Gyors ​és lassú gondolkodás 43 csillagozás

Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Vajon ​mi vezérel bennünket: a gyors (intuitív) vagy a lassú (racionális) gondolkodás?
Az elfogadott tudományos nézet szerint az ember természettől fogva racionálisan gondolkodik, érzelmei és intuíciói pedig csak megzavarják. Ez a mainstream közgazdaságtan alfája és ómegája, a racionális döntéshozatal és ítéletalkotás. Mindannyian igyekszünk ennek megfelelni, azt hisszük, többnyire logikusan gondolkodunk, és ha kudarcot vallunk, másokban vagy magunkban keressük a hibát.
Daniel Kahneman feje tetejére állította a racionalitásba vetett hitünket.
Néhai kollégájával és barátjával, Amos Tverskyvel három évtizeden keresztül folytatott pszichológiai kísérleteikből azt a következtetést vonták le, hogy elménk nem mindig olyan racionális, mint feltételezzük. Intuícióink, érzelmeink, benyomásaink – hibáival, torzításaival és zsenialitásával együtt – lényeges szerepet kapnak elemző logikánkban. Gyors és lassú gondolkodásunk kölcsönösen hat egymásra, és ha kitüntetett szerepet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2013
604 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633040980 · Fordította: Bányász Réka, Garai Attila
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2012
604 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633040980
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2012
604 oldal · ISBN: 9789633047606

Enciklopédia 12


Kedvencelte 15

Most olvassa 47

Várólistára tette 261

Kívánságlistára tette 315

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

VeronikaNy>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Kahneman pszichológus-matematikus, aki közgazdasági Nobelt kapott munkásságáért, ami nagyrészt döntéselmélet, mi befolyásolja a döntéseinket, valasztásainkat. Amikor valaki azt mondja, hogy ő mindig átgondoltan dönt, hát ez a könyv a sátáni kacaj rá.
Ketféle gondolkodási rendszert használunk, az első a gyors, nagyon befolyásolható, felülete, és hát kőbuta, de cserében mindig működik, készenlétben áll, hogy hülyébbnél hülyébb tanácsokkal lásson el minket. A másik a logikus, lassú gondolkodás, amihez nagyon sok energia kell, nagyon lusta, és az első rendszer folyamatosan ugrál rajta, befolyásolja, taposgatja, csiklandozza, cseszteti, vagyis esélye sincs jól dolgoznia.
Ami ennél is nagyobb baj, az a környezetből jön, az első rendszerünk nemcsak buta és szorgalmas, de sajnos mocskosul befolyásolható is, ezekre mutat be rengeteg vizsgálatot, azok eredményeit. A szöveg könnyen olvasható, a fejezetek rövidek, mindent vizsgálati eredményekkel mutat be, támaszt alá, utólag az esetleges hibákra, hiányosságokra is kitér. Ami külön érdekes, az az, hogy az elején egyetemi hallgatók és borostyánligás egyetemi hallgatók befolyásolhatóságat vizsgálják, elég megdöbbentő az eredmény. Mindemellett végigveszi, mely aspektusból számít, higy valaki szakember-e, vagy sem, vagy mi ad pontosabb eredményt, ha emberek döntenek szubjektív és objektív érvek alapján, vagy algoritmusok csakis objektív, jól mérhető adatokból.
Valószínűleg sok vizsgálat ismerős lesz, sok nonfictionben hivatkoznak erre a könyvre, de ha ott nem is találkoztàl vele, egy-egy érdekesebb vizsgálattal, feladattal a facebookfaladon tuti, esetleg matekóràn is, ha jófej volt a tanárod.

snowwolf P>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Érdekes következtetések – mélyen megdöbbentett, hogy ennyire nem hozok tudatos, logikus döntéseket. Jó volt megismerkedni az intuitív döntéshozatal mechanizmusával is.
Noam Chomsky szerint az emberi nyelv 50-80000 éve jelent meg, viszonylag váratlanul. Az itt megismert intuitív gondolkodás kialakulása, az. „1. rendszer”, a maga komplexitásában, számomra hatalmas rejtély.

A könyv maga amúgy ötcsillagos.
Olvasmányos, érthető, és tetszett, hogy rövid részekre van tagolva, így nem tűnik soknak az a 600 oldal.
A csillagot azért vontam csak le, mert dühített a kutatások potenciális (sőt, valós) felhasználhatósága a marketing, a politika, a média, stb részéről. Dühített a saját értékelő és döntéshözó sérülékenységem.

