Gyors ​és lassú gondolkodás 23 csillagozás

Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Vajon ​mi vezérel bennünket: a gyors (intuitív) vagy a lassú (racionális) gondolkodás?
Az elfogadott tudományos nézet szerint az ember természettől fogva racionálisan gondolkodik, érzelmei és intuíciói pedig csak megzavarják. Ez a mainstream közgazdaságtan alfája és ómegája, a racionális döntéshozatal és ítéletalkotás. Mindannyian igyekszünk ennek megfelelni, azt hisszük, többnyire logikusan gondolkodunk, és ha kudarcot vallunk, másokban vagy magunkban keressük a hibát.
Daniel Kahneman feje tetejére állította a racionalitásba vetett hitünket.
Néhai kollégájával és barátjával, Amos Tverskyvel három évtizeden keresztül folytatott pszichológiai kísérleteikből azt a következtetést vonták le, hogy elménk nem mindig olyan racionális, mint feltételezzük. Intuícióink, érzelmeink, benyomásaink – hibáival, torzításaival és zsenialitásával együtt – lényeges szerepet kapnak elemző logikánkban. Gyors és lassú gondolkodásunk kölcsönösen hat egymásra, és ha kitüntetett szerepet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2012
604 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633040980
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2012
604 oldal · ISBN: 9789633047606

Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 32

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

snowwolf P>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Érdekes következtetések – mélyen megdöbbentett, hogy ennyire nem hozok tudatos, logikus döntéseket. Jó volt megismerkedni az intuitív döntéshozatal mechanizmusával is.
Noam Chomsky szerint az emberi nyelv 50-80000 éve jelent meg, viszonylag váratlanul. Az itt megismert intuitív gondolkodás kialakulása, az. „1. rendszer”, a maga komplexitásában, számomra hatalmas rejtély.

A könyv maga amúgy ötcsillagos.
Olvasmányos, érthető, és tetszett, hogy rövid részekre van tagolva, így nem tűnik soknak az a 600 oldal.
A csillagot azért vontam csak le, mert dühített a kutatások potenciális (sőt, valós) felhasználhatósága a marketing, a politika, a média, stb részéről. Dühített a saját értékelő és döntéshözó sérülékenységem.

LuPuS_007 P>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Kezdjük a példákkal amelyeket a könyvből ollózták össze:
http://www.urbanlegends.hu/2013/01/kahneman-teszt/

Merjünk papírt ceruzát ragadni, s majd elképedni, hogy hogyan is csap be minket saját „tökéletesnek” gondolt agyunk.

Vissza térve a feladatokról
Elménk igencsak aktívan dolgozott az elmúlt percekben:Agyunk keresett, kutatott és próbált a kettő rendszerében. IGEN 2, a helyes szám.
Agyunk működése kettő egyenlő rendszere oszlik, nincs fő- és mellék gondolkodás.

Egy gyors, hirtelen minimális információk alapján készíti el a helyesnek ítélt választ.
Egy lassú információkat összegyűjtő, elemző gondolatmenet jellemzi.

Amennyiben szépen akarunk fogalmazni nem vesszünk észre szükséges dolgokat vagy nem vesszük észre, hogy nem vettük észre az egyértelmű dolgokat
Egy példa, ahol tisztábban vagyunk vele, hogy egyenlő hosszúságúak a vonalak, de az agyunk optikai központja, akkor sem ezt a jelet továbbítja

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f….

Számtalan példán keresztül mondja el, hogy a hétköznapi életben mennyire függünk a körülményektől és észre sem vesszük a döntéseink súlyát vagy azok a jövőbe mutató jó/rossz kihatásait.

A döntéseink megítélésében nemcsak az eredmény számít, hanem a döntéshozatal módja is.

XX73>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Az emberi döntések nem feltétlenül racionálisak. Ha ezzel tisztában vagyunk, talán következő döntésünket racionálisabban hozzuk meg. Vagy nem.

