ alapszabályainak.

239. oldal

>!
sophie P

Csak abból lesz híres utazó, aki jó történeteket hagy hátra.

232. oldal

>!
arednuk

Pétervár, mondta a herceg, nagyon messze van. Berlin sincs közel. Ha jobban belegondol, a legközelebbi hely ez itt. Minden más másutt van.

141. oldal

>!
postmodjane

Rájöttem, hogy az ember sok megpróbáltatást hajlandó elviselni, ám sok tudásnak azért nem jut a birtokába, mert fél a fájdalomtól. Aki azonban hajlandó vállalni a fájdalmat, olyan dolgokat érthet meg, amelyek… Letette a tollat, megdörgölte a vállát és összegyűrte a papírlapot.

Magvető, 2006., 30

1 hozzászólás
>!
Dorina_Hézső

A visszafele vezető úton azon tanakodott, vajon eljön-e majd a nap, amikor az emberek hazugság nélkül érintkezhetnek egymással. De mielőtt megválaszolhatta volna magának ezt a kérdést, rájött, hogy minden számot fel lehet írni három háromszögszám összegeként.

>!
arednuk

Olyan szabadnak érezte magát, mint még soha. Szerencsére, írta a naplójába, sohasem tengeribeteg. Aztán hánynia kellett.

41. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anatole France: A Lúdláb Királynő
Dževad Karahasan: Keleti díván
Olga Tokarczuk: Az Őskönyv nyomában
Erich Maria Remarque: Éjszaka Lisszabonban
Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij: Leonardo da Vinci
Ewa Wong: A hét taoista mester
Kodolányi János: Az égő csipkebokor
Karl Gjellerup: A zarándok Kámanita
Lion Feuchtwanger: Rókák a szőlőben
Helena Marten: A kávé illata