LuPuS_007>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Kezdjük a példákkal amelyeket a könyvből ollózták össze:
http://www.urbanlegends.hu/2013/01/kahneman-teszt/

Merjünk papírt ceruzát ragadni, s majd elképedni, hogy hogyan is csap be minket saját „tökéletesnek” gondolt agyunk.

Vissza térve a feladatokról
Elménk igencsak aktívan dolgozott az elmúlt percekben:Agyunk keresett, kutatott és próbált a kettő rendszerében. IGEN 2, a helyes szám.
Agyunk működése kettő egyenlő rendszere oszlik, nincs fő- és mellék gondolkodás.

Egy gyors, hirtelen minimális információk alapján készíti el a helyesnek ítélt választ.
Egy lassú információkat összegyűjtő, elemző gondolatmenet jellemzi.

Amennyiben szépen akarunk fogalmazni nem vesszünk észre szükséges dolgokat vagy nem vesszük észre, hogy nem vettük észre az egyértelmű dolgokat
Egy példa, ahol tisztábban vagyunk vele, hogy egyenlő hosszúságúak a vonalak, de az agyunk optikai központja, akkor sem ezt a jelet továbbítja

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f….

Számtalan példán keresztül mondja el, hogy a hétköznapi életben mennyire függünk a körülményektől és észre sem vesszük a döntéseink súlyát vagy azok a jövőbe mutató jó/rossz kihatásait.

A döntéseink megítélésében nemcsak az eredmény számít, hanem a döntéshozatal módja is.

5 hozzászólás
Füge>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Több mint öt évbe telt, mire (négy-ötszöri letétel után mégis) végigolvastam becsülettel ezt a művet – annak ellenére, hogy az első fejezetétől éreztem: itt valami rendkívül fontosat értek meg. Azaz némileg túloznék, ha azt mondanám, hogy könnyű olvasmány… De minden egyes fejezete kincset ér. Ebből a könyvből kötelező tantárgyat hoznék létre és vezetnék be gimnáziumokban – komolyan gondolom, hogy tanítani kellene mindenkinek. Kahneman masszívan tudományosan ír, olyan tömören, hogy legtöbbször egy-egy fejezetett tudtam befogadni, aztán le kellett tegyem – de ezzel együtt vagy ennek ellenére, valahogy mégis sikerül humort csempésznie a témába, úgy, hogy közben fejezetenként legalább egyszer akkora tockost ad a torzításokkal teli gondolkodásunknak, hogy beleremeg az agykérgünk. Határozottan az az érzésem volt, hogy minden ilyen példa mögött ott áll az író, pontosan tudja, hogy mit élek át – és huncutul mosolyog, joggal. Nem kérdés, hogy a könyv felkerül arra a kivételesen szelektált polcomra, amely a „mindenképp olvasd el az életedben” nevet viseli.

XX73>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Az emberi döntések nem feltétlenül racionálisak. Ha ezzel tisztában vagyunk, talán következő döntésünket racionálisabban hozzuk meg. Vagy nem.

A könyv elég hosszú, és néha fárasztóan sok példát/ismétlést hoz. Az olvasásom élvezeti faktorához hozzátartozik, hogy már korábban is találkoztam a témával. Némely kísérletek/levezetések vagy akár utólagos cáfolatok, (l. pillecukorteszt) már ismerősnek tűntek. Persze emiatt lehetne a hosszadalmas fölvezetéseket negatívumként értékelni, de sokan mások most találkoznak a témával és a példákkal először. Az ő okulásukat szem előtt tartva elfogadom, de sok esetben „ugorgyunk!” stílusban haladtam.

Miről is szól ez a könyv?

Az emberek nem a tökéletesen racionális döntéshozók.

Úgy tűnik, elménk hajlamos bizonyos racionális problémákat irracionálisan megválaszolni, esetleg egy könnyebb, szimpatikusabb kérdésre konvertálni, majd inkább azt megválaszolni.

A szerző modellje szerint gondolkodásunk két részből áll. Az 1. (automatikus, gyors) rendszer a felmerülő információkról gyorsan eldönti, hogy lereagálja-e maga, vagy továbbküldje a 2. (elgondolkodó, lassabb) rendszerhez.