A könyv elég hosszú, és néha fárasztóan sok példát/ismétlést hoz. Az olvasásom élvezeti faktorához hozzátartozik, hogy már korábban is találkoztam a témával. Némely kísérletek/levezetések vagy akár utólagos cáfolatok, (l. pillecukorteszt) már ismerősnek tűntek. Persze emiatt lehetne a hosszadalmas fölvezetéseket negatívumként értékelni, de sokan mások most találkoznak a témával és a példákkal először. Az ő okulásukat szem előtt tartva elfogadom, de sok esetben „ugorgyunk!” stílusban haladtam.

Miről is szól ez a könyv?

Az emberek nem a tökéletesen racionális döntéshozók.

Úgy tűnik, elménk hajlamos bizonyos racionális problémákat irracionálisan megválaszolni, esetleg egy könnyebb, szimpatikusabb kérdésre konvertálni, majd inkább azt megválaszolni.

A szerző modellje szerint gondolkodásunk két részből áll. Az 1. (automatikus, gyors) rendszer a felmerülő információkról gyorsan eldönti, hogy lereagálja-e maga, vagy továbbküldje a 2. (elgondolkodó, lassabb) rendszerhez.

Több oka lehet annak, hogy az 1. rendszer automatizmusán túlmutató probléma nem jut el a 2. rendszerig. Oka lehet vérmérsékletünk, neveltetésünk, előzetes tanulmányaink, aktuális szellemi-fizikai állapotunk és sok egyéb. Bizonyos helyzetekben ezt a megakadást előfeszítéssel elő lehet idézni. Marketing, kommunikáció, politika – egyes területek számára egyenesen hasznos, ha ha alanyukat a racionális gondolkodás ösvényéről az irracionalitás ingoványába terelhetik.

Szerencsés esetben a nyomás alá helyezett alany legalább főbb vonalakban ismeri az alkalmazott pszichológia és a marketing/kommunikáció eszköztárát, és próbál résen lenni. (Ennek ellenére természetesen nem mindig sikerül a csapdákat elkerülnie, de szerencsés stratégia lehet a „biztos, hogy így van ez?” kérdéssel legalább fölrázni a szundikálásból a 2. kört.)

A könyv második részében megismerkedünk az „intuitív statisztika” fogalmával. A szerző kitér a statisztikai mintavétel tudományos megalapozottságára, valamint a „kis számok törvényére”, amely hatására nem megfelelő nagyságú és minőségű mintaválasztásnak köszönhetően téves statisztikai következtetést vonunk le a rendelkezésünkre álló adatokból. Vajon hányan vagyunk felvértezve átható, hatásos statisztikai ismeretekkel és beidegződéssel? A kérdés fontos, mert a könyv a további fejezetekben többször is visszatér ahhoz, hogy bizonyos típusú döntéseknél a statisztikai elemzés sokkal pontosabb előrejelzést ad, mint az ún.szakértés. (De rögtön hoz egy-két rendkívül erős példát az intuitív szakértői hozzáértésre is: Honnan tud dönteni a sakknagymester akár szimultán játszmában? Honnan tudta a tűzoltókapitány egyetlen pillantással, hogy sürgősen el kell hagyni az háza, mert beomlik? (A hosszú évek szorgalmas munkájával apránként fölhalmozott tényleges tapasztalatokon alapult döntésük, nyilván.) De hogyan válasszul szét ezt a hasraütős „szakértői” intuíciótól?

A téves tényeken lapuló döntéshozatallal, azok hibáival is foglalkozik a könyv. Szóba kerül a horgonyhatás, az eltérő elérhetőség, a „visszatérés az átlaghoz” jelenség.

Döntéshozás során az embert sokszor nem zavarják a tények. Döntésünket sokszor olyan tényezők is befolyásolják, melyek nem képezik részét az eredeti kérdésnek. Sőt, a döntés meghozatala (és az ezzel járó kisebb-nagyobb mentális erőfeszítés) arra inspirálja a döntéshozót, hogy magabiztosan ragaszkodjék véleményéhez.

