Drága ​Sam! 56 csillagozás

Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Drága ​Sam! Az életem abban a pillanatban megváltozott, amikor te megszülettél.” Így kezdődik ez a harminckét felejthetetlen levélből álló gyűjtemény, amelyeket egy fiatal korában autóbalesetben megbénult pszichológus nagypapa írt várva várt, imádott unokájához, Samhez, hogy megossza vele mindazon tapasztalatait, amelyeket a kisfiú boldogsága és elégedettsége szempontjából nélkülözhetetlennek tart. Sam még nincs kétéves, amikor kiderül, hogy autista. De az elszánt nagypapa ír tovább, abban a reményben, hátha mégis megtaníthatja unokáját arra, hogy milyenek az emberek. Minden egyes episztola egy-egy tanulságos történetet mesél el. Szívhez szóló, tanulságos könyv kerekedett a levelekből, melyekből a szülők megtanulhatják, hogyan kéne okosan beszélni a problémás (és problémátlan) gyerekekkel az élet áttekinthetetlennek tűnő, zavaros és nehéz kérdéseiről, a gyerekek pedig megtanulhatják azt, hogyan törődhetnének jobban a szüleikkel. Gottlieb minden sallangtól mentesen, a tőmondatok… (tovább)

>!
Park, Budapest, 2008
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635308378 · Fordította: Dezsényi Katalin

Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Egy esendő, bölcs nagyapa gondolatai szeretett unokájához. Lélekmelengető.

IrodalMacska P>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Nem kizárólag a levélregény forma, sokkal inkább a benne megfogalmazott magvas gondolatok miatt Daniel Gottlieb könyve nagyon emlékeztetett Paeli Suutari: A Suutari-levelek című kötetére.

Daniel Gottlieb egy autóbaleset következtében bénult le, azonban ez sem akadályozta meg abban, hogy folytassa pszichológusi praxisát. Egyetlen unokája született, Sam, aki autista, neki írta ezeket az összegyűjtött leveleket a szerző. Fantasztikus gondolatokat tartalmaznak a levelek, amelyek sokkal inkább nekünk, felnőtteknek szólnak – hiszen van mit tanulnunk önmagunk elfogadásáról, a türelemről, a szeretetről. Szerettem a könyv filozofikus hangnemét és még szívesen olvastam volna tovább a nagypapa intelmeit, bölcsességeit.

>!
Park, Budapest, 2008
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635308378 · Fordította: Dezsényi Katalin
Sippancs P>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Okulva barátnők olvasásélményéből, beosztottam a könyvet több napra. Sajnos teljes mértékben így sem győzött meg, messze volt attól a hű-érzéstől, de egy erős 4 csillagot mindenképpen érdemel.
Talán ha több a családi vonatkozás, és kevesebb a pszichológia…

Zoe27>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Drága Papi!

Soraidat nem csak unokád, hanem egy egész társadalom megköszönné, ha kötelezővé tennék az iskolákban. Kívánom, hogy így legyen, de addig is olvassa aki csak tudja.

Köszönettel:
Zoe27

Ez a könyvet azok ajánlom kifejezetten, akik a társadalmon kívül rekedtek valami miatt és azoknak akik még nem fáradtak bele ezeknek a könyveknek az olvasásába. Úgy hiszem ezt egyszer mindenkinek el kell olvasnia.
Nem is értem miért halogattam eddig az elolvasását?!

Miestas>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Az első gondolatok a könyv elolvasása után a szégyenérzet volt.
Szégyelltem magam a napi siránkozásaimért, a panaszaimért, ami az enyém, és nekem a legnagyobb gondot jelenti, de mik ezek ahhoz képest amit ez az ember DG átélt már eddigi élete során, és mik ezek ahhoz képest, ami még az unokájára Samre vár élete során.
Megható levelek egy nagyapától az egyetlen unokájának. Életbölcsességek, jó tanácsok,és egyfajta hitvallások ezek a rövid levelek. Egyfajta bemutatkozás egy kisembernek, aki talán nem is fogja megérteni ezeket a sorokat, de a remény sorai is ezek, hogy talán mégis képes lesz majd megérteni mit üzent neki a nagyapja.