Több oka lehet annak, hogy az 1. rendszer automatizmusán túlmutató probléma nem jut el a 2. rendszerig. Oka lehet vérmérsékletünk, neveltetésünk, előzetes tanulmányaink, aktuális szellemi-fizikai állapotunk és sok egyéb. Bizonyos helyzetekben ezt a megakadást előfeszítéssel elő lehet idézni. Marketing, kommunikáció, politika – egyes területek számára egyenesen hasznos, ha ha alanyukat a racionális gondolkodás ösvényéről az irracionalitás ingoványába terelhetik.

Szerencsés esetben a nyomás alá helyezett alany legalább főbb vonalakban ismeri az alkalmazott pszichológia és a marketing/kommunikáció eszköztárát, és próbál résen lenni. (Ennek ellenére természetesen nem mindig sikerül a csapdákat elkerülnie, de szerencsés stratégia lehet a „biztos, hogy így van ez?” kérdéssel legalább fölrázni a szundikálásból a 2. kört.)

A könyv második részében megismerkedünk az „intuitív statisztika” fogalmával. A szerző kitér a statisztikai mintavétel tudományos megalapozottságára, valamint a „kis számok törvényére”, amely hatására nem megfelelő nagyságú és minőségű mintaválasztásnak köszönhetően téves statisztikai következtetést vonunk le a rendelkezésünkre álló adatokból. Vajon hányan vagyunk felvértezve átható, hatásos statisztikai ismeretekkel és beidegződéssel? A kérdés fontos, mert a könyv a további fejezetekben többször is visszatér ahhoz, hogy bizonyos típusú döntéseknél a statisztikai elemzés sokkal pontosabb előrejelzést ad, mint az ún.szakértés. (De rögtön hoz egy-két rendkívül erős példát az intuitív szakértői hozzáértésre is: Honnan tud dönteni a sakknagymester akár szimultán játszmában? Honnan tudta a tűzoltókapitány egyetlen pillantással, hogy sürgősen el kell hagyni az háza, mert beomlik? (A hosszú évek szorgalmas munkájával apránként fölhalmozott tényleges tapasztalatokon alapult döntésük, nyilván.) De hogyan válasszul szét ezt a hasraütős „szakértői” intuíciótól?

A téves tényeken lapuló döntéshozatallal, azok hibáival is foglalkozik a könyv. Szóba kerül a horgonyhatás, az eltérő elérhetőség, a „visszatérés az átlaghoz” jelenség.

Döntéshozás során az embert sokszor nem zavarják a tények. Döntésünket sokszor olyan tényezők is befolyásolják, melyek nem képezik részét az eredeti kérdésnek. Sőt, a döntés meghozatala (és az ezzel járó kisebb-nagyobb mentális erőfeszítés) arra inspirálja a döntéshozót, hogy magabiztosan ragaszkodjék véleményéhez.

sarruken>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Az elején kicsit sok olyan ismeretet közöl, ami ismerős lehet azoknak, akik kisebb-nagyobb rendszerességgel olvasnak ilyen tematikáájú könyveket, de a második felére aztán egyre érdekesebb lesz – mindenkinek melegen ajánlott!

pjanos>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Bemutat két gondolkodást, mely párhuzamosan fut az agyban. Nagyon gyorsan el tudunk köteleződni az egyik alapján, ezt nevezi gyors gondolkodásnak. Vannak helyzetek, mikor a másik fajta, elemző – lassú – gondolkodással más megoldásra jutunk, és belátjuk, hogy a gyors döntés a téves. Kiderült, hogy ez a ritkább: sok olyan helyzetet mutat be, mikor racionálisnak nevezett elemzéssel ugyan látjuk, hogy a gyors gondolkodás eredménye alapján létrejövő döntés hátrányos, mégis amellett köteleződünk el. Az érzelmeink állnak nyerésre a racionalitással szemben. Azt én teszem hozzá, hogy leginkább azt szeretjük, ha találunk racionális érvet arra, hogy akként döntsünk, ahogy az érzelmeink vezérelnek. Viszont bemutatja, milyenek az érzelemvezérelt döntések tipikus mintái, így van esélyünk arra, hogy legalább felismerjük azt, mikor veszítjük el a racionalitást.

Luca535>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Nagyon nehezen olvasható, több hónappal ezelőtt kezdtem neki, de még mindig nem jutottam a végére, két fejezetnél többet még nem sikerült egyszerre végigolvasnom belőle. Folyamatosan érzem, hogy nagyon fontos, amit épp megértek, minden oldala egy kincs mégis nagyon lassan haladom vele. Örülök, hogy a kezembe került, nagyon sok mindent tanulok belőle.