Füge>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Több mint öt évbe telt, mire (négy-ötszöri letétel után mégis) végigolvastam becsülettel ezt a művet – annak ellenére, hogy az első fejezetétől éreztem: itt valami rendkívül fontosat értek meg. Azaz némileg túloznék, ha azt mondanám, hogy könnyű olvasmány… De minden egyes fejezete kincset ér. Ebből a könyvből kötelező tantárgyat hoznék létre és vezetnék be gimnáziumokban – komolyan gondolom, hogy tanítani kellene mindenkinek. Kahneman masszívan tudományosan ír, olyan tömören, hogy legtöbbször egy-egy fejezetett tudtam befogadni, aztán le kellett tegyem – de ezzel együtt vagy ennek ellenére, valahogy mégis sikerül humort csempésznie a témába, úgy, hogy közben fejezetenként legalább egyszer akkora tockost ad a torzításokkal teli gondolkodásunknak, hogy beleremeg az agykérgünk. Határozottan az az érzésem volt, hogy minden ilyen példa mögött ott áll az író, pontosan tudja, hogy mit élek át – és huncutul mosolyog, joggal. Nem kérdés, hogy a könyv felkerül arra a kivételesen szelektált polcomra, amely a „mindenképp olvasd el az életedben” nevet viseli.

thuki>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Egyik legjobb könyv amit az emberi gondolkodásról lehet olvasni. Mintegy 40 év kutatói munkájának az összefoglalását, legfontosabb eredményeit tárja elénk a könyv, amiben a matematika, közgazdaságtan, pszichológia, filozófia szempontjaiból megvizsgálva kapunk egy átfogó képet az emberi döntésekről, választásokról, illetve a gondolkodásunkról általában.
Fölöttébb érdekes több száz oldalon keresztül azt olvasni, hogy mennyi korlátja is van gondolkodásunknak, és hogy a magunkról kialakított racionális, logikusan döntő és cselekvő egyén képe mennyire is nem érvényes a valóságban. De mégse lehangoló a könyv, hiszen sokkal inkább azt tárja szemünk elé, hogy a gondolkodás mennyire is bonyolult, összetett folyamat, amit természetesen és nem is tudatosan megpróbálunk leegyszerűsíteni, de ez az egyszerűsítés hibákhoz vezethet.
Viszont éppen a hibák felismerése vezethet oda, hogy ha ekonok azért nem is lehetünk, de legalább olyan humánokká váljunk, akik kicsit megfontoltabbak, gyakrabban használják azt a második rendszert mert tudják azt, hogy az első rendszer minden remek tulajdonsága ellenére is gyakorta felülvizsgálatra szorul.

sarruken>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Az elején kicsit sok olyan ismeretet közöl, ami ismerős lehet azoknak, akik kisebb-nagyobb rendszerességgel olvasnak ilyen tematikáájú könyveket, de a második felére aztán egyre érdekesebb lesz – mindenkinek melegen ajánlott!

Faragó_Kati>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

A mű központjában az ember, annak gondolkodásmódja, döntései állnak. A konzekvens esetleírásokkal szemléletesebb és jól érthető a mű. Az élet minden területén hasznosítható, így a magánéletben: „a házasság stabilitását jól jelzi a következő képlet: a szeretkezések gyakorisága mínusz a veszekedések gyakorisága.Nem szeretnénk, ha esetünkben az eredmény negatív lenne” , a gyermeknevelésben: "a felnőttkori elégedettség egyik biztos receptje, ha fiatalon nagyon nehezen elérhető célokat tűzünk ki magunk elé. A tizenévesek céljai kihatnak az életük későbbi alakulására, arra, hogy mit érnek el, és mennyire elégedettek azzal."Zárásként boncolgatja a megtapasztalt jóllét fogalmát. Inspiráló és elgondolkodtató minden fejezete.

Luca535>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Nagyon nehezen olvasható, több hónappal ezelőtt kezdtem neki, de még mindig nem jutottam a végére, két fejezetnél többet még nem sikerült egyszerre végigolvasnom belőle. Folyamatosan érzem, hogy nagyon fontos, amit épp megértek, minden oldala egy kincs mégis nagyon lassan haladom vele. Örülök, hogy a kezembe került, nagyon sok mindent tanulok belőle.


Népszerű idézetek

Dániel_Fodor>!