Dorabella>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Nagyon megható könyv, többször könnyeztem rajta. Eleinte azt kívántam, bárcsak az én nagypapám is írt volna egy könyvet nekem, egy baba születésekor annyiféle érzés lehet a szülőkben, nagyszülőkben, klassz lenne nagyobbacskán elolvasni, mit gondoltak akkor, mire számítottak, milyen leszek, ha felnövök. De szerencsére nekem nem írtak ilyet, azon biztos még jobban bőgnék.

Szeretem az ilyen pozitív hozzáállású embereket, annyi erőt adnak másoknak, általában pont az egészséges embereknek.

dianna76 P>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Mást vártam ettől a könyvtől. A levél stílus ellenére kicsit regényesebbre számítottam. Szerettem volna többet megtudni a családról, a kisunokáról, a mindennapok nehézségeiről egy autista gyermekkel, valamint a nagypapa érzéseit a bénultsága miatt. Túlságosan átment a könyv lelkizősbe, az életre való okosításba. Azt hiszem érezhető volt, hogy egy pszichológus a szerző. Szerettem azokat a részeket, amik egy-egy életszakaszt, családi eseményt taglaltak. Annak ellenére, hogy sok volt nekem a pszichológiai része, a rövid fejezeteknek köszönhetően könnyen olvasható könyv volt. Akadtak elgondolkodtató sorok, de sajnos nem lett az én könyvem! De nem is az enyém kell, hogy legyen,hanem Samé, hiszen neki ad hasznos tanácsokat a papa, hogy életre való, és minél önállóbb, értékesebb ember váljék belőle. Ez szép!

>!
Park, Budapest, 2008
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635308378 · Fordította: Dezsényi Katalin
2 hozzászólás
Áfonya74>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Lehetetlen erről a könyvről bármit is írni anélkül, hogy közben ne szorulna össze a szívem. Nem tudtam máshol olvasni, csak itthon. Nem akartam, hogy bárhol is könnytől csillogó szemekkel lássanak. Mert bizony sokszor nem láttam tőlük. Lelkem mélyéig ható, gyönyörű olvasmány volt, tanítását sokáig hordozom magammal.
Drága Sam!
Csodálatos nagypapád van!

Kek P>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Még a könyv olvasása előtt olvastam a róla írt kritikákat – tehát nem vártam, hogy az autizmus bármilyen szinten is érdemben érintődne meg a műben. Mint ahogy mélységet sem vártam. Sőt! Úgy döntöttem, minden róla hallottat feledve fogom elolvasni a könyvet. Hasson maga a mű!
Éppen ezért maximálisan tetszett. Mert kerek, egész. Mindjárt az elején kiderül, hogy ki írja a leveleket kinek. Márpedig ahogy szülővé is csak folyamatosan válik az ember, úgy nagypapává is, de hogy az autizmust ismerővé egy pszichológus csak úgy, hogy saját autista gyereke, unokája születik…, azt kétlem. Márpedig ezekből a levelekből az szűrődik ki, hogy nincs teljesen tisztában az autizmussal a pszichológus nagypapa. Értem én, hogy derűlátóbban, optimistán igyekszik elképzelni unokája jövőbeni kilátásait, számomra ez a derűlátás azonban indokolatlan, s ezt inkább „felelőtlen optimizmusnak” érzem a szakmáját tekintve, hogy még csak fel sem merül annak a lehetősége – halvány árnyként –, hogy lehet olyan súlyos az unokája állapota majd, hogy esetleg nem lesz képes felfogni azt, amit a nagyapja neki írt. Aztán rájövök honnan ez a túlzott optimizmus: hiszen az ő gerincsérült, lebénult élete sem az, ami nálunk lenne. Össze se lehet hasonlítani az ő életkörülményeit – a számára megadatott hatalmas „tartályt” –, az itteni életlehetőségekkel. Éppen ezért e felismeréssel túl is léptem e problémán. Fogjuk fel úgy, hogy egy kicsit sérült, ám ép gyereknek írja a leveleit. Így viszont igen jók. Nem gügyögős, nem csöpögős, nem kesergő és nem széltében-hosszában terjengő. Pont annyi, amennyit tömören el lehet mondani. És a napnál világosabb, hogy a jelenről. Tehát a nagypapa saját magáról, tapasztalatairól, érzéseiről beszél – szinte mindegy, hogy kinek, hiszen az unokájának jelenleg még nem mondhatja, s hogy milyen lesz majd, amikor eljutnak hozzá, azt meg még nem tudhatja. Valójában a halálra készül – mégpedig úgy, ahogy szóban is tanítaná: rendezni kell, sőt építeni az utolsó pillanatig, vagy még azután is a kapcsolatainkat. Ő már most kiépíti e kapcsolat mindkét hídfőjét, az ittenit és a túlpartit is. Hogy az unokája majd járhasson rajta, ha ő már odaát lesz.