Edit_Bíró>!
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Néhány főbb gondolata nem volt már ismeretlen számomra a korábbi olvasmányaimból, de mindenképpen érdemes volt az eredetit is kézbe vennem. Lassan haladtam vele, mert nem egy könnyed olvasmány, határozottan igényli a figyelmet és a továbbgondolást. Tetszett benne az is, hogy a tudományos kutatások folyamatába is bepillantást enged, nem csak az eredmények ismertetésére szorítkozik. Olvasása után más szemmel nézem, más füllel hallgatom a reklámokat és a híreket, ami ugyan sokszor macerás és lehangoló, de az határozottan felszabadító, mikor nyugtázom, hogy milyen illúzió nem tudott rászedni.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

A legkisebb erőfeszítés törvénye általánosan alkalmazható mind a kognitív, mind pedig a fizikai erőfeszítésre. A törvény értelmében, ha több különböző módon lehet elérni ugyanazt a célt, az emberek végül a legkevésbé energiaigényes megoldás felé fognak hajlani. A cselekvések háztartásában az erőfeszítés költség, és a készségek megszerzését a költség-haszon egyensúly fogja irányítani. A lustaság mélyen beépült természetünkbe.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lustaság
1 hozzászólás
Dániel_Fodor>!

A fejünkben lévő világ nem a valóság pontos másolata; az események gyakoriságáról alkotott elképzeléseinket a bennünket elérő üzentek gyakorisága és érzelmi intenzitása befolyásolja.

161. oldal

Boglárka_Madar>!

A cselekvések háztartásában az erőfeszítés költség, és a készségek megszerzését a költség-haszon egyensúly fogja irányítani. A lustaság mélyen beépült természetünkbe.

annina>!

A megbánás érzelem, de egyúttal olyan büntetés is, amelyet magunkra szabunk ki.

32. A dolgok számontartása

Kapcsolódó szócikkek: megbánás
annina>!

Nehéz elfogadnunk, hogy korlátozott hozzáférésünk van elménk működéséhez, mivel ez természetesen idegen a tapasztalatainktól, ennek ellenére igaz: sokkal kevesebbet tudunk magunkról, mint ahogyan érezzük.

4. Az asszociálás gépezete

Kapcsolódó szócikkek: önismeret
Chöpp >!

Felmerülhet a kérdés: mi értelme van ronda nevű kitalált szereplőket szerepeltetni egy komoly könyvben?

38. oldal

gyalogbodza>!

David Freeman statisztikus szokta mondani, hogy ha a regresszió kérdése felmerül egy bűnügyi vagy polgári eljárásban, az a fél, amelyiknek a regressziót el kell magyaráznia az esküdtszéknek, el fogja veszíteni a pert. De mi olyan nehéz ebben? Ennek a nehézségnek az első számú oka ennek a könyvnek egy visszatérő témája: elménk erősen elfogult az oksági magyarázatok iránt, és nem képes megfelelően feldolgozni a „puszta statisztikát”.

212. oldal

annina>!

Daniel Gilbert és munkatársai provokatívan azt hangoztatják, hogy előzetesen nagyobb megbánásra számítunk, mint amit azután ténylegesen átélünk, mert alábecsüljük a pszichológiai védekező reakcióinkat – amelyet ők pszichológiai immunrendszernek (psychological immun system) neveznek. Azt ajánlják, ne helyezzünk túl nagy súlyt a megbánás kérdésére, mert talán valóban bánni fogjuk valamely döntésünket, de ez az érzés kevésbé lesz gyötrő, mint amilyennek gondoljuk.

32. A dolgok számontartása

Kapcsolódó szócikkek: megbánás
Dániel_Fodor>!

Levonhatjuk a következtetést, amit Jonathan Haidt pszichológus más összefüggésben megfogalmazott: „Az érzelmi farok csóválja a racionális kutyát.”

163. oldal

ecus>!

1. rendszere kitalált egy történetet, 2. rendszere pedig elhitte. Mindenkivel előfordul.

72. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jonice Webb: Ismeretlen érzelmek
Melanie Joy: Hatalomarchia
Joe Navarro: Veszélyes személyiségek
Daniel G. Amen: Egészséges agy, jobb memória mindennap
David A. Clark – Aaron T. Beck: Szorongás és aggodalom munkafüzet
Gavin de Becker: A félelem adománya
Dina McMillan: De hiszen azt mondja, hogy szeret!
Brené Brown: Bátraké a boldogság
Daniel G. Amen: A boldogság egy szokás
George Simon: Báránybőrben