A fejünkben lévő világ nem a valóság pontos másolata; az események gyakoriságáról alkotott elképzeléseinket a bennünket elérő üzentek gyakorisága és érzelmi intenzitása befolyásolja.

161. oldal

Chöpp P>!

A legkisebb erőfeszítés törvénye általánosan alkalmazható mind a kognitív, mind pedig a fizikai erőfeszítésre. A törvény értelmében, ha több különböző módon lehet elérni ugyanazt a célt, az emberek végül a legkevésbé energiaigényes megoldás felé fognak hajlani. A cselekvések háztartásában az erőfeszítés költség, és a készségek megszerzését a költség-haszon egyensúly fogja irányítani. A lustaság mélyen beépült természetünkbe.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lustaság
1 hozzászólás
Chöpp P>!

Felmerülhet a kérdés: mi értelme van ronda nevű kitalált szereplőket szerepeltetni egy komoly könyvben?

38. oldal

gyalogbodza>!

David Freeman statisztikus szokta mondani, hogy ha a regresszió kérdése felmerül egy bűnügyi vagy polgári eljárásban, az a fél, amelyiknek a regressziót el kell magyaráznia az esküdtszéknek, el fogja veszíteni a pert. De mi olyan nehéz ebben? Ennek a nehézségnek az első számú oka ennek a könyvnek egy visszatérő témája: elménk erősen elfogult az oksági magyarázatok iránt, és nem képes megfelelően feldolgozni a „puszta statisztikát”.

212. oldal

ecus>!

1. rendszere kitalált egy történetet, 2. rendszere pedig elhitte. Mindenkivel előfordul.

72. oldal

Dániel_Fodor>!

Levonhatjuk a következtetést, amit Jonathan Haidt pszichológus más összefüggésben megfogalmazott: „Az érzelmi farok csóválja a racionális kutyát.”

163. oldal

Lang_Tünde IP>!

siker = tehetség + szerencse
nagy siker = kicsivel több tehetség + sok-sok szerencse

206. oldal

lazarvik>!

Mivel az 1. rendszer automatikusan működik, és nem tudjuk akaratlagosan kikapcsolni, sokszor igen nehéz megakadályozni az intuitív gondolkodás hibáit. A tévedéseket nem mindig sikerül elkerülni, mert előfordulhat, hogy a 2. rendszernek fogalma sincs a hibáról. Még akkor is, ha vanak a valószínűleg bekövetkező hibák jelenlétére utaló jelek, a 2. rendszer csak fokozott monitorozással és fáradságos tevékenységgel tudja megelőzni ezek bekövetkeztét. Mindazonáltal, az állandó fokozott éberség nem feltétlenül hasznos a mindennapokban, és biztosan nem praktikus. Kimondhatatlanul fárasztó lenne folyton megkérdőjelezni saját gondolkodásunkat, és a 2. rendszer túlságosan lassan és kevéssé hatékonyan tudná helyettesíteni az 1. rendszer munkáját a mindennapos rutin során felmerülő döntésekben. A legtöbb, amit tehetünk, hogy kompromisszumot kötünk: megtanuljuk felismerni azokat a helyzeteket, amelyekben könnyen előfordulhatnak hibák, és jobban törekszünk arra, hogy elkerüljük a jelentős hibákat, amikor nagy a tét. Könyvem egyik alapfeltevése, hogy könnyebb felismerni mások hibáit, mint a magunkét.

LuPuS_007 P>!

A mindennapi szóhasználatban akkor beszélünk ésszerű gondolkodásról, ha észérvekkel meg lehet győzni az illetőt, ha elképzelései általában összhangban vannak a valósággal, ha a preferenciái összeegyeztethetőek az érdekeivel és az értékeivel.

479. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vernon L. Smith – Bart J. Wilson: A közgazdaságtan humanizálása
Malcolm Gladwell: Kivételesek
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Almási Kitti: Bátran élni
Barbara Pease – Allan Pease: A testbeszéd enciklopédiája
Teljesebbé válni
Charles Duhigg: A szokás hatalma
Jackson Mackenzie: Kézikönyv mérgező emberekhez
Adam Alter: Kijózanító rózsaszín
Szél Dávid: Útközben