2 hozzászólás
Kathreen>!
Daniel Gottlieb: Drága Sam!

Egy élet bölcsességei a nagypapától az unokájának.
Néhol egy kicsit ellaposodott, de egyszer mindenképp megérte elolvasni.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Vidd magaddal a szüleidtől, nagyszüleidtől és a tanáraidtól szerzett bölcsességet. De ne feledd, hogy az ő bölcsességük nem feltétlenül a te igazságod.

101. oldal

robinson P>!

Néha a helyzet úgy kívánja, hogy erősnek és bátornak mutatkozzunk még akkor is, ha nem vagyunk azok.

53. oldal

ritusss>!

Sam, sokáig azt hittem, hogy a halál nem probléma. Nem élni, az a probléma.

164. oldal

1 hozzászólás
ritusss>!

Egy barátom mondta nemrégiben, hogy őt már annyi baj érte élete során, hogy úgy érzi, kész rémálom az élete, és nem tudja mitévő legyen. Azt mondtam neki, menjen ki a buszmegállóba, és várja a buszt! Úgy nézett rám, mint akinek elment a józan esze. Erre elmagyaráztam neki, hogy minden érzés átmeneti, és úgy kell várnunk, amíg elmegy, mintha az autóbuszra várnánk. Várhatjuk frusztráltan, haraggal, közben érezhetjük magunkat ilyen-olyan áldozatnak, de attól a busz még nem jön hamarabb. Várhatjuk türelmesen, kiegyensúlyozottan, de a busz attól sem ér oda előbb! Miként a buszok általában, jön, amikor jön. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy higgyük: jönni fog.

107. oldal

1 hozzászólás
madárka>!

A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya azt jelzi, hogy szeretem.

47. oldal

Aquarius P>!

Másokat megajándékozni akkor a legértékesebb, ha azt halkan és önzetlenül tesszük.

39. oldal

Aquarius P>!

El kell indulnod önmagad felé –, hogy kialakítsd a saját életed. Vidd magaddal a szüleidtől, nagyszüleidtől és tanáraidtól szerzett bölcsességeket. De ne feledd, hogy az ő bölcsességük nem feltétlenül a te igazságod.

101. oldal

robinson P>!

Sam, a változás mindannyiunk számára nehéz. Ahogy öregszünk, egyre több változással kell szembesülnünk. Minden változás veszteséggel jár, és valahányszor elveszítünk valamit, mindenáron vissza akarjuk szerezni.

105. oldal

Aquarius P>!

Amikor egy szülő nem teszi a maga dolgát (…), akkor valójában jelzálogkölcsönt vesz fel a lelkére. És amikor jelzálogkölcsönt vesz fel a lelkére, a gyermekeivel fizetteti meg a kamatot.

114. oldal

ritusss>!

A növekedés minden egyes szakasza veszteséggel jár. Veszteség nélkül nincs növekedés.

106. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Házirend
John Elder Robison: Nézz a szemembe
Kristine Barnett: A szikra
Elizabeth Moon: A sötét sebessége
Leonore Fleischer: Rain Man – Esőember
Francisco X. Stork: Marcelo és az igazi világ
Sabina Berman: Én, Én, Én
Sheila Hocken: Emma meg én
